A 2012/13-as évad néhány órával ezelőtt véget záró társulati ülésén a korábbi éveknél könnyedebb hangulatban, bizakodva értékelhette az évadot és szólhatott a jövőről Blaskó Balázs direktor. Elmondta, a társulat - régi és új tagok - mostanra összeérett és a sürgető pénzügyi gondok is megoldódtak, most már valóban csak a művészi munkára összpontosíthatnak. A társulati ülés kezdetén videóösszeállítás idézte fel az évad produkcióit, ezt a direktori beszámoló és Eger polgármesterének majd az Egri Közszolgáltatások Városi Intézménye vezetőjének köszöntője követte. Két évvel ezelőtt nem került sor közönségdíjak átadására - ez most megismétlődött, mint elhangzott jövőre indul majd újra ez a díj. A társulat belső szavazása alapján az évad dolgozója Fodor Zsolt színpadmester, az évad színésze Marjai Virág lett. Örökös tag címet kapott a színháztól már egy évizede megvált Réti Árpád. Állva, tapssal búcsúztatták a 20 év után nyugdíjba vonuló Fülöp Edit nézőtéri felügyelőt, valamint a nézőtéri dolgozó "néniket", akik nyugdíjasként nem dolgozhatnak tovább közalakalmazott státuszban, ezért kénytelen megválni tőlük a színház..
 

Fotók: Gál Gábor - gardonyszinhaz.hu

Táncjáték Henri de Toulouse Lautrec élettörténete nyomán. Rendező-koreográfus: Topolánszky Tamás

Előadás fotók: Gál Gábor - gardonyiszinhaz.hu
 

    Mi a buborék ez? – Az előadás vissza-visszatérő, fülbemászó dalának (zene: Kalló Zsolt, koreográfia: Pintér Lotti) utolsó sora hangzik így. Jó, ha van egy refrén, tisztán prózai produkciónál egy mondat, egy szólás, amelyet lehet később idézni, ismételgetni, rajta keresztül az élményt felidézni. Égimese – mondja a szó szerint értendő cím. A két óra időtartamra színes buborékba záró cselekmény fő helyszíne a csillagos égbolt és annak lakói, Bodri, a jófelhő, Huppanka, a hullócsillag, Égimeszelő, az álomszínező, Fiastyúk, az álomcsipegető, Csiribiri, az álomtündér, Színecske, a szivárvány, a négy pici csillag, akiknek nincs nevük és anyukájuk (de ne tessék nagyon sajnálni őket, a cselekmény során lesz), Zityizutty, a nagy fekete lyuk őre és Irgumburgum, a gonosz felhő. Hozzájuk látogat álmában Marci, a kisfiú, az előadás főhőse, aki egyedül a többiek között bábszereplő. Lovasy László tervezte (vele és feleségével a blog Színháztörténeti sorozatában nemsokára találkozhatnak.) Kedves figura, igazi jó értelemben vett vagány, érdeklődő, segítőkész, csupaszív kisfiú a szövegkönyv szerint és a látvány tökéletesen illik is ehhez.
  Szerencsések a Gárdonyi Géza Színház gyermeknézői, az évad két nagyszínpadi elsősorban nekik szóló produkciója (a korábbi az Óz, a nagy varázsló volt) nagyon jól sikerült. Szőke Andrea Égimeséje ötletekben sziporkázó, mai, modern és mégis a régi kedves mesék hangulatát idéző történet és ne feledkezzünk meg szólni a sok-sok nyelvi leleményről sem, amelyeknek némelyikét a kisebbek nem értik, viszont örömet okoznak a nagyobbaknak, sőt a kifejezetten felnőtt nézők is találnak csemegéket, amit többször feltörő nevetésük igazol. A színház világában bennfentesebbeknek is szól egy-egy poén. FelSZÍNes SZÍNkritikus… - „i” nélkül is világos. A nagybetűvel szedett „szín” nem véletlen, a mesében fontos szerepe van a színeknek, konkrétan – a cselekményben, a jelmezekben, díszletekben és átvitt értelemben - a színes álmoknak.
   Az előadás kooprodukció a Babszem Jankó Gyermekszínházzal. Itt most színre lépő tagjai – és maga a szerző – innen, a Gárdonyi Géza Színházból indultak valamikor. A gyermekközönség iránti elkötelezettségen kívül bizonyára ez is szerepet játszik abban, hogy annyi szeretettel teszik a dolgukat, Baráth Zoltán rendező irányításával, aki a Gyermekszínház vezetőjeként szerzett sokéves tapasztalatot a nagyszínházban remekül kamatoztatja. De ugyanez a szeretet a Gárdonyi társulat tagjainak játékában is ott van. Baráth Zoltán, Ivády Erika, Klepács Andrea, Lisztóczki Péter, Radvánszki Szabolcs, Sata-Bánfi Ágota, Szívós Győző, Szél, Anikó és Varró Emese olyan kellemes élménnyel ajándékoztak meg, amelyet egész családoknak, gyermeknek és felnőtteknek egyaránt ajánlhatunk!   

