Szakmai nyugdíjba vonult Nádasy Erika, a Gárdonyi Géza Színház tagja.

 

 "Új arculattal, grafikával jelentkezik szeptember 1-től a Gárdonyi Géza Színház honlapja. A társulat oldala a színház vezetésének szándékai szerint amellett, hogy naprakész információkkal látja el a közönséget, még átláthatóbb lesz."
 

 Későbbi időpontra tolódik a hétvégére tervezett JátszóTér Nemzetközi Színházi Fesztivál esztergomi és egri programsorozata. Az elhúzódó európai uniós támogatási döntés miatt előreláthatólag novemberben rendezi meg a Gárdonyi Géza Színház a találkozót.

*  Végleg elmaradt.
 

   Gondoltam, lehetne azzal kezdeni, milyen missziót tölt be a magyar kultúra ápolásában a kassai Thália Színház – meg azzal, milyen nehéz anyagi és egyéb feltételek közt teszi ezt.
   Vagy, hogy Gali László direktorsága idején találkoztam velük először Egerben, többször is vendégszerepeltek a Gárdonyi Géza Színházban (amiként egyébként erdélyi társulatok is).
   De maradjunk mégis a tegnap esténél, amikor az Agria Nyári Játékok keretében léptek fel a Várban. Egy olyan nyári estén, amikor az időjárás egyáltalán nem felelt meg a naptárnak – kifejezetten hideg volt. Egy szabadtéri előadás élvezetét pedig ez erősen befolyásolhatja. Hogy nem így történt, felszabadult, igazi örömből fakadó játékuknak köszönhető. (Dacoltak a táncbetétek közben a csak az előadás kezdete előtt percekkel elállt esőtől nedves, erősen csúszó színpaddal is. A több kisebb-nagyobb baleset láttán aggódtam is, nehogy komoly baj történjen…) Ha a színpadon állók láthatóan valóban élvezik és szívvel-lélekkel teszik dolgukat, akkor az átjön a nézőtérre is. A kassai Thália előadása rokonszenves, szerethető produkció volt, teltházzal, amelyben minden korosztály képviseltette magát.
  A fiatalabbak talán nem tudták, de a Zerkovácok varázsolták el őket. Zerkovitz Béla (1881-1948) dalait hívták-hívják így, amelyek a mai napig rendkívül népszerűek. Az előadás (a másik szerző Szilágyi László) egyik betétdalában el is hangzik a szó.
 A Csókos asszony szinte valamennyi dala közismert, sokan együtt dúdolták a művészekkel. Kár, hogy csak az ének lehetett élő, a zene felvételről szólt – noha tudom, hogy ennek nyilván anyagi oka van. (Zenei vezető: Marík Erzsébet)
  A Moravetz Levente rendezte operett csillagfényes, meleg nyári éjt varázsolt a hidegbe. Tarpataky báró - Kelemen Csaba, Pünkösdi Kató - Márkus Judit, Dorozsmai Pista - Madarász Máté, Ibolya Ede - Reiter Zoltán, Hunyadiné - Cs.Tóth Erzsébet, Rica Maca - Varga Lívia, Kubanek, a hentes - Korognai Károly, Salvatore, főkomornyik - Illés Oszkár, Csipcsala bácsi - Várady Béla, Lojzi - Ponty Tamás, Hanzi - Richtarcsík Mihály, Marcsa - Nagy Kornélia, Édike - Tóth Zsófia, Hédike - Básti Andrea, Kövecsesné - Szabadi Emőke, Rendőr - Flórián Róbert Szabolcs, Tinka - Kuczik Mária
(Díszlet, jelmez: Laczó Henriette, rendezőasszisztens: Bleha Victor)
   Egri vonatkozásai is voltak az előadásnak. A báró szerepét vendégként játszotta Kelemen Csaba. Varga Lívia évekig tagja volt az itteni társulatnak, például az Anna Karenina musicalben vagy a Száll a kakukk fészkére című előadásban láthatták, Reiter Zoltán pedig a most szerződtettek sorában szerepel - öröm volt nézni, milyen sziporkázó tűzzel járták vidám tánckettőseiket. (Koreográfia: Dévényi ildikó) A zenei vezető számtalan egri operett és musical bemutatóban működött közre régen és ma. Ezek közül többet a mostani rendező jegyzett, aki a jövő évadban is dolgozik itt…
 

