Mindkét felvétel a Színházi Életben jelent meg. Az első 1919-ben, képaláírása: Stefán Stefi, az egri színház naivája. A második 1921-ben: Bánffy Anny, az egri színház koloratúr énekesnője.

   Stefán Stefiről ugyanabban az évben így nyilatkozott az Egri Népújság 1919. október 5-i száma: "A színházban tartott pénteki nagy kabaré sajnos igen szerény sikerű volt ... A legkedvesebb feltétlenül Stefán Stefi volt, kissé gyenge, de nagyon kedves hangjával."
   Bánffy Annyról a fénykép megjelenését követő évben írta ugyancsak az Egri Népújság, 1922. július 9-én: "Diszkrét játéka elismeréssel találkozott. Éneke kifogástalan volt, s a hangjai úgy peregtek le a dallamok füzéreiről, mint a ragyogó gyöngyszemek." (Kálmán Imre: A hollandi menyecske című operettjében játszotta Jutta hercegnő szerepét.)
 

   Egy nemrégiben nekem feltett kérdés nyomán azt hiszem, nem haszontalan dolog, ha összefoglalom, milyen viszonyban vannak egymással a blog különböző megjelenési helyei, melyik mit ad.
   A legtöbbet természetesen az ezen az internetes címen található hely, ahol a Kedves Olvasó most is olvassa a sorokat. Ez „A” blog. Ezen belül is a főoldal (ahol most is éppen vagyunk): a Napló a megjelenési helye a legtöbb aktualitásnak, de ezek egy része azután innen átkerül a megfelelő rovatba (bal oldali menüsor). Időnként azonban előfordulhat, hogy egy-egy új anyag eleve „csak” valamelyik rovatban jelenik meg, ezért érdemes lehet azokat is böngészni.
   Egyéb hasznos tudnivalók (keresés a blogon és egyebek)  balra fent az Útmutató a bloghoz menüpontban.
   Van egy „mobilblog” változat, androidos okostelefonokra. Itt minden írásos anyag olvasható, de képek nélkül. Hogyan lehet mégis azokat is elérni? Lásd a jobb oldalon a Mobilblog alatti ikonra kattintva!
   A blog Facebook, Twitter és Instagram oldalai a figyelemfelhívást szolgálják egy-egy új anyagra, bejegyzésre, többnyire egy kép, esetleg néhány szó segítségével, de nem kivétel nélkül minden esetben jelzik, hogy van valami új! Maga az új anyag ezeken nem jelenik meg, fel kell keresni értük a gardonyiszinhazblog.gportal.hu-t. A Youtube oldalon hangképek és videók érhetők el, önálló anyagként vagy valamelyik íráshoz kapcsolódva.
   A blognak van hírlevele, feliratkozás a bal oldali menüsor alján. A hírlevelek egyrészt szintén a figyelemfelhívást szolgálják – ezek sem kivétel nélkül minden esetben jelzik azonban az újdonságot! – másrészt fontos tudnivalókat továbbíthatnak.
 

Tematikájában a Színháztörténeti sorozathoz is kapcsolhatóan, de önálló sorozatként egy éven át havonta egyszer, az 1955 és 1966 közötti időszak - ekkor volt Egernek önálló társulata a Miskolccal történt összevonás előtt - aktuális hónapjából olvashatnak változó számú (1 és 5 közötti) szemelvényeket, komolyat, megmosolyogtatót egyaránt, a Népújságból. 

Január: "Nyilatkozik a néző" - a novaji általános iskola igazgatójának levele a János vitéz 1955-ös előadásáról, majd 1966-ból egy olyan írás (B.Gy. tollából) részletei, amelynek mai aktualitása is van. Az írás új egri szobrokról és azoknak lakossági fogadtatásáról szól, közöttük a Thália címűről, mely a színház mellett került felállításra. A jelenlegi direktor éppen a napokban nyilatkozott a Heves  Megyei Hírlapban arról, hogy szeretné visszahozatni, de terve már a blognak 2011-ben adott interjújában is olvasható volt: "Kerényi Jenő 1967-ben, az akkori új épülethez tervezett egy Thália című kőszobrot, egy fekvő-könyöklő nőalakot. Nem találkozott a közízléssel, mert kicsit előreszaladt formájában, plasztikai kifejezésmódjában, ezért kikerült az Érsekkertbe, esetlegesen elhelyezve, méltatlan körülmények közé. Szeretném ide visszahozni, meg is találtuk a helyét, a Klapka utca felöli park sarokrészére, posztamensre elhelyezve." A színház oldalánál a szoborról a blog Galériájában 1968-as fényképeket láthatnak A mi színházunk - anno című galériában. 

