Az évadzáró ülésen a társulat az évad művészének választotta Baranyi Pétert, az évad színházi dolgozójának pedig a varroda munkatársát, Ferencz Ottónét.
   A Heves Megyei Hírlap és a heol.hu szavazását, akárcsak a 2012/13-as, illetve a két évvel azelőtti évad végén, az idén sem tartották meg, így közönségdíjakat nem adhattak át.

Fotó:Gál Gábor - Gárdonyi Géza Színház 

Van Gogh, Vincent: Káli Gergely
Gauguin, Paul: Tunyogi Péter
I. férfi: Sata Árpád
II. férfi: Lisztóczki Péter
III. férfi: Pilisy Attila
Öreg bányász: Réti Árpád

Díszlet: Bényei Miklós
Jelmez: Molnár Gabriella
Ügyelő/Súgó: Pethő Orsolya
Rendezőasszisztens: Ivády Erika
Rendező: Beke Sándor

Fotó: Gál Gábor - Gárdonyi Géza színház

Fordította: Blum Tamás

Don Quijote (Cervantes): Nagy Lóránt
Sancho (szolga): Baráth Zoltán
Az inkvizíció századosa: Fehér István
Aldonta: Nagy Barbara
A fogadós (kormányzó): Vókó János
Dr. Carrasco (a herceg): Török Tamás
Az atya: Reiter Zoltán
Antonia: Nagy Szilvia
A házvezetőnő: Saárossy Kinga
A borbély: Balogh András
Pedro, fő öszvérhajcsár: Baranyi Péter
Anselmo: Káli Gergely
José: Lisztóczky Péter
Juan: Kardos Kristóf
Paco: Csathó Norbert
Tenorio: Emődi Attila
Juanaita: Nagy Adrienn
Fermina, szolgáló: Pethő Orsolya
A gitáros: Radvánszky Szabolcs

Továbbá:

Ivády Erika, Sata-Bánfi Ágota, Pilisy Attila

GG Tánc Eger: Emődi Attila, Joni Österlund, Kelemen Dorottya, Schlégl András, Szeles Viktória, Tóth Karolina, Törteli Nadin, Varga Krostóf 

Díszlet: BÍíró Nóra
Jelmez: Bodnár Enikő (Székely László)
Koreográfus: Topolánszky Tamás
Zenei vezető: Nagy Zoltán
Koreográfus asszisztens: Gergely Attila
Korrepetitor: Farkas Antal
Súgó: Pethő Orsolya
Ügyelő: Hódosi Ildikó
Rendezőasszisztens: Lázár Rita, Blaskó Zsófia
Rendező: Blaskó Balász, Jászai-díjas

Fotó: Gárdonyi Géza Színház - Gál Gábor

Ősbemutató, az egri Gárdonyi Géza Színház - GG Tánc Eger - és a Nemzeti Táncszínház közös produkciója, melyben közreműködik a Miskolci Nemzeti Színház - Miskolci Balett

Anna Karenina: Kelemen Dorottya
Vronszkij gróf: Emődi Attila
Karenin: Topolánszky Tamás, Harangozó-díjas
Kitty: Szeles Viktória
Levin: Schlégl András
Vronszkaja grófné: Tóth Karolina
Szerjózsa: Barta Csongor

Barátok, rokonok, tömeg: Joni Österlund, Törteli Nadin, Varga Kristóf - a GG Tánc Eger táncművészei.
Kocsis Andrea, Lukács Ádám, Kovalszki Boglárka, Bolla Dániel, Bányai Mirjam, Dávid Patrik, Márton Richárd János, Mohai Cintia, Dragos Dániel, Szűcs Boglárka, Fűzi Attila, Kepess Boglárka - a Miskolci Balett táncművészei
 

Díszlet: Bozóki Mara
Jelmez: Juhász Katalin
Dramaturg: Csepi Alexandra
Zene: Ludovico Einaudi, Max Richter montázs
Ügyelő: Ludányi Andrea

Balettmester, koreográfus asszisztens: Jónás Zsuzsa
Rendezőasszisztens: Gergely Attila, Fűzi Attila

Rendező/Koreográfus: Velekei László, Harangozó-díjas

Fotó: Gárdonyi Géza Színház - Gál Gábor

Holnemvolt ország királya: Balogh András
Tündér Míra, a leánya: Sata-Bánfi Ágota
Danika, a kisfia: Kis Tóth Levente / László Bence
Orsolya, a gyermekek dajkája, Tóbiás felesége: Szél Anikó
Tóbiás, udvari bolond, kincstárnok: Tóth Levente
Lodovico, gonosz varázsló: Káli Gergely
Jankó, halászlegény: Radvánszky Szabolcs
Tündér Rózsa királyné: Ivády Erika
A természet hangja: Fehér István

