Évadzáró társulati ülést tartott ma délelőtt a Gárdonyi Géza Színház. Blaskó Balázs direktor a pandémia okozta gondokról, a bérletszám visszaeséséről beszélve, kifejezte reményét, hogy ez a tendencia az új évadban javulni fog.
   Ismertette a 2022/23-as műsortervet, valamint, hogy a Gárdonyi emlékévhez is csatlakozik a teátrum és az épület homlokzatára is felkerül újra a színház teljes neve.
   Máshová szerződött a színháztól Radvánszky Szabolcs színművész, Czvikli Fanni, Gioele Del Santo, Horváth Bence, Novák Laura táncművészek és Köles Rita hangosító.
   A társulat szavazatai alapján az évad művésze Rácz János, színházi dolgozója Fodor Zsolt színpadmester lett.

Fotó: Gál Gábor

John Smith: Nagy András
Stanley Gardner: Rácz János
Apa: Várhelyi Dénes
Barbara Smith: Misurák Tünde
Mary Smith: Nagy Adrienn
Vicki Smith: Nagy Barbara
Gavin Smith: Kardos Kristóf

A Grimm mese nyomán a színpadi változatot írta: Szőke Andrea.
A Gárdonyi Géza Színház és a Babszem Jankó Gyermekszínház közös előadás

   Dürrenmatt: A fizikusok című darabjával az egri közönség 57 évvel ezelőtt találkozhatott, de akkor sem színpadon. A TIT (Tudományos Ismeretterjesztő Társulat) Heves megyei szervezete 1965 áprilisában új irodalmi sorozatot indított, Modern dráma címmel, felolvasó színházi formában, fővárosi művészek tolmácsolásával. A zeneiskola nagytermében Dr. Ozsváth Béla, a Nemzeti Színház fődramaturgjának a filozófiai színházról szóló bevezetője után Básti Lajos, Bodrogi Gyula, Hindy Sándor, Kohut Magda, Somogyvári Pál, Till Attila és Törőcsik Mari, a Nemzeti Színház művészei olvasták fel.

