Elem�r szerette Lal�t. Igaz, szerelme m�r kor�ntsem volt a r�gi, var�zsa kicsit m�r megkopott. A Sors is mintha �gy akarta volna, hogy addig t�volodjanak egym�st�l, m�g �riznek valamit a gy�ny�r�s�gb�l, ne v�rj�k meg kapcsolatuknak egym�s gy�l�let�be fordul�s�t. Egyre ritk�bban tal�lkozhattak �s mostan�ban m�r csak a sz�npadon l�tta, de az�rt m�g ott �lt az els� sorban, mint valaha, amikor teljes szenved�llyel d�ltak-kavarogtak benne az �rzelmek. Ez m�r ink�bb nosztalgia volt, ut�rezg�s, f�jdalom, a hamarosan �rkez� mag�ny el��rzete. De az�rt m�g szerette.
   Fel-felid�zte mag�ban azt az els� est�t, amikor megl�tta. Percekig tartott csak az eg�sz, elmondott n�h�ny mondatot, mosolygott – mind�ssze ennyi, de volt valami megkap� abban, ahogyan mindezt tette.
   Nemigen tudta volna megmagyar�zni, mi vonzotta benne, de h�t a szerelem nem keres magyar�zatokat. Hossz� id�n �t ott �lt minden el�ad�son, lassan Lala  is felfigyelt r�, azut�n ahogyan m�r az lenni szokott, megismerkedtek, �s sok�ig boldogok is voltak. R�gen volt… K�zben �jra ny�r lett, Lala most Igl�f�redre utazott. Elem�r tudta ugyan a c�m�t, de teend�i miatt hosszabb id�re nem hagyhatta el a v�rost �s igaz�b�l nem is akart ut�na utazni. �rezte, hogy az �sz m�r nem lesz az �v�k. Pr�b�lt seg�teni az Id�nek a felejt�s j�t�kony munk�j�ban. Az�rt persze hi�nyzott. Valakit�l �gy hallotta, egy utaz� t�rsulat �pp azt  a darabot adja el� Egerben. H�tv�g�n gondolt egyet, leutazott. Kedvtelve n�zegette a barokk utc�kat, a L�ceum torny�t, a sz�nh�zat. �rdekes megold�s� �p�let volt. K�l�nlegess�ge, hogy az emeleti p�holyokhoz k�v�lr�l, az utc�r�l lehetett feljutni. A pr�gai Rendi Sz�nh�z ilyen, ahol Mozart Don Giovannij�nak �sbemutat�j�t  tartott�k. Az is barokk v�ros, Elem�r ott sz�letett. Sz�v�ben is barokkos burj�nz�sba kezdtek az �rzelmek, �s felt�rt benne a st�lust�l elv�laszthatatlan melank�lia is, k�l�n�sen miut�n keresni kezdte az esti el�ad�s sz�nlapj�t, �s r� kellett d�bbennie, hi�ba j�tt… A t�rsulat m�r tov�bb�llt.
   Hosszan �lldog�lt kem�nykalapj�ban az �p�let el�tt, t�prengett, mit�v� legyen. Felvillant benne, hogy ut�nuk megy, v�g�l m�gis ink�bb v�s�rolt a sarki trafikban egy k�peslapot, �s megc�mezte: Nagys�gos T. Lala �rle�nynak, Igl�f�red, Mariska-lak, Szepes megye. Csak ennyit �rt: „…szerettem volna megn�zni, de a sz�n�szek m�r elmentek. Kezeit cs�kolja, sz�v�lyesen �dv�zli Elem�r.” Csak mag�ban tette hozz�: j�, hogy �gy t�rt�nt. Ny�r van, itt ez a kedves v�ros, most bebarangolja nyitott szemmel, sz�vvel �s k�zben elrakt�rozza ezt a szerelmet. J� m�lyre. Meg�rzi, de uralkodni mag�n nem hagyja t�bb�.

