,,Ez víg város, itt jó lesz nekünk...” címen újrarendezett állandó kiállítással várja a látogatókat a 20 éves Színháztörténeti- és Színészmúzeum, Miskolcon.
  Az új tárlat továbbra is a vándorszínészet korától napjainkig foglalja össze a miskolci színjátszás történetét, s megmaradt a korábbi rendkívül népszerű, színházi interaktív tér. A tárlókba számtalan múltbéli "újdonság" került, így a kiállítás a múzeum visszatérő vendégei számára is sok érdekességet kínál: többek között Honthy Hanna, Latinovits Zoltán dedikált fotói, Dajka Margit relikviái, a Somló-színészdinasztia emlékei, látványos szcenikai tervek, százéves operettjelmezek, a hatvanas évek kedvenceit - köztük Balogh Emesét, Káldy Nórát, Varga Gyulát - megidéző vidám plakátok gazdagítják a színesebbé vált kiállítást. A látogatók elolvashatják a nemzet legnagyobb színészeinek - köztük Agárdy Gábornak, Básti Lajosnak, Bilicsi Tivadarnak, Darvas Ivánnak - a miskolci színházról szóló vallomásait, a magyar irodalom nagyjainak - Örkény Istvánnak, Németh Lászlónak - a miskolci színművészekhez írt köszönő sorait is.

 

Vörös Edit, Turpinszky Gippert Béla, Zábrádi Annamária, Vanya Róbert, GG Tánc Eger, Egri Szimfonikus Zenekar, vezényel Szabó Sipos Máté. Az est házigazdája Tóth Levente volt.
* Videók a blog YouTube csatornáján:  és  .




 

Színházi szilveszterek

   „az előadás jóval éjfél után ért véget. Régi, kedves szokásnak megfelelően, éjjel 12-kor kialudtak a fények, tizenkettőt kongatott az ügyelő és felcsendültek a Himnusz hangjai. Majd a darab vezető művészei a nézőtérre mentek és pezsgővel kívántak boldog új esztendőt a közönségnek” – én nagyon szívesen vennék részt manapság is ilyen hangulatos szilveszteri előadásokon, amikor az éjfél a színházban érne.

1955.12.31.

   Szilveszter éjjel fél 11-kor mutatja be a Gárdonyi Géza Színház első ízben Egerben „Az idegen gyermeket”. Vidéken már sokat játszották, szám szerint tizenháromszor … a Pesti Színházban annak idején háromszázszor ment, az elmúlt színházi évadban a Blaha Lujza Színház megszakítás nélkül játszotta.

1964.01.04.

   A Dankó Pista bemutatójával búcsúzott a színház az óévtől és ezzel köszöntötte az új esztendőt. Két előadást tartott ugyanis a színház szilveszter estéjén a darabból, a második előadás jóval éjfél után ért véget. Régi, kedves szokásnak megfelelően, éjjel 12-kor kialudtak a fények, tizenkettőt kongatott az ügyelő és felcsendültek a Himnusz hangjai. Majd a darab vezető művészei a nézőtérre mentek és pezsgővel kívántak boldog új esztendőt a színházban szilveszterező kedves közönségnek. Színpadon és nézőtéren egyaránt igazi szilveszteri hangulat uralkodott.

1966.01.01.

   A Gárdonyi Színház művészeinek szilveszteri fellépései
  Az egri szilveszter éjjel a reggelig nyitva tartó szórakozóhelyeken kívül – a tv és a rádió műsora és a Gárdonyi Színház éjszakai Maya előadása mellett – a tiszti klubban műsort láthatott az ott szórakozó közönség...     

1975.01.19.

   Általában szeptemberben kezdődik az évad a színházaknál. Egerben csak október 10-én. Ismétlődő jelenség, hogy ha Miskolcon premier van, Egerben zárva a színház, ha nagy produkciót néz a miskolci közönség, Egerben sötét a színház, a műsorplakátokon pedig szünetjelek mutatják: nincs előadás. Decemberben napok teltek el előadás nélkül, mindössze egyetlen vasárnap játszott a színház Egerben, de hiányzott a színház szilveszter éjszakáján is.  
 