   Nem vagyok könnyen ismerkedő típus, a sok-sok színházban töltött év, este alatt nem egy arcot megjegyeztem a nézőtérről is, néhányukkal köszönni szoktunk egymásnak, de ennél tovább nem jutottunk. A legutóbbi évad mégis ismeretségeket hozott, nem is olyan keveset. (Valamennyi kapcsolatban szerepet játszott-játszik a blog is.) Sorrendet nem szeretnék felállítani, ábécé-sorba rendezem őket.
   Emese egy internetes médium munkatársaként keresett meg, úgy látszott, együtt tudunk majd működni bizonyos kérdésben, sajnos azonban az a médium egyelőre szünetel. Emesével viszont írásban is, élő beszélgetésekben is kapcsolatban maradtunk, megvitattuk az egri produkciókat.
   Évi már régen a blog olvasója volt, amikor egy a színpadon az előadás végén látott, kifejezetten nekem szóló gesztust érintő hozzászólására válaszoltam, s azóta többé-kevésbé rendszeresen értekezünk színházról, az élet dolgairól, esztétikai élményekről…
   Ahogyan Fruzsinával színházról, itthon és Csehországban. Ő nemsokára jelentkezik egy hosszabb beszámolóval cseh színházi tapasztalatairól…
   Judittal is a blog hozott össze, majd előre megbeszélve találkoztunk az egyik előadás előtt s azután többször is. Vele is nagyon hasonló a színházról alkotott képünk.
   Linda és a kis társaság – Kitti, Petra és Réka -, amelynek ő a vezéralakja is színházbolond - és ez természetesen nagyszerű dolog -, tőlük kedves meglepetést is kaptam. (Mivel nem akarok ebben az írásban ismétléseket, csak jelzem, hogy az állandó olvasók tudhatják, miről van szó, de aki újabban csatlakozott, az is megtalálhatja a történetet, s rajtuk kívül a többiekkel kapcsolatban is lehet találni anyagokat a blogon…)   
   Vera és Zoltán – beszélgetés a neten, személyesen - egy előadás utáni éjszaka, de találkoztunk még a POSZT-on is…
   Zsuzsannával egy véletlen székcsere folytán elegyedtünk szóba, s mindig beszélünk pár szót. Ott volt a Cseh estemen is. Érdekes színházi emlékei vannak, majd szeretnék is vele készíteni egy beszélgetést…   
   Kilóg a sorból Izabella és Veronika, mert velük sosem találkoztam a színház nézőterén (mindketten Pesten élnek), de mindketten érdeklődnek az egri színház iránt, rendszeresen csevegünk a neten.
    Nem vagyok könnyen ismerkedő típus, de nem is zárkózom el, ha látom, hogy valakit igazán érdekel, számára igazán fontos a színház világa. Ők valamennyien ilyenek.

 

   A cseh mesesorozat közkedvelt főhőse, a Kisvakond a Gárdonyi Géza Színház  nézőterén...   A képeket Baranyi Tímeától kaptam.
 

  S.O.S. címmel közölte a blog Blaskó Balázs direktor drámai hangú levelét a miniszterhez (2011.05.31-i bejegyzés), amely szerint bizonytalanná vált, hogy lehet-e színházi évad Egerben ősztől. A legfrissebb hírek szerint a színház fenntartása a megyénél marad, bár kevesebb pénz jut a működésére, létezik viszont egy ígéret a kormánytól arra, hogy 40 millió forinttal segítik az évadkezdést. A további működést befolyásolja a bérletek száma is. A direktor 10-12 ezret szeretne elérni.

