A koronavírus világjárvány miatt március 11-én veszélyhelyzetet hirdettek ki Magyarország teljes területére. A színházak is bezártak, a Gárdonyi Géza Színház utolsó két előadása 11-én a nagyszínpadon a Bolero című táncprodukció, a stúdióban a Páratlan páros című komédia volt.

Komédia - fordította: Ungvári Tamás

Fotó: Gál Gábor

John Smith: Nagy András
Mary Smith: Nagy Adrienn
Barbara Smith: Misurák Tünde
Stanley Curtis: Baranyi Péter
Porterhouse felügyelő: Reiter Zoltán
Troughton felügyelő: Lisztóczki Péter
Bobby Franklynn: Kardos Kristóf
Fotóriporter: Kós Mátyás

Díszlet / Jelmez: Iványi Árpád
Súgó: Németh Nikoletta
Rendezőasszisztens / ügyelő: Lázár Rita

Rendező: Kiss József Jászai-díjas
 

Fotó: Gál Gábor

I.rész
Scarbo - koreográfus: Rovó Virág
Flóra és Fauna - koreográfus: Halász Gábor
II.rész
Bolero - koreográfus: Topolánszky Tamás Harangozó-díjas, Érdemes művész

Táncolják: Emődi Attila, Gioele del Santo, Kelemen Dorottya, Martina Tizzi, Novák Laura, Rovó Virág, Plita Márk, Tóth Karolina, Törteli Nadin

Zeneszerző: Maurice Ravel
Jelmeztervező: Papp Janó
Látvány: Topolánszky Tamás
Szcenika: Engler Imre / Fodor Zsolt
Dramaturg: Pinczés István Jászai díjas
Zenei munkatárs: Nagy Zoltán
Fővilágosító: Oláh Sándor
Koreográfus-asszisztens: Kelemen Dorottya
Asszisztens: Kiss Alexandra
Ügyelő: Ujhelyi Réka
 

A Gárdonyi Géza Színház és a Babszem Jankó Gyermekszínház koprodukciója

Süsü: Balogh András
Királyfi: Radvánszki Szabolcs
Király: Sata Árpád
Dadus: Dimanopulu Afrodité
Királylány: Babócsai Réka
Kancellár: Fehér István
Írnok: Klepács Andrea / Szőke Andrea
Trunkó: Várhelyi Dénes
Brunkó: Tóth Levente
Sárkányfűárus / Maszlag / Szilánk: Tunyogi Péter
Csicsörke: Szél Anikó
Uborka: Dér Gabi
Pöszméte: Nagy Fruzsina Lilla
Cölöpverő / Köpöc / Miszlik: Kós Mátyás
Szénégetőné: Ivády Erika
Őrszem: Pilisy Attila

Díszlet: Dósa Csilla
Jelmez: Kovács Tímea
Dramaturg: Szőke Andrea
Koreográfus: Kelemen Dorottya
Korrepetitor: Báder Eelemér
Ügyelő: Ujhelyi Réka
Súgó: Németh Nikoletta
Rendezőasszisztens: Ivády Erika

Rendező: Baráth Zoltán
 

Petőfi Sándor verses elbeszélése nyomán


 

János vitéz / Kukorica Jancsi: Török Tamás
Iluska: Misurák Tünde
Bagó: Baranyi Péter
A gonosz mostoha: Saárossy Kinga, Jászai-díjas
Francia király: Reiter Zoltán
Francia királylány: Nagy Szilvia
Bartolo, udvari tudós: Fehér istván
Strázsamester: Vokó János
Csősz: Balogh András
Gazda: Lisztóczki Péter
 

GGTánc Eger: Emődi Attila, Gioele del Santo, Kelemen Dorottya, Martina Tizzi, Novák Laura, Plita Márk, Rovó Virág, Tóth Karolina, Törteli Nadin

Kórus: Barcsa Dorina, Ficzere Krisztina, Csák Ádám, Harman Dalma, Hegyi Máté, Kiss Alexandra, Lukácsi Boldizsár, Nagy György, Nagy Zoltán, Németh Márta, Petró Balázs, Poór Emese, Svéd Mátyás, Szabó Henrietta, Vanya Noémi, Varga György