Elem�r sorait ma is �rzi az a k�peslap, amelyet Nagyb�tony-�faluban fedeztem fel, Barj�k Gyula mag�ngy�jtem�ny�ben. A k�rny�k egyetlen  nevezetess�ge ez  a k�peslapm�zeum. Tematikus tabl�kon sorakoznak az �rdekesn�l �rdekesebb r�gi   lapok, k�zt�k igazi kuri�zumok. Az egyik tabl� Th�li�t id�zi. Ezt a lapot a hajdanvolt egri sz�nh�z k�p�vel k�lcs�nk�rtem, hogy �n�knek is megmutathassam, �s �rjak hozz� a k�p �s a sz�veg alapj�n egy kis t�rt�netet, ami term�szetesen csak a fant�zi�m sz�l�tte – de mi�rt ne t�rt�nhetett volna ak�r �gy is…?

* Ez az �r�som a Pr�gai T�k�r ut�n Magyarorsz�gon a Heves Megyei Napban jelent meg, 1996. augusztus 31-�n a Sz�nLap c�m� sz�nh�zi mell�kletben. A k�peslap nem az volt, aminek fot�j�t most mell�keltem. Azt azzal a felt�tellel adtam �t, hogy term�szetesen visszakapom, de hi�ba k�rtem, "nem tal�lt�k". Ezt akkor sem �rtettem �s az�ta sem...
 

   K�t h�rmas. A szer�ny sz�npadon k�t f�rfi �s egy n�, a n�z�t�ren h�rom h�lgy. A piros, a fe�h�r, meg a k�k. M�r nem eg�szen, de m�g fiatalok. J�l eml�kezhetnek az ifj�kor legszebb szerelmes �lm�nyeire. Id�nk�nt �sszen�znek, n�ha elmosolyod�nak, de kor�ntsem mindig ugyanakkor. Pszichol�gusok szerint az �lt�zk�d�s, a kedvelt sz�nek sokat �rulnak el a tempe�ramentumr�l, a rejtett gondola�tokr�l is. A sz�npadi jelmezek jel�lemz�ereje mindenki sz�m�ra nyilv�nval�, de val�ban mi�rt is lenne az �let m�s ter�letein �rv�nytelen ez a meg�llap�t�s? A piros ruh�s tal�n maga is vett egyszer n�mi biztat�sra egy nagy l�legzetet, �s tett is a boldogs�g��rt. A feh�r v�gyhat a felsza�badults�g b�tors�g�ra, de k�tik �rtatlans�ga hit�nek b�kly�i. A k�knek lehettek mer�szen romantikus, de egy ponton mindig a j�zan megfontol�s korl�taiba �tk�z� �lm�nyei.
   Az el�ad�s Ellen-je tetszhet mindh�rmuknak. Egyes�t min�den n�t. A sz�n�szn� is minden porcik�j�val ,,A N�t” j�tssza, tisz�tas�got, v�gyat, a f�ri�rt v�vott k�zdelmet, lemond�st �s �jra�kezd�st, testis�get. Szerelem? Nem is tudom... Igen, ott van az is, de bujk�l. A t�bbi m�g� rejt�zve csak egy-egy pillanatra dugja ki a fej�t, hogy az�rt ne fe�ledkezz�nk meg r�la sem. Nem tehet m�st, �gy �rta meg a szerz�.
   �s a f�rfiak? Vajon melyik t�pust �rezhetik k�zelebb magukhoz a n�z�t�ri tri� tagjai? �k melyik�k mellett d�nten�nek a gyorsan v�ltoz�, �nmaguk ellent�t�be csap� helyzetekben?  Lehet egy�ltal�n meg�fontoltan d�nteni, amikor a szerelem a t�t, vagy a m�rle�gel�s  m�r vitathat�v� is teszi az �rz�s �szintes�g�t? Murray Schisgal f�rfialakjai nem rendel�keznek annyira �ltal�nos �rv�ny� von�sokkal, mint a n�. K�nnyebben k�thet�ek a saj�t ismerets�gi k�r�nkben fellelhe�t� konkr�t szem�lyekhez, b�r megform�l�ik igyekeznek az egyediben az �ltal�nost is felmu�tatni.
   Gyakran k�sztet mosolyra az el�ad�s. A rendez�s r�nk b�z�za, hogy a felsz�nen maradunk-�e, vagy vessz�k a f�rads�got, �s elgondolkodunk azon, tulajdon�k�ppen milyen sok szomor�s�g is van ebben a j�t�kban. H�ny meg h�ny szerelmes, de boldog�talan perc�nkben �rezt�nk ha�sonl�an, mint azok, ott fent a sz�npadon. A szerz� �s az el�ad�s egy�ttes sz�nd�ka szerint �ngyilkoss�g, gyilkoss�gi sz�nd�k, fak�pn�l hagy�s, rem�nytelens�g ide vagy oda, m�gis v�gj�t�kr�l t�vozik a k�z�ns�g.
   Kifel� menet a piros, a feh�r, meg a k�k h�lgy is vid�man besz�lhet ki mindent �s mindenkit. Darabot, sz�n�szt, k�z�ns�get. Nem hallom ugyan, de hisz �zig�v�rig n�k. De �ppen ez�rt ott�hon, elalv�s el�tt tal�n �k is fels�hajtanak:
   - Szerelem? Oh...