   Szatirikus vígjátékot hirdet a színlap, de nem a közhasználatúlag értett vígjátékról van itt szó, nevezhetnénk akár filozófikus szatírának (vagy egy nézőtéri megjegyzés nyomán tudományos thrillernek) is.
   Dürrenmatt remek szituációinak, mesterien megírt szerepeinek köszönhetően adódik alkalom krimikben szokásos izgalomra (hiszen vannak itt gyilkosságok) is, nevetésre is és vitathatatlan, hogy alapvetően kettős hatás éri a nézőt, jól szórakozik (közbevetve: mindig elcsodálkozom, amikor egy előadás adott pontján van néző, aki tökéletesen félre-, illetve egyáltalán meg nem értve a helyzetet, hangosan kacag akkor, amikor a darab szövetét elemezve és a nézőtér teljességének rakciója által igazolva, ott erre semmi ok sincs – sőt…), de el is gondolkodik.
   A fizikusok az értelemre kíván hatni, sikerrel. A tudomány és a tudósok társadalmi felelősségéről szóló (atomháború) gondolatai agyunkba fészkelik magukat.
   Nem könnyen előadható darab, mert - különösen a második rész - mondatait csak pontosan, szövegben és játákban hibátlanul lehet elmondani és azért sem, mert a rendezésnek is humor és véres komolyság  határán kell egyensúlyoznia. Kiss Józsefnek - Horesnyi Balázs nagyon szép díszletében - ez sikerült.
   A szerző a bevezetőben (ez természetesen nem hangzik el az eladásban) 21 pontban foglalja össze a darab értelmét. A 4. pontban ezt olvashatjuk: „A lehető legrosszabb fordulatot nem láthatjuk előre, véletlenül következik be“. A 8. szerint  „Minél tudatosabban cselekszenek az emberek, annál végzetesebben sújthatja őket a véletlen.“ A 9.: „A tudatosan cselekvő ember el akar érni egy bizonyos célt. A véletlen akkor sújtja a legkeményebben, ha általa eredeti céljának az ellenkezőjét éri el. Azt, amitől rettegett, ami elöl ki akart térni (pl. Oidipusz). A 10. pont: „Ez a fajta esemény groteszk ugyan, de semmiképpen nem abszurd (az értelemmel ellenkező)".
   Nem, semmiképp nem értelmünkkel ellenkező, amit látunk-hallunk!
   A cselekményről csak nagyon dióhéjban: Möbius, a fizikus, bolondokházába menekül felfedezéseivel, mert felismeri eredményeiben az emberiséget fenyegető veszedelmet. De másik két ápoltról is kiderül, hogy nem őrültek, ők is fizikusok, egyben titkosszolgálati ügynökök, akiknek célja Möbius eredményeinek, a Rendszer Titkának, a Világképletnek megszerzése. Hasztalan, mert mindez az egyetlen valódi őrült, az intézetet vezető orvosnő kezébe kerül. Möbius reménytelenül, tehetetlenül mondja el az előadás befejezéseként látomását „kéken fénylő sivatag csupán, s valahol egy kicsi sárga csillag körül kering céltalanul mindörökké a radioaktív Föld” (az egri előadásban némi aktualizálással „a radioaktív, vírusos Föld”).  
   Dürrenmatt az említett 21 pontban azt is írta, hogy „A fizika tárgya a fizikusokra tartozik, hatása mindannyiunkra." … „Ami mindnyájunkra vonatkozik, azt csak közösen oldhatjuk meg”.
   Felelősséget kell vállalnunk a többi ember, mindnyájunk iránt.
   Dr. Mathilde Von Zahnd, ideggyógyász szerepében Saárossy Kingát láttuk. Púpos, kiszáradt aggszűzből változik a második részre igazi boszorkánnyá, félelmetes asztal teteji tombolása.
   Möbius – Nagy András. Virtuóz megformálás, látszik, hogy mennyire szereti ezt a (valóban hálás) szerepet, a néző – ez talán túlzás, de jellemzésül mégis találó lehet – szinte hipnotikus hatása alá kerül időnként.
  A két másik ápolt, titkosügynök fizikus Reiter Zoltán (Beutler, más néven Newton) és Baranyi Péter (Ernesti, más néven Einstein) „hozzák a figurát”.  
  Rácz János (Richard Voss) detektívfelügyelőről a néző eleinte nehezen tudja eldönteni, mennyi lényében az együgyűség és mennyi az alkalmazkodó képesség a szokatlan körülményekhez, de végül az utóbbi túlsúlyára voksol.
   Dimanopulu Afrodité főnővére (Martha Boll) és Babócsai Réka (Monika Stettler) ápolónője egymás ellentétei, előbbi természettől fogva rideg, katonás, utóbbi a hely, a körülmények által rejtegetni kénytelen csupa nőiesség.
  Tóth Levente (Oscar Rose) misszionáriusa megalkuvást nem ismerő, sőt könyörtelen ember.
   Felesége szerepében Nagy Adrienn nem túl okos, de nagyon jóindulatú nőt játszik.
   Möbius legnagyobb fia Adolf-Friedrich – Harangozó Álmos. Figyelni kellett erre a - ha jól tudom, 15 éves – fiúra, olyan pontosan és hiba nélkül követte arca és teste minden rezdülésével jelenetük minden pillanatát, minden mondatát. Teljesen hiteles volt.
További szereplők
Várhelyi Dénes – Uwe Sievers főápoló, Lisztóczki Péter (törvényszéki orvos), Csathó Norbert és  Kardos Kristóf (Guhl és Bocher) rendőrök, Mustos Gergely (McArthur) és Lakatos Péter / Becsei Balázs (Murillo) ápolók,
Csathó Csongor (Möbius legnagyobb fia a másik szereposztásban), Korózs Balázs / Dovák Soma / Nagy Ádám  (Möbius további fiai), valamint Apostol Csaba, Bóta Judit, Pilisy Attila

Díszlet: Horesnyi Balázs
Jelmez: Iványi Árpád
Ügyelő: Hódosi Ildikó
Súgó: Szecskó Andrea
Rendezőasszisztens: Lázár Rita

Rendező: Kiss József (Jászai-díjas)

Fotó: Gál Gábor

Dr. Ken Gorman: Baranyi Péter
Chris, a felesége: Dimanopulu Afrodité
Lenny Ganz: Nagy András
Claire, a felesége: Babócsai Réka
Dr. Ernie Causak: Tóth Levente
Cookie, a felesége: Nagy Adrienn
Glenn Cooper: Radvánszki Szabolcs
Cassie, a felesége: Nagy Barbara
Ben Welch, rendőr: Várhelyi Dénes
Pudney, rendőr: Kardos Kristóf

Rendező: Frigyesi András
Szcenikus: Engler Imre
Jelmez: Kovács Tímea
Ügyelő: Ujhelyi Réka
Súgó: Pethő Orsolya
Rendezőasszisztens: Ivády Erika

* Az előző évadban, 2020. december 11-én, a koronavírus járvány miatt csak
   online bemutató keretében látható előadás került most élő közönség elé.
   A produkcióról lásd bővebben és több képpel a 2020/21-es évad rovatot!