Gyerekek: Dovák Csoma, Juhász Ábel, Varga Ildikó

Zenekar: Ádám Endréné, Ágoston Ottó, Ágostonné Kugler Zsuzsanna, Báder Elemér, Bányi-Szarvas Márta, Bereczky Vilma, Császiné Deák Dorottya, Fazekas Melinda, Gulyás László, Gulyás-Huszárszki Éva, Gulyásné Bartók Beáta, Homa Edit, Jakab Zsófia, Juhász András, Kardos Judit, Kerekes József, Kis József, Klem Dénes, Kovács Henrik, kovács László, Mándoky Béla, Mándokyné Ványi Gabriella, Nemes Ferenc, Nyeste Erzsébet, Puzsík János, Raby Zsófia, Takács Balázs, Vállajiné Nagy Andrea, Virág Lilla, Zsigmond László 

Díszlet / Jelmez: Laczó Henriette
Zenei vezető: Nagy Zoltán
Korrepetitor: Marík Erzsébet
Koreográfus: Topolánszky Tamás, Harangozó-díjas, Érdemes művész
Társkoreográfus: Emődi Attila
Koreográfus asszisztens: Kelemen Dorottya
Ügyelő: Hódosi Ildikó
Súgó: Szecskó Andrea
Rendezőasszisztens: Lázár Rita
Karmester: Nagy Zoltán

Rendező: Halasi Imre, Jászai-díjas, Érdemes művész

MESEJÁTÉK FELNŐTTEKNEK

  1904-es ősbemutatója után így írt a Magyar Színpad egyik decemberi száma (eredeti helyesírással): „A Királyszínházban a színháznak fönnállása óta legnagyobb sikere. Gyorsan meghódította a közönséget, a mely látható gyönyörüséggel kiséri a darab vidám és érzelmes jelenéseit, kitörő tapsokkal fogadja a magyar lobogó diadalmas szereplését, érdeme szerint méltatja a tündérország ragyogó diszleteit, jelmezeit és nagy balletjét.” (Egerben utoljára 2001-ben szerepelt műsoron, Beke Sándor rendezésében, a Líceum udvarán).
  A mostani produkció szerintem ugyan a legkevésbé sem „gyermekelőadás”, viszont visszahozza gyermekkorunkat. Kicsit zavarban vagyok, hogyan is lehetne érzékeltetnem azt a világot, színpadi megjelenést, amelynek részesei vagyunk. Talán úgy, ha két másik „műfajt” hívok segítségül. Emlékeznek azokra az estékre, amikor édesanya vagy édesapa elővett egy mesekönyvet? Mielőtt elkezdte volna olvasni, már elbűvölő volt a látvány. Nem túl bonyolult, letisztult formákkal, vonalakkal megrajzolt, élénk színekkel kifestett illusztrációk, segítségükkel máris egy másik vonzó helyszínen termettünk, s alig vártuk, hogy megtudhassunk vagy újra átélhessünk mindent, ami ott történt. Nos, ilyen a látványvilág a János vitéz egri színpadán. Laczó Henriette díszletei és jelmezei színes mesevilágot ábrázolnak, mintha kinyitottuk volna gyermekkorunk kedvenc mesekönyvét. A színeket egyébként arra is használja, hogy direkt, mégsem tolakodó módon orientálja a nézőt, a francia királyi udvarban például mindenki a francia trikolor kék – csododaszép kék árnyalatok –, fehér és piros színeiből tervezett ruhákat visel (sőt némelyeknél még a frizura színe is kék).

A mesekönyv azután többször „meg is elevenedik” (még nem a színészek játékáról beszélünk), filmes eszközök jelennek meg, realisztikus filmrészlet a háttérben (a patak, amelyben Iluska fehér ruháját mossa… mossa…) vagy ugyanott az animáció a szétszéledő nyájjal. Ezekkel pedig egy későbbi generáció gyermekkora idézhető fel, akik talán (sajnos) kevesebb meséskönyvet, de több rajzfilmet, számítógépes játékot ismernek. A filmes eszköztár groteszk módon előkerül egy esetben igen markánsan még a színészi játékban is, de erről később.    

Az ősbemutató címszerepében Fedák Sári (úgynevezett nadrágszerep), műtermi felvétel 1904

