gardonyiszinhazblog

   

     

     
Menü
     
search engine by freefind
     

 



Talán csak egyszerű
néző, talán nem. Én az utóbbit gondolom…
Azért, mert 1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is - a rekord 24 alkalom. Azért, mert írásaim hetente jelentek meg a Heves Megyei Nap című újság színházi rovatában. Azért, mert 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői és Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatódtam és büszke vagyok erre. Azért, mert vannak ott barátaim is, de mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik.
Azért, mert magamat is a színház csodálatos világához és ezen belül erős szállal a Gárdonyi Géza Színházhoz tartozónak érzem. 2010.04.05.  J.F.

     
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
     
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
     
Napló
Archívum - 2017.

KARÁCSONYI DÍSZLETTERVEK 1934-BŐL

2017.12.23. 11:31

"Hálás, de nehéz feladatot adtunk a legismertebb pesti díszlettervezőknek: megkértük őket, hogy rajzoljanak olyan karácsonyi díszletet, amely legjobban kifejezi az emberiség legszebb ünnepének áhítatos mesehangulatát. Hiszen a színpad maga is gyakran felhasználja ezt a szívhezszóló motívumot, amely örök forrása marad a vallásos érzésnek és a tiszta poézisnak. Díszlettervezőink szívesen vállalták a szép házidolgozatot, amelynek eredményeivel úgy lehet, a pesti színpadokon is találkozhatunk még." (Forrás: Színházi Élet)

Oláh Gusztáv: Karácsony a faluban



Eric: Karácsony kunyhóban és palotában



Gara Zoltán: Az utca karácsonya

 

CSÁRDÁSKIRÁLYNŐ MIKROPORT NÉLKÜL

2017.11.19. 16:29

   Kedves barátommal beszélgettem a Csárdáskirálynő bemutatója előtt. Valamivel idősebb tőlem, sok mindent láttunk már különböző színházakban ő is, én is, emlékszünk arra az időre, amikor még nem volt oly gyakori szokás már nyitott függönyű nézőtérre beengedni a közönséget. Bár rákérdezésre sorolja (és igaza van), mi mindent lehet kifogásolni az utóbbi évtizedek megfogalmazás módjának, kifejező eszközeinek változásaiból, amikor belemerül a színházról való beszélgetésbe, hamarosan csillogni kezd a szeme és sugárzik belőle, mennyire szereti mégis ezt a világot. Az a legszebb, mondta egyszerre csak, amikor kihunynak a fények, csak a vörös bársonyfüggöny megvilágítása él, a zenekari árokban a karmester emeli pálcáját, s felcsendül a nyitány. Valóban így van, Kálmán Imre halhatatlan muzsikája pedig méltó ehhez a szépséghez. És az este kínált egy olyan meglepetést is, amit én igazán örömmel fogadtam, a mikroportok nélküli éneklést. Szinte teljesen elszokott már ettől a közönség, legyen az musical vagy operett (az előbbinél valóban indokoltabb), ott van a színészeken a kis mikrofon, az erősíti fel éneküket, de egyben ad is hozzá egy kis „gépi” érzést is. Igazán csak leheletnyit, mégis picit más, mint a természetes énekhang. A célja persze az, hogy a zenekar ne nyomjon el semmit, minden szót tisztán lehessen hallani a nézőtér minden pontján. Csakhogy azokban a már emlegetett régi időkben (igazából nem is volt az olyan régen) is játszottak a színházak nagyoperetteket és akkor is „át kellett énekelnie” a primadonnának, a bonvivánnak, a szubrettnek és a táncoskomikusnak – az egri színház méreténél sokszor jóval nagyobb! – nézőteret. Nem minden pillanatban sikerült ez most, de valóban ritkán fordult csak elő, hogy a zenéhez képest elhalkult az ének, nem volt igazán zavaró. Jó, hogy vállalták a művészek, vállalta a színház!  
 

TÓTÉK A PORONDON

2017.10.23. 12:27

   „A cirkusz világa nagyon hasonló akusztikai megjelenésében, látványvilágában a Tótékban ábrázolt groteszk élethelyzethez.” Blaskó Balázs rendező szavait hallva az a gondolatom támadt, kíséreljük meg akkor az előadást többé-kevésbé megfeleltetni egy cirkuszi produkciónak...
   Bővebben a 2017/18-as évad rovatban!