   Tematikájában a huszonkilenc… című színháztörténeti  sorozathoz is kapcsolhatóan, de önálló sorozatként egy éven át havonta egyszer, az 1955 és 1966 közötti időszak - ekkor volt Egernek önálló társulata a Miskolccal történt összevonás előtt - aktuális hónapjából olvashattak változó számú (1 és 5 közötti) szemelvényeket, komolyat, megmosolyogtatót egyaránt, a Népújságból.

 

  Az 1960–as évek egyik szentestéjén a nagymamám és a nagynéném (ők neveltek fel) elmentek a nagybátyámékhoz, mivel nem volt tüzelőnk, sem ünnepi ebédre való. Az egész ünnepet ott töltötték. Én egyedül maradtam a lakásban. Anyám és apám akkor már elváltak, és ki tudja, melyikük merre járt. A bátyám és az öcsém valahol másutt találtak maguknak ünnepi menedéket. Gyerekként nem nagyon érdekelt a hideg. Pedig kemény tél volt, csikorgott az ember talpa alatt a hó. Már késő este volt, amikor a szomszéd lakásához betlehemes játékosok jöttek, Csörgették a botokat, énekeltek és dicsérték a megváltót. „ Nagy éjfélben nagy hidegben született a Mária fia…” - csendült fel a számomra ismert dallam. A betlehemes játék olyan volt mint egy szabadtéri színházi előadás. Fehér lepedőből készült jelmezek, a fejükön papírcsákók, kezükben csörgős botok (mint az ógörög drámákban használt thürszoszok). Alázattal és odaadással játszották a szerepüket. Mindenki pontosan tudta a dolgát. A betlehemi Jászolt amelyben egy játékbaba volt bepólyálva, olyan szeretettel és óvatosan kezelték, mintha valóban egy igazi gyerek lett volna benne. Átszellemülten és őszintén énekeltek, játszottak. Amikor befejezték az „előadásukat”, a szomszéd süteménnyel és borral kínálta őket. Nagy hálálkodva, fennhangon baxtalo krechuno–t (boldog karácsonyt) köszönve elmentek. Sokáig a fülembe csengett az énekük. Gondoltam egyet és odasettenkedtem a szomszéd ablakához, és láttam a jól befűtött szobában feldíszített fenyőfát, a megterített asztalt. Nagyokat nyeltem, mert gondolatban odaültem az asztalhoz és jóízűen falatoztam. Ebből a fantasztikus hangulatból a gyomrom korgása zöttyentett ki. Sebaj - gondoltam -, majd talán holnap akad valami étel. Visszamentem a hideg lakásba és egy meleg kabátot magamra húzva próbáltam elaludni. Altató gyanánt eljátszottam a gondolattal, hogy együtt a család, anyám settenkedik a konyhában és nem sokára megteríti az asztalt, apám szalaggal átkötött kis csomagokat rak egyik helyről a másikra. Mi, gyerekek pedig a fenyőfa körül ólálkodunk várva a pillanatot, amikor észrevétlenül elcsenhetünk egy-egy szaloncukrot. Anyám a fenyő elé áll és halkan énekelni kezd: „Nagy éjfélben nagy hidegben…” - egyre zavarosabbak lettek a gondolataim, távoli száncsengő hangját hallottam. Tán még a Mikulást is láttam a szánon… Reggel arra ébredtem, hogy a szomszéd kopog az ajtón és egy tányér meleg ételt és pár darab süteményt tesz az asztalra. Boldog karácsonyt, mondta… és elment…  Szegedi Dezső, a Miskolci Nemzeti Színház művésze