    Bakonyi Károly szövegkönyve természetszerűleg nem idézhette színpadra Petőfi művének teljes cselekményét. Az első felvonás „Jancsi és Iluska” (a faluban), a második „A rózsaszál” (a francia király udvarában), a harmadik „A kék tó - Tündérország - Otthon”. A második és harmadik felvonást a mostani produkció összevonja és „húztak” is több helyen az eredeti szövegkönyvből, érdekes összehasonlítás volna, mi az, ami itt kimaradt és mi volt a húzás indoka. A dalok szövegéről idézzük fel a Pesti Napló korabeli kritikáját! „Heltai Jenő valóságos bűvészmunkát végzett magyar regélő alexandrinusok anyagából szőtt pergő operettverseket, pajkos rímeket, rokokó hangulatú és mégis magyar jellegű pásztordalokat. Az ő bájos trubadúr-könnyelműsége szinte magához ölelte a másik két fiatal szerzőt.”
   Az utolsó, szintén korabeli idézet pedig szóljon Kacsóh Pongrác zenéjéről! „…olyan kész, könnyed, végtelenül kifejező, amilyen kifejezően csak anyanyelvén tud szólni az ember” (Budapesti Hírlap). A zenét most is Nagy Zoltán vezénylésével tolmácsolja az Egri Szimfonikusok tagjaiból alakult zenekar, szépen, megbízhatóan. Az énekszámok korrepetitora Marík Erzsébet volt.
   A fent idézett valóságos bűvészmunka és végtelenül kifejezőség persze csak akkor jut el ideális módon a nézőhöz, ha a játszó személyek is teljes lényükkel átérzik és képesek is mindezt kifejezésre juttatni. Ebben az általam mesekönyvekkel (és mesefilmekkel) rokonított egri változatban azonban még ehhez a rendezői felfogáshoz is idomulni kell, így hozva egységbe a 116 éve született művet és a mát.
   A nézőnek pedig nyitott és fogékony gyermeki naivitását kell előhívnia ahhoz, hogy ezt az egyáltalán nem szokványos rendezői koncepciót el tudja fogadni!
   Török Tamást megjelenése predesztinálja bár Kukorica Jancsi-János vitéz szerepére, de ez nyilván nem volna elég. Kell hozzá az a meglévő hangi adottság és színészi eszköztár is, ami hitelessé teszi. Méghozzá úgy, hogy nem keveredik sem játékában, sem a nézőben a szintén nem olyan régen bemutatott és most is még műsoron lévő Rigó Jancsiban játszott (szintén címszerep), sok tekintetben hasonló karakter.
   Misurák Tünde Iluskájára gondolva szintén a hitelesség jut elsőként az ember eszébe, ez nem kevés. Megengedem magamnak itt a megjegyzést, bízzon magában, hiszen a Bál a Savoyban Daisy Parkerétől a Kulcskeresők Erikáján át Iluskáig, megmutatta már, hogy jó!
   Bagó alakjában Baranyi Péter igyekszik elsősorban színészileg megoldani a figurát, érzékeltetni annak rejtett, majd feltörő érzelmeit.
   Ők hárman bizonyos szempontból különválnak a többi szereplőtől, s ez a szempont ismét a rendezői koncepcióhoz visz vissza bennünket (kisebb jelentőséggel idesorolhatjuk még Vókó János strázsamesterét). Mese és realitás… Ez a három szereplő a mesén belül a valóságost, az akár bárki által megtapasztalható életet, valóban létező világot képviseli. Hármójuk és a rendező, a színészvezetés közös érdeme, hogy simulékonyan tudnak hol illeszkedni, hol elválni, hol újra idomulni azokhoz vagy azokhoz az eseményekhez, akik, amelyek csak a mesék világában léteznek.
    A többiek már egyértelműen a mesevilág részesei.    
  A fiatal pár életének folyását alapvetően befolyásoló, sőt meghatározó gonosz mostoha Saárossy Kinga. Átvitt értelemben is „mesebeli” figura, mert bár alapból gyűlölni kellene, ez a banya itt - feltehetnénk a kérdést, hogy létezik ez - ,tán még szánalmat is ébreszt mulatságos, kisstílűségével, gonoszságában is humorosságával.
   A francia király Reiter Zoltán. Butácska, gyávácska, tehetetlen, de van szíve. S amikor a Ha egy király című dalát énekli, akkor ő azért mégis kilép kicsit a mesék világából, mesefigurából igazi emberire vált.
   Leánya Nagy Szilvia. Ő az, akiről korábban azt írtam: „a filmes eszköztár groteszk módon előkerül egy esetben igen markánsan még a színészi játékban is”. Egy remekül eltalált rajzfilmfigura elevenedik meg játékában, hogy a ma divatos nyelvezetet használjam, ütős formában, humorral, mimikában, mozgásban egyaránt.
   Balogh András, Fehér István, Lisztóczki Péter egy-egy kisebb karakterszerepet játszik.
   Három gyermek részint néhány részletet mond el felvételről az eredeti Petőfi műből, ez kicsit erőteljesebbre is sikerülhetett volna, részint időnként fizikai valójukban is megjelennek, átszövik az előadást (emlékeztetnek, hogy itt mégis arról a Petőfi által megírt „sztoriról” van valamilyen módon szó, amelyből a részleteket felolvasták?), az előadás legeleji, nyitány alatti megjelenésüket én elhagytam volna. 