 

AZ ÉVAD ELSŐ BEMUTATÓJA ELŐTT

2017.10.13. 12:50

Ma este mutatja be a Gárdonyi Géza Színház Örkény István: Tóték című darabját. A bemutató előtt néhány rövid részlet emlékezésül az 1993-as előadásra. A videó a blog YouTube csatornájáról a képre kattintva indul.



Az akkori szereposztás:

Az őrnagy - Áts Gyula
Tót - Csendes László
Tótné - Bessenyei Zsófia
Ágika - Csonka Anikó
A postás - M. Horváth József
Tomaji plébános - Kiss László
Cipriáni professzor - Venczel Valentin
Dr.Eggenberger Alfred hétéves kisfiú - Venczel Valentin
Gizi Gézáné, egy rosszhírű nő - Saárossy Kinga
A lajt tulajdonosa - Altorjai Attila
Lőrincke, szomszéd - Ittes József
Elegáns őrnagy - Győrvári János

 

A BLOG BEMUTATJA... 2.

2017.09.27. 16:46

A Gárdonyi Géza Színház társulatának új tagja:

Szeverényi Balázs


 

Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője - Müncz Móricz szerepében

1992. november 25-én születtem, Békéscsabán. Általános és középiskolai éveimet Békésen töltöttem. Amatőr szinten ekkor kezdtem el foglalkozni a színészettel, kisebb színjátszói alakulatok közreműködésével. Magával ragadott és megszerettem, így 2012-től 2015-ig a Békéscsabai Jókai Színházban tanultam. A következő egy évet élettapasztalat gyűjtésére szántam, hogy megismerhessem a különböző embereket, érzéseket. Most ebben az évben eljött az ideje, hogy tovább tápláljam nárcisztikus énemet és a színpad szeretetemet.  Rendkívül várom, hogy újra részese legyek ennek az életnek! 




 

A BLOG BEMUTATJA... 1.

2017.09.21. 17:08


A Gárdonyi Géza Színház társulatának új tagja:

Nagy Fruzsina Lilla

Nyíregyházán születtem, 1995. május 19-én. A volt osztályom jóvoltából sokan hívnak Fruzsillának is, ez egyfajta becenévvé vált. Nyíregyházán végeztem az általános és középfokú tanulmányaimat. 9 éves koromtól foglalkozom színházzal és énekléssel. 2014-ben nyertem felvételt a Pesti Magyar Színiakadémiára, ahol Gémes Antos és Király Attila osztályába jártam. 2017 júniusában végeztem itt, ezután kerültem az egri Gárdonyi Géza Színházhoz, ahol ez év szeptemberével kezdtem meg első évadomat. Bár még csak ismerkedem a várossal és a színházzal, mindkettő gyönyörű, a társulat tagjai, a színház dolgozói pedig nagyon kedvesek és segítőkészek. Először Örkény István Tóték című darabjában leszek látható Ágika szerepében, melynek bemutatója október 13-án lesz, mindenkit sok szeretettel várok!

 

STÍLUS

2017.09.17. 14:24

   Az egyik televízió rendszeresen jelentkező műsorában ismert kritikus beszélget élőben a közönség által kedvelt, szeretett emberekkel. Nem tudom közvetlenül nézni ezt a csatornát, de az internetre felkerülnek utólag az adások, megnéztem sokat, hiszen a vendégek valóban kedvesen, érdekesen mesélnek életükről, pályájukról, gondolataikról. Intelligens emberek, tiszteletre méltó művészek - többnyire, de nem kizárólagosan művészek - ők. Nem értem, hogyan engedheti meg magának a kérdező, hogy az egyik Kossuth-díjas színésznőnkkel beszélgetve valakiről azt mondja, az illetőnek f...ja sincs valamiről, a másik Kossuth-díjas színésznőnek meg úgy fogalmaz, hogy a színészek egy bizonyos helyzettől már előre f...nak a színpadon. Lehet, hogy a kérdező és a kérdezett a magánéletben közvetlen viszonyban, hangnemben szokott társalogni (de én az említett művésznőkről nem tételezem fel ezt a stílust), a képernyőn akkor is mindenképp tiszteletlenség, oda a legkevésbé sem való ez a beszéd.     