1956.01.11.

Nagy örömet okozott nekünk az előadás

Tantestületemmel és 70 úttörő pajtással már kétszer megnéztük a János vitézt. Mindnyájunknak nagyon tetszett az előadás. A felnőttek és gyerekek egyaránt egy kellemes délután emlékével tértek vissza. A pajtásokat később is sokat foglalkoztatta az előadás.
   A díszletek, különösen az első és második felvonásban nagyon szépek voltak. A rendezés is jó volt. A harmadik felvonásban azonban éreztem egy kis vontatottságot. A színészek játéka nagyon tetszett, különösen Tarján Tamás János vitéz alakítása. Végig átélve játszotta szerepét. Iluska, a Mostoha és Bagó alakítása is nagyon tetszett mindannyiunknak. A francia király magával ragadó humorral mutatta be a tehetetlen, pipogya francia királyt. A francia királylány hangja is nagyon szép volt.
   Nagy örömet okozott nekünk az előadás és kérjük a színház művészeit, hogy még sok ilyen műsorral gyönyörködtessenek bennünket. Igérjük, hogy máskor is megnézzük előadásaikat, amelyek nagy nyereségei a megye dolgozóinak. A nevelők és a pajtások nevében és a saját nevemben sok szerencsét és sikert kívánunk színészeinknek, akiket máris a szívünkbe zártunk. Stépán László iskolaigazgató, Novaj  
 

1966.01.08.

Milyen szobor kellene?

... Egerben mintha a szobrászok alkotásai és a város lakossága egy kicsit szemben állnának egymással. Utcákon, tereken beszédtéma - sokszor nem is rövid ideig - egy-egy új szobor. ... Felkerestük hát többek között Hevesy Sándor tervezőt, a Heves megyei Tanácsi Tervező Iroda építészmérnökét, az egri műemlékvédelmi albizottság elnökét. ... a színház mellett fekvő nőalak tulajdonképpen nem rontja a városképet műemléki szempontból.
- Az embereknek nem tetszik ... nem értik.
- Téma szempontjából ... megfelelő. Talán csak formában nem?
- Hogy milyen szobor tetszene az egrieknek? Amit megértenek. Lehetséges az is, hogy a közönség elmaradt a mai kor követelményeitől, formakultúrában. Azonban meg kell találni formában is a helyes mértéket - ez nem mehet a teljes meg nem értés és a közízlés rovására és ellenére.
 

   Bár magamnak is úgy tűnik, mintha január első napja már nagyon rég lett volna, mégis mindössze három hete írunk 2016-ot. Nincs még későn néhány mondat arról, mi várható a blogon a következőkben.

Napló
Természetesen az előtérben továbbra is az egri színház áll, tervezek az aktuális bemutatókhoz kapcsolódó írások mellett egyéb interjúkat, s mást is, mindez azonban maradjon meglepetés.
Folytatódik a színháztörténeti sorozat
Sok érdekességet ígérhetek még, s már azt is egyre biztosabban látom, hogy a most futó 4. évadot követni fogja 5. is. Tematikájában tulajdonképpen a színháztörténeti sorozathoz kapcsolódóan, de önállóan indul két sorozat:
Anno… többé vagy kevésbé fontos, de érdekes színházi hírek Egerből
Januári kezdéssel, egy éven át havonta egyszer, az 1955 és 1966 közötti időszak - ekkor volt Egernek önálló társulata a Miskolccal történt összevonás előtt - aktuális hónapban megjelent híreiből olvashatnak majd változó számú (1 és 5 közötti) szemelvényeket, komolyat, megmosolyogtatót egyaránt.  
Anno… Egerben játszottak - fényképalbum 1955 - 1962
Fényképeket mutatok olyan színésznőkről és színészekről, akik tagjai voltak az egri társulatnak – tehát nem csak vendégszerepeltek a városban. Ez a sorozat februárban indul, s teljes időtartamát még nem tudom pontosan, de egy évnél biztosan hosszabb ideig tart majd.

   Köszönöm a blog olvasóinak eddigi érdeklődését és remélem, mindez örömükre lesz!
                                                                                J.F.