   Fontos szereplője az előadásnak a GGTánc együttese, Topolánszky Tamás koreográfiája minden ponton jól alkalmazkodik az előadás hangulatához. Társkoreográfus Emődi Attila.
    A Gárdonyi Géza Színháznak nincs saját kórusa. Az ezúttal is alkalmilag verbuvált csapatban azonban a színház rendszeres látogatói már sok ismerős arcot fedezhetnek fel, s a kórus csakúgy jó, mint ahogyan már említettem a zenekart (amely szintén nem a színház sajátja).
   Szeretnék még külön kitérni, csak néhányat említve közülük, a sok kisebb-nagyobb ötletre, amelyeket Halasi Imre rendezése felvonultat. S itt ismét emlékeztetek arra, hogy nyitottság kell konzervatívabb ízlés esetén elfogadásukhoz, hogy elsőnek mindjárt a legszembetűnőbbet, a rollerekből kreált lovakat említsem. Ha valaki nem látta az előadást, bizonyára eléggé vadnak tűnik ez az ötlet, de működik. Csakúgy, mint a gonosz mostoha szikláról letaszításának megoldása, amely a bemutatón nagy nevetést váltott ki a közönségből, de elfogadó, tetszést kifejező nevetést. Szép és kifejező a tündérország-beli jelenet, amelyben „kivetkőznek” tündérruhájukból, jelezve, hogy visszatérünk a (abban a pillanatban még szomorúnak tűnő) valóságba.
   A János vitéz 5. osztályos tananyag. De nem ez a színházi, zenés változat! Amivel nem azt mondom, hogy ez a maga műfajában rosszabb volna, mint ama eredeti. Ez… más! Egy igaz szerelem mesebeli meséje, felnőtteknek. (Fotók: Gál Gábor)
 

Fordította: Mészöly Dezső

Fotó: Gál Gábor

Mollie Ralston: Babócsai Réka
Giles Ralston: Nagy András
Christopher Wren: Kardos Kristóf
Mrs. Boyle: Saárossy Kinga, Jászai-díjas
Metcalf őrnagy: Vókó János
Miss Casewell: Nagy Fruzsina Lilla
Mr. Paravicini: Baranyi Péter
Trotter felügyelő: Radvánszki Szabolcs
Jimmy: Bóta Benett / Almádi Mátyás

Díszlet: Horesnyi Balázs
Jelmez: Harák Judit
Ügyelő: Ujhelyi Réka
Súgó: Németh Nikoletta
Rendezőasszisztens: Blaskó-Saárossy Zsófia
Rendező: Kiss József Jászai-díjas

 

   Krimi a Gárdonyi Géza Színház színpadán. A színháztörténet leghosszabb ideje műsoron lévő darabja, 1952-ben mutatták be, s a londoni St Martin's Theater túl van már a 28.000 előadáson! Természetesen a szerző személye a nagy siker elsődleges garanciája, de hiába volna mesterien bonyolított a történet, ha a közreműködők nem tennék ugyancsak magas színvonalon a dolgukat. Az egri színpadon ritka vendég a bűnügyi történet - akartam írni, de közben máris eszembe jutott három másik is, igaz a legrégebbi ezek közül még 1994-ben volt. Huszonöt év, ha átlagot számolunk, nagyjából 6 évente egy (a mostanit is számolva), gyakrabban tényleg nem is kell.
   Robert Thomas Szegény Dániel című darabja az első a sorban. Akkoriban egy ideig a színház egyes produkcióinak bemutató előadását nem a székhelyén, hanem a megye nagyobb településein tartotta, így láttam a Szegény Dánielt először Hevesen, s most, ahogyan visszagondolok rá, előttem van Váli Zita alakítása, akit sajnos ma már még névről sem ismer a közönség... Ezután hosszú idő múlva jött a következő  eszembe jutó előadás (az átlagszámítás tehát itt nagyon csalóka), 2009 - Raymond Chandler: Elkéstél, Terry. Ezt követte 2013-ban a Hajmeresztő - nyomozás a közönséggel, Paul Portner műve, most pedig az Egérfogó.
   Amiről igen keveset, szinte semmit sem árulhatok el, hiszen ha nem így tennék, olyan információkat osztanék meg, amelyek elrontanák az este izgalmát. Az előadás végén egyébként meg is kérik a közönséget - akárcsak a Szegény Dániel végén tették -, hogy tartsa meg a titkot, senkinek semmit ne áruljon el. Így csak annyit mondhatok, Babócsai Rékának, Baranyi Péternek, Kardos Kristófnak, Nagy Andrásnak, Nagy Fruzsina Lillának, Radvánszki Szabolcsnak, Saárossy Kingának, Vókó Jánosnak (nem a színlap sorrendjében, hanem ábécé rendben) és a rendező Kiss Józsefnek, sikerült a feszültséget megteremteni még számomra is, aki pedig ismerte a cselekményt (egyszerűbben fogalmazva, én tudtam előre, ki a gyilkos), ismerőseim pedig, akikkel utána beszélgettem, azt mondták, őrá egyáltalán nem gyanakodtak.
    Itt igazából mindenki főszereplő, epizód alakítások nincsenek, mindenkire koncentrálni kell, de mégis vannak, akik jobban magunkra vonják figyelmünket, így hát most két olyan "apróságot" említek csak meg, amelyekre érdemes kicsit külön is figyelni, az egyik Nagy Fruzsina Lilla szigorú szemeinek folytonos ideges ide-oda mozgása, szavak nélkül is jellemezve az általa játszott figurát (akinek tökéletesen más, szigorúságával első pillantásra tökéletesen ellentétesnek látszó jellemvonását viszont megismerhetjük a rádió muzsikájára lejtett könnyed, vidám táncából) és Kardos Kristóf szorongásokkal, gátlásokkal teli alakjának szépen sikerült pillanatait.