 

   A felsoroltaknak valójában csak annyi köze van a POSZT-hoz, hogy történetesen  most ott tapasztaltam mindezt, de történhettek volna bárhol máshol is.
   - Gyülekezett a közönség, s elnéztem, mennyien - s köztük sajnos intelligens emberek, ismert művészek - nincsenek tisztában azzal az alapvető színházi illemszabállyal, hogy arccal a már helyükön tartózkodó nézők felé fordulva, nem pedig hátat fordítva araszolunk a helyünkre.
    - Folyt a díjkiosztó gála. Értem én, hogy menő a nagy lazaság bizonyos körökben, de nekem mégsem tetszett, amikor az egyik nyertes ifjú hölgy az első sorból nem a tőle pár lépésre lévő színpadfeljárót választotta, hanem nőiesnek, finomnak egyáltalán nem mondható előnytelen koreográfiával kapaszkodott-ugrott fel a színpadra, amikor szólították.
    - A harmadik eset személyesen volt kellemetlen. Az a tőlem jó 15 évvel fiatalabb színész, akivel előző este bemutattak bennünket egymásnak és ott ültünk egy asztalnál egymással szemben, másnap az utcán - amikor én köszöntem neki -, már keresztülnézett rajtam...
    Természetesen nem ezek a döntő POSZT-emlékeim és nagyon jól éreztem magam Pécsett, de azért elgondolkodtató dolgok…

 

   Magam is készülődtem valami hasonló bejegyzésre, ami azon töprengene, mit tehetne, tehetne-e egyáltalán valamit (van-e hozzá anyagi ereje, lehetősége) a közönség, akár az egyén, akár cégek azért, hogy Eger színházának és önálló társulatának léte ne forogjon veszélyben, valamiféle adakozással, a nézőtér székeinek „örökbe fogadásával”, tudom is én mivel… mert amint a Színház vendégkönyvében írja a volt dramaturg Jónás Péter: „Egy állandó színházi társulat léte felette áll bármilyen politikai, szakmai, emberi különbözőségeknek. Most kellene egy minden ellentéteket átívelő polgári, emberi összefogás.”
   Művészeti felfogásról, preferenciákról lehet vitatkozni – ha van színház. De ha nincs, minden vita értelmét veszti...
   Egy másik kommentár (Mikó Jenő) a szinhaz.hu-n ezt mondja: „Szerintem ilyen helyzetben a megye és a város vállalatainak és egyéb intézményeinek is össze lehetne fogni a színház megmentése érdekében. Ahogy látom Eger városában rengeteg rendezvény és fesztivál van. Nos ezeken keresztül is lehetne támogatást kérni valamilyen formában. Egy példa : A rendezvények utáni bevételek 5-10 % át felajánlani a színház javára vagy a belépő jegyek árához 10-20 Ft-ot hozzá adni amit szintén át lehetne utalni. Nem is beszélve az egyéb idegenforgalmi bevételek bizonyos hányadáról... stb stb, szóval lehetne megoldást találni csak keresni kellene.”
   Molnár Gabriellát a Facebook-ról idézem: "Ha van egyszámlaszám, akkor mielőbb tegyék közzé! Sok kicsi sokra megy! Ha a 40 ezres lakosú Eger csak 1000 Ft-okat adna össze, már tízmilliós nagyságrendű lenne az összeadott pénz. Az egriek régen harcoltak a színházért, hát most is itt az ideje, hogy megmentsük és ebben fogjunk össze mindannyian!"
   Nem tudom eldönteni, mi mennyire járható út, de hogy keresni kellene a megoldást, az nagyon valószínű.
  S van, aki már tesz is. Szintén a szinhaz.hu-n olvastam: „20.000-et én is adok...”  ArtMaecenas (Budapest).  Beszéltem vele - "segítek, amiben tudok" - mondta. Az esetleges továbbiakról itt a blogon is szeretnék majd hírt adni.
   Eger nem maradhat önálló színház nélkül! 