 

KÉPTELENSÉG...

2017.09.02. 13:02

   A blogon található fotókat - eltekintve a legutóbb feltöltöttektől, amelyeknél már más módszert alkalmaztam - egy bizonyos képfeltöltő oldal tárolja. Ezt az oldalt most nem lehet elérni és a blogon is csak a képek helye látszik, sajnos. (Már egy ideje adódtak gondok, azért is tértem át más módszerre.) Nem tudom, a probléma mennyi ideig tart, átmeneti marad-e egyáltalán vagy véglegesül. Utóbbi esetben tudom ugyan pótolni-helyreállítani a blog már 7 éve alatt feltöltött fotókat, de az bizony hosszabb időt fog igénybe venni. Egyelőre reménykedem még... J.F.
* Úgy tűnik, helyreállt a rend, de mivel a hiba több  napon át jelentkezett és nem is először, a bejegyzést nem törlöm.


 

NEM ÉRTEM

2017.08.30. 12:50

   Elhunyt egy valamikor igen kedvelt magyar színésznő, az Operettszínház tagja. Hosszú ideig Amerikában élt azután, majd haza költözött, s most örökre elment. Tegnap a Facebook-on nehezményezte valaki, aki nekem nem személyes és még csak nem is Facebook ismerősöm, de posztjait nagyon szeretem, értékelem, hogy a Magyar Televízió a 90-es évek eleji visszaköltözés óta soha nem tartotta érdemesnek – vagy soha nem volt ott senki, aki figyelt volna erre -, hogy csináljon a művésznővel egy portrét. Én kommentben megírtam, hogy de szerencsére igen, határozottan emlékszem, nem is olyan régen láttam az M3 műsorán ezt a filmet. Meg is találtam a neten a műsor eredeti adatait is, elkészültének évét, rendezőjét, időtartamát, s ezeket is mellékeltem a hozzászólásban. Mi történt ezután? Nem az, hogy jaj, de jó, akkor mégis volt ilyen, hanem ma azt látom, hogy hozzászólásom törölve, s a konkrét adatok ellenére továbbra is maradt a nehezményezés… Nem értem.
 

SZÍNHÁZI KELLÉKPÉNZEK

2017.08.19. 21:35

1925 Fővárosi Operettszínház
"Ezzel a pénzzel egy üzletbe eredj be, kaphatsz egy párat rögtön a fejedre"




1936 Katona József Színház Kecskemét
"Tíz Pénz - Zehn Lóvé - Desat Mani - Zece Zsé - Amúgy is csak kellékpénz"




1967 Miskolci Nemzeti Színház
"A szerepet meg kell tanulni!"




2001 Szolnoki Szigligeti Színház
"A színész ne rendezzen! A szerepet meg kell tanulni!"




Gárdonyi Géza Színház Eger



 

MADE IN HUNGARIA

2017.08.12. 15:38

A Magyarock Dalszínház előadása Miskolc-Tapolcán, az Akropolisz Szabadtéri Színpadon
* Video a blog Élő! rovatában


 

VARNUS XAVÉR ORGONAHANGVERSENYE

2017.08.09. 13:33

Eger, Líceum 2017.08.08. (az Agria Nyári Játékok keretében).
* A koncertről videoklip a blog Élő! rovatában.





 

SZÍNHÁZI ÉLET NYÁRI CÍMLAPOK 1927 - 1933 - 1937

2017.08.04. 14:10

     

1927 - Titkos Ilona, 1933 - Zilahy Irén, 1937 - Mezey Mária
 

TECHNIKAI GONDOK...

2017.07.31. 16:06

Napok óta nem tudom a blogot szerkeszteni, mert nem működik minden úgy, ahogy rendes körülmények között kellene. Már többször írtam a megfelelő helyre segítségért, de választ még mindig nem kaptam, magam pedig nem tudom megoldani a problémát... J.F.
 