Átdolgozta: Romhányi Ágnes
A betétdalok szövegírói: Kellér Dezső, Pártos Jenő, Szécsén Mihály

Fotó: Gál Gábor

Rigó Jancsi: Török Tamás
Clara: Dimanopulu Afrodité
Ficsúr: Dósa Mátyás / Csathó Norbert
Lisette: Nagy Barbara
Mariska: Nagy Szilvia
Chermay: Várhelyi Dénes
Albert: Nagy Lóránt
Mámi: Dér Gabi
Öreg prímás: Kelemen Csaba
Lajos: Rácz János
Gyula: Reiter Zoltán
Béla bácsi: Balogh András
Elemér: Radvánszky Szabolcs
Impresszárió: Tóth Levente
Adjutáns: Kós Mátyás
Főpincér: Lisztóczki Péter
Lakáj: Pilisy Attila
 

GGTánc: Emődi Attila, Gioele del Santo, Kelemen Dorottya, Novák Laura, Tóth Karolina, Rovó Virág, Törteli Nadin, Plita Márk

Zenekar: Ádám Endréné, Ágoston Ottó, Ágostonné Kugler Zsuzsanna, Báder Elemér, Bányi Szarvas Márta, Bereczky Vilma, Császiné Deák Dorottya, Fazekas Melinda, Gulyásné Bartók Beáta, Gulyás László, Gulyás-Huszárszki Éva, Homa Edit, Juhász András, Kardos Judit, Kerekes József, Kiss József, Klem Dénes, Kovács Henrik, Mándoky Béla, Mándokyné Ványi Gabriella, Nemes Ferenc, Nyeste Erzsébet, Pótor Márk, Takács Balázs, Vállajiné Nagy Andrea, Virág Lilla, Zsigmond László

Kórus:  Berkiné Ficzere Krisztina, Jámbor Imre, Keresztfalvi Bence, Kiss Alexandra, Lukácsi Boldizsár, Nagy György, Pusomai András, Radó István, Szabó Henrietta, Szuromi László, Vincze Karolina

Díszlet: Bényei Miklós
Jelmez: Molnár Gabriella
Zenei vezető: Nagy Zoltán
Korrepetitor: Marík Erzsébet
Koreográfus: Topolánszky Tamás, Harangozó Gyula-díjas, Érdemes művész
Koreográfus asszisztens: Kelemen Dorottya
Ügyelő: Hódosi Ildikó
Súgó: Szecskó Andrea
Rendezőasszisztens: Lázár Rita
Karmester: Nagy Zoltán
Rendező: Moravetz Levente

