Fel-felbukkan mostanában a kifejezés, az ötlet, az anyagi lehetőségek megteremtésének és fejlesztésének gondolatával kapcsolatban. Ezekhez nem értek. A néző, mégpedig a sokszínű, műfajilag is eltérő előadásokat felvonultató színházat kedvelő néző szemszögéből vizsgálom a kérdést. A vállakozó színház a működéséhez szükséges anyagi fedezet jelentős részét maga kell, hogy előteremtse. Az tehát az érdeke, hogy minél kisebb ráfordítású, viszont a lehető legtovább műsoron tartható darabokat mutasson be. Számomra itt a nagy kérdőjel! Lényegesen kevesebb darab lenne műsoron, hiszen mindaddig játszanának egyet-egyet, amíg csak közönség van rá, azokat pedig, amelyek magas művészi értéket képviselnek, de kisebb nézőréteghez szólnak, alighanem be sem mutatnák, mert ezekkel nem számíthatnának hosszabb szériára. A sokszínű színházi élet egyértelműen szegényesebbé válna. Miért volna ez jó nekem? Bevallom tehát, hogy nem rokonszenvezem a gondolattal. Különösen nem akkor, ha egy színház, mint az egri is, nagyszerű előadások sorozatával bizonyít!

  „Viszonzatlan szerelmek és a történelem nagy fogaskerekei közt őrlődő porszem-emberek sorsa a darab két alappillére” – mondta Gali László, az előadás rendezője. Többé vagy kevésbé, de valóban igaz is ez az előadás minden részletére. „Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arc mögött van.” – írja a szerző a regény előszavában. A rendezés igyekszik ezt az arc mögöttiséget láthatóvá tenni, megértetni. A szereplőket itt a regénynél inkább látjuk érző embereknek, az előadásban kevésbé egy történelmi tabló alakjai. Attila – Csendes László – kevésbé az a tévedhetetlen, tanácsokat ritkán igénylő uralkodó. Megosztja gondjait környezetével. Zéta – Tunyogi Péter – úgy hesegeti el vakon magától azt, ki pedig őt igazán szereti, mint az életben nem egyszer láthatjuk. Dzsidzsia – Csonka Anikó – érzékelteti a kislányból nővé válás, a szerelem elmélyülésének folyamatát is. Emőke – Deák Éva – büszkesége mögül kibújik az esendőség.
   Egyszerű, néhány építménnyel, tárggyal jelzett, de a kort fantáziát megmozgatva ábrázolni tudó díszletek közt zajlik a cselekmény. Néha jön egy pont, amikor a látvány is gazdagabb, amikor kicsit pihen az elme és inkább önfeledten csodálkozik rá például a lakodalom szertartására vagy a táltosok lenyűgöző jelenetére.