Részlet a szinhaz.org-on megjelent interjúból:

   "Június 9-én A chicagói hercegnő című operettel érkezik a POSZT-ra a Budapesti Operettszínház. A teátrum először szerepel a versenyprogramban. A darab rendezőjével, Béres Attilával beszélgettünk egy rég elfeledett Kálmán-mű feldolgozásáról, ízlésbeli kérdésekről és az operett megújításáról.
– Zenés produkciót ritkán válogatnak a szelektorok a POSZT-ra, de idén először egy Kálmán operett is bemutatkozhat a fesztiválon. Szerinted minek köszönhető a meghívás?
– Nem tudom, nem látok bele a válogatók fejébe, de gondolom tetszhetett nekik A chicagói hercegnő és nem azt nézték, hogy milyen műfajban született, hanem azt, hogy milyen maga az előadás. Nem előítélettel tekintettek a műfajra, hanem pozitív ítélettel az előadásra."

   Csak emlékeztetőül: 2010-ben, a X. POSZT-on is volt egy operett, Fényes-Harmath: Maya, a Gárdonyi Géza Színház produkciója, Zsótér Sándor rendezésében.

  A XIV. POSZT OFF-programjai  között a Kortárs Magyar Dráma Nyílt Fórumán szerepelt a Tematikus vita a Nyílt Fórum füzetekben megjelent darabok kapcsán, s ezen belül Szalóczi Géza: Majakovszki című művének vitája is, Csizmadia Tibor rendező és Bánki György pszichiáter felkért hozzászólók részvételével. A "Majakovszki - gémgém" először itt a blogon jelent meg, 2011. januárjában és azóta is olvasható volt, most a legutóbbi, átdolgozott változatra cseréltem: Kortárs magyar darabok menüpont.
   A Nyílt Fórum zárásaként adta át a Színházi Dramaturgok Céhe a Vilmos-díjat, amit a megjelent drámák egyike nyerhet el. A résztvevők szavazatai alapján a díjat eben az évben a Majakovszki kapta. (A kép forrása: www. poszt.hu)

   Az idei versenyprogramban sem szerepel egri előadás. A G.G. Tánc az OFF-programok keretében mutatja be két produkcióját, a Képzelt beteg és a Négy napló, egy vers címűt.

   Az egri tánctagozat június 10-én 22 órától fellép a Táncfantáziákkal a pécsi Széchenyi téren felállított Teátrumi Sátorban.

Közzétették az idei versenyprogramot. Egri produkció nem szerepel benne.

   Természetes és önként vállalt kötelességemnek éreztem, hogy ha már én is Pécsett vagyok, akkor az idén is beszámoljak az egri POSZT-szereplésről - Csiky Gergely: Prolik -, a szakmai vitáról, a közönség reakcióiról, a pécsi hangulatról. Hogy nem annyira lelkesen tettem ezt, mint tavaly, az annak köszönhető, hogy mindenre rányomta bélyegét a  Gárdonyi Géza Színház pillanatnyi helyzete, a viták és nehézségek, a bizonytalanság – mindez ott is újra és újra felbukkanó téma volt.  

   Ettől eltekintve a színházi forgatagban most is remekül éreztem magam - az  előadásokon, az off-programokon, utcai performance-okon, kiállításokon, beszélgetéseken, mindenhol...

Az akkreditációs kártyám

A napi helyszíni villámtudósításokat megtartva, de kibővítve foglalom most össze, milyen volt számomra a XI. POSZT, ahol egyébként már  a mi megérkezésünk előtt volt némi egri vonatkozás, hiszen az Off-program keretében a Nyílt Fórum felolvasószínháza Maruszki Balázs: Dono rea című művét mutatta be Csizmadia Tibor rendezésében és a közreműködők között is voltak az eddigi egri társulat tagjaiból.

Június 14. kedd

   Összpróba - még Egerben - a másnapi utazás előtt. A csütörtöki két előadáson, 17 és 20 órától, a Kamaraszínházban, Mészáros Sára helyett - aki kisbabát vár - Törőcsik Franciska egyetemi hallgató lép majd fel Irén szerepében. A POSZT programjába történt beválogatásban természetesen Mészáros Sára játékának is igen nagy érdeme van, ezért kár, hogy nem őt láthatják a  nézők, de az összpróbát nézve utóda méltó az előadáshoz.

Június 15. szerda
 

Játszani színpadon kívül, másképp is lehet...  Fekete Györgyi és Szabó Emília az egyik pihenőnél.

  Hat órás utazás után megérkeztünk Pécsre.  A Király utca és környéke szokás szerint zsúfolva sétálókkal, ismerős arcokkal a színház világából, előadásokra érkező nézőkkel. A kellemes nyári estében éjfél utánig beszélgettünk az egyik teraszon, a versenyprogramról, érdekességekről, az elmúlt napok POSZT-történéseiről - és arról, hogy amint kiderül valakiről, hogy Egerből érkezett, azonnal a színház sorsára kérdeznek rá.
   Éjfél előtt nem sokkal az addig hiába keresett Hold koma is megérkezett látókörünkbe és bemutatta a maga versenyprogramját, a holdfogyatkozást. Különös hangulatával színesítette az igazán kellemes esti beszélgetést.