50 ÉV UTÁN ÚJRA EGRI SZÍNPADON A RIGÓ JANCSI

   „Sem zenéjét, sem librettóját tekintve nem méltó arra, hogy a Gárdonyi Géza Színház műsorra tűzze” - írta a Népújság 1969-ben, amikor utoljára volt látható, mégpedig a Miskolci Nemzeti Színház művészeivel, hiszen azt az időszakot éltük, amikor az egri és miskolci színházat összevonták, s az előbbiben önálló társulat nem maradt. Nem az előadás színvonalával volt persze gondja a cikk írójának. Akkor mivel? „El tudjuk képzelni, hogy 1947-ben, amikor az országban a szellemi és művészeti élet még nem heverte ki a háború idegbántalmait, egy kicsit minden hasonlított a művészek és a színház életében a zsibongóhoz, ez a darab meg tudott élni – még egy sikert is.” Majd a cselekmény ostorozása következett.
   Valóban egyszerű, viszont jó színpadi érzékkel, rutinnal megírt (operettekben szokatlan módon – csak néhány példa van rá – nem happy enddel végződő) cselekménnyel állunk szemben, de biztosan olyan nagy baj az, ha nem mindig minden Shakespeare-i mélységű és bonyolultságú? Az életben talán nem ugyanígy váltakoznak egyszerű és komplikált dolgok?
   Az előadás hivatalos beharangozója ezzel a kérdéssel indul „Rigó Jancsi - Élet, vagy operett?” Nos, ennek eldöntését magam is a nézőre hagyom, de a néhány sorral későbbi „élet-operett” megfogalmazást néhány szóban világítsuk meg. A darabbéli címszereplő két valóban élt személyből alakult ki, az egyik volt az a pákozdi születésű Rigó Jancsi, aki kevésbé volt tehetséges, viszont nagyon jóképű, és kapcsolata volt Chimay hercegnővel, a másik a csurgói születésű, azonos nevű világjáró prímás, aki viszont ellenkezőleg, nagyon tehetséges volt, viszont kevésbé vonzó férfi.
   De vissza még 1969-be! Következett a muzsika: „…a zeneszerző arra a reménytelen feladatra vállalkozott, hogy egy magyar nótával divatossá, ünnepeltté tett cigányprímást táncdalok közé szorítson”. Reménytelen feladat? Nem értek egyet. Fényes Szabolcs muzsikája, sok-sok nagyszerű filmdala, a Maya című nagyoperett… Fényes neve maga a minőség garanciája. A Rigó Jancsi zenéje pedig kétségtelenül elüt ugyan az operettek általában megszokott hangzásvilágától, mondhatjuk szokatlannak is, de érzelmekkel teli, áradó, szívbe markoló. (Nagy kár, hogy a bemutató estéjén – legalábbis ott, ahol én ültem – többször is előfordult, hogy egészen elnyomta a muzsika az éneket!)
  A zenekar Nagy Zoltán vezényletével az egri operettprodukcióknak mindig stabilan nívós kísérője, most sem volt ez másképp.
   Ugyancsak megbízható, magas színvonal jellemzi minden esteben a G.G. Tánc művészeit, akár önálló táncszínházi produkciót láthatunk tőlük, akár operettek, musicalek tánckaraként vannak jelen. Topolánszky Tamás koreográfiája kedves ötletekkel telítve, jól illeszkedett a zene hangulatához, mind a humoros, mind a komoly részeket tekintve.
   Ami az előadás látványvilágát illeti, ezt tulajdonképpen három tényező határozza meg, a díszlet, a jelmez, a világítás. Bényei Miklós színpadképe kicsit inkább csak illusztráció-szerűen hatott, de az adott korlátok között igyekezett nemcsak funkcionálisan, hanem megjelenésben a lehető legjobban szolgálni az előadást. Molnár Gabriella jelmezei úgy érzékeltették a két világ – cigányprímás és környezete, valamint főúri miliő közötti különbséget, hogy kapcsolatot is tudtak teremteni közöttük.
