gardonyiszinhazblog

   

     

     
Menü
     
search engine by freefind
     

 



Talán csak egyszerű
néző, talán nem. Én az utóbbit gondolom…
Azért, mert 1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is - a rekord 24 alkalom. Azért, mert írásaim hetente jelentek meg a Heves Megyei Nap című újság színházi rovatában. Azért, mert 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői és Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatódtam és büszke vagyok erre. Azért, mert vannak ott barátaim is, de mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik.
Azért, mert magamat is a színház csodálatos világához és ezen belül erős szállal a Gárdonyi Géza Színházhoz tartozónak érzem. 2010.04.05.  J.F.

     
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
     
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
     
Színház Prágában - Divadlo v Praze

SZÍNHÁZ PRÁGÁBAN - DIVADLO V PRAZE

* Bevezető rész, a legújabbak is mindig ez alatt olvashatók!

   1971-ben jártam  először Prágában, s azóta mindig vissza és vissza... Az első nap örökre beleszerettem. 
   Mostanra már nagyon jól ismerem, de soha meg nem unom! Ismerem történetét, irodalmát, zenéjét, színházait, titokzatos helyeit, kísértethistóriáit, utcáit, tereit, azokat is, amelyek turisták előtt rejtettek, de nem kevésbé kedvesek. Érzem minden porcikámban, minden pillanatban varázsát és misztikumát és a Hozzá fűző különleges kapcsolatot. Prágában élek akkor is, amikor fizikai valómban éppen nem vagyok ott. Ezért mondom mindig úgy, hogy megyek haza, s ha visszatértem, hogy otthon voltam újra. Én valóban ezt érzem.


PRÁGA - SZÍNHÁZ - SZERELMEK

   Három motívum fonódik össze. Maga Prága városa - ami egyben a helyszín is -, szépségével, otthonosságával és nem utolsósorban, sőt hangsúlyozottan misztikumával; a szerelem; valamint a színház világa. Fikciós történet, de akár „útikönyvként” is bátran használható, mert végigvezet minden jelentős helyen, oldalról-oldalra követve valóban megismerkedhet az olvasó a várossal. A szerző azonban nem csak a hagyományos turista látványosságokat mutatja meg. Több évtizede ismeri, szereti, tanulmányozza Prágát. A cselekmény során saját felfedezésre is csábít, és sokoldalú ismereteket próbál nyújtani szinte észrevétlenül irodalmáról, művészetéről, történetéről is. Séta & regény, mert a főhőssel prágai sétái alatt történnek meg az események, s azért is, mert akár magunkkal is vihetjük ottani sétáinkra és elolvashatunk egy-egy fejezetet, megpihenve közben.
  A mű címével azonos blog-menüpontban részleteket olvashatnak regényemből.

Vítězslav Nezval:
Praha s prsty deątě

 

A verset Szegvári Menyhért rendező tolmácsolja a blog YouTube csatornáján (kattintás a képre!)

 

NÁRRODNÍ DIVADLO - SWING MUSICAL A NEMZETI SZÍNHÁZBAN: V RYTMU SWINGU BU©Í SRDCE MÉ (2016)


 

 

STAVOVSKÉ DIVADLO - MOZART: A VARÁZSFUVOLA (2015)

* Video az Élő! rovatban.

 

DIVADLO ABC (2015)

NÁRODNÍ DIVADLO - NEMZETI SZÍNHÁZ, KARÁCSONY (2014)

Csajkovszkij: A diótörő




 

HA©LER - TA NA©E PÍSNIČKA ČESKÁ (2014)

  Ha egy kedélyes prágai sörözőben, tavaszi népünnepélyen, baráti összejövetelen énekelni kezdenek, – s ez nem ritkaság, hiszen régi mondásuk azt tartja: „ahány cseh, annyi zenész” -  akkor biztosra vehető, hogy előkerülnek a Haąlerkák, ahogyan összefoglalóan nevezik Karel Haąler dalait, melyeket idősebbek és fiatalok egyaránt ismernek, énekelnek, szeretnek a mai napig, annak ellenére, hogy szerzőjük 135 éve született és 73 évvel ezelőtt halt meg. Prágáról, a város meghitt szépségéről és a benne élő  jellegzetes figurákról szólnak ezek a dalok.
  Hol vidámak - Čí je Praha? Naąe! (Kié Prága? A miénk!) -, hol szomorkásabbak.