OZSGYÁNI MIHÁLY: A FÁTYLAM KICSIT OLDALRA BILLENT (REGÉNY)

2017.07.19. 17:04

   Tartozom némi indoklással, hogyan kerül ez az írás a blogra, hiszen a címben jelzett mű a legkevésbé sem színházi témájú. Szerzője viszont színész, több évig volt tagja a Gárdonyi Géza Színház társulatának. Tőle kaptam elolvasásra a kéziratot.
   Én tragikomikus családregénynek nevezném, ezzel kis eligazítást is adva a leendő olvasónak mind a témát, mind a könyv hangulatát illetően.
   Remekül megírt karakterek tetteinek és gondolkodásmódjának rendkívül olvasmányos, valójában a téma ellenére vonzó leírása a könyv, az a fajta mű, amire azt szokták mondani, nem lehet letenni, s ez most itt meglehetősen szó szerint értendő. Az olvasó úgy érzi, nem szakíthatja meg, nem akarja abbahagyni kis időre sem az olvasást, annyira gördülékeny, magával ragadó a váratlan fordulatokban gazdag cselekmény és a stílus, nyelvezet, írói eszközök profi egysége. A téma ellenére vonzó – írtam az imént, joggal, hiszen van itt minden, ami megkeserítheti az együtt – vagy, még ha egy család tagjairól van is szó, mégis inkább csak egymás mellett – élők gondolatait, testét-lelkét. Italozás, fizikai erőszak, sőt szexuális abúzus, mind részei mindennapjaiknak, s ráadásul azoknak, akik nem elszenvedői az erőszaknak, hanem tettesei, lelkiismeretük sem igen szólal meg, illetve igen ritkán (akkor viszont elrettentő, amit a „saját lelkiismeretként ismert Sátán” művel.)
   Groteszk módon (a groteszk vagy szarkasztikus hangnem jellemző csaknem végig a regényre) egy gyermek szemével láttat ugyan minden szörnyűséget az író, de ez a kis ember miközben játszik és próbál normális gyermekkort megélni, felnőtteket megszégyenítő és korát meghazudtolóan érett gondolatokra, együttérzésre, megértésre, máskor megvetésre képes. Elidegenítve, mégis együttérzéssel szemléli az őt körülvevő mikrovilág történéseit, borzalmait, ritkábban örömeit, s eszmél fokozatosan életük valóságára, árny- és jó oldalaira. A címben leírt esemény, a fátyolnak kicsit oldalra billenése is vele történik meg, egy szürreális jelenetsor végén (fiúgyermekről van egyébként szó, aki fátyolt sem éppen önakaratából visel, ráadásul a nyílt utcán), szimbolikusan jelezve azt is, hogy könnyen oldalra billenhet egész élete ebben a környezetben, s nem is kicsit. Eljut azonban a következtetésig: „Az átélt borzalmakat csakis egy módon tudom túlélni, ha úgy teszek, mintha nem velem történne. Persze ez iszonyatosan nehéz játék. De gyorsan megtanultam, hogy ettől a játéktól függ az életem.” Azt hiszem, ez a néhány mondat kulcs az egész regényhez.
   Az idősíkok váltogatásán alapuló szerkesztési technikában van egy írói fogás. „Gyönyörű júniusi délután volt. Az utcán akkoriban még alig jártak autók. Hallani lehetett a csöndet, meg az utcafronton álló három akác susogását.” – így indul a történet, s itt még azt vélheti a gyanútlan olvasó, hogy ez a nyugalom járja majd át valamennyi oldalt. Hamar rá kell azonban jönnie, hogy tévedett, sokkal inkább emlegethetnénk nyugtalanságot, vibrálást, feszültséget, tehetetlen dühöt akár, de mindezeket oldani igyekszik azért a szerző - két módon. Egyrészt azzal, hogy amikor már túl nagy a feszültség, visszatér, szó szerint ismétlődik az imént idézett mondat (s van másik ilyen ismétlődő rész is), mintegy nyugtatva, pillanatokra bár, de visszarepítve az olvasás kezdeti idilli hangulatba. Másrészt a humorral, ami legnagyobb részt átsző mindent. Van igencsak bőven helyzetkomikum, s bár a testi-lelki nyomorral látszólag ez szöges ellentétben áll, mégis képesek vagyunk jól mulatni olvasás közben, anélkül, hogy azt a szereplők kárára tennék, de ugyanolyan bőven jelen van a jellemkomikum is, s a kettő együtt remek rajzot, sőt korrajzot ad a család életén túl egy kisváros lakóiról, a városka mindennapi életéről is. (Gondolkodtam, mire is emlékeztet ez a kisemberek életét, gondjaikat szórakoztató formában ábrázoló technika. A cseh filmművészet remek, már szinte klasszikussá vált alkotásaira, realista bájára!)
   Hol lehet megvenni a könyvet? – kérdezheti az olvasó, s a bevezető indoklás után most tartozom egy vallomással is. Egyelőre sehol. Még (remélhetőleg nem sokáig marad így) nem jelent meg. Ha nekem kiadóm volna, habozás nélkül kiadnám ezt az élvezetes, fordulatos, súlyos és elrettentő kérdésekről rendkívül szórakoztatva szóló, mégis mélyen elgondolkodtatni képes regényt. J.F.