   Moravetz Levente egyébként nagyjából 20 évvel ezelőtt rendezte már Pécsett a Rigó Jancsit. Akkori nyilatkozatát olvasva azt is megindokolta, miért illesztette be Fényes Szabolcsnak olyan dalait, amelyek nem ehhez az operetthez íródtak, mint a Szeretni bolondulásig vagy a Kellene ma éjjel egy kis hacáré-hacacáré és még néhány. A szándék az egri előadásnál is ez volt eredetileg, a Színház honlapjának beharangozója sokáig meg is említette ezeket, végül mégis kimaradtak. Személy szerint én úgy gondolom az előadás megnézése után, hogy így volt jobb. Lehet, hogy a felsorolt dalok ismertebbek, népszerűek, magam is nagyon kedvelem őket, viszont mégis egységesebb lett a zenei anyag így, közelebb az eredetihez. (Szeretném még megemlíteni azt is – minden alkalommal megteszem ugyan -, azt a rendezői szokását én szeretem Moravetz Leventének, hogy az előadás kezdetére, ahogyan évtizedekkel ezelőtt még általános volt a színházakban, három gongütéssel figyelmeztetnek.)   
   Az operettek szerepköreinek hagyományos felosztására gondolva a primadonna-bonviván kettősnek esetünkben Clara és Rigó Jancsi, a szubrett-táncos komikus párosnak Lisette és Ficsúr felelnek meg, de ahogyan zenéjében, cselekményében, úgy különösen a primadonna-bonviván szerepében is rendhagyó ez a mű.
   A címszerepben Török Tamás. Írtam már korábban arról a blogon, milyen sokat fejlődött az elmúlt években. Elsősorban színészileg, mert hangi adottságaira és ezeknek biztos használatára mindig lehetett építeni. Rigó Jancsija érzékeny rezdülésekkel teli, méltó a prózai részekhez és ahhoz a zenei anyaghoz, amelyet még gazdagítani is sikerült, nem „csupán” tolmácsolni.
   Clara - Dimanopulu Afrodité, finom, elegáns játék jellemzi, ugyanúgy érzékeny rezdülésekkel ábrázolja az asszonyt, aki mindig is vágyott a romantikára, de sohasem kapta meg. Jó volna többet látni a nagyszínpadon is.
   Mariska, Rigó Jancsi eredeti kedvese, menyasszonya Nagy Szilvia, az említett felosztás szerint ő lenne tehát a primadonna, ha a darabbeli sors másképpen nem fordulna. Szerethető figurája mosolyog örömében és – szomorúan - mosolyog bánatában. Apja, az öreg prímás szerepében Kelemen Csaba szép pillanata, amikor utolsó jelenetében elhagyva Rigó Jancsi lakását még visszanéz.
   Ficsúr - kettős szereposztás. Dósa Mátyás vendég Egerben, a szolnoki színház művésze, nevét sokan televíziós szappanoperában ismerték meg. Kisfiús bájú alakja, energiával teli színpadi jelenléte világossá teszi, hogy ha valaki előítélettel várta, az tévedett. Csathó Norbertről már olvashattak a Warrenné mestersége kapcsán a "Meglepő választás - igazolva" című 10.05-i bejegyzésben. Ahogyan az volt első igazi nagy prózai feladata, "mélyvízbe dobva" ugyenez történt most, az első igazi táncos-komikus szereppel, ami nagyon összetett, hiszen próza-ének-tánc egyaránt feladat. Igazságtalan volna nem venni figyelembe, hogy Dósa Mátyás már hosszú évek rutinjával rendelkezik. Ez itt még természetesen hiányzik, de úgy gondolom, ebben a szerepkörben is megállja a helyét! 
   Lisette szerepében Nagy Barbara több korábbi szubrett szerepéhez képest könnyedebb, magabiztosabb lett.
   Rácz János (Lajos) hasonlóan bolondozásra alkalmat adó szerepei során – tehát most sem - „nem hagyja magát kizökkenteni” (a kiszólás idézet az előadásból) a nézők szórakoztatásából. Ebben most Dér Gabi képezi párját, a darabban eredetileg egyébként nem szereplő Mámi alakjában, de van alkalma bolondozásra "a banda" Lajos melletti többi tagjának is (Béla bácsi, Elemér, Gyula), Balogh Andrásnak, Radvánszky Szabolcsnak, Reiter Zoltánnak.
   Az úri világ képviselőiként látjuk Várhelyi Dénest, a felesége iránti szerelmét belül őrző, kimutatni nem tudó, szigorú, de korrekt hercegként és Nagy Lórántot (Albert), aki Ficsúr arisztokrata, elegáns „párja” a nőcsábászatban. 
   Kós Mátyás adjutánsa arckifejezéseivel jellemrajzot is ad.
   Tóth Levente impresszáriója, Lisztóczki Péter főpincére a maguk helyén lojális személyiségek.