  Szerzőjük, kinek szobra ott áll a megénekelt várlépcső falához simulva, színész, dalszerző, szövegíró, film- és színházi rendező, drámaíró, forgatókönyvíró volt. Csehszlovákia német megszállása, a protekrotárus alatt a Gestapo letartóztatta és közvetlenül 1941 karácsonya előtt megölték. Bűne az volt, hogy patriota dalaival a megszállás idején is igyekezett lelket önteni az emberekbe és élesen parodizálta a protektorátust.
  Halála után a már addig is hallatlan népszerű dalok szinte a nemzeti ellenállás szimbólumává váltak. A Ta naąe písnička česká (A mi cseh dalunk) címűt a betiltott nemzeti himnusz helyett is énekelték.
   Dalait alapul véve élettörténetét Pavel Kohout, a neves költő és dramaturg írta meg a Divadlo na Vinohradech számára.


   A színház 2007-ben ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját. A „második Nemzeti Színház” - Prága társadalmi és művészeti életében betöltött szerepe, jelentősége miatt kapta ezt a nevet. Repertoárján hazai és külföldi szerzők (nagy sikerrel játszották például Örkény Macskajátékát). Ez volt megépítésekor a városi polgárság kulturális központja, kicsit távolabb a belvárostól, Vinohrady városrészben. Valamivel szerényebb kivitelű a Nemzetitől, de nagyszerű például a nézőtér akusztikája, amint arról egy nyári Traviata előadáson is meggyőződhettem.



   A darabban összefonódik a címszereplő élete és egy keretjáték, bemutatva azt az alkotói folyamatot is, amelynek során rendezői utasítások, közös, társulati töprengések, viták közepette megszületik a végeredmény. S bár a végkifejlet tragikus és vannak igen nehéz percek, jelenetek korábban is, az előadás egésze nem nélkülözi a humort, kacagásra is alkalmat ad, köszönhetően egyrészt a Haąler dalok vidámabbjainak (élő zenekar kísér),


 
másrészt a szövegköny ilyen irányú lehetőségeit nagyszerűen kihasználó színészek, a társulat állandó tagainak és a DAMU - nagyjából megfelel a mi Színművészeti Egyetemünknek -  az előadásban szereplő hallgatóinak (utóbbiak közül többen ismerősek voltak a tavasszal látott vizsgaelőadásukból, a Cabaret című musicalből). Tomáą Töpfer rendezése úgy használja a rendelkezésre álló teret – színpadot és nézőteret egyaránt -, hogy sikerül az említett keretjáték során az alkotói folyamat igaz részeseinek éreznünk magunkat, az életjáték folyamán pedig elfeledkeznünk a megvalósítás töprengéseiről.





A szereplők közül elsősorban a címszerepet alakító Petr Rychlý és a feleségét játszó Kateřina Broľová emlékezetes.

 

Az előadás képei a színház engedélyével, honlapjukról.

TAVASZ PRÁGÁBAN & CABARET 2014

  Otthon voltam pár napot. Prága vidám, ragyogó tavaszi hangulattal várt.

                                                  

   Természetesen nem maradt el a színházi élmény sem. A világhírű Cabaret című musicalt láttam, a Divadlo DISK produkciójában. Ez egy kisméretű repertoár színház, ahol a színművésznek készülők gyakorolhatnak, bemutathatják vizsgaelőadásaikat. Meg kell mondanom, hogy jobban tetszett, mint az a kettő, amit színpadon eddig Magyarországon láttam. Csak gratulálni tudok a tehetségükön kívül az odaadásukhoz, lelkesedésükhöz.