* Ez az írás a lira.hu-n a könyv saját oldalán is olvasható.


 

OPERAFESZTIVÁL & MÚZEUMOK ÉJSZAKÁJA

2017.06.25. 20:30

Fényképek és videók a miskolci Operafesztivál kísérőprogramjairól (és - szintén Miskolcon - a Múzeumok Éjszakájáról)



A guruló zongora... * Video a blog ÉLő rovatában!



A közmédia közvetítőkocsija a Miskolci Nemzeti Színháznál



Bartók Plusz Operafesztivál



Harlekiniade - a Miskolci Balett előadása * Video a blog Élő rovatában!


 

Operaest a Színészmúzeumban - Mózer Zsófia (Múzeumok Éjszakája)



A Flautando Trio Ukrajnából * Video a blog Élő rovatában!



A Déryné-parkban



Minden este tíz órától Good Night Music a Déryné-parkban, a színház művészbejárója előtt. * Video a blog Élő rovatában! Weszely harmonika művész és... próbáltam megtudakolni színházi emberektől a hölgy nevét is, de akiket kérdeztem, ők sem ismerték az ezek szerint "alkalmi énekest" - aki igazán nagyon kellemes hangulatot teremtett a meleg nyári éjszakában.

 

VÉGET ÉRT AZ ÖTÖDIK...

2017.06.09. 20:37

   A blog Színháztörténeti sorozata ősszel folytatódik, a 6. évaddal. Valamennyi már megjelent rész megtalálható a Színház Egerben 1884-től máig menüpontban.

 

A VÁD TANÚJA

2017.06.04. 19:22
 

   Agatha Christie bűnügyi játékát láttam tegnap a MASZK (Mezőkövesdi Amatőr Színjátszó Kör) Egyesület előadásában, a Közösségi Ház színháztermében.
  Az még egy hivatásos színházban is úgy van, hogy a szereplőknek sem képességei, sem gyakorlata nincsenek alapból azonos szinten, s egy amatőr társulat bizony még inkább küzd ezzel a problémával, amikor egyrészt minden tagjának kell lehetőségeket biztosítania, másrészt figyelnie kell az előadás színvonalára is – már ha ad magára az a társulat. A másik gond, hogy a technikai lehetőségek (színpad, világítás, stb…) sem állnak rendelkezésre úgy, ahogyan a professzionális játszóhelyeken.
   A színházba rendszeresen és gyakran járó, a színház világával más módon is szoros kapcsolatban lévő ember pedig két attitűd közt választhat, amikor rászánja magát egy amatőr előadás megtekintésére. Vagy eleve visszafogott igényekkel megy el vagy ellenkezőleg, a lehető legkomolyabban veszi őket, akik szabadidejüket áldozzák Tháliáért, s megérdemlik a komoly odafigyelést.
   Az előadást Kinczel Brigitta rendezte. Krimi – s ráadásul ilyen neves szerző műve! - lévén egyáltalán nem mindegy, sikerül-e az eleve meglévő titokzatosságot, feszültséget színpadi eszközökkel alátámasztani, adott esetben talán még fokozni is. Nos, hogy sikerült, azt az előadás közben a hátam mögötti sorokból (ez persze igen helytelen!) és a szünetekben hallható kommentárok is bizonyítják („Nem tudjuk mi sem, mi lesz a vége, de nagyon izgulunk.” … „Na, most akkor ki ölte meg a nőt?!” … stb) A színlapról konkrétan nem derül ki, a világítás kinek a munkája, de „Technika: ifj. Barna György”. felteszem, hogy ő és a rendező közösen alakították ki a fényeffektusok rendszerét, általában a cselekményhez illően adekvát módon, némely pillanatban drámai hatást keltően.
   Szabó István díszletének megtervezésekor nyilván a már említett technikai lehetőségeket kellett szem előtt tartani, egyszerű, de jól használható, ugyanakkor a cselekmény helyszínének hangulatát sikeresen megidéző eredmény született.
   Az előadás szereplői közt korban is elég markáns az eltérés, a rendező azonban megtalálta azt a szereposztást, amely segít erről elfeledkezni.   