 

   A Magyar Teátrumi Társaság szolidaritási akciót kezdeményez az egri teátrum megmentése érdekében! Felhívjuk a hazai szí­nházakat, hogy pénzátadással támogassák egri társteátrumunkat! 50 millió forintra van szükség. Ha a hazai színházak összefognak, akkor lemondások árán ugyan, de megmenthetik a szí­nházat. A Magyar Teátrumi Társaság félmillió forintot ajánl fel, és az info@magyarteatrum.hu címre várja a további felajánlásokat. Ha a pénzt csak később tudja küldeni a társszínház, de a felajánlását megteszi, már ez is erőt és lehetőséget ad a továbbélésre! A Magyar Teátrumi Társaság elvárja, hogy a kulturális kormányzat a hiányzó összeg legalább egytizedével, 5 millió forint gyorssegéllyel támogassa egri barátainkat, kollégáinkat! Budapest, 2011. június 8.

 

   Önhibáján kívül csődhelyzetbe került egy színház, a megszűnés veszélye fenyeget egy társulatot. Egy olyan városban, Egerben, ahol évek után sikerült ismét saját társulatot létrehozni, ami a nem kevés anyagi áldozat árán felújított épületben az egész országban hirdette a város jóhírét, hozott létre közönség- és szakmai sikert elérő előadásokat.
   És most veszélyben mindez, mert a megye nem akarja - nem tudja - többé finanszírozni az intézményt.
   A Magyar Színházi Társaság Elnöksége ezúton fordul a megye és a város vezetőihez, ne hagyják, hogy megszűnjék a Gárdonyi Géza Színház, ne hagyják elvenni a fiatal generációtól a színházbajárás lehetőségét a térségben. Kérjük, tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy továbbra is fennmaradhasson a város és a megye egyik legfontosabb kulturális intézménye, az egri Gárdonyi Géza Színház!
   Minden magyar színház nehéz helyzetben van. Az egész magyar kulturális élet nehéz helyzetben van. Az egész ország nehéz helyzetben van. Válság van, megszorítások vannak. Ebben a helyzetben legalább azt ne romboljuk le, amit közösen építettünk fel! Önök tudják legjobban: megszűntetni valamit egy tollvonás, felépíteni viszont hosszú évek kitartó munkája.
   A válságból való kilépéshez, a válsággal való küzdelemben éppen közös értékeinkre kellene támaszkodnunk. Kultúránk, színházi életünk az.
   Ne hagyjuk elveszni a Gárdonyi Géza Színházat!

Budapest, 2011. június 7.

A Magyar Színházi Társaság Elnöksége

* A Gárdonyi Géza Színház tagja mind a Magyar Színházi Társaságnak, mind a Magyar Teátrumi Társaságnak.
 

Ezek már ilyen hetek...
   Ma este ismét búcsúztunk. Az évad utolsó előadása volt, de nem csak erről volt szó. Ma ismét voltak, akik utoljára álltak az egri színpadon, ismét könnyes szemeket láttunk és ismét állva tapsolt a közönség... (Lásd még korábban: Szemek 05.06. és Különös éjszaka 05.08.!)
  Az előadást követte a 14 év után szintén búcsúzó Egri Páholy utolsó partija, ahol a páholy tagjainak szavazata alapján Bozó Andrea és Kaszás Gergő lett az évad díjazottja. Gratulálunk!
  S hogy mi lesz szeptembertől? Nem szívesen írok róla a blogon - már csak valamiféle "kabalából" sem, de homokba sem dughatom a fejem - lásd az S.O.S. című 05.31-i bejegyzést!
 

Összesen 963 voks érkezett. Köszönöm a szavazatokat. A nyerteseknek köszönjük az emlékezetes, szép estéket! A szavazás eredménye Az évad legjobb... rovatban található!                      

S.O.S.! A direktor drámai hangú levele a miniszternek:

"Alulírott Blaskó Balázs, mint az egri Gárdonyi Géza Színház 2011. február 1. óta kinevezett egyszemélyi felelős igazgatója, a gondjaimra bízott intézmény végső óráiban fordulok Önhöz.

NEMZETI ERŐFORRÁS MINISZTÉRIUMA                                      

1054 Budapest, Akadémia u. 3.                                                              

Réthelyi Miklós

miniszter úr részére

Tisztelt Miniszter Úr!