Előadás kép: Gál Gábor - gardonyiszinhaz.hu, a legkisebb nézőket (Kisnánáról) Krizsóné Kakuk Éva fotózta

 

Fotó: Gál Gábor - gardonyiszinhaz.hu

   Két meglepetés is várta a tegnap esti bemutató nézőit. Az első a gyerekek játéka. Mindig hálás gyermekeket szerepeltetni, de korántsem ennyiben állt sikerük titka. Valamennyien - de közülük is meglepő (vagy nem is annyira?) módon éppen a legkisebbek - olyan természetességgel és a különböző érzelmi szituációkban olyan hitelesen mozogtak  a színpadon, amit öröm volt nézni! (A legnagyobbat alakító Bánfi Kata pedig sok színnel gazdagította a felnőttkor küszöbén álló és először szerelmes lány figuráját.)
  A másik meglepetés, hogy igazi, élő, nagyzenekar kísérte az előadást.

Fotó: Gál Gábor - gardonyiszinhaz.hu
 

Fotók: Gál Gábor - gardonyszinhaz.hu
 

Fotó: Gál Gábor - gardonyiszinhaz.hu

   Óz reneszánsz van a környék színházaiban.
  A Miskolci Nemzeti és a Harlekin Bábszínház után tegnap a Gárdonyi Géza Színház is bemutatta saját verzióját.
   Emlékezve a Schwajda György által színpadra alkalmazott, Éry-Kovács András által átdolgozott szöveg egri ősbemutatójára, kíváncsian vártam a 20 évvel későbbi előadást, különösen Pinczés István rendező előzetes nyilatkozata után: „Az előadás szakmai kihívása (az évszázaddal ezelőtti angolszász alapmese és a nagysikerű amerikai film után): a mai gyerekközönség számára is korszerű és vonzó színházi előadást teremteni.” Mivel láttam már színpadon hasonló törekvésből született teljes káoszt, drukkoltam, hogy a szándék valóra válhasson és meg kell mondanom, hogy kellemes meglepetés ért.
   Mindvégig úgy éreztem, hogy igen, most igazi színházban vagyok. Az egy-két kisebb kifogásom elnyomta az összbenyomás, a jó hangulat, a nem lankadó figyelmem (Ami fontosabb, a gyermekekből álló közönségé sem lankadt.)
  A modern színpadi, technikai eszközöket (mozgó, vetített háttér például) sikerült úgy felhasználni, hogy nem tették rideggé, személytelenebbé a Mesét, korszerűségükkel belesimultak a varázslatos hangulatba, és – nekem legalább is – felidézték a már említett híres film színvilágát is. Díszlet és jelmez: Pilinyi Márta, videóeffektek: Balázs László.
   Az előadás szereplői – természetesen így is kell! – komolyan veszik a figurákat, nem adják alább azért, mert ez az „előadás „csak” gyermekeknek szól. (Közbevetve: kár, hogy a felnőtt közönség nem fogja látni - kivéve azokat az anyukákat, apukákat, akik csemetéiket kísérik el – azért sem, mert nem esti előadások, de azért sem, mert ez „csak” mese.) Játsszák: Venczel Valentin (Óz, a nagy varázsló, Drótostót, Rendező), Bánfi Kata (Dorka, amerikai kislány), Dimanopulu Afrodité (Emmi néni, Jó tündér), Fehér István (Henri bácsi, Kulcsár), Nagy Barbara (Toto, kiskutya), Káli Gergely (Freddy, Madárijesztő), Ozsgyáni Mihály (Danny, Bádogember), Szívós Győző (Tommy, Gyáva oroszlán), Nánási Ágnes (Szomszédasszony, Gonosz boszorkány), Radvánszki Szabolcs (Szomszéd, A szárnyas majmok királya)  
  A zenét és a dalszövegeket Aldobolyi Nagy György írta. Vidám, dúdolásra, mozgásra ingerlő,  máskor megható (Túl a párás, messzi láthatáron) dallamok. Élő zenekar kíséri az előadást, amit szintén csak helyeselni lehet - akkor is, ha közben nem tudtam elfeledkezni arról, hogy ugyanakkor (anyagi okokból persze, nem önként és dalolva) a Csókos asszony című operettet viszont nem kísérheti élő zenekar, ami azért mégiscsak nonszensz…!
  A vidám, lendületes, humoros koreográfiákat Topolánszky Tamás készítette a G.G.Tánc táncosai számára. Nem önmagukban léteznek, illusztrálják, de előre is viszik a cselekményt. 
   Kívánom, hogy sok-sok kis- és nagyobb gyermek láthassa ezt az Ózt és vigyék el magukkal ha lehet a család felnőttjeit is!