 

   Négy nappal ezelőtt írtam a színház árkádsorának egyik oszlopát lassan két éve csúfító rajzról. (A képpel is illusztrált Falfirka című bejegyzés megtalálható a "Tetszik / nem tetszik" menüpontban.) Ma este arra jártam és örömmel vettem észre, hogy már nincs ott. Köszönjük szépen!
   Eszembe jutott azonban rögtön a színház oldalfalánál lévő fülkék állapota is - pontosabban csak a bal oldalié. Erről és arról is, milyen funkciót szántak eredetileg ezeknek a fülkéknek, illetve például mit lehetne kezdeni velük, hogy ne álljanak olyan furán üresen,  olvashatnak egy korábbi bejegyzésben.
 

Újévi koncert Egerben. Ma volt a 22. és ma is nagyszerű volt! El nem mulasztanám. Bővebben írtam erről a 2011-es koncert kapcsán,  olvasható. Most két képpel idézem a mai eseményt, a blog "Élő! Hangképek/videók" rovatában pedig két videó ad ízelítőt a hangulatból.







 

Vagyok Brunhilda, máskor Harpagon,
Néha király, ki koldusként szeret...
Költő szül engem, könnyel, álmodón...
Nos, ki vagyok? Én vagyok a Szerep...

Olvas és áld a nagy komédiás,
És úgy vigyáz, akár az életét...
Remény vagyok ilyenkor, büszkeség,
Zenébe öntött drágakő: beszéd...

Tanulnak, tudnak, áldón féltenek,
Míg el nem jön a fényes premier.
Imádnak, hogyha sikert aratok,
De sutba vágnak, hogyha nincs siker!
 

Köszönöm szépen a blog olvasóinak karácsonyi és újévi üdvözleteit. Legnagyobb részük természetesen elektronikus formában érkezett, de akadt köztük mézeskalácsokba formált is. Az utóbbiból most azt mutatom meg, amelyik Prága - Színház - Szerelmek / Séta-regény egy misztikus városból című könyvemet idézi (a könyv honlapja  ). 
 

Néhány napja láttam a remek előadást Prágában, a Stavovské divadlo-ban.

 Az 1988-as bemutató (erről és M. Horváth József alakításáról a címszerepben részletesen is olvashatnak a blog színháztörténeti sorozatának 33. részében) és néhány éve az Agria Nyári Játékok után a jövő hét péntekjétől újra látható Egerben Brandon Thomas a világban sok helyen játszott vígjátéka, a Charley nénje, Aldobolyi Nagy György zenéjével, Szenes Iván dalszövegeivel. Sok helyen játsszák, de a zenés változat magyar specialitás. Érdekesség, hogy Aldobolyi Nagy György széles körben ismert zenéje – Orchideák és más slágerek - mellett létezik egy másik változat is, azt Nádas Gábor szerezte. Zenét azonban már 90 évvel ezelőtt is alkalmaztak a darab bemutatása során, amint az kiderül a Színházi Élet 1925-ös évfolyamának 26. számából:
   „A Magyar Színház bemutatójának, a Charlie nénjének nincs is egyéb kritikája, mint följegyezni a tényt, hogy a közönség nagyon sokat mulatott és a valószínűséget, hogy még igen sokat fog mulatni. Vágó Béla, a rendező azzal tette a szem számára tetszetősebbé a darabot, hogy a korabeli kosztümökben játszatta le, és pihenőül a nevetésnek néhány zeneszámot iktatott bele. A korabeli kosztümök talán azért is kellettek, mert a mai pubifrizura és rövidszoknya sok mindent elvett volna a darab nevettető erejéből. A főszerepet, az álnőt, a nőimitátort Csortos Gyula játssza, akinek nagy és komoly színészi képességein felül megvan a mulattatni tudás ritka adománya. Ami siker, hála, babér ma a nézőtéren termett, mind az övé. Mellette csupa kedves és jó színész önfeláldozóan adja föl neki a végszót és vár türelmesen egy-egy kacagási orkán pillanatnyi elüléséig.” 
 

   Eger Megyei Jogú Város Önkormányzata ellenszavazat nélkül, három tartózkodással újabb öt évre Blaskó Balázst választotta meg a Gárdonyi Géza Színház igazgatójának. Az alábbiakban néhány - a jövőre vonatkozó terveket idéző - részletet olvashatnak pályázatából. 

   Pár nap és itt a tél, kisgyermekes családokban az esték egyik közös programja lehet a meseolvasás. A Színházi Élet 1935 telén színészek segítségével, életképekkel elevenített meg közismert meséket.