   „Karácsony készül, emberek! / Szépek és tiszták legyetek! / Súroljátok föl lelketek, /  csillogtassátok kedvetek, /  legyetek  újra gyermekek / hogy emberek lehessetek!” (Wass Albert - Karácsonyi versek II.)
   Ilyenkor, Advent idején talán jut idő kicsit visszatekinteni, nemcsak a mögöttünk lévő esztendőre, hanem messzebbre is.
   Tíz évenként, vagy egy nagyobb esemény kapcsán szoktam mérleget vonni. Ez a gondolatsor így év vége előtt nem is hangzik furcsán, a tartalom annál inkább.  Ki változott? Mi változott?  Minden és mindenki változott.  Nagyon!
   Ugyanakkor azt tapasztalom, hogy mindegy milyen korosztály, de a gyermekkori ünnepek adnak még most is erőt, boldogságot. A szeretet, a béke az összetartozás ma is nagyon fontos. Rajtunk is múlik, ki hogyan tudja magának, családjának megteremteni az ünnep meghitt hangulatát.
   Egy szó, egy mondatfoszlány, egy zenei részlet előcsalogat belőlünk emlékeket. Nekem egy prózai hír, a ki dolgozik hétvégén és miért dolgozik és miért nincs több szabadideje tartalmú mondat idézte meg a volt kollégáimat, akiknél bizony nem számított milyen ünnep volt és mi történt vagy történt volna a családjuk asztalánál, ilyenkor is munkába kellett állni és ma is ezt teszik. Egy jó koncert, egy jó előadás mosolyt vagy éppen emlékeket csal a közönség arcára, amikor az ünnep alkalmával is jut idő színházba, koncertre menni.
  Így, Karácsony előtt gondolok a szüleimre, a többi családtagomra, barátaimra volt kollégáimra, a sok-sok színházba járó emberre, akik jelenlétükkel is részt vesznek az alkotó munkában. S a mai világban ezt kellene erősíteni, figyelni a másikra.  Szeretetet adni és kapni! Ez a fontos, ettől lesz jobb a világunk és ahogyan  a költő megénekli – ne csak ilyenkor.
   Kívánok minden kedves ismerősömnek és a blog olvasóinak: Áldott, meghitt, szeretetteljes ünnepeket!  Menkó Terézia, a Gárdonyi Géza Színház alapító és örökös tagja
 

  Az év legvarázsosabb ünnepi estjét ritkán viszik színpadra a teátrumok, a téli gálákat nem számítva hirtelenjében csak a Diótörőt tudom példának felhozni, ahol megjelenik a színen a karácsonyfa, az ajándékozás. Bizonyára, mert nagyon nagy a kihívás: az otthoni bensőségességből kilépni, színházivá varázsolni a család által együtt megteremtett csodát szinte lehetetlen feladat. Egyszerre kellene újraélnünk saját ünnepléseinket, miközben várnánk, hogy a színház különleges fénytörésbe is helyezze azt. A nézőtér ugyan a titokvárásnak, csodakeresésnek a felfokozottságát kínálja estéről estére a nagyérdeműnek, s a színpadi illúziókeltés, a színészi átélés is sok mindenre képes, de a legszentebb ünnepet mégis, csak a családban lehet őszintén, mélyen átélni, máshol csak szép illusztráció. Kívánom hát mindenkinek, hogy valóban szeretetteljes családi körben ünnepelhessen! S kövessék majd a decemberi szép pillanatokat 2017-ben estéről estére a hétköznapok színházi ünnepei...  Mikita Gábor - Színháztörténeti és Színészmúzeum, Miskolc

 

   Holnapután Karácsony... A magam részéről Szilágyi Domokos Karácsony című versével értek, érzek együtt. Ünnepi gondolatom, törekvésem az együttlét, és közös élmény boldogsága. A tárgyak másodlagossága.  Horváth Ferenc, a Gárdonyi Géza Színház társulatának egykori alapító- és azután sok éven át tagja

 

Szilágyi Domokos: Karácsony

A puha hóban, csillagokban,
az ünnepi foszlós kalácson
láthatatlanul ott a jel,
hogy itt van újra a karácsony.

Mint szomjazónak a pohár víz,
úgy kell mindig e kis melegség,
hisz arra született az ember,
hogy szeressen és szeressék.

S hogy ne a hóban, csillagokban,
ne ünnepi foszlós kalácson,
ne díszített fákon, hanem
a szívekben legyen karácsony.