A GG Tánc Eger és a Nagyvárad Táncegyüttes koprodukciója

Anya: Kerekes Dalma
Apa: Barabás Hunor
Egérkirály: Kányádi György
Diótörő: Emődi Attila
Marika:  Novák Laura
Drosselmeyer: André Roland m.v.
Továbbá:
Martina Tizzi, Forczek Janka, Fodor Sára, Szőcs Anita, Barkóczi Réka, Plita Márk, Gioele Del Santo

Dramaturg: Baráth Zoltán
Jelmeztervező: Christina Breteanu
Látvány: Topolánszky Tamás
Vetítés: Sátori László
Zene: Pjotr Iljics Csajkovszkij
Koreográfus-asszisztens: Rovó Virág, Törteli Nadin

Koreográfus: Györfi Csaba, Topolánszky Tamás Harangozó díjas, Érdemes művész

A szereplők közül Sata Árpád és a címszerepben Szőke Olivér
Fotó: Gál Gábor
 

Fotók: Gál Gábor

  Bár a hivatalos bemutató holnap lesz, tegnap este már közönség elé került (összevonva egy bérletet és a nyilvános főpróbát)  Kálmán Imre: Montmartre-i ibolya című operettje. Hányatott sors jutott ennek az előadásnak. Eredetileg az elmúlt évadra tervezték, de közbeszólt a koronavírus járvány, a színházak bezártak. Egyetlen alkalommal volt mégis látható, január 15-én, online premierként, élő közvetítésben, de közönség nélkül. Vegyes érzelmekkel ültem a monitor előtt, nézve, ahogyan meghajoltak, mosolyogtak a szereplők, igyekezve megteremteni az illúziót. Eltelt lassan egy év, amikorra kitűzhették újra, de ismét halasztani kellett, szerencsére, most csak egy héttel. Így hát tegnap bemutatkozott a produkció, a januárihoz képest egy szerepátvétellel (teljesen más, sokkal színesebb karaktert teremtve) és - újabb zökkenő - az első néhány előadásra szóló nagyon jól sikerült beugrással, valamint a rendezésben néhány helyen hangsúlyok áthelyezésével. 
 