(Az el�ad�s Murray Schisgal: Szerelem, oh c�m� darabja volt, az Agria Kissz�npad el�ad�s�ban - 1995)

* Az �r�som eredetileg a Heves Megyei Napban jelent meg.

 

 Mint egy szabadt�ri sz�npad. K�zep�n emeletes, de apr� �reg h�z, k�r�l padl�sszob�k ablakai, kirakatok, a h�tt�rben magasod� falak - ez a d�szlet. T�glav�r�s, feh�r, sz�rke, szurokfekete. A f�vil�gos�t� szem�lyesen a Nap. V�gtelen j�t�kot �z f�nnyel �s �rny�kkal, szeretettel emelve ki egy-egy kedves r�szletet. Szavak, z�rejek, a term�szet hangjai, est�nk�nt zene a k�s�ret. �lland� szerepl�k a feketenadr�gos, feh�ringes fiatalemberek �s a jovi�lis mosoly� bajszos �r, vir�g�rus l�nyok, a kopott koldus. A statiszt�k felbukkan�sa rendszertelen, kisz�m�thatatlan.  �v- �s napszakt�l f�ggetlen�l folyik az el�ad�s. A k�z�ns�g gondtalanul j�n-megy, az �ll�hellyel megel�ged�k b�rmikor bekapcsol�dhatnak, aki �l�helyet v�lt, maga is k�nnyen szerepl�v� v�lhat.  L�tv�nyos, nagy jelenetek nincsenek, apr�cska t�rt�n�sek laza f�z�re csak a cselekm�ny, amiben az�rt �szinte kapcsolatok is sz�letnek, sz�nj�t�kn�l j�val t�bbek, a majd elj�vend� �sz megfontolts�g�val �p�tkezve. Egy szemp�r, egy mell�kalak f�szerepl�v� v�lik, a r�gt�nz�s komolyra fordul, s mik�zben az �j felvon�sra v�rsz, a t�rnek is rajong�ja lett�l. T�rzsk�z�ns�g…

* Az �r�som eredetileg a Heves Megyei Napban jelent meg.

 