 

   Kell, hogy legyenek megállók a hétköznapok rohanásai közt! És kell, hogy egy-egy pillanatra jobban figyeljünk befelé, mint máskor! Éreznünk kell, hogy az a pár perc, pár nap valódi egymásra figyelés a lényeg! - Muszáj hinni a tiszta szeretetben! Mert csak Az emelkedhet felül mindenen, ami rossz. Nekem ez a megállás, figyelem, és hit megerősítő pillanat a Karácsony. Tóth-Pethő Orsolya súgó, Gárdonyi Géza Színház

  Ismét nyakunkon a Karácsony. Erről szinte lehetetlen közhelyek nélkül beszélni, de kívánom, hogy az ünnepek alkalmával gyúljon mindenkinek legalább olyan fényesség a lelkében, mint ilyenkor a bevásárló központok kirakataiban, elűzve ezzel minden borút és bánatot! A szeretteink számára pedig szép ajándék lehet egy kis türelem, odafigyelés, áldozat, megértés, elfogadás. Ezekkel talán csak az a baj, hogy nem kerülnek pénzbe, de akkor ezekből biztosan olyan rengeteg van, hogy talán még az év többi napjára is jut belőle. Békés Karácsonyt!  Káli Gergely, a Gárdonyi Géza színház társulatának tagja
 

Az egri Gárdonyi Géza Színház szakszervezeti bizottsága, valamint vezetői és művészei kedves karácsonyi-újévi meglepetést készít, illetve készíttet a színházlátogató, a színházat szerető közönség számára: a Színésznaptárt.



A szép, kék műanyagborítású naptár hetes beosztású: minden hétnél egy-egy színészportré, az előadott darabokból egy-egy jelent, vagy a színház belső életét mutató egy-egy kép. A színészportrék alatt rövid életrajz áll, a jeleneteket ábrázoló képek alatt pedig idézetek a darabról szóló kritikákból. Közli a naptár a magyar színművészet elmúlt nagyjainak születési és halálozási dátumait, s akiket érdekel, megtudhatják a naptárból a színház művészeinek névnapját is.



Az 1961. évi Színésznaptárnak - amelyet Kozaróczy József szerkesztett -, minden bizonnyal sikere lesz a közönség soraiban.
(Népújság)

* Ha esetleg valamelyik kedves olvasónak volna birtokában ebből a naptárból, kérem írjon nekem a Menüben a Kapcsolat menüpont segítségével! Köszönöm! J.F.
 
 

  Amint felfedezhették, a menüből eltűntek a „Gárdonyi” menüpontok (1992-2003-ig). Ennek oka az, hogy az itt található kritikák és egyéb írások ezentúl más helyen lesznek olvashatók. Eredetileg ezek egy része a Mezőkövesdi Szivárvány című lapban, illetve annak színházi különszámaiban jelent meg. Ez a lap mostantól külön menüpontot kapott „Volt egyszer…” címen. Az írások másik része pedig legfőképpen a Heves Megyei Napban és a Premier Planban jelent meg eredetileg - mindkettő szintén külön menüpontot kapott! -, illetve a Mezőkövesdi Újság, Prágai Tükör, Egri Riport, Heves Megyei Hírlap hasábjain. Egy-egy már eddig is felbukkant a blog Színháztörténeti sorozatában, s néhány a jövőben is beépül a sorozat következő részeinek megjelenése során. J.F.

 

Bővebben:



 

  Tematikájában a Színháztörténeti  sorozathoz is kapcsolhatóan, de önálló sorozatként egy éven át havonta egyszer, az 1955 és 1966 közötti időszak - ekkor volt Egernek önálló társulata a Miskolccal történt összevonás előtt - aktuális hónapjából olvashatnak változó számú (1 és 5 közötti) szemelvényeket, komolyat, megmosolyogtatót egyaránt, a Népújságból.

1955-ben egy egri lakatos, 1956-ban a novaji iskola igazgatója üzent a színház művészeinek.

1955.11.11.

Levél az egri Gárdonyi Géza Színháznak

   Bozsik Gyula, egri lakos, aki jelenleg Baján teljesít katonai szolgálatot, kedves levélben köszöntötte a Gárdonyi Géza színházat. Levelében többek között a következőket írja:
   - Tudom jól, hogy kis városunkban milyen nehézségekkel jár egy ilyen kezdeményezés. A színészek számtalan problémája megzavarja a nyugodt munkát. De maga az a szó, hogy „színészek vagyunk” erőt kell, hogy adjon az esetleges felmerülhető nehézségek leküzdésére. Tudom, meg is lesz ez az erő. Kívánom, hogy változatos, szép, sikerteljes műsorok sorozatával örvendeztessék meg az egri közönséget…

1956.01.11.