Június 16. csütörtök 11.30

   Már fél 12-re a színházban kellett lennie a Prolik csapatának. Az előadások előtt még egy teljes próba is lement. Így nagyon kevés szünettel egymás után háromszor csinálták végig. Nem hiszem, hogy ez nem befolyásolta az utolsót, az esti, 21.00 órás előadást - csoda lett volna, ha akkorra már nem fáradnak el, noha láttam és éreztem, hogy mindent megtesznek. Ráadásul a zsűri is ezt az előadást nézte. Csizmadia Tibor a szünetben ezt kérdezte tőlem: Egész más most az atmoszférája, nem? Bár olvastam  ellenkező véleményt is, én azt érzékeltem, hogy a nézőtér nem lélegzik együtt az előadással, nincs meg az a kapcsolat, ami Egerben minden este volt. Azóta beszélgettem az alkotókkal, ők is így érezték. Ez a közönség-reakció minden tényezőt, még az egész napi nagyon nagy meleg bágyasztó hatását beszámítva is érthetetlen volt.

A Fesztiválklub - a Cooltour Cafe-ban
 

Június 17.  péntek

   Délelőtt volt a Prolik szakmai vitája, Szűcs Katalin Ágnes kritikus és Dávid Zsuzsa rendező értékelőjével.



   Dávid Zsuzsa sajnálta, hogy nem volt jelen minden színész, mert tegnap nem tudott mindenkinek gratulálni. A szerző a legkiválóbb magyar írók egyike, akit méltatlanul keveset játszanak, ezért örült, hogy Egerben műsorra tűzték a darabot. Az előadást kimagasló együttes munkaként értékelte. Dicsérte a dramaturgot, a húzásokat, amelyek eredményeként valóban élt a szöveg. Kifejezőnk minősítette az "undorvány maszkokat". A díszlettel kapcsolatban megjegyezte, hogy a fekete tér számára korábbi színházi emlékei, tapasztalatai alapján a semlegességet jelenti, s furcsa volt, hogy jelen esetben nem azt fejezte ki... Dicsérte a dikciót és külön a kísérőzenét, amely sokat tett hozzá az előadáshoz, telitalálatként.
   Szűcs Katalin Ágnes nagyon szomorú volt, hogy utoljára láthatta ezt a társulatot, amelyen meglátszott 10 év építő munkája, amelynek során a már azelőtt is Egerben játszók is remekül beilleszkedtek. Éppen akkor szűnik meg ez a társulat - mondta, amikor a munka beérik. Csaknem elsírta magát, amikor a legkisebb szereplő, a cseléd szerepében (aki nem tud miből főzni és nem fizetik), Szabó Emília megfogja a kikényszerített esküvőre induló lány kezét. Szívfájdító, ahogyan kis szerepben ennyit el tud mondani nagyon finom eszközökkel a játszott személyiségről.
   Bővebben szó esett még a díszletről, jelmezről és a sminkről is. (A szakmai beszélgetés teljes anyaga megtalálható a POSZT honlapján.)
   Máté Gábor rendező reagált az értékelésekre és elmondta azt is, hogy tegnap este "nem volt áramkör a nézőtér és a színpad között".
  
Június 18. szombat

   A Pécsi Balett ma már nyugdíjas alapító tagjával, Domján Máriával beszélgettem. Ő maga nem látta a Prolikat, de sok ismerőssel beszélt a megnézett előadásokról és többeknek is nagyon tetszett.



   Este díjkiosztó gálával zárult a találkozó, Novák Eszter rendezésében. A Színház- és Filmművészeti Egyetem III. évfolyama színművész - zenés színész osztályának hallgatói működtek közre, köztük a Prolikból Törőcsik Franciska és Ágoston Péter, akit sokszor láthattunk  statisztálni az egri színpadon, testvérével, Katalinnal együtt, aki már az Operettszínházban lép fel, szüleikkel pedig az egri szimfonikusok koncertjein  vagy a színház zenés előadásain találkozhattunk.
   Ezen a napon volt a Múzeumok éjszakája is – a gálaest és búcsúzkodások után még bejártam több helyszínt és nagyon hangulatos programokon vettem részt.

   A három válogató, Szilágyi Lenke, Urbán Balázs és Vekerdy Tamás átlag 160 előadást tekintettek meg és a 2010. március 1. és 2011. február 28. között bemutatott előadások közül kiválasztották a  Gárdonyi Géza Színház Csiky Gergely: Prolik című előadását is, Máté Gábor  rendezésében.

   A villámtudósítások a POSZT ideje alatt a blog főoldalán, a Naplóban szerepeltek. Végezetül annyit mindazoknak, akik kicsit csalódottak (magam is közéjük tartozom), hogy a POSZT-ra eljutni már önmagában is olyan dicsőség, ami után sok színház évről-évre hiába vágyik. A Gárdonyi Géza Színház pedig két előadást is vihetett (nem is első ízben történt, hogy kettőt) és többször vett részt, mint például a Vígszínház. Igenis van mire büszkének lenni!
* A villámtudósításokból átvett a színház honlapja is.