 Alulírott Blaskó Balázs, mint az egri Gárdonyi Géza Színház 2011. február 1. óta kinevezett egyszemélyi felelős igazgatója, a gondjaimra bízott intézmény végső óráiban fordulok Önhöz.

Heves megye egyetlen, idén az önálló társulat újraalakulásának 25. éves jubileumát ünneplő - 11 éve, a polgári kormány idején mintegy 1,5 milliárd Ft-ból felújított  -gyönyörű színházát februárban hozzávetőlegesen 25 millió Ft számlatartozással vettem át. Ez az összeg mára megközelítette a 60 millió Ft-ot. Ez az a támogatási arány, amelyet a fenntartó Heves Megyei Önkormányzat tragikus likviditási problémái miatt színházunk nem használhatott fel a 2010-es gazdasági évben. A hiányt önhibánkon kívül, hólabdaként görgetjük magunk előtt, s mára lavinaként temeti Társulatunkat maga alá!

Ebben a magatehetetlen helyzetünkben érte az Ön által nyilván pontosan ismert pervesztés Heves megye Önkormányzatát, amelynek következtében fenntartónk adósságkezelő biztos gondnoksága alá került.

A vészforgatókönyv szerint elsősorban a kötelező feladatok ellátásának biztosítása élvez prioritást, így az önként vállalt kötelezettségek, mint a Gárdonyi Géza Színház működésének finanszírozása is, tizedrangú kérdéssé vált.

Ezen körülmények között utasítás szerint nem vállalhatok olyan hosszú távú kötelezettségeket, mint a társulatépítő szerződtetési folyamat lezárása, amelyre a 2011/2012-es színházi évad épül, ezzel összefüggésben nem tudok műsortervet hirdetni, és megkezdeni a bérletárusítást, amely saját bevételként megalapozhatná az őszi szezonkezdést. Tetszhalott állapotba kerültünk!

Amennyiben esetleges saját bevételeink a megye hiányát csökkentik, de akár saját színházunk múltjának felhalmozódott adósságát kezelik, feléljük színházunk jövőjét.

A magyar kultúra védelmében, Eger, s a megye színházkedvelő közönsége, gyermekek, fiatalok, felnőtt - és nyugdíjas nézőink, valamint az egri Gárdonyi Géza Színház 124 közalkalmazottja, mintegy 40 más munkaszerződésű dolgozója, és családtagjaik nevében, a színház létezésétől közvetve, vagy közvetlenül függő művészek, műszakiak, irodai dolgozók, és hozzátartozóik, közel 500 ember életlehetőségének megtartása érdekében fordulok Önhöz, a nemzeti erőforrásokat ápoló miniszterhez segítségért.

Tisztelt Miniszter Úr!

A 25 éve újra saját társulattal működő egri Gárdonyi Géza Színházat főként a költségvetésben garantált, de nem átadott, ezért nem felhasznált 60 millió forint fenntartói támogatás hiánya juttatta ebbe az ellehetetlenült állapotba. Tisztelettel kérem tehát Miniszter Urat, hogy a rendelkezésére álló keretből, vagy egyéb fellelhető forrásból, lehetőleg rapid sürgőséggel tegyen intézkedést az életmentő hiánypótlásra, mert ha nem tudom megalapozni a következő évad indítását – nem beszélve az Előadó-művészeti törvény által előírt mutatók alulteljesítésének negatív következményeiről – kihalt színházunk homlokzatára ősszel könnyen az „Élt 25 évet” felirat kerülhet.

Amennyiben lehetőségem lesz „0”-ról indulni, megvan az a válságkezelő, takarékos működést biztosító intézkedési tervem, amellyel a Gárdonyi Géza Színház kiegyensúlyozott középtávú jövőjét hatékonyan tudom biztosítani.

Tragikus helyzetünkről dokumentumokkal alátámasztva tájékoztattam Szőcs Géza államtitkár urat és Schmidt Ágota kabinetvezető asszonyt, akinek mindenre kiterjedő, részletes, tényfeltáró iratanyagot is mellékeltem.