Folyó, Kígyó, Tó, Varangy, Kút hangja, Sárkány hangja, Halak,
Tengerszemek, Őrök:
Emődi Attila, Joni Österlund, Kelemen Dorottya, Schlégl András, Szeles Viktória, Tóth Karolina, Törteli Nadin, Varga Kristóf

Dramaturg, és a verseket írta: Szőke Andrea
Díszlettervező: Dósa Csilla
Jelmez: Szőke Andrea
Koreográfus: Topolánszky Tamás
Zenei munkatárs: Csüllög Judit
Ügyelő: Ludányi Andrea
Súgó: Pethő Orsolya
Rendezőasszisztens: Ivády Erika

Rendező: Baráth Zoltán
 

   A Gárdonyi Géza Színház 2004-ben már bemutatta a Luigi Magni és Bernardino Zapponi filmjéből készült darabot, de értelmetlen dolog összehasonlítgatni az akkori produkciót a maival, hiszen - bár mindkettő Vajda Katalin munkáján alapul -, az egy zenés változat volt, mégpedig rockzenével, s mint ilyen, nyilván másfajta rendezői és színészi munkát igényelt, mint a mostani, a filmhez hangulatában közelebb álló, amelyben a 2004-essel ellentétben igazából egyetlen, a mindenki által ismert s várt, a filmben (de a korábbi előadásban egyáltalán nem) szereplő dal hangzik el.     
   Bényei Miklós egyterű díszletében folyik az előadás, csak apró változások, elmozgatott díszletelem, egy-két bútordarab odébb helyezése jelzik a helyszínváltást, mindvégig megtartva azonban azt a templomteret, mely helyet ad Fülöp atya és „gyermekei” életének, s amely megteremti az első pillanatban az alaphangulatot, fenség és nyomorúság harmóniáját.    
  Molnár Gabriella jelmezei ahol erre lehetőség van (egyházi méltóságok, úri nők), pompásak, a szereplők zömét adó kolduló gyermekek, egyszerű emberek esetében magától értetődően hatnak.
  Moravetz Levente rendezése szintén a színpadi harmónia megteremtését és megtartását szolgálja, valamint a nem kisszámú gyermekszereplő biztos vezetését, hiszen a történet szerint az 1500-as évek Rómájában Fülöp atya magukra maradt  gyermekeket gyűjt maga köré és nevel egy romos templomban.
   Kezdjük velük! Fegyelmezettek, kedvesek, színesek a színpadon. A bemutatón a fiatal Cirifischio László Bence volt, váltótársa Godó János, korábbi szerepei alapján bizonyos, hogy ő is remek lesz, mint Bence. De szeretném még külön megemlíteni Csordás Richárd humorát is! A többiek szintén valamennyien megérdemlik, hogy nevük itt szerepeljen: Ary Anna, Bata Bende, Barta Csongor, Barta Iringó, Bauer Réka, Bisztriczki Sára, Bodor Zamfira, Erdélyi Gabriella, Gulyás Lili, Koncsos Emese, László Diána, Pruzsinszky Maja, Tatár Roland, Tóth Virág. A gyermek Leonetta szerepében Magyar Jázmin Őzikét látjuk.
   Annak ellenére, hogy Cirifischio sorsa áll a jó és gonosz küzdelmének középpontjában, a már felnőtt  Cirifischiot alakító Török Tamásnak talán kevesebb lehetősége van, csakúgy, mint a már felnőtt Leonettát, szerelmét megszemélyesítő Nagy Barbarának. Rövidebb színpadi jelenléteik alatt kell sorsokat formálniuk.
   Kelemen Csaba több szerepet is játszik, emeljük ki az okos, megértő, jóságosnak lenni akaró Sixtus pápát! Ugyancsak több szerepben láthatjuk Vókó Jánost – azaz mégis egyetlen egyben, hiszen ő a sátán, Fülöp atya, Sixtus és a jó oldal ellenpontja -, valamennyi megtestesülése csak ravasz és gonosz célja megvalósítását szolgálja. A gonoszság oldalán áll a történet Mór nője, Dér Gabi kihívó nőiességével és Baranyi Péter intellektuális, racionálisan gondolkodó bíborosa.
   Az előadás kiemelkedő jelenetei közé tartoznak Fülöp atya és Ignác Atya - Reiter Zoltán - egymást próbálgató, fel- és megbecsülő beszélgetései, melyekben mélyebb és egyetemesebb tartalmat is fel tudnak mutatni, anélkül, hogy az összképből kirívónak éreznénk mindezt.  
   A Legyetek jók, ha tudtok! valójában azért Fülöp atya (Néri Szent Fülöp) története. Ő az, aki a címben megfogalmazott tanítást adja át a gyermekeknek, s ennek szellemében él és nevel. Rácz János láthatóan szívesen, szeretettel, sőt meghatottan dolgozik együtt velük (ezt éreztük már A kölyök című musicalben is), csak ritkán, indokolt helyeken véve erősebbre a játékot, így maradva hiteles és rokonszenves.
 