 

   Takács Norbert (Sir Wilfrid Robarts, peres ügyvéd) gyakorlatilag végig színen van a három felvonás alatt (az előadás a két szünettel 3 és fél órás). Ez nem kis megterhelés hivatásos színésznek sem, nem beszélve arról a szövegmennyiségről, amelyet meg kellett tanulnia. Értékelésekor ez a fizikai s szellemi megterhelés is elismerést érdemel! Játéka egyébként számomra abban a jelenetben érte el a csúcspontot, amikor a vádlottat szenvedélyesen és könyörtelenül figyelmezteti arra, hogy eskü alatt vall.

 

   Leonard Vole szerepében Pethe Ákos. Amint szintén a hátam mögüli sorokból hallottam, „még csak 18 éves és itt az érettségi is, nem volt könnyű dolga” (mármint a betanulással és színpadi jellemformálással). Valóban nem volt az, hiszen olyan indulatokat és érzelmeket kellett ábrázolnia, amihez természetszerűleg nem lehet meg már csak koránál fogva sem az élettapasztalata. Ha néha volt is némi hiányérzet, ez az indoka. Azonban összességében nagyon rokonszenves volt színpadi jelenléte, hihető volt játéka.

 

   Pázmándi-Guba Viktória (Romaine) az első pillanattól az utolsóig úgy formálta meg alakját, hogy én úgy vélem, az valószínűleg nagymértékben hű lehet az eredeti Agatha Christie regényben (nem olvastam, bevallom) ábrázolt nőhöz. Az olvasók ilyennek képzelhették. S ez nem kevés!

 

   Bár többen is érdemelnének még legalább egy-egy mondatot, mégis csak Janet MacKenzie szerepére szeretnék még kitérni. Kissné Dudás Mária egészen remek ebben a karakterfigurában, sötét, elvakult, gyűlölködő és humoros egyszerre, az illúzió tökéletes!  
   „Komolyabb” kritikai észrevételem a magam részéről kettő volna – vagy még inkább tanácsom, ha engem kérdeznének. A tárgyaláson az esküdtek a színpad szélén ülnek, háttal a közönségnek, s közben az azon a szélen ülő nézők elől sajnos hosszasan takarják a színpadot. Mivel úgyis csak az előadás végén van igen rövid megszólalásuk (az is ugyanúgy háttal nekünk), nem lenne célszerűbb úgy megoldani, hogy az első sor közepén 2 széket fenntartani nekik, ott ülnének, ott állnának fel, amikor beszélni kell? A másik, hogy az előadás legvégén a – gondolom, nagyrészt nem állandó színházba járó – közönséget megzavarja, hogy kialszik a fény, úgy tűnik vége a darabnak, már tapsolnak, de újra kigyullad, s akkor hangzik el Romaine szájából a zárómondat. Ha az összes többi fény kialvásával pontosan azonos időben őrá viszont rávetődne egy reflektor vagy fejgép fénye, akkor ez a zavar feloldható volna (* amint utólag megtudtam, az eredeti elképzelés éppen ez volt, csak egy sajnálatos technikai hiba következtében történt másképp a bemutatón).
   A Mezőkövesdi Amatőr Színjátszó Kör egyébként sokéves múltra tekint vissza, sokféle előadás, sokféle műfajban áll már mögöttük. Tegnap még érződött az első alkalom, a bemutató izgalma, s ez természetes, de nyilván lesznek még újabb előadásai ennek az izgalmas kriminek, s a hivatásos színházak világában is úgy tartják, hogy egy-egy előadás sohasem a premierre van kész igazán, hanem néhány előadással utána. Én ajánlhatom A vád tanúja megtekintését!  