Válaszát és gyors, hatékony segítségét remélve tisztelettel:

Blaskó Balázs színész - rendező, az egri Gárdonyi Géza Színház igazgatója

E g e r, 2011. május 24."

    Színházi tárgyú írásaim a következő helyeken jelentek meg: Egri Riport, Gárdonyi Napló, Heves Megyei Hírlap SzínLap, Mezőkövesdi Újság, Mezőkövesdi Szivárvány, Prágai Tükör, Premier Plan – és volt egy Magyar Televízió interjú is (lásd a Gárdonyi retro 1993 rovatban), amit a Gárdonyi Géza Színház igazgatói irodájában vettek fel –, de szám szerint a legtöbbet a Heves Megyei Nap közölte.

A lap 1994. március 15. és 1999. január 31. között jelent meg.
  1995. április közepétől minden második héten színházi melléklettel jelentkezett 1996. szeptember végéig, amikor a Színház saját lapot és egyben műsorfüzetet indított, s emez megszűnt.
   Ezalatt 57 cikkem jelent meg.
  Örültem, hogy összesen talán kétszer esett meg, hogy a leadott írásomon bármit is változtattak volna (ez a két alkalom is csak némi rövidítés volt) és minden második szerdán izgatottan mentem megvásárolni az újságot. A cikkeket ma is őrzöm. Szívesen gondolok vissza erre az időszakra. Az akkori örömöt nem kisebbíti két üröm az örömben eset sem – bár ezek is eszembe jutnak…
   Az egyik írásom ötletét egy képeslap adta, amelyet a hajdan volt egri színház képével Nagybátony-Ófaluban fedeztem fel, Barják Gyula magángyűjteményében. Elkértem, hogy megmutathassam az olvasóknak, és írjak hozzá a kép és a szöveg alapján egy kis történetet.Azzal a feltétellel adtam át, hogy természetesen visszakapom, de hiába kértem, "nem találták". Ezt akkor sem értettem és azóta sem...
   A másik: az újjáépített színház 2000 nyarán történő megnyitására jelent meg egy reprezentatív kötet, Az egri színház anno és ma címmel. Fotók, tények, adatok, visszaemlékezések, műsortervek, kritikák – de csak  a másik egri napilap írásait idézte, holott a Gárdonyi Géza Színházzal rendszeresen és szeretettel foglalkozott A Heves Megyei Nap is!

* Facebook hozzászólás: Igen, kedves barátaim, volt egy csodálatos csapat, mely ma is sikeres lehetne! Ez talán a Heves Megyei Nap megyei napilap, a " zöld fejléces" újság csapata, mely a "felső utasításos megszüntetés után még mindig keresi a helyét a tájékoztatásban"! Nem tudnak információim szerint az olvasók ma azonosulni a Heves megyei Hírlap egész oldalas reklámjaival. Hiszen ez a kártékonyan befolyásolja az előfizető napi információ igényét és pénztárcáját! Szabó Vilmos

Mélyen tisztelt Publikum! Kedves Közönség!

   Kegyelmi állapot, amikor színpad és nézőtér együtt lélegzik. Vágyaim szerint az elkövetkező években szeretnék visszaadni Önöknek valamit abból a lelki adományból, amellyel az évek során kőszínházi és nyár esti találkozásaink alkalmával gazdagítottak minket. Viharos vastapsok hallatán érzett felemelő és megrendítő érzések, elismerések, jó kívánságok, vélemények bennem az elmúlt évek alatt felelősségvállalássá értek, szolgálatkészséggé nemesedtek.
  Immár negyed százada élünk együtt szeretett és gyönyörű városunkban, s találkozunk évadról-évadra az idén 25. évét betöltő Gárdonyi Géza Színházban. Nagyon sok szeretetet, megbecsülést kaptam Önöktől az elmúlt évtizedekben és sok-sok felejthetetlen hangulatú előadás pereg emlékezetemben (La Mancha lovagja, Salemi boszorkányok, A Padlás, Komámasszony, hol a stukker?, Ismeri a Tejutat?, A Fösvény, Az ember tragédiája, a Tizenkét dühös ember, az Egri csillagok) – hogy csak néhányat említsek a nem is olyan távoli múltból…
  A 2011/12-es, jubileumi évadban minden műfajban magyar szerzők - klasszikusok és kortársak - műveihez hívom Önöket. Szeretném, ha múltunk, jelenünk és lehetséges közös jövőnk alapkérdéseiről együtt gondolkodnánk előadásaink során. Katartikus, megrendítő, meghitt pillanatokat hozó, elgondolkodtatva szórakoztató élményszerzés reményében kérem és szólítom Önöket a nézőtér soraiba.
   Reményteljes bizalmat kérek Önöktől magam és a Társulat nevében, hiszen csak a gazdag gondolatiságot sugárzó színpadon lévők és a zsúfolt nézőtér örömteli egymásra találása jelenthet valódi színházi élményt színész és közönség számára egyaránt.