Örömet okozott nekünk az előadás

   Tantestületemmel és 70 úttörő pajtással már kétszer megnéztük a János vitézt. Mindnyájunknak nagyon tetszett az előadás. A felnőttek és gyerekek egyaránt egy kellemes délután emlékével tértek vissza. A díszletek, különösen az első és második felvonásban nagyon szépek voltak. A rendezés is jó volt. A harmadik felvonásban azonban éreztem egy kis vontatottságot. A színészek játéka nagyon tetszett, különösen Tarján Tamás János vitéz alakítása. Végig átélve játszotta szerepét. Iluska, a Mostoha és Bagó alakítása is nagyon tetszett mindannyiunknak. A francia király magával ragadó humorral mutatta be a tehetetlen, pipogya francia királyt. A francia királylány hangja is nagyon szép volt.
   Nagy örömet okozott nekünk az előadás és kérjük a színház művészeit, hogy még sok ilyen műsorral gyönyörködtessenek bennünket. Ígérjük, hogy máskor is megnézzük előadásaikat, amelyek nagy nyereségei a megye dolgozóinak. A nevelők és a pajtások nevében és a saját nevemben sok szerencsét és sikert kívánok színészeinknek, akiket máris a szívünkbe zártunk. Stépán László iskolaigazgató, Novaj       
 

   Az 1915. november 17-i bécsi ősbemutató után a magyarországi premierre 1916. november 3-án került sor, a Király Színházban. Ebből az alkalomból idéz most néhány kép budapesti, egri és miskolci előadásokat.



1916 Budapest - Király Ernő. Kosáry  Emma

1916 Budapest - Latabár Kálmán, Kosáry Emma, Rátkai Márton



1954 Miskolc - Beszterczei Pál

1955 Budapest - Feleki Kamill, Honthy Hanna



1957 Eger - Tarján Tamás, Illyés Ilona



1970 Miskolc - Csapó János, Máthé Éva, Várhegyi Márta


 

1980 Miskolc - Igó Éva

1996 Eger - M. Horváth József, Olgyai Magda, Vókó János (video a blog YouTube csatornáján:  )

* Lásd még: 100 éves a Csárdáskirálynő

* A miskolci előadások képei az ottani Színháztörténeti és Színészmúzeum gyűjteményéből valók.

 

A 60. évfordulón a blog két előadás kritikájának és korabeli dokumentumoknak részleteivel idézi fel, milyen szerepet játszottak a színház művészei, dolgozói a forradalomban, s milyen sors várt rájuk.  

1956. október 17. Egy héttel a forradalom kitörése előtt a Népújság a Nebáncsvirág című operett bemutatójáról írt.

"… Éveken át hozzászoktunk ahhoz, hogy még az operettekbe, a könnyebb műfajba is politikát magyarázzunk. Ezekre is feltétlenül nevelési célokat akartunk ráerőszakolni, nem elégedtünk meg azzal, hogy a könnyű műfaj azért kell a közönségnek, hogy jól szórakozzon, őszintén nevessen és egy pár órára kikapcsolódjon a mindennapból. Nos, az egri színház valóban csak szórakoztatni akar, bár többet nyújtott a sablonosnál..."

1956. október 31. Nyilatkozat

"Az egri Gárdonyi Géza Színház valamennyi dolgozója csatlakozik Bessenyei Ferencnek a rádióban elhangzott nyilatkozatához. Annak összes pontjaival egyetért. Követelésük legfontosabb pontja: a szovjet csapatok azonnal vonuljanak ki az ország területéről. A színház mindaddig nem dolgozik, amíg egy szovjet katona tartózkodik hazánk területén. … A Gárdonyi Géza Színház Forradalmi Bizottsága"

1957. január 6. Bánk bán előadás (Népújság)

"Taps és könny … A tapsokról megjegyzendő, hogy legtöbbször akkor zúgott erőteljesen, ha a darab mondanivalója, a nemzeti érzés kifejezése visszhangra talált a zsöllyék, páholyok közönségének szívében. … Talán a tapsokat is túlárasztotta a könny. … Könnyeztek a színészek, kik közül néhányan a nézők között voltak, s a sötét páholyokban is előkerültek a zsebkendők. A művészet, az emberi sorsok kegyetlensége még a férfi arcokra is odavarázsolta az ott nagyon ritkán látható könnycseppet. Az első előadáson így adta jelét az egri közönség a művészet és a hazaszeretet becsületének."

