Csúnya, igénytelen ez az eluralkodott plakát-, közlemény-, tudnivaló-erdő, ami újabban birtokba vette a színház bejáratait  - és odabent is vannak hasonló jelek - ráadásul, olyan is kint van, ami már nem is aktuális....
 

Az év utolsó két előadása december 30-án és 31-én Kálmán Imre Operettje, a Montmartre-i ibolya. Értehetetlen, miért szerepel illusztrációként előadáskép helyett egy rockzenekar a színház honlapján.

 Kálmán Imre: "Montmartrei ibolya" című operettjére készül a Gárdonyi Géza Színház, sajnos a honlap "Előadások évadok szerint" rovatában és a havi műsorban is így, helyesírási hibával (tartani lehet tőle, hogy a plakátokon, a műsorfüzetben is így fog szerepelni). A helyes írásmód (azért, mert az "r" hangot követő "e" hangot nem ejtjük) a más színházak plakátjaiból készült montázson látható.



 

A büfé előtt az első egri színház, a még fából épült Aréna, alatta az első - 1904-ben elkészült - kőszínház kinagyított fényképe díszíti a falat. Dicséretes, méltó dolog emlékeztetni rájuk. De nézzük csak meg közelebbről!

 

Össze-vissza firkálva, illetve karcolva... Vajon milyen eszközzel alkotta meg "művét" a cseppet sem "nagyérdemű", minden valószínűség szerint gyermek publikum? Mert azt már mégsem feltételezem, hogy színházba járó felnőttek tették volna, de az is igen elkeserítő, hogy gyerekek nem láttak ebben semmi kivetni valót és vagy az előadás előtt vagy a szünetben (miközben táskáikat, holmijukat le kellett adniuk a ruhatárba) megtalálták az eszközt is a munkához. S a másik kérdés az, hogyhogy ezt senki nem vette észre a kísérő felnőttek vagy más felnőttek közül? Nem is lehetett egy-két pillanat műve, időbe tellett, mert jelentős számú a bevésett szöveg, rajz. Van ott egyébként a mű keletkezési idejét dokumentáló bevésett dátum is: 2018.04.26. Gondolom, ez alapján könnyen meg lehetett állapítani legalább utólag, honnan érkeztek arra az előadásra, s én bizony bár eső után köpönyeg, de legalább egy udvarias, de keresetlen hangú levelet küldtem volna az iskolának. S a harmadik kérdés az, nem lehetne-kellene javítani a helyzeten? Hiszen lassan egy év telik el nemsokára, mióta ez a méltatlan helyzet fennáll. Ki kellene cserélni a képet újra, s - szomorú nagyon, hogy itt tartunk -, üveg alá helyezni, hogy a rongálás ne ismétlődhessen meg.

Az írás megjelenése után a képet újra cserélték.
     

Ez a falfirka már úgy két éve ott van, minden este láthatja a közönség - pedig egy kis festékkel könnyen lehetne segíteni a dolgon (ha már akadt valaki, aki sajnos jó ötletnek tartotta éppen oda megalkotni).

  Négy nappal a blogbejegyzés megjelenése után arra jártam és örömmel vettem észre, hogy már nincs ott!
 

   A színházlátogatásnak is megvan a maga illemtana, s ha változtak is némileg az idők folyamán a szabályok, ma is van, amit nem illik – nem szabad!
    A nézőtéri ajtókra ki van írva, kérik, hogy ételt-italt ne vigyenek be a nézőtérre. Köszönettel. Az nincs kiírva, hogy a kabátokat sem. A  ruhatárnál viszont ott a „kötelező” felirat. Önmagában szomorú, hogy itt tartunk és egy színházban elemi szabályokra kell külön felirattal figyelmeztetni, az azonban még inkább, hogy egyes nézőknek ez is kevés.
  Két egymás utáni estén voltam most éppen előadáson. Az egyiken az első sorban ülő idősebb hölgyeknél ott a nagykabát, egyik fogja az ölében, másik a mellette azon az estén üresen maradt székre teríti. De egyéb dolog is szolgálja „kényelmüket”, ott van velük a nagypalackos ásványvíz. A másik estén szintén az első sorban ülő fiatalember ölében a kabátja. Ez nemrégen még nem fordulhatott volna elő. A sok éve a színházban dolgozó jegyszedők udvariasan, de határozottan megkérték volna őket a nézőtérre nem való dolgok odakint hagyására. És most is így kellene lennie! Látom, hogy abban a konstrukcióban, amelyben mostanság betöltik a nézőtéri dolgozói álláshelyeket, nem kevés a mozgás, cserélődnek az emberek, újak jönnek, akik valószínűleg azelőtt sohasem dolgoztak ilyen helyen. De abban biztos vagyok – el sem tudom képzelni az ellenkezőjét -, hogy elmondják nekik részletesen a teendőiket, felhívják figyelmüket, mire kell ügyelni és mi a teendő, ha intézkedésre van szükség.
   Úgy tűnik, még jobban oda kellene figyelni az illúzióromboló és a művészekkel szemben is tiszteletlen jelenségekre!      