Tisztelettel és szeretettel várjuk Önöket színházunk nézőterére!
                                                                                               Blaskó Balázs, az egri Gárdonyi Géza Színház igazgatója
                                                                                             

   Voltak és remélem, lesznek is még életemben éjszakák, melyeknek emléke megmarad. Akadnak köztük furák, misztikusak, kalandokkal telik, s akadnak meghittségükkel emlékezetesek. Ilyen ez is, amikor ezt a bejegyzést írom.
   Este, az Olympia utolsó előadásán többen utoljára léptek az egri színpadra. Jó volt a közönség, sziporkázott a játék, siker volt, vastaps - álló ováció búcsúztatta őket. Boldog mosoly és megrendült könnyek a színpadon. Többszöri meghajlás. És még több is lehetett volna, volt egy pillanat, amikor a közönség még várta őket vissza, de egy kis késlekedés, s elhalkult a taps. „Úgy szerettem volna még egyszer utoljára kilépni a nézők elé, még készültem rá, hogy az lesz az utolsó pillanat, s úgy fáj, hogy már nem lehetett” – mondta Bozó Andrea a színészbüfében, ahol több órán át beszélgettünk az előadás szereplőivel, barátaikkal, színházkedvelő fiatalokkal, sok sírással, de nevetéssel is.
   És van még valami, amiért megmarad ez az emlék. Az a sok szeretet és zavarba ejtően megtisztelő szó, amit én kaptam ezen a különös éjszakán. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek!    




Azon az utolsó héten minden este álló ováció volt!




 

   Hihetetlen, hogy egyesek agya képtelen feldolgozni a tényt, hogy a színházban nincs szükség rá, sőt tilos, hogy a telefonjuk bekapcsolva legyen. Az még csak hagyján, hogy esetleg maguktól elfeledkeznek róla, emberek vagyunk ugyebár, ezért minden előadás előtt elhangzik Tunyogi Péter tolmácsolásában az erre (is) figyelmeztető szöveg. De nem! Ők akkor sem kapcsolják ki. Csütörtökön is megszólalt egy előadás közben, pénteken is. Arra meg már szavakat sem találok (illetve amelyeket találok, azokat nem tűrné a nyomdafesték), amikor a jellegzetes, egyéni csengőhang nyilvánvalóvá teszi, hogy ugyanaz a készülék szólal meg többször is egy előadás alatt – vagyis a „kedves” néző még az első alkalom után sem érezte úgy, hogy el kellene némítania. Pénteken este már nem csak az előadás előtt hangzott el a figyelmeztető szöveg, de a harmadik felvonás előtt újra be kellett adni. Itt tartunk… 
 

   A Mester és Margarita - utolsó előadás. A szereplők közt Görög László, aki csütörtökön utoljára lépett színpadra Egerben. Saját döntése volt - igen. De mégis... Fegyelmezetten tette a dolgát, nem lépve ki a szerepéből,  mégis kicsit másképp mint eddig. Alig észrevehetően, de búcsúzott.  Megmaradtak bennem a szemei, amint az utolsó pillanatokban lopva körülnézett színpadon, s nézőtéren.