Fotó: Gál Gábor - Gárdonyi Géza Színház

Fülöp atya: Rácz János
Cirifischio: Török Tamás
Fiatal Cirifischio: Godó János / László Bence
Leonetta: Nagy Barbara
Fiatal Leonetta: Magyar Jázmin Őzike
Ignác atya: Reiter Zoltán
Sixtus pápa/Fulgenzio/koldus: Kelemen Csaba
Jacomo/Elia/hóhér: Vókó János
Mór nő: Dér Gabi
Bíboros: Baranyi Péter
Parancsok: Fehér István
I. gróf: Kardos Kristóf
 

Gyerekek: Ary Anna, Bata Bende, Barta Csongor, Barta Iringó, Bauer Réka, Bisztriczki Sára, Bodor Zamfira, Csordás Richárd, Erdélyi Gabriella, Gulyás Lili, Koncsos Emese, László Diána, Pruzsinszky Maja, Tatár Roland, Tóth Virág 

Valamint: Apostol Csaba, Csathó Norbert, Dobos Attila, Kerekes Mihály, Oravecz Péter, Pilisy Attila, Szecskó Andrea
 

Díszlet: Bényei Miklós
Jelmez: Molnár Gabriella
Játékmester: Dévényi Ildikó
Korrepetitor: Marík Erzsébet
Ügyelő: Hódosi Ildikó
Súgó: Szecskó Andrea
Rendezőasszisztens: Lázár Rita
Rendező: Moravetz Levente

Fotó: Gárdonyi Géza Színház - Gál Gábor

Ősbemutató

Táncolják:

Emődi Attila
Joni Österlund
Kelemen Dorottya
Schlégl András
Szeles Viktória
Tóth karolina
Törteli Nadin
Varga Kristóf

Zeneszerző: Gryllus Ábris
Dramaturg: Csizmadia Izabella
Jelmez: Zelenka Nóra
Közreműködők: Dózsa Erzsébet,Zsalakovics Anikó
Asszisztens: Pintér Lotti
Ügyelő: Hódosi Ildikó
Tagozatvezető: Topolánszky Tamás

Koreográfus: Grecsó Zoltán
 

Fotó: Gárdonyi Géza Színház - Gál Gábor

Fordította: Baráthy György

Brindsley Miller: Nagy András
Carol Melkett: Babócsai Réka
Melkett ezredes: Vókó János
Miss Furnival: Saárossy Kinga
Harold Gorringe: Tóth Levente
Clea: Dimanopulu Afrodité
Schuppanzigh: Baranyi Péter
Georg Bamberger: Sata Árpád

Rendező: Kiss József
Díszlettervező: Horesnyi Balázs
Jelmeztervező: Harák Judit
Súgó: Szecskó Andrea
Ügyelő: Ludányi Andrea
Rendezőasszisztens: Blaskó Zsófia

Jacob és Wilhelm Grimm meséje alapján színpadra írta: Szőke Andrea - a Gárdonyi Géza Színház és a Babszem Jankó Gyermekszínház koprodukciója 

Játsszák:

Kovács Dániel
Gulyás Buda
Nagy Adrienn
Szél Anikó
Baranyi Péter
Fehér István
 

A zenei felvételben közreműködött: ifj. Gelencsér János (hegedű, cimbalom)

Játéktér: Baráth Zoltán
Díszlet: Dósa Csilla
Jelmez:Kovács Tímea
Zene: Okos Tibor
Ügyelő: Hódosi Ildikó
Súgó és rendezőasszisztens: Lázár Rita