A Gárdonyi Géza Színház és a Babszem Jankó Gyermekszínház koprodukciója

Fordította: Békés István, színpadi átirat: Szőke Andrea

Fotó: Gál Gábor

Alena: Misurák Tünde
Szamovár: Balogh András
Okszana: Nagy Adrienn
Darya: Nagy Fruzsina Lilla
December: Sata Árpád
Január: Fehér István
Augusztus: Dér Gabi
Vaszilisza: Kascsák Dóra
Szputnyik: Tóth Levente
Usánka: Kós Mátyás
Matrjoska: Ivády Erika
Május: Babócsai Réka
Február: Kardos Kristóf
Március: Kelemen Dorottya
Április, a néma bohóc: Emődi Attila

G:G. Tánc, Eger: Gioele del Santo, Martina Tizzi, Novák Laura, Plita Márk, Rovó Virág, Tóth Karolina, Törteli Nadin

Díszlet: Dósa Csilla
Jelmez: Kovács Tímea
Koreográfus: Topolánszky Tamás, Harangozó-díjas, Érdemes művész
Ügyelő: Ujhelyi Réka
Súgó: Németh Nikoletta
Rendezőasszisztens: Ivády Erika
Rendező: Baráth Zoltán
 

A kismalac és a farkasok c. népmese nyomán színpadra írta: Szőke Andrea
Zeneszerző: Kalló Zsolt

A Gárdonyi Géza Színház és a Babszem Jankó Gyermekszínház koprodukciója

Fotó: Gál Gábor

Röfike, a kismalac: Szél Anikó
Bozont Bandi, a Vasagyaras farkasfalka vezére: Baráth Zoltán
Málé, a farkasfalka tagja: Klepács Andrea / Szőke Andrea
Melák, a farkasfalka másik tagja: Fehér István

Díszlet: Dósa Csilla
Szcenika: Engler Imre
Jelmez: Szőke Andrea
Rendező: Baráth zoltán

Fotó: Gál Gábor

Fordította: Nádasdy Ádám

Warrenné (Kitty): Saárossy Kinga Jászai-díjas
Vivie Warren, a lánya: Nagy Barbara
Praed: Baranyi Péter
Sir George Crofts: Reiter Zoltán
Samuel Gardner tiszteletes, anglikán lelkész: Tunyogi Péter
Frank Gardner, a fia: Csathó Norbert

Díszlet: Székely László Kossuth-díjas, a Nemzet Művésze
Jelmez: Bodnár Enikő
Zene: Blaskó Balázs
Ügyelő: Hódosi Ildikó
Súgó: Szecskó Andrea
Rendezőasszisztens: Blaskó-Saárossy Zsófia
Rendező: Blaskó Balázs Jászai-díjas

Meglepő választás - igazolva

  Bernard Shaw társadalmi drámáját, a Warrenné mesterségét mutatta be tegnap este a Gárdonyi Géza Színház, Saárossy Kinga címszereplésével, Blaskó Balázs rendezésében. Két megállapítás kívánkozik mindenképp a darabról szólva, az egyik, hogy bár 126 éve, 1893-ban született, ennek ellenére mennyire friss és mai (nyilván hozzájárul Nádasdy Ádám fordítása), ehhez a tényhez igazodott Székely László díszlete és Bodnár Enikő jelmezei is, a másik, hogy mekkora elementáris hatása lehetett a maga idejében, amikor még egészen más társadalmi viszonyok uralkodtak! Örülök a darabválasztásnak, mert szeretném, ha a zenés produkciók mellett minél több és minél szélesebb körből merített példája kerülne színre Egerben a világ drámairodalmának. Elsőre meglepő szereplő választással is szolgált az előadás Csathó Norbert személyében, akit az elmúlt években sokszor, sok szerepben láthattunk már, de ezek mindig csak legfeljebb 1-2 mondatos, rövid jelenések voltak. Igaz azonban az is, ezekből nem egyszer „kiragyogott” (copyright Molnár Ferenc: Az ibolya), felfigyelt rá a néző. A meglepő a „merészség” volt, hogy – igaz, közben elvégezte a Théba Művészeti Akadémiát – mintegy kihagyva fokozatokat, most mélyvízbe dobva, jóval nagyobb terjedelmű és jelentős súlyú, nem könnyű feladatot kapott. A tegnapi bemutatón érződött ugyan rajta az első igazi komoly feladat, a bizonyítani akarás feszültsége, de ez néhány előadás után bizonyára csökkenhet. Annál is inkább, mert elmondhatjuk, hogy igazolni tudta a választást, nem csak néhány mondatos szerepekben van helye a színpadon.
 

Fotó: Vozáry Róbert
 

Táncolják: Emődi Attila, Kelemen Dorottya, Mauer Milán m.v., Novák Laura, Plita Márk, Rovó Virág, Tóth Karolina, Törteli Nadin

Zene: Gergely Attila
Díszlet & maszk: Majoros Gyula
Jelmez: Szabó Gergely
Koreográfus asszisztens: Vasas Erika
Ügyelő: Kiss Alexandra

Koreográfus: Frenák Pál Harangozó-díjas, Érdemes művész
Tagozatvezető: Topolánszky Tamás Harangozó-díjas, Érdemes művész