1957. február 21. „Kőszegi” fedőnevű ügynök jelentése

"… A munkástanács intézte a színház minden művészeti, gazdasági és személyi ügyét. Ezekre az intézkedésekre legközelebbi jelentésemben részletesen rá fogok térni. A színház fegyveres őrséget adott, amely a színház védelmét látta el. Ezeket a fegyveres tagokat a színház műszaki személyzetéből válogatták ki. … A munkástanács tagjainak előéletéről is megpróbálok részletes adatokat beszerezni és azokat az általam ismert adatokkal és jellemzéssel kiegészítve fogom jelenteni. Be kell még jelentenem, hogy a színház tagjai közül két újabb disszidens akadt…"

1957. április 2. Javaslat ügynökdosszié nyitására a „Szabad Eger Rádió” tevékenységével kapcsolatban

"Megbízható, leellenőrzött adataink vannak arra vonatkozólag, hogy az adónál aktív tevékenységet fejtettek ki a Gárdonyi Géza Színház akkori forradalmi munkástanácsának színészei. … Az adó működése alatt a napi adásokat minden esetben ők mondták be. Több tanú vallomása megerősíti azt, hogy minden kényszerítő eszköz nélkül, meggyőződésből szolgálták az ellenforradalmat … szinte tajtékozva uszítottak a kommunista rendszer, a szovjetek, a becsületes hazafiak, az ávéhások ellen, a legképtelenebb eseteket mondva el ezek kegyetlenkedéseiről, módszereikről, a szent és tiszta forradalomról, stb."

1957. július 4. A Megyei Tanács elnökének utasítása a Művelődési Osztály vezetőjének és a színház igazgatójának

"A Tanácstörvény 49.§ 1/b,g pontja értelmében utasítom, hogy a Gárdonyi Géza Színház apparátusát az ellenforradalomban részt vett elemektől 15 napon belül tisztítsa meg. A tett intézkedésről és annak eredményéről tegyen jelentést! "
 

   Tematikájában a Színháztörténeti  sorozathoz is kapcsolhatóan, de önálló sorozatként egy éven át havonta egyszer, az 1955 és 1966 közötti időszak - ekkor volt Egernek önálló társulata a Miskolccal történt összevonás előtt - aktuális hónapjából olvashatnak változó számú (1 és 5 közötti) szemelvényeket, komolyat, megmosolyogtatót egyaránt, a Népújságból.



Utazzunk Egerbe! 1960-ban vidám, zenés estet közvetített a Magyar Televízió az egri színházból.

1960.10.22. - fotók 10.30.
 

 Ezekben a napokban – főleg a délutáni órákban – egy kicsit a Televízió munkatársai vették át a hatalmat a Gárdonyi Géza Színház színpadán. A háttér már bedíszletezve áll, és Horváth Ádám, a Magyar Televízió rendezőjének irányításával folynak az Utazzunk Egerbe című szombat esti adás próbái. Egymás után jönnek színpadra a szereplők: Gyuricza Ottó, Kanalas László, Olgyai Magda, Stefanik Irén és a többiek, próbálják műsorszámaikat, sőt megjelenik Brachfeld Siegfried is, aki kedves, közvetlen humorral, s tört magyar beszéddel konferálja az előadást. Ma délután még egy főpróba, s este 8-kor a technika segítségével messzi kilométerekre sugározza a Televízió Egerből közvetített vidám műsorát (fotó: Kiss Béla)


 