Rendező: Baráth Zoltán

   „Illeszd a cselekvényt a szóhoz, a szót a cselekvényhez, különösen figyelve arra, hogy a természet szerénységét által ne hágd: mert minden olyas túlzott dolog távol esik a színjáték céljától, melynek föladata most és eleitől fogva az volt és az marad, hogy tükröt tartson mintegy a természetnek; hogy felmutassa az erénynek önábrázatát, a gúnynak önnön képét, és maga az idő, a század testének tulajdon alakját és lenyomatát. No már, no már, ha ezt túlozza valaki, vagy innen marad, bár az avatatlant megnevetteti, a hozzáértőt csak bosszanthatja; pedig ez egynek ítélete, azt meg kell adnod, többet nyom egy egész színház másokénál. Ó, vannak színészek, én is láttam játszani – s hallottam dicsérve másoktól, nagyon pedig -, kik, Isten bűnül ne vegye, se keresztyén, se pogány, se általában ember hangejtését, taghordozását nem bírva követni, úgy megdölyfösködtek, úgy megordítoztak, hogy azt gondolám, a természet valamely napszámosa csinált embereket, de nem csinálta jól, oly veszettül utánozták az emberi nemet.”
   Ily módon szól Hamlet a vándorszínészekhez, mielőtt a királyi pár előtt fellépnek, s e néhány mondat tartalmát bizton tekinthetik ma is alapvető, követendő igazságnak a színjátszás művelői.
   „Színház a színházban” mottóval hirdette meg az évadot, Blaskó Balázs direktor, a Shakespeare tragédia rendezője. Bár a Hamlet alapszinten minden további rendezői beavatkozás nélkül is teljesítené a mottó ígéretét, az Egérfonó jelenettel, amely valóban előadás az előadásban, ez a produkció többszörös csavarral él. Az alcím – „próba, mint előadás, mint próba” – sem árul el mindent a jelenlévő rétegekről. Próba, mint előadás – ez egyértelmű, hiszen nincs függöny, ami felgördülhetne, a színészek utcai ruhában, néhányan jelzett jelmezekben (az első felvonásban mindvégig így is maradnak, csak a másodikban öltik fel Velich Rita szemet gyönyörködtető „füsttel futtatott” vörös, kék, szürke jelmezeit), máskor és a továbbiakban a néző számára láthatatlan alkotók (öltöztető, fodrász, kellékes, díszítő, súgó…) társaságában érkeznek a nyitott színpadra. Illetve – illeszkedjünk most már be az előadás kereteibe – a próbának helyet adó csarnokba, Székely László remek díszletébe, amely illúziókeltően tudja ábrázolni egyben Helsingør várát is, vízszintes és függőleges tereket biztosítva a játékhoz, és ne feledkezzünk meg semmiképpen az invenciózus világításról sem! A színpadon tehát a színészek még a próbafolyamat elején tartanak, a teljes öltözéses próba, pláne a nyilvános főpróba még messze, ráadásul szerepátvételek történtek, ennek tényét a „rendező”, Nagy András - aki néhány perc múlva Hamletté lényegül át – szavai a nézőtéren ülőknek is tudomására hozzák, miközben instrukciókat ad társainak. Itt hangzanak el először a bevezetőben idézett mondatok a színjátszás ildomos, kívánható módjáról. Másodszor majd eredeti helyükön, az Egérfogó jelent előtt, de visszatérnek még az előadás végén is, lezárásként. Próba, mint előadás – ez tehát világos, de hogyan értsük a folytatást? Hiszen „próba, mint előadás, mint próba”. Magam két értelmezési lehetőséget kínálok, aki megnézi az előadást, tán azonosul valamelyikkel, tán harmadikra jut. Az egyik: az előadás – a történet természetesen - jellemek próbája, megdicsőülése vagy elbukása. A másik: próba, mit szól a közönség ehhez az izgalmas értelmezéshez, ehhez a látványvilághoz, színpadi hangulathoz…
   S itt utalni szeretnék az előadással kapcsolatban már korábban megjelent írásomra: „Pártolj, közönség, és majd haladunk, ... Haladjatok, majd aztán pártolunk.” (Petőfi Sándor: Levél egy színész barátomhoz – részlet) Az Olvasó, aki nem látta Shakespeare: Hamlet című tragédiájának egri bemutatóját, bizonyára csodálkozik, ha elmondom, az idézet elhangzik az előadásban. A magasabb művészet pártolásának (s ezzel színésznek és nézőnek egyaránt fejlődésre, továbblépésre alkalmat adásnak) egyszerűen teljesíthető módja, ha nem csak a vidám, zenés előadásokra megy el a bérlettulajdonos, vesz jegyet a néző. Ha nem is gondtalan kikapcsolódást lel, de kárpótolja a katarzis.”
   Szinte észrevétlenül az előadásba simulva, a színjátszás történetéről is kapunk némi (szükségszerűen leegyszerűsített, csak néhány fontos csomópontot láttató) képet. Az álarcok használata, a szereplő érzelmi állapotának megfelelő maszkkal – eszünkbe juttathatja az ókori görög színjátszást. Az Egérfogó jelenetben fiú játssza a szerelmes leányt – Shakespeare korában is ez volt a szokás, nő nem léphetett a színpadra. A fentebb már említett „Pártolj közönség…” kezdetű Petőfi idézet – a magyar vándorszínészet kora.
   Hamlet itt ösztönösen színházi lény. Úgy elemzi a történteket, amiként egy előadás alkotó elemzik a darabot, hogy minél inkább tökéletes és adekvát eredményre jussanak. Azután: szerepet is játszik, amikor őrültnek tetteti magát. Harmadszor pedig: egy előadást, egy drámai játékot használ fel ahhoz, hogy végső bizonyosság erősítse meg.