 

 

MILOVAT K SMRTI - EDITH PIAF 2013

  Végre sikerült megnéznem a Divadlo Radka Brzobohatého előadását, amelyet már évek óta szerettem volna. Edith Piaf - Milovat k smrti (Halálig szeretni). Az előadás alapján készült CD már régen birtokomban van, de úgy alakult, hogy amikor ott voltam, éppen sosem volt műsoron. Nagy örömmel fedeztem fel, hogy most végre igen! Naponta néztem az online helyfoglalást. Ennek ellenére – nagy siker a produkció – az egyik nap még nem volt lehetséges, másnap estére pedig már el is fogytak a jegyek. Éveket vártam és most megint ez következzen? Támadt egy mentőötletem, próba-szerencse – írtam a színház művészeti titkárságára és sikerült! Segítségükkel ott lehettem. A helyszín egy kisebb kamaraszínház, de így is nagyjából akkora a nézőtér, mint Egerben.
   A darab írója Táňa Nálepková, rendezője Jakub Maceček. A címszerepben Světlana Nálepková. Vállig érő göndör szóke hajával játssza Piafot, külsejét csak a kis fekete ruhával igazítja hozzá, mégis teljes az illúzió, pár perc és már olyannak látjuk, mint ő volt. Rajta kívül két férfi színész, Juraj Bernáth és Martin Sochor elevenítenek meg minden szereplőt. Természetesen élő zenekar kísér, a  Blue Angel Memory Band, Jiří Toufar vezetésével.  Nem hiányzik az énekesnő életének egyetlen fontos tragikus részlete sem, az előadás alapjában mégis könnyedebb hangvételű, mint az egri volt és az itt elhangzó 17 dalból csak 8 van, amit Egerben is hallhattunk. Ez az ötödik féle színpadi feldolgozása Piaf életének, amihez szerencsém volt (hármat láttam élőben, kettőt felvételről).


OPERAHÁZ - TOSCA (2010)





   Puccini operáját először 1974-ben láttam élőben, a pécsi színházban. Utoljára pedig Prágában, az Operaházban. Zenei szempontból is nagyon színvonalas előadás volt, de hogy mennyire jó volt a rendezés és a színészi játék is, arra jellemző: többször azon kaptam rajta magam, hogy szorítom a szék karfáját a feszültségtől, mintha fogalmam sem lett volna róla, mi fog történni...
 

DVOŘÁK: RUSALKA - NEMZETI SZÍNHÁZ, PRÁGA (2010)







  A rovatban  egy korábbi bejegyzésben kicsit bővebben olvashatnak – képekkel - a Národní divadlo-ról (Nemzeti Színház). Az Arany Kápolna, amelyet „A nemzet önmagának” emelt közadakozásból, megragadóan szép épület. A benne folyó művészi munka pedig magas színvonalú és változatos. Természetesen van Operaháza a cseh fővárosnak, de a Nemzeti repertoárján is szerepel ez a műfaj. Novemberben Dvořák Rusalka című operáját néztem meg. Nem mindig szeretem, ha aktualizáltak, korunkhoz közelítők a jelmezek, díszletek, a rendezés, de ha meg tud győzni, elfogadom. Mint most. Igaz, a történet nincs is meghatározott korhoz kötve. Eszembe jutott egy pillanatra az egri nOzone, amikor felment a függöny és vizet pillanthattunk meg a színpadon (a vízimanó palotáját), de itt sokkal visszafogottabban bántak ezzel az eszközzel és színekkel, világítási effektusokkal egészítették ki. Izgalmas rendezés, remek énekesek, nagyszerű zenekar, drámai, katartikus jelentek – szép este volt.  
  Aki szeretne egy kicsit jobban megismerkedni Dvořák életével, munkásságával, anak figyelmébe ajánlom - ha Prágában jár - múzeumát az Amerika villában, ahol élt.

 

FAUST PRÁGÁBAN

 