   �rintett k�r�kben sz�jr�l sz�jra j�rt a h�r: ma �jjel b�l lesz. Olyan, amilyen m�g sosem volt a v�rosk�ban!
    R�g elm�lt m�r az �ra, amikor a polg�rok m�g virrasztanak, s valami k�l�n�s csod�nak k�sz�nhet�en egyetlen l�lek sem maradt, aki megl�thatta volna, mi t�rt�nik odakint. Pedig szeme-sz�ja t�tva maradt volna a csud�lkoz�st�l annak, aki v�letlen�l kitekint az ablakon. Mindenfel� a legk�l�nf�l�bb t�rgyak suhantak �s �sztak a leveg�ben. Voltak k�z�tt�k eg�szen h�tk�znapiak �s k�l�nlegesek is, de abban megegyeztek, hogy valamennyi�ket k�r�lvette a b�szke �r�m ragyog�sa, ami�rt �let�kben el�sz�r b�lba siethetnek �k is, a saj�t, k�l�n b�ljukba! Hosszasan sz�p�tgett�k magukat. Szerettek volna tetsz�st aratni minden�ron. Egy piros b�rsonytekercs kimagasl� termet�vel azonnal felh�vta mag�ra a figyelmet. Ez legyezgette hi�s�g�t. Ann�l nagyobb volt azonban a megd�bben�se, s�t felh�borod�sa, amikor meghallotta, hogy h�ta m�g�tt egy vir�gcser�p �s egy k�nny� tavaszi s�l �gy suttognak: Nem tudjuk, ki ez, de van rajta egy lyuk! Megpender�lt, hogy l�ssa �ket, de mivel mindketten nagyon fiatalok, szinte gyerekek voltak m�g, megenyh�lt. Elhat�rozta, hogy harag helyett ink�bb mes�l nekik. Egyszer ugyan m�r �rt r�la az �js�g, de h�t azt nem olvashatta mindenki. Elkezdte teh�t:
- Tudj�tok, �n egy nagy h�zban �lek, ahov� az emberek sz�rakozni j�rnak. Nevetni is, de s�rni is. Amikor l�tom �ket, magamban �gy sz�lok hozz�juk: „Tegezhetlek benneteket? Hisz’ olyan j�l ismerlek. Nem is gyan�tj�tok, amikor ott �lt�k velem szemben, hogy olvasok az arcotokr�l. Tudom, ki az, aki nem a mi kedv�nk�rt j�tt, csak magamutogat�sb�l. L�tom, ki hat�rozta el, hogy b�rmit l�t, �gysem fog tetszeni neki. Ez szerencs�re ritk�n fordul el� – becs�letetekre legyen mondva. Te p�ld�ul ott, Te gyakran j�ssz, s �szinte v�rakoz�ssal �rkezel. Tudom, hogy nem csak n�zel, l�tsz is engem. Mert �n is itt vagyok! Szer�ny kis tag csup�n, n�ha mell�znek is teljesen, de legt�bbsz�r m�gis van egy r�vidke szerepem. R�vid, de fontos. �n kezdem �s �n is fejezem be az el�ad�st. N�ha alig tudom kiv�rni a pillanatot, amikor sz�l�t az �gyel�: F�gg�ny!” Mert �n sz�nh�zi f�gg�ny vagyok. Hogy van rajtam egy lyuk? El�sz�r magam sem �rtettem, mi�rt teszik ezt velem. F�jt is, amikor kiv�gt�k rajtam, de belenyugodtam, amikor l�ttam, hogy bar�taim, a sz�n�szek ott n�znek ki el�ad�s el�tt a k�z�ns�gre. Nagyon szeretem �ket, akikkel egy sz�npadon l�phetek fel minden este.
   A cser�p �s a s�l t�tott sz�jjal hallgatt�k. De nemcsak �k. Mik�zben mes�lt, egyre nagyobb lett k�r�l�tte a csend, mindenki r� figyelt. Olyan sz�pen besz�lt, hogy eg�szen meghatotta �ket. Tapsviharban t�rtek ki �s a f�gg�ny ett�l maga is eg�szen el�rz�keny�lt. ez a taps csak neki sz�lt, f�szerepet j�tszhatott! Ez volt a legtitkosabb v�gya, amir�l eddig �lmodni is alig mert. �r�m�ben mindenkit megh�vott a k�vetkez� �jszak�ra, a sz�nh�zba. A b�l ut�n tartanak egy k�l�nleges el�ad�st is. A darabot majd a G�rdonyi-szobor �rja, a szerepeket a kell�kek alak�tj�k. De ha sz�pen megk�rik, a cser�p �s a s�l is be�llhat.

* Ez az �r�som eredetileg a Premier Planban jelent meg.
 