   Nagy András a címszerepben valójában kicsit idealisztikus (amint azt nyilatkozta: „ezért is áll közel hozzám”), töprengő, mégis rendkívül határozott és elszánt ifjút állít elénk. A leginkább ismert monológ (itt jegyzem meg, csodálatos, mennyi szállóige van nyelvünkben, amelyeket általánosan használnak, legtöbben valószínűleg nem tudva, hogy ebből a darabból erednek), a „Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés…”, egészen másként hangzik tőle, mint ahogyan eddigi Hamlet élményeim során megismertem. Talán éppen az idealisztikus gondolat helyességének kutatása, az ifjúság ösztönös önelemzésének jelenléte, a szebb és igazságosabb világ reményének siratása teszi mássá. Siratása, hiszen nem az veszi körül, az a világ, amit lát, telve képmutatással, kegyetlenséggel, reménytelenséggel. (Az előadás egész hangulata nem engedi elbújni azt az érzést sem a nézőben, hogy mai világunkkal is sok a párhuzam.) Másik kiemelkedő jelenete, amikor atyja szellemének szavait ő közvetíti, miközben a szellemet jelképező, mindvégig a színpadon lévő alak palástjába burkolódzik. Igazán hatásos megoldás.
   Az igazságnak könyörtelenül felszínre kell kerülnie, vallja Hamlet (s amint említettem, ehhez igénybe veszi a színház erejét). Az ő álarca nem valóságos, megfogható tárgy, amit a többi szereplő időnként magára ölt, hanem az őrültség színlelése. Nagyszerűen funkcionálnak viszont a valódi álarcok is. Nem csak a szereplők érzelmi állapotáról tájékoztatnak a maszkba merevedett vonások, nem csak – adott esetben – éppeni őszintétlenségüket tárják fel, de másképpen is hatnak a nézőre, borzongató hangulatot teremtve vonzzák és taszítják is egyidejűleg a tekintetet akkor is, amikor viselik őket, de nem maradnak hatástalanul akkor sem, amikor egy sorban felakasztva várnak jelenésükre, mintha azokkal a sötét szemlyukakkal figyelnének, befolyásolni, figyelmeztetni vagy elrettenteni akarnának.
   Más módon, de szintén jellemábrázolólag hatnak a sírásó jelenet „maszkjai”, a sírból előkerülő koponyák. Ez a jelenet egyébként az egyetlen a darabban, ahol jelen van a humor – a két sírásó beszélgetésében -, de a találós kérdésekbe foglalt humor itt igazából inkább életbölcsesség, Várhelyi Dénes és Tóth levente játéka efelől nem hagy semmi kétséget.
    Az előadás mozgalmas és eleven, a figyelmet mindvégig fenntartó.
   A szereplők mindegyike megteszi, ami tőle telik, hogy ez az izgalmas produkció valóban megfogja a közönséget.
   Saárossy Kinga kettős érzelmek hálójában vergődik, anya, aki aggódik Hamletért, fiáért és – bár hivatalos nász volt az övék Claudiussal, mégis buja szeretője annak. Claudius – Reiter Zoltán - gonoszsága legyőzi mindössze egyszer felbukkanó önmarcangolását, amikor azt érezhetjük, más körülmények között tán más ember is válhatott volna belőle. Baranyi Péter Horatioja hű és odaadó barát. Opheliaként Babócsai Réka meglepetés, még nem volt alkalma, hogy ennyire érdekesnek, színesnek mutatkozhasson. Apja, Polónius – Sata Árpád. A királyi udvarban ő megmaradt hétköznapi gondolatokkal, érzelmekkel teli egyszerű embernek. Laertes, Ophelia testvére, a darab végére Hamlet ellensége - Káli Gergely. Játéka – erre már más előadásban is felfigyeltünk – egyre kidolgozottabb, hitelesebb lesz. Rosencrantz és Guildenstern párosát Fehér István és Baráth Zoltán formálja, napjainkban is ugyancsak létező mentalitású emberek párosává. Az Egérfonó jelenet Színész királya Tunyogi Péter, Színész királynője Csathó Norbert. Elsősorban ők, de a jelenet további szereplői is olyan vándorszínészek – bár mint megtudjuk, volt állandó állomáshelyük is -, akik mesterségük csiszolását, valódi művészi fokra emelését tűzték ki célul. (Remélem, hogy mi azt a modort már meglehetősen levetkeztük. – felelik Hamletnek, a „megdölyfösködött” színészeket ostorozó szavaira.) Kardos Kristóf udvaronca kis érdekes színfolt, csakúgy, mint több kisebb szerepben Sztaniszláv László. A vívásokat Várhelyi Dénes tanította be.
   A darab végére Polonius, Ophelia, Gertrud, Claudius, Laertes és maga Hamlet is – mindenki halott. S akkor meglepetésünkre felhangzik valahonnan „kívülről”: Színház az egész világ és, színész benne minden férfi és nő. De hiszen ahogyan a „Pártolj néző…” ez sem a Hamletben van eredetileg, ez éppenséggel az Ahogy tetszikből való. Ki szólt akkor hozzánk? Talán Shakespeare maga, oldandó a komor hangulatot. Ne feledd, mit láttál néző, gondolkodj el rajta, de tudd, nem volt más, csak színház.
   Csak? Lecsengésül még újra halljuk, de már a próba (mint előadás, mint próba) végső lezárásaként, s a színpadon egészen előre lépve, szemünkbe nézve:
   „…a színjáték … föladata most és eleitől fogva az volt és az marad, hogy tükröt tartson mintegy a természetnek; hogy felmutassa az erénynek önábrázatát, a gúnynak önnön képét, és maga az idő, a század testének tulajdon alakját és lenyomatát.”   
   (Súgó Szecskó Andrea, ügyelő Hódosi Ildikó, rendezőasszisztens Lázár Rita és Blaskó Zsófia)