* Kapcsolódó írások: Itt tartunk 2011.05.07. Szösszenet - vagy inkább (fel)szisszenet az öltözködésről 2010.05.20.    
 

"A színpadon látható jelenetekben a színházunk kelléktárában készült speciális kellékcigarettát használnak a művészek, mely dohányterméket nem tartalmaz. A nemdohányzók védelmében megalkotott 2011. évi XLI. törvényt a színház maradéktalanul betartja, s ezt ajánlja nézőinek is. A dohányzás öl!"  

 

 Egyre többször hallom előadás előtt vagy szünetben, hogy a nézők próbálják kideríteni, hány felvonásos is az előadás, de ezt az információt sehol sem találják, mert újabban hiányzik a műsorfüzetből is, az előcsarnokban kitett nagy színlapról is. Nem értem, miért...

 

"Az egyre hosszabbodó nappalok ugyan most már megoldják hamarosan a gondot, de a színház vitrinjének világítása hónapok óta nem működik. Este lehetetlen megnézni az előadásokra hívogató képeket..."
   - 2011. februári volt ez a bejegyzés a blogon és két évnél hosszabb ideig állt fenn ez az állapot - mostanáig!

   A Gárdonyi Géza Színház átriuma sajátos, külön világ, amely  azonban nem mindenkinek enged bepillantást titkaiba, csak annak, aki túlmegy a felületes szemlélő kíváncsiságán, időt szán arra, hogy megismerje. Aki előadás előtt elüldögél kicsit kellemes környezetében, kényelmes székein, növényei, égre nyíló teteje, nagyméretű fotói között, az úgy érezheti, a színház világának nézőktől egyébként elzárt régióiba is beleshetett egy kis időre, hiszen hallhatja az ügyelő hangját, amint szólítja az előadás szereplőit, a valamikori stúdiószínpadról kiszűrődő hangokra feltekintve megpillanthatja a már próbateremben folyó munkát, s a nyitott belső folyosókon  láthatja kedvenc színészeit előbb még hétköznapi viseletben, majd már felöltve jelmezüket. Nem nagy „titkok” ezek, de az emberekben él a kíváncsiság minden iránt, ami egy előadás előtt, közben a kulisszák mögött zajlik, s ez a néhány pillanat segít közelebb hozni hozzájuk mindezt. Nem nagyon, csak annyira, hogy minden jó értelemben vett illúzió tovább éljen, s az érdeklődés a színház világa iránt még fokozódjon.    

* Ehhez a bejegyzéshez a következő hozzászólások érkeztek:

- Nagyon szép, nagyon pontos, nagyon igaz ez az írás! Judit
- Az átriumban állt eredetileg a házi tűzhely és később alakult át az összejövetelek és a fogadás helyiségévé. Valóban... a színház átriuma az a hely, ahol mindenki jól érzi magát. Különös, különös hangulattal. Átjáró a két világ között. Nyugalmas, de egyben vibráló... és időtlen! Olyan "velencésen" varázslatos. Krizsóné Kakuk Éva

   Milyen célra szánhatták a tervezők a színház épületének két oldalán a kőfülkéket? Talán figyelemfelhívó plakátok helyének - mert megvilágításuk lehetőségéről gondoskodtak -, csakhogy kiképzésük nem teszi lehetővé plakátok egyszerű behelyezését.

    Furcsák így funkció nélkül. Vagy alkalmassá kellene tenni őket a fenti célra, vagy kitalálni valami mást. Például hirdetni egy pályázatot, oda szánt színházi tárgyú műalkotások – dombormű? - megtervezésére, elkészítésére. Egy biztos, amit most látunk, az - természetesen nem a színházon múlik! -  méltatlan.

* Ehhez a bejegyzéshez a következő hozzászólás érkezett:

"tibi

Ismerőseim közül többen megjegyezték már és valóban, én sem értem... A színház honlapjának főoldalán egyáltalán nem ritkán torzak a képek. Például a mai állapot szerint is.... A feltöltött képeket illeszkedő méretre alakítani pedig csakugyan olyan egyszerű feladat, amit bármelyik, számítógéppel rendelkező gyermek is pillanatok alatt megold. Odakattint valaki és kezdetnek rögtön torz képeket lát  - a hivatalos honlapon...

Az írás megjelenését követő napon javították!