1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
Ha egy kedélyes prágai sörözőben, tavaszi népünnepélyen, baráti összejövetelen énekelni kezdenek, – s ez nem ritkaság, hiszen régi mondásuk azt tartja: „ahány cseh, annyi zenész” - akkor biztosra vehető, hogy előkerülnek a Haąlerkák, ahogyan összefoglalóan nevezik Karel Haąler dalait, melyeket idősebbek és fiatalok egyaránt ismernek, énekelnek, szeretnek a mai napig, annak ellenére, hogy szerzőjük 135 éve született és 73 évvel ezelőtt halt meg. Prágáról, a város meghitt szépségéről és a benne élő jellegzetes figurákról szólnak ezek a dalok...
* Bővebben az Európa - színház rovatban (Prága / Divadlo na Vinohradech)!
Súgó
Friss hozzászólások
Archívum