A sz�nh�zi kell�k akkor j�, ha nem akar  f�szerepl�v� v�lni, de az�rt van mondanival�ja, k�pes gondolatok �breszt�sre is. Mint az egyik el�ad�s kicsi �s kopott b�r�ndje. Eml�keztet egy m�sikra, az �desap�m�ra. Alig f�rt el benne valami, valamikor m�gis az volt mindene. �sszes „vagyona”, szem�lyes holmija, amit mag�val hozhatott a h�zass�gba. De az ifj� feles�gnek sem volt t�bb, az � holmija egy kosarat t�lt�tt meg. Eleinte m�g b�toruk sem volt, a f�ld�n aludtak, de gazdagok voltak, mert nagyon szerett�k egym�st. �vtizedek teltek el, volt m�r lak�s, b�tor, sokkal jobb k�r�lm�nyek k�z�tt azonban sohasem �ltek. Felneveltek az anyagiak hi�ny�t t�k�letesen p�tolva szeretettel, a vil�gra val� r�csod�lkoz�ssal, fog�konys�ggal sz�pre-j�ra. S ugyanolyan gazdagok voltak, mint kor�bban. Azt mondj�k, a szerelemb�l id�vel „csak” a szeretet marad. �k a p�lda az ellenkez�j�re. Ott volt a szerelem a legutols� pillanatokig minden simogat�sban, minden agg�d� Hogy vagy?-ban. Sajnos mindez most m�r m�lt id�. De a b�r�nd l�tta �ket, s maga is �reg m�r, b�lcs �s nem hazudik. Hihettek nekem, s neki – meg annak a sz�npadi t�rs�nak is – az ikertestv�r�nek.

* �r�som eredetileg a Heves Megyei Napban jelent meg.

 

  A Ferences-udvar sz�npad�n �jra megkezd�dtek a zen�s ny�ri estek. Az intim, kellemes akusztik�j� t�r, a j� program m�r az elm�lt �vben is megragadott. Most m�gis valami m�sr�l �rok. Az estek egyik l�togat�j�r�l, aki egyetlen alkalmat el nem mulasztott volna. K�l�nc volt az illet�, kedvesen fura egy�nis�g.  Mindig koncerthez ill� fekete �lt�z�kben jelent meg, s �h�tattal hallgatta a muzsik�t. De voltak illetlen megnyilv�nul�sai is: minden alkalommal k�sett 15-20 percet. Amikor pedig a zene b�vk�r�be vonta, kezdte v�ltoztatni a hely�t. Az elragadtatotts�g tet�fok�n azt�n m�r bele is sz�lt a hangversenybe. � maga is r�zend�tett. M�gsem zavart, nem haragudott r� senki.
  Ink�bb v�rtuk minden este. Elj�n-e ma is a feketerig�?  (1995)

* Ez az �r�som eredetileg a Heves Megyei Napban jelent meg.
 