  Forróság volt 2007. július 16-án Prágában, bizonyságul mellékelem a délután megjelent újság címlapját. Higgyenek a szemüknek, napon 55 Celsius fok! Mondhatnánk akár pokoli forróságnak is – az pedig csak érdekes véletlen, hogy estére éppen a Faust című fekete színházi előadásra volt jegyem.
   A mágikus Prága - ez a mágikus erő máig érezhető! – természetesen Faustot is vonzotta. Háza ma is áll, a Károly téren, az orvostudományi egyetem használja. A Mladota Ze Solopysk palotát a nép képzelete talán különös megjelenése miatt, s mert falai közt alkimista kísérletek is folytak különös történetekkel ruházta fel, azt regélték, maga Faust élt abban a házban. Miután elnéptelenedett, mindenki elkerülte, féltek tőle. Egyszer egy szegény diák, akinek szállása, pénze nem volt, s már teljesen kimerült, ott merült álomba. Fényes, fekete márványszelencét talált másnap, s benne egy ezüsttallért, amely úgy ragyogott, mintha új lett volna. Jóllakott, rendesebb holmit vásárolt a pénzből, s ezután minden reggel ott volt újra az ezüst. Az aranyifjúság életét kezdte élni, véget nem érő tivornyákkal tanulás helyett. A pénz lassan kevésnek bizonyult. A házban még ott hevertek pókhálók között az aranycsináló könyvei. A diák egy este nem ment mulatni – tanulmányozni kezdte őket - és eltűnt! Az ördög a mennyezeten át vitte el – a befoltozatlan lukat sokáig mutogatták az emberek.
   Faust prágai tartózkodása pedig nyomokat hagyott a művészeti alkotásokban, irodalomban, filmen, színházban is.

   Louis Ludwig) Spohr (1784-1859) német zeneszerző 1816-ban bemutatott Faustja az egyik első romantikus német opera volt.
   Tőzsér Árpád Faustus Prágában című drámai költeménye – nagyot ugorva az időben -  már napjainkban jelent meg. 
   Jan ©vankmajer, a cseh filmművészet hatvanas évek elején megszülető korszakának, a cseh új hullámnak meghatározó rendezője (s amellett grafikus, szobrász, festő) 1994-ben Lekce Faust (Faust lecke) címmel készített szürrális Faust filmet. Az első percekben egy munkából hazatartó férfi eldobja az utcán kapott, a Faust-házhoz vezető térképet, majd később mégis odamegy… A film ötvözi bábszínházi figurák valóságát a prágai kisemberekével, keveredik az élő szereplők világa és bábszínház.
   Az egyik prágai fekete színház előadása a klasszikus alapokat dolgozza fel, összehangolva a zenét, a koreográfiát, a cseh bábszínház nagyhírű hagyományait élő szereplők játékával, mindezt a fekete színház egészen sajátos eszközeivel. (A fekete színházi műfajról a rovat egy korábbi bejegyzésében lehet olvasni.)

 

PRÁGAI HANGSZŐTTES


 

   Négyperces hangkép az Élő! rovatban... Két dalrészlet által keretezve  (az egyik valódi különlegesség: Smetana Moldvájának szöveges változata Karel Gott előadásában) csupa igazi élő, Prágában készült felvétel, harangok, zenék, zajok, járművek, rendezvények - hangszőttes Prágából, Prágáról...

NÁRODNÍ DIVADLO



 



   Nemzeti Színház... A színpad függönye fölött ez a felirat olvasható: Národ sobe - A nemzet önmagának.
   A ma is álló színház a cseh nemzeti kultúra felemelkedésért folytatott küzdelem idején, 1883-ban készült el,  nem sokkal az után, hogy éppen csak megnyitott elődjét tűzvész pusztította el. Mind a két alkalommal közadakozásból épült, a tűz után ez azonnal újra megkezdődött. Vagyis valóban önmagának építette a nemzet, amely megunta, hogy cseh nyelven játszó színház – a némettel szemben – nem volt szép fővárosukban. Ezt az eredetet ábrázolja a függöny maga. (Lásd a Státní Opera című bejegyzést is!)
   Ez lett az első…
   Elnevezték Arany Kápolnának.
   A művészet templomaként szerették, s tisztelték, az arany jelzőt pedig talán nem is csak a belső terek aranyozása indokolta, hanem a kék kupolán Jupiter szekere körül a korlát és az elszórtan ragyogó csillagok színe.
   A főépületen kívül előadásokat tartanak a mellette épült Nová Scéna - Új Színpadon, a Stavovské Divadlo (lásd lentebb!) és a Divadlo Kolowrat épületében is. A színház repertoárján prózai előadások, opera és balett egyaránt szerepel. A 2009/10-es évadban az anyaszínházban például Shakespeare: Othello, Brecht-Weill: Koldusopera, Boľena Němcová: Nagyanyó, Smetana: Eladott menyasszony, Offenbach: Hoffmann meséi, Csajkovszkij: hattyúk tava.