Fotó: Gál Gábor

   Ritkaság az ilyen minden pillanatában egységben tartott, mind színészi játékban, mind rendezésben elbűvölő produkció, mint ami most megszületett a Gárdonyi Géza Színház Stúdiószínpadán. Bevallom, voltak előzetes fenntartásaim a mindössze három szereplős Broadway musical iránt, (igazából Off-Broadway, Larson már halott volt, amikor David Auburn drámaíró háromszereplős darabként, munkájában a multikulturalizmus, függőség és a homofóbia társadalmi kérdéseit is feszegetve felújította, 2001-ben hatalmas sikerrel bemutatta), de természetesen azért nyitottan vártam az előadást, s oda is lett minden előzetes kétségem.    
   Közeledik Jon 30. születésnapja, s ez egzisztenciális kérdések átgondolására készteti életéről, karrierjéről. Susannal, barátnőjével s Michaellel, barátjával való kapcsolatát sem hagyják érintetlenül töprengései. Amint a Jont játszó Török-Újhelyi Tamás megfogalmazta, saját magukra adoptálták a darabot, itt és most, amikor „a közösségi média megjelenésének köszönhetően egész életünket meghatározza a magunkat másokhoz való hasonlítgatás”, feldolgozva annak a generációnak a problémáit, akikkel „nem történt semmi rendhagyó, háború, éhínség vagy lázadások… Kényelemben nőttünk fel, mégis gyakran lebénít minket a félelem. Igazak ezek a félelmek, vagy csak a mi fejünkben léteznek? Miként érhetjük el, hogy ne a lemaradástól való rettegés határozza meg az életünket?”
   Témáját tekintve tehát korántsem könnyed, csupán csak szórakoztatni akaró Jonathan Larson önéletrajzi ihletésű kamaramusicalje (a szövegkönyvet, dalszövegeket és a zenét is ő írta).
   Többször történik utalás szövegben vagy dallamtöredékben Stephen Sondheim zeneszerzőre és szövegíróra, aki az amerikai zenés színház egyik legismertebb alakja. Említsük meg legalább a Company (Társaság) - 1970, az A Little Night Music (Egy nyári éj mosolya) – 1973 és a Sweeney Todd – 1979 című musicaleket, amelyekből az Egy nyári éj mosolya a közelünkben, a Miskolci Nemzeti Színházban is volt műsoron! Szövegkönyvei közül pedig említsük a West Side Storyt (megnézhettük Egerben is, a Líceum udvarán) vagy a Gypsyt, melyet Kanadában volt szerencsém látni. Larson szinte bálványozta a legendás Sondheim-et, leveleiben kért tőle visszajelzéseket, hatása nem meglepően mutatkozik hát munkáiban. A Tikk-takk… BUMM! zenéje néhol kicsit rockos, de alapvetően inkább ma is korszerű, hatásos musical melódiákra épül. A négy tagú zenekar élőben tolmácsolja, ezzel is nagyban hozzájárulva az előadás sikeréhez.
   Már az előkészületek során, az előzetes kommunikációból, a folyamatos hírverésből érezhető volt, mennyire fontos ez a produkció (az egyébként szintén nemrég 30 évessé vált) Török-Újhelyi Tamásnak, de az előadás bebizonyította, hogy Misurák Tündének és Radvánszki Szabolcsnak sem kevésbé. Három, teljesítményében tökéletesen egyenrangú partner lélegzik, gondolkodik, él a színpadon olyan (akárcsak pillanatnyi kihagyás nélküli) összhangban, amely – erre utaltam már a bevezető mondatban is – ritkaság. Tudom, hogy nagyon sokat foglalkoztak a darabbal a felkészülés és a próbák során, ennek vitán felül meg is lett az eredménye. Nem mellékesen sokat segíthetne ez az előadás olyan fiatalok rendszeres színházba járóvá nevelésében, akiket eddig elkerült ez a művészeti ág. Érdemes volna ezen elgondolkodni!
   A színpadon a korábban már említett közösségi médiát is markánsan megjelenítő rendezés magával sodorja a nézőt, de teret ad a gondolkodásnak, a szereplők sorsával való azonosulásnak.
   A darab befejezése végül nem mondja ki egyértelműen, csak sejteti, mi is lesz a szereplők további sorsa, de mégis inkább pozitív kicsengésű. A nézői élmény pedig egyértelműen az. Ezt az előadást maga Sondheim és a zenés színház más nagy alakjai is elismerően fogadnák.  
 

Szövegkönyv, zene és dalszövegek: Jonathan Larson
Forgatókönyv tanácsadó: David Auburn
Ésnek- és zenekari hangszerelés: Stephen Oremus

Jon: Török-Újhelyi Tamás
Susan: Misurák Tünde
Michael: Radvánszki Szabolcs

Zenei vezető: Nagy Zoltán
Koreográfus: Kelemen Dorottya
Rendezőasszisztens / Súgó / Ügyelő: Pethő Orsolya

Zenekar:
Gavrucza-Nagy László - gitár
Klem Dénes - dob
Nagy Zoltán / Báder Elemér - zongora
Takács Balázs - basszusgitár

Rendező: Bánovits Ottó
 

* Eredeti bemutató 2020.10.17 - de a koronavírus járvány miatt csak néhány
   előadást ért meg, így került ár erre az évadra.
  
Varázslatos mese az elfogadásról - a Grimm-mese nyomán színpadra írta Szőke Andrea

Karakán herceg: Szőke Olivér
Ecpec, az inasa: Nagy András
Optimó király, Karakán apja: Várhelyi Dénes
Akkuráta királyné, Karakán anyja: Dimanopulu Afrodité
Rozella királykisasszony: Misurák Tünde
Terrakotta, a szobalánya: Babócsai Réka
Hektikusz király, Rozella apja: Fehér István
Pedanton, a komornyik: Lisztóczki Péter
Aceton, udvarmester: Baranyi Péter
Baldachina bárónő: Szél Anikó
Konfetti baronesz: Nagy Fruzsina Lilla
Hümmög bátyó: Sata Árpád
Lefetye mama: Klepács Andrea
Pacni gróf: Balogh András
Sir Nyápic: Kardos Kristóf
Mazolini mester, festő: Tóth Levente

Karakán herceg szerepét az eredeti bemutatón még Kós Mátyás játszotta.
 

* Eredeti bemutató 2020.03.10 - de a koronavírus járvány miatt csak egyetlen
   előadást ért meg, így került át erre az évadra.