* Ezt az írást a Gárdonyi Géza Színház honlapja is átvette.

 

Fotók: Gárdonyi Géza Színház - Gál Gábor

Claudius, Dánia királya: Reiter Zoltán
Gertrúd, dán királyné, Hamlet anyja: Saárossy Kinga
Hamlet, az előbbi király fia, a mostaninak unokaöccse: Nagy András
Horatio, Hamlet barátja: Baranyi Péter
Polonius, főkamarás: Sata Árpád
Laertes, fia: Káli Gergely
Ophelia, leánya: Babócsai Réka
Rosencrantz, pap: Fehér István
Guildenstern: Baráth Zoltán
I. sírásó, vándorszínész: Várhelyi Dénes
Színész király: Tunyogi Péter
Osrick, udvaronc: Kardos Kristóf
Marcellus, II. sírásó, Luciánus: Tóth Levente
Bernardo, színészkirálynő: Csathó Norbert
Francisco, Prológ, Vándorszínész: Sztaniszláv László

Rendező: Blaskó Balázs
Díszlettervező: Székely László
Jelmeztervező: Velich Rita
Vívás-mozgás: Várhelyi Dénes
Súgó: Szecskó Andrea
Ügyelő: Hódosi Ildikó
Rendezőasszisztens: Lázár Rita, Blaskó Zsófia

   A ma délelőtti (augusztus 23.) társulati üléssel megnyílt a Gárdonyi Géza Színház új, „Színház a színházban” mottót viselő évada. Az első bemutató Shakespeare Hamletje lesz. A prózai társulathoz nem érkezett új tag, a tánctagozathoz négyen jöttek az elmúlt évad végével távozók helyére.