Fotók: Gál Gábor gardonyiszinhaz.hu

 

 Fotó: Farkas Máté - gardonyiszinhaz.hu
 

   Zenés dokumentumdráma Domján Edit emlékére. A Színésznő: Nagy Barbara és az Írónő: Varró Emese. Díszlet: Bényei Miklós, ruh: Szaniszló tamásné. Rendezte Venczel Valentin.

Fotó: Gál Gábor - gardonyiszinhaz.hu
 

* Az előadásról olvashatnak a Nánási Ágnessel készült beszélgetésben: Színművészek retro és ma rovat
 

 * Az előadásról bővebben a Csókos asszony 1958 - 1989 - 2012 című sorozat harmadik részében olvashatnak, a Lisztóczki Péterrel, az előadás táncos-komikusával készült beszélgetésben, a 2012.10.29-i bejegyzésben.














 

  Nagyon más hangulatban zajlott a Gárdonyi Géza Színház évadnyitó társulati ülése, mint a Miskolci Nemzeti Színházé (lásd a blog tudósítását).
  Bár szomorú emlékezéssel kezdődött a napokban váratlanul elhunyt Safranek Károly színművészre, alapvetően nem ez volt a komorabb hangulat oka, hanem az a (legfőképp pénzügyi) helyzet, amelyet Blaskó Balázs direktor úgy írt le, hogy az átmeneti állapot, amiről tavaly és a nyár eleji társulati ülésen is szólt, úgy tűnik, állandósult.
  Pénz hiányában, bizonytalanságban szívvel-lélekkel színházat csinálni nem könnyű. Mindazonáltal arra kérte a társulatot, hogy mindenki tegyen meg minden tőle telhetőt, „különben nem lesz fedél a fejünk felett” – mondta. Fontos feladatnak nevezte a bérletesek számának növelését. Utalt arra is, hogy az elmúlt években, évtizedekben voltak fantasztikus sikerek, voltak elfogadható vagy kevésbé elfogadható előadások is, de „ezek is mind a mi gyerekeink”.
  Habis László polgármester többek között arról beszélt, hogy végig kell gondolni a Harlekin Bábszínház és a Gárdonyi Géza Színház közötti munkamegosztást. Az évad lebonyolításának nem látta áthidalhatatlan akadályát.
  A direktor úr bejelentette, hogy utolsó közlendője után a Szózat fog következni és azzal vége a társulati ülésnek. És valóban - a résztvevők már kifelé tartottak a színházteremből, amikor váratlanul szót kért Csathó Csaba tanácsnok úr, majd Gál Judit, az önkormányzat kulturális bizottságának elnöke akik bár eddig is ott ültek, nem jelezték előbb eme szándékukat. A tanácsnok úr szavai szerint mindenkinek tudnia kell, hogy a tervezett kilenc bemutatóra nincs pénz, csak ötre. „Ez nem jelenti azt, hogy nem lesz több, de most ennyi van” – tette hozzá. Gál Judit tanácsnok asszony mondandójából azt emelném ki, hogy véleménye szerint a társulat művészeinek a színpadon túl is ismerkednie, barátkoznia kellene a nézőkkel, ezzel segítve elő a nagyobb látogatottságot...