Hamupipőke - Tolnay Klári és Perényi László
Hófehérke és a hét törpe - Komár Júlia

  

Jancsi és Juliska - Fehér Lili
Piroska és a farkas -?
 

 
   Ma száz éve, 1915. november 17-én volt az ősbemutatója Bécsben Kálmán Imre azóta is világszerte töretlen népszerűségű operettjének (a magyarországi bemutatóra 1916. november 3-án került sor). A blog az 1966-os egri előadás képeivel köszönti az évfordulót.

  1945-ben Eger város képviselőtestülete állandó, önálló színtársulat létesítésére kért engedélyt, de ez csak 1955–ben, 60 éve valósult meg.

Népújság 1955.10.27.

Pénteken délután az egri tiszti klub dísztermében ősszegyűltek a város vezetői és a színház dolgozói, ahol Kállai Gyula népművelési miniszterhelyettes, szovjet, lengyel, német vendégek és a pesti színházak küldötteinek jelenlétében Papp Sándorné, a megyei tanács elnökhelyettese rövid beszéd keretében átadta a színház kulcsait Ruttkay Ottónak, a Gárdonyi Színház igazgatójának.      
  Ezután az ünnepség résztvevői felmentek a várba és Ruttkay Ottó elhelyezte koszorúját a színház névadójának, Gárdonyi Gézának sírjára.
   Hat óra. Zsúfolásig megtelt az új köntösbe öltözött színház nézőtere, ünneplőruhás, csillogó szemű emberek várják, hogy megkezdődjön az előadás, melyre olyan régen várunk: Heves megye első állandó színházának bemutatkozó díszelőadása. Az ünnepélyes bemutatón megjelentek a párt Központi Vezetőségének képviseletében Kazein István, a Minisztertanács képviseletében Kiss Árpádné, a népművelési miniszter képviseletében Kállai Gyula, lbos Ferenc, a népművelési minisztérium színházi főosztály vezetője, Both Béla, a Színház és Filmművészeti Szövetség titkára, a miskolci Déryné Színház, a budapesti Petőfi és Néphadsereg Színház, a kaposvári, a békéscsabai, a szolnoki színház küldöttei, valamint szovjet, lengyel, román, csehszlovák és német vendégek. Egy pár perccel 6 óra után Lendvai Vilmos, a megyei tanács elnökének megnyitó szavai után Kállai Gyula elvtárs lépett a függöny elé és a népművelési miniszter nevében átadta a színházat Heves megye dolgozóinak. Ünnepélyes pillanatok. Elalszanak a nézőtér lámpái, kigyúlnak a reflektorok, s lassan felmegy a függöny. A díszlet az egri vár egy részletét ábrázolja. Színészek érkeztek Egerbe és meglátogatták a vár hős védőjének, Dobó lstvánnak síremléket. Gárdonyi kis jelenetében, melyet I904-ben írt az egri színház köszöntésére, Dobó István szelleme köszönti az egri színészeket: „Ti színészek a nyugvó egri népnek, emeljétek fel gondolatait. Játszátok el a nagy küzdelmeket, amik nékünk igaziak voltak, játsszatok harcot, hogy lássák a békét, játsszatok gyászt, hogy tudják, mi az élet, s játsszatok örömet, hogy gondjaikra égi sugár derítsen szép szivárványt...." Így szabta meg Gárdonyi az egri színház feladatát és szavai ma is időszerűek. Meghatott csendben Dobó István szelleme utolsó szavait mondja: „S én porladozva márvány ágyamon, Eger virágzásáról álmodom." Dobó álma valóra vált, Eger nő, szépül, virágzik és egy új virág a mi új színházunk is, melynek nézőterén most dörög a taps. Gárdonyi előjátéka után Eger közönsége először köszönti tapssal művészeit. A szűnni nem akaró taps közepette lépnek fel a színpadra az egri üzemek, tsz-ek és tömegszervezetek küldöttségei, hogy átnyújtsák ajándékalkat a Gárdonyi Géza Színház dolgozóinak. Az egri Balázs Ignác Tsz, a Dohánygyár, az MSZT, a Heves megyei népi együttes és a Bródy Sándor stúdió küldöttsége után Apáthy Imre, Kossuth-díjas érdemes művész a Petőfi Színház, Mészöly Tibor, a miskolci Déryné Színház, Both Béla a Színház és Filmmüvészeti Szövetség nevében köszönti az új társulatot, közben zúg a taps, könnyesek a szemek a színpadon, nézőtéren egyaránt. Ruttkay Éva a Néphadsereg Színház virágcsokrát hozza. Végre elcsendesül a taps, s Ruttkay Ottó köszöni meg az ajándékokat.
   - Nehéz ilyenkor beszélni, elvtársak - mondja a meghatottságtól elcsukló hangon. Első köszönő szavunk szálljon most a mi forrón szeretett pártunknak...
   Ismét felcsattan a falakat megrázó taps, a köszönet a pártnak, amely lehetővé tette, hogy teljesüljön a heves megyeiek régi vágya, a színház. - Mi ezt a nagy megbecsülést és szeretetet csak munkánkkal tudjuk meghálálni és én a társulat nevében ígéretet teszek, hogy mindent elkövetünk, hogy méltók legyünk a párt bizalmára, a nép szeretetére - fejezte be beszédét Ruttkay Ottó.
   Ezután következett az Annuska bemutatója, s a szép előadás után azzal az érzéssel távoztunk, hogy a színház dolgozói beváltják ígéretüket