  „Illeszd a cselekvényt a szóhoz, a szót a cselekvényhez, különösen figyelve arra, hogy a természet szerénységét által ne hágd: mert minden olyas túlzott dolog távol esik a színjáték céljától, melynek föladata most és eleitől fogva az volt és az marad, hogy tükröt tartson mintegy a természetnek; hogy felmutassa az erénynek önábrázatát, a gúnynak önnön képét, és maga az idő, a század testének tulajdon alakját és lenyomatát. No már, no már, ha ezt túlozza valaki, vagy innen marad, bár az avatatlant megnevetteti, a hozzáértőt csak bosszanthatja; pedig ez egynek ítélete, azt meg kell adnod, többet nyom egy egész színház másokénál. Ó, vannak színészek, én is láttam játszani – s hallottam dicsérve másoktól, nagyon pedig -, kik, Isten bűnül ne vegye, se keresztyén, se pogány, se általában ember hangejtését, taghordozását nem bírva követni, úgy megdölyfösködtek, úgy megordítoztak, hogy azt gondolám, a természet valamely napszámosa csinált embereket, de nem csinálta jól, oly veszettül utánozták az emberi nemet.”

*   Elemzés az előadásról a 2016/17-es évad menüpontban!
 

  „Pártolj, közönség, és majd haladunk, ... Haladjatok, majd aztán pártolunk.” (Petőfi Sándor: Levél egy színész barátomhoz – részlet) Az Olvasó, aki nem látta Shakespeare: Hamlet című tragédiájának tegnapi egri bemutatóját, bizonyára csodálkozik, ha elmondom, az idézet elhangzik az egri Hamletben. Részletesebben néhány nap múlva olvashatnak majd az izgalmas koncepciójú, ”próba, mint előadás, mint próba” alcímet viselő produkcióról. Most csak arra az összefüggésre szeretnék rámutatni, hogy a magasabb művészet pártolásának (s ezzel színésznek és nézőnek egyaránt fejlődésre, továbblépésre alkalmat adásnak) egyszerűen teljesíthető módja, ha nem csak a vidám, zenés előadásokra megy el a bérlettulajdonos, vesz jegyet a néző. Ha nem is gondtalan kikapcsolódást lel, de kárpótolja a katarzis. (Fotó: Gárdonyi Géza Színház - Gál Gábor)

 

   Tematikájában a Színháztörténeti  sorozathoz is kapcsolhatóan, de önálló sorozatként egy éven át havonta egyszer, az 1955 és 1966 közötti időszak - ekkor volt Egernek önálló társulata a Miskolccal történt összevonás előtt - aktuális hónapjából olvashatnak változó számú (1 és 5 közötti) szemelvényeket, komolyat, megmosolyogtatót egyaránt, a Népújságból.

1956-ban bált rendeztek, 1960-ban a Lakatosárugyárban jártak, 1962-ben Pesten vendégszerepeltek...

1956.09.19.

A Gárdonyi Géza Színház dolgozói szeptember 21-én színészbált rendeznek a Park Szálló helyiségeiben. A bált műsor előzi meg. A műsorban a következő évad legszebb számaiból részleteket adnak elő a színház művészei és zenekara. Érdekessége a bálnak, hogy a tombolán színházi bérleteket nyerhetnek a szerencsés nyerők.

1960.09.22.

Az Egri Lakatosárugyár dolgozóival találkoztak az egri színészek

Az egri Gárdonyi Géza Színház művészei mind szorosabb és szorosabb kapcsolatot igyekeznek kiépíteni közönségükkel, megyénk üzemeinek, termelőszövetkezeteinek és községeinek dolgozóival. Az elmúlt napokban Pélyen rendeztek színész-paraszt találkozót, legutóbb pedig az egri Lakatosárugyárat keresték fel a színház művészei. ... Kedden, a déli órákban - műszakváltáskor - ... a kultúrteremben rendezett összejövetelen Tábori József ÜB-elnök üdvözölte a vendégeket, majd Szőllősi Gyula, a Gárdonyi Géza Színház igazgatója beszélt a színház munkájáról, s a közönséggel való szoros kapcsolat jelentőségéről. A színház művészei nem első alkalommal jártak az üzemben, már egy alkalommal megnézték a műhelyeket és a termelési folyamatokat is. ...

1962.09.01.

Egy érdekes hír, ami öregbíti a színház nevét. Ebben az évben bekapcsolódott a színház a fővárosi peremkerületi előadásokba, amely kerületekben eddig csak a budapesti színházak tartottak előadást. Az elsőre október 13-án, a MOM kultúrotthonban kerül majd sor, ahol Salacrou: Máglyák firenzében című darabját mutatják be.