   A v�roska a  vil�g egy eldugott szeglet�ben fek�dt,  ahov� csak a napf�ny �s a holdsug�r tudott behatolni, m�sok el�tt pedig �r�kre rejtve maradt – de �gy volt ez j�l. Melegsz�v�, kedves, n�ha kicsit furcsa,  �rz�keny emberek �ltek itt,  valamikori sz�n�szek �s sz�n�szn�k mindannyian, akik jutalmul ker�ltek ide,  ami�rt oly sok �r�met szereztek az embereknek. Nem hatolt be hozz�juk a nagyvil�g l�rm�ja, nem voltak itt rendbont�sok, nem l�tezett betegs�g, semmi sem zavarta itteni l�t�ket. Mindenki boldog volt, m�g akkor is, ha n�ha  s�rtak  egy  kicsit,  n�ha f�jt  nekik  is valami,  hiszen erre is  sz�ks�g van ahhoz, hogy az �r�met igaz�n  �rt�kelni tudjuk. Az  eg�sz  v�ros, amelynek  macskak�ves utc�csk�i, k�l�n�s, �don  h�zai az �reg ablakokkal �s kilincsekkel a sz�nh�z k�r� �p�ltek, teh�t az eg�sz v�ros, minden �s mindenki �lland�an �lmodozni l�tszott. A leveg� is �lmokkal �s v�gyakkal volt teli, ott hanc�roztak, lebegtek a csipk�s h�ztet�k felett. A lak�k itt sohasem aludtak. Nappal az �j  �lmokat gondolt�k ki.  Ezek, amikor a napf�ny �tadta hely�t a hold ez�stj�nek megelevenedtek, �s a sz�nh�zban – minden este d�szel�ad�s volt! – mutatkoztak be a k�z�ns�gnek. Ha siker volt, akkor m�lt�v� v�ltak arra, hogy a nagyvil�gba is kijussanak, r�tal�ljanak az emberekre,  �r�met  vagy �pp  szomor�  sz�ps�get  hozva  nekik. Reggelig m�g meg�lmod�jukkal t�ncoltak – mert el�ad�s ut�n minden �jjel t�nccal b�cs�ztatt�k  �ket -, azt�n sz�tr�ppentek, s ha egy fi�ba vagy egy l�nyba b�jtak bele,  akkor  mindj�rt meg is sz�letett egy �j szerelem.
   A v�roska lak�i valaha vagy nagyon boldogok vagy nagyon  boldogtalanok voltak, de m�r lecsendesedtek benn�k a valamikori nagy viharok. Elrakt�roz�dtak az �rzelmek, de er�sebben, el nem m�l�bban,  mint m�s k�z�ns�ges haland�kban – hiszen �k m�v�szek voltak. Fesz�tett�k �ket, nem hagytak nyugtot nekik, mintha azt suttogt�k volna:  A ti�d vagyok ugyan, de  m�gis mindenki�.  Gyer�nk, �lmodj �jra, engedj sz�npadra, mutass meg! Ezt kellett tenni�k, �s �k boldogan engedelmeskedtek.
   Minden �vben ker�ltek ide �j lak�k is, hogy milyen �ton-m�don, azt senki sem tudta, de nem is volt fontos.  Ott voltak, j� sz�vvel befogadt�k �ket �s vel�k az �j szerelmeket. Mert tulajdonk�ppen err�l sz�lt itt az �let.  Szerelemr�l. Mesebeli d�szletekbe, emberfigur�kba, sz�nh�zba, m�v�szetbe. Minden �s mindenki szerelmes volt, m�g a Nap �s a Hold is, �s miel�tt hely�ket a m�siknak  �tadt�k volna, sugaraik egy pillanatra �sszefon�dtak, s az �lmok ezen a f�ny�ton indultak az �jszaka �s a reggel a hat�r�n a nagyvil�gba.
   A v�roska l�tezik ma is. Var�zsa, lak�inak �zenete beleb�jik lelk�nk minden zug�ba, halk heged�hangon z�mm�g, selymesen simogat.
   Hallhatod… ha j�rsz sz�nh�zba.

* Ez az �r�som eredetileg a Heves Megyei Napban jelent meg.

 