   Az 1965–66-os évad volt az önálló társulat életében az utolsó, a Miskolccal történő összevonás előtt. Ezt 1985-ben, 30 éve szüntették meg, amikor január 1-jétől befogadó színház lett az egri, társulat nélkül, önálló bemutató joggal. Szikora János vezetésével. Az 1985/86-os volt az első teljes évad.
  A blog Színháztörténeti sorozatában (az azonos című menüpontban) sok részletes információt, érdekességeket olvashatnak a 60 és 30 évvel ezelőtt történtekkel kapcsolatosan. Érdemes használni a sorozat címszavas keresőjét is!
 

   Közeleg az évad első bemutatója (október 9.), Tim Rice – Andrew Lloyd Webber: József és a színes, szélesvásznú álomkabát című musicalje. Nosztalgiázzunk előtte egy kicsit, idézzük fel első egri bemutatóját, 1995.07.13-án a Líceum udvarán! A hatalmas sikert mutatta, hogy bár az előadás végén szakadni kezdett az eső, senki nem mozdult a nézőtéren (noha nem voltak még esernyők sem, mert nem lehetett erre számítani), s a társulat, újra és újra ismételte az esőben, tomboló ünneplés közepette a finálét.
   A Gali László rendezte nagyszabású produkció egy nagy egyéni sikert is hozott, a címszerepet játszó Hüse Csaba ettől kezdve kapta sorra a nagy énekes feladatokat: „1992-ben kerültem az egri színház stúdiójába, ami egy 2 éves színészképző volt és én nagyon szerencsés voltam, eljátszhattam 2 év után a József címszerepét és onnantól kezdve nagyon szépen elindult a karrierem. Nagyon jó volt ez a stúdió, szinte az utcáról volt lehetősége az embernek színpad közelébe jutni, színpadra kerülni, megismerni a szakmát, ezt a szép világot, ami a színház.”
   Az előadás a nyár végével bekerült a kőszínházba is, s egészen a legutóbbi időkig emlegeti, aki látta.
   Az alábbi linkeken a Heves Megyei Napban akkor megjelent írásom és a bemutatón készült rövid hangfelvétel segítségével idézem meg a 20 évvel ezelőtti sikert.
Mert ez mindenkinek jár: 
Hangkép: 
 

  Tisztelt Blogolvasók! Sokan kérdezik, mikor folytatódik a Színháztörténeti sorozat. Köszönöm az érdeklődést! A válasz az, hogy nemsokára, októberben indul a 4. évad. Addig is az első 3 évad már megjelent 68 folytatása megtalálható a „Színház Egerben 1884 – máig” menüpontban! J. F.

 

"áthangszerelt városkönyv"

"Ehhez a könyvhöz figyelem, csend, forró tea és gyertyaillat kell..."

"Megírt műve az érzelmek és hangulatok széles spektrumát öleli fel és megmozgatja olvasójának fantáziáját. Ezáltal részben szereplőjévé válik annak és együtt élik meg a magasságokat és mélységeket. A mű felépítése és irodalmi kidolgozottsága az érdeklődés fenntartásával továbbolvasásra ösztönöz."

   Kedves Barátok, Ismerősök, Érdeklődők! Tisztelt Blogolvasók! Megjelent (J. Ferenczi Andor írói néven) a könyvem: Prága - Színház - Szerelmek. Séta-regény egy misztikus városból.