 

OBECNÍ DŮM


 

 

  Prága Főváros Reprezentációs Háza, többek között hangversenytermekkel, éttermekkel, kiállításokkal. A képen a híres Smetana terem, ahol a világ számtalan országában minden évben élőben vagy felvételről közvetített Prágai Tavasz hangversenysorozat nyitókoncertjét is tartják. Operaesteknek is helyt ad. Itt éppen gyülekezik a koncert közönsége.

 

VY©EHRAD - NYÁRI SZÍNHÁZ





 

KŘI®ÍKOVA FONTÁNA




  Hatalmas szökőkút-rendszer zenére komponált játéka, komolyzene és musical show-k, az előadások egy része balettest, amikor a víz játéka a táncosok produkcióját egészíti ki. Vannak nappali előadások is, de azokat nem ajánlom, hisz nem érvényesülnek a látványosság fontos elemei, a fények.
 

DIVADLO HYBERNIA




    
  Musical- és koncertszínház, az átépített korábbi kiállítási palotában, szemben a Lőportoronnyal. A nyelvi akadályok ellenére is színházi élményre vágyó külföldiek egyik kedvelt intézménye.

DIVADLO TA FANTASTIKA




  
  
   Prózát és musicalt is játszik a belváros legforgalmasabb gyalogos utcájában, a Karlován. Ezt a képet elsősorban azért mutatom, mert ritka, de nagyon kellemes volt, hogy a szünetben zongoramelódiákkal szórakoztattak.

STÁTNÍ OPERA




  Prága sokáig kétnyelvű város volt – cseh és német. A nemzeti megújhodás idején ebből konfliktusok adódtak. A színházi életben ez úgy jelentkezett, hogy a csehek a Nemzeti Színházba jártak, a németek a Német Színházba és a másik fél előadásait egyáltalán nem látogatták. Élvezetesen, színesen és szinte dokumentum hűséggel ír erről Egon Erwin Kisch a magyarul is megjelent Szenzáció! Szenzáció! című kötetben.  Az egykori Német Színház ma az Állami Opera. A képen Puccini: Turandot.
 

STAVOVSKÉ DIVADLO - PRÁGA ÉS MOZART

 




  


* A színházról videó is található az Élő! rovatban.

  A legszebb színházak egyike. Kék nézőtere megejtő. Repertoárján prózai darabok és operák is szerepelnek – közöttük az „operák operája” - Mozart: Don Giovanni. A Nemzeti Színházzal tartozik egy szervezeti egységbe. Amikor vége az évadnak és jön a nyári szezon, ami Prágában végig igen gazdag kulturális eseményekben, színházi előadásokban is, akkor a Don Giovannit játsszák minden este! Nem véletlenül éppen itt. Ez az a  színház, ahol az ősbemutató volt, ahol maga a szerző vezényelt! (Látható Miloą Forman Amadeus címmel Mozart életéről készült filmjében is.) A Bertramka villában lakott prágai tartózkodása során egy ismerős házaspárnál (a feleség operaénekes volt), a villa ma az ő emlékmúzeuma, kertjében ott áll a szobra és gyakran tartanak ott hangversenyeket. A Stavovské Divaloban két-három évenként új rendezésben adják az operát, így láttam már modern díszletekkel és jelmezekkel is, de olyan előadásban is, amely rekonstruálta az eredeti ősbemutató díszleteit! És olyanban is, amely beleszőtte azt a kis  - valóságon alapuló - történetet, hogy a bemutató előtt néhány órával a nyitány még nem volt készen, s a zenészek már játékra készen álltak és a  közönség is elfoglalta helyét, amikor a tintától még meg sem száradt kottalapokat megkapták. Igazából nincs szüksége rá, mégis reklámozzák többféle módon is. Prága tele van tulajdonképpen megokolatlan és nem feltétlenül szükséges, mégis magától értetődő dolgokkal, amelyek nélkül nem is lenne az, ami, s amelyek olyannyira kedvessé teszik. A Don Giovanni reklámok egyike egy kivilágított és irányítható kis léghajó. A Károly híd környékén úszik esténként a levegőben: * video az Élő! rovatban.
 

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
     
Ön szerint?
Lezárt szavazások
     

     
Plusz
Friss hozzászólások
     
Mobilblog