   A Rossztemplom fel�l fiatal f�rfi k�zeledett. Esett az es�, n�ptelen volt a v�ros, � m�gsem sietett. Halkan egy kis dalt �nekelt, valami r�gi sl�gert: „Szeretni bolondul�sig, de j� is lenne, csak az a m�sik �szrevenne, benne lenne…” Az egyik bolt�ves kapualjb�l fura alak hallgatta. Csinos leg�nyke, pisze orr�, t�ske haj�, �rtelmes arc�, csak �pp a termete volt megh�kkent�: nem �rt a fiatalember l�bsz�r�nak k�zep�ig sem. �szint�n sz�lva sz�kev�ny volt az illet�, Laci b�csi m�hely�b�l sz�k�tt.
   Laci b�csinak a b�btervez�t h�vt�k. Kis szob�ja nem messze esett a Rossztemplomt�l, a falakon minden�tt tervrajzokkal, fot�kkal, k�sz�l� b�bokkal �s a sz�ks�ges szersz�mokkal. A gyerekek nagyon szerett�k, bej�rtak hozz�, n�zt�k, hogyan dolgozik. A b�bfi� ott hallotta egy l�nyt�l: De aranyos! Ha ember volna, tal�n m�g bel� is szeretn�k! Ez m�r n�h�ny napja t�rt�nt, de ma valahogy nem hagyta nyugodni ez a mondat, �gy �rezte, meg kell keresnie azt a l�nyt. A kinti vil�g azonban nem t�nt olyan biztons�gosnak, mint a m�hely. Az igazat megvallva kicsit f�lt, ez�rt h�z�dott a kapualjba, amikor meghallotta az �neket. „Csak az a m�sik…” Ezek szerint � is keres valakit - sorst�rsak teh�t! Ut�naeredt! �tk�zben nem gy�z�tt �mulni a sok l�tnival�n, m�g a f�lelemr�l is megfeledkezett. Azt sem vette �szre, amikor az es� is el�llt. Sz�les, forgalmas �t ut�n kanyarg�s utc�k k�vetkeztek. Az egyik t�rr�l l�pcs� vezetett �gbeny�l� falak fel�, a m�sikon �ppen kirakt�k a sz�keket, asztalokat, n�melyikn�l m�r �ltek is. Egy kis h�don, ahol hosszabban id�ztek, megpr�b�lta megsz�l�tani Nepomuki J�nos fali k�f�lk�ben �ll� szobrocsk�j�t, de az meg sem hallotta. T�ls�gosan el volt foglalva a sz�r�tkoz�ssal. A fiatalember azokat a helyeket j�rta v�gig, ahov� eml�kei k�t�tt�k, ahol sokszor fon�dott �ssze pillant�sa valaki�vel akkor, amikor a j�v� m�g nagyon sz�pnek �g�rkezett. Most arra tartottak, amerre a kedvese fel szokott t�nni a nap egy meghat�rozott, k�zelg� pillanat�ban. L�tni akarta legal�bb. Meg�lltak a sz�les kocsifelj�r� barokk angyalokkal �riztetett kapuj�n�l �s v�rtak. A b�bfi� csak ekkor eszm�lt r�, milyen sokan vannak m�r k�r�l�tt�k. Itt is, ott is fiatal p�rok, elmer�lve egym�s l�t�s�ban, nem t�r�dve a vil�ggal. Szeretlek - mondt�k egym�snak, �s a b�bfi� egyre ink�bb �rezte, mit jelent ez, s hogy az�rt nem veszik �t sem �szre, mert sz�mukra csak a m�sik l�tezik. �ppen ezek a gondolatok foglalkoztatt�k, amikor a fiatalember megrezzent. Meg�rkezett, aki miatt ott �csorgott.  Sietve j�tt, szem�t a s�t�l�utca egy pontj�ra szegezve, ott v�rta �t valaki. A fiatalembert nem �rte meglepet�s. Nem el�sz�r l�tta m�r ezt a tal�lkoz�st.  Tudta, hogy butas�g, m�gis �gy kellett tennie…
   Esteledett. Mindenkit meg�rintett a m�jus illata, a vir�gok, a kivil�g�tott v�ros sz�ps�ge �s az a valami, amit pontosan meghat�rozni lehetetlen, de hat�sa al�l ilyent�jt senki sem vonhatja ki mag�t. A b�bfi� egy k�zel�kbe j�v� p�rra n�zett �s meglepetten l�tta, hogy az � szem�kben is bujk�l valami abb�l a szomor�s�gb�l, amit a fiatalember szem�ben l�tott. Az pedig, mintha a ki nem mondott k�rd�sre v�laszolna, ezt mormolta maga el�: Bizony, a szerelem sz�ps�g is, f�jdalom is. Akkor is, ha boldog, a viszonzatlan szerelem pedig sok�ig �get.  
   Lehorgasztotta fej�t, �s megpillantotta a b�bfi�t.   Nini! - gondolta -, hiszen ez Laci b�csi leg�jabb „gyermeke”. Mutatta is a terveit a m�ltkoriban. De hogyan ker�lhetett ide? Majd �gy sz�lt a b�bfi�hoz: Na, gyere! Reggel majd haza viszlek. De j� neked,  te semmit sem �rzel… 

* �r�som eredetileg a Premier Planban jelent meg.