Komédia - fordította: Ungvári Tamás

Fotó: Gál Gábor

John Smith: Nagy András
Mary Smith: Nagy Adrienn
Barbara Smith: Misurák Tünde
Stanley Curtis: Baranyi Péter
Porterhouse felügyelő: Reiter Zoltán
Troughton felügyelő: Lisztóczki Péter
Bobby Franklynn: Kardos Kristóf
Fotóriporter: Kós Mátyás

Díszlet / Jelmez: Iványi Árpád
Súgó: Németh Nikoletta
Rendezőasszisztens / ügyelő: Lázár Rita

Rendező: Kiss József Jászai-díjas
 

* Eredeti bemutató: 2020.10.09 - de a koronavírus járvány miatt csak néhány
   előadást ért meg, így került át erre az évadra.

Romantikus vígjáték 2 részben

Szerémi grófné: Saárossy Kinga, Jászai-díjas
Ernő, az unokája: Csathó Norbert
Márta: Nagy Szilvia
Galambosné, a grófné gazdaasszonya: Dér Gabi
Örkényi Vilmos báró, nyugalmazott ezredes: Kelemen Csaba
Kálmán: Török Tamás
Piroska: Nagy Barbara
Koszta, nyugalmazott evangélikus tábori lelkész: Vókó János
Tímár Karolin, a leánynevelő intézet tulajdonosa: Babócsai Réka
Tódorka Szilárd, tanár: Balogh András
Langó Szerafin, nevelőnő: Dimanopulu Afrodité
Intézeti növendékek:
Peredy Janka: Ivády Erika
Eörsy Vilma: Fodor Sára
Vilkey Berta: Novák Laura
Aba Margit: Forczek Janka
Kereszturi Katica: Kiss Alexandra
Pincér: Szőke Olivér
Intézeti nevelők:
Blaskó-Saárossy Zsófia
Hódosi ildikó
Szecskó Andrea

Díszlet: Székely László, Kossuth- és Jászai-díjas, Érdemes Művész, a Nemzet Művésze
Jelmez: Bodnár Enikő
Ügyelő: Hódosi Ildikó
Súgó: Szecskó Andrea
Rendezőasszisztens: Blaskó-Saárossy Zsófia
Rendező: Blaskó Balázs, Jászai-díjas

Fotók: Gál Gábor



Saárossy Kinga

Nagy Erzsébet és Török Tamás

Dimanopulu Afrodité és Balogh András

   Mesejáték bemutató és a Stúdiószinpadi Táncfesztivál után pénteken este hosszú idő után ismét bemutató volt a Gárdonyi Géza Színház nagyszínpadán is. Igazság szerint újra, mert Csiky Gergely darabjának, A nagymamának premierje egy évvel ezelőtt már megtörtént, csakhogy alig néhány előadás után a járványhelyzet miatt bezártak a színházak. Jó volt látni, hogy ismét gyülekezhet a közönség, hogy ismét felmegy a függöny. Nem volt teltház, ez nyilván köszönhető annak is, hogy a járványnak még nincs vége, s annak is, hogy a bemutató bérlet közönsége már látta az előadást - legalábbis azok, akiknek a tavalyi évadban volt bérletük. 2021/22-ben gyakorlatilag az előző évadra már meghirdetett, de a hosszas zárlat miatt elmaradt produkciókat láthatja a közönség. A színház élő műfaj, mondjuk gyakran, de a nézők nélkül nem tud élni. Reménykedjünk, hogy a korábbiakhoz hasonló korlátozásra, zárásra már nem kerül sor! 

 

Rozalinda: Cvikli Fanni
Orlando: Horváth Bence
Olivér: Plita Márk
Célia: Forczek Janka
Juacques: Emődi Attila
Csűr: Novák Laura
Csavar: Suba János
Phoebe: Csóka Liza e.h.
Silvius: Szalai-Bordás Ádám
Charles / Oroszlán: Gioele Del Santo
Bird: Martina Tizzi

Dramaturg: Cseh Dávid
Zene:Montázs
Jelmeztervező: Bati Nikolett
Díszlet/szcenika: Kulcsár Noémi és Csere Zoltán
Koreográfus-asszisztens: Emődi Attila
Ügyelő: Kiss Alexandra
Koreográfus: Kulcsár Noémi, Harangozó-díjas, a Kulcsár Noémi-Tellabor vezetője


 

A Babszem Jankó Gyermekszínház és a Gárdonyi Géza Színház koprodukciója

Szereplők:

Baráth Zoltán, Fehér István, Klepács Andrea, Szél Anikó

Rendező: Baráth Zoltán
Díszlet: Dósa Csilla
Szcenika: Engler Imre
Zene: Okos Tibor