Középen a virágcsokorral Kinczel Brigitta, az előadás rendezője. A fotókat Tóth Balázs készítette.


* Ezt az írást átvette a Mezőkövesdi Újság XXIX. évf. 12. számának nyomtatott és online kiadása is.
 

TÁNC VILÁGNAPJA 2017

2017.04.30. 09:27

   A Magyar Táncművészek Szövetsége, Az évad legjobb férfi táncművésze szakmai díját kapta Modern-kortárstánc kategóriában Emődi Attila, a GG Tánc Eger művésze. Gratulálunk!

 

SZÍNHÁZI VILÁGNAP 2017

2017.03.27. 21:08

   Március 27-én, a  Színházi világnap alkalmából az átriumban a 30 évvel ezelőtti alapító tagok, művészek és színházi dolgozók, valamint e blog tulajdonosa emlékeztek az újra saját társulattal rendelkező Gárdonyi Géza Színház első önálló évadára.  



 

Huszár Márk fotóján: Saárossy Kinga felolvassa a 2017-es Színházi világnapi üzenetet (alább olvasható). Szemben Ebner Béla, a beszélgetés moderátora, Fehér István színművész, Rábl Róbert ügyelő, Mészáros Sándor színpadmester, Agyagos Judit színházi titkár, Eged Zoltánné fodrász, Fülöp Edit nézőtéri ügyelő és Juhász Ferenc, a Gárdonyi Géza Színház Örökös nézője.

Isabelle Huppert francia színésznő Színházi világnapi üzenete:

 55 év óta minden tavasszal megünnepeljük a Színházi Világnapot. Mintha 24 óra alatt bejárnánk a színházi univerzumot, kezdve a NO-val és a Kathakalival, folytatva a Pekingi Operával és a Kathakalival, elidőzünk Görögországban, Aiszkhülosztól, Szophoklésztől Skandináviába látogatunk Ibsenhez és Strindberghez, majd Angliában Sarah Kane-től Itáliába száguldunk Pirandellóhoz, azután Franciaországba, Párizsba, ahol talán a legtöbb külföldi társulatot látjuk vendégül.

Azután innen, Racine-tól és Molière-től átsuhanunk Oroszországba Csehovhoz, majd átrepülünk az Atlanti óceánon, hogy a napot egy kaliforniai egyetemi kampuszon fejezzük be, ahol fiatalemberek értelmezik újra a színházat. Mert a színház mindig újjászületik. A színházi konvenciókat újra és újra le kell rombolni. Mert a színház csak így maradhat eleven. A színház gazdag, átível téren és időn, a kortárs művek az elmúlt századok alkotásaiból is inspirálódnak, ha egy klasszikus színdarabot napjainkban mutatnak be, az mai és modern lesz.

A Színházi Világnap különleges alkalom. Időn és téren átívelő ünnep. Jean Tardieu (1903-1995) francia költő, író, drámaírót idézem: „Ami a teret illeti, azt kell tudni, hogy melyik a leghosszabb út két pont között… Ami pedig az időt, tized másodperc pontossággal mérjük meg, hogy mennyi idő kell az «örökkévalóság» szó kimondásához.” A tér-idő kapcsán így fogalmaz: „Elalvás előtt összpontosítsunk a tér két pontjára, és számítsuk ki, hogy (vágy)álmunkban mennyi idő szükséges ahhoz, hogy egyikből a másikba jussunk.” Itt az álom szót szeretném kiemelni. Az az érzésem, mintha Jean Tardieu és Bob Wilson találkozott volna egymással. A Színházi Világnap lényegét nagyszerűen foglalja össze Samuel Beckett, aki Winnie-vel mondatja ki: Ó, milyen szép ez a mai nap! Megint egy szép nap!

Amikor a világnapi üzenet megírásán gondolkodtam, felidéztem azokat a jeleneteket, amelyekben játszottam. Így tehát nem egyedül érkezem erre az ünnepségre, az UNESCO székházának színháztermébe. Elkísérnek azok, akiket a színpadon életre keltettem, pedig azt hinné az ember, hogy az utolsó előadással megválik a szerepeitől. De ez nem így van. Tovább élik bennünk titkos életük, készen arra, hogy segítséget nyújtsanak egy új szerep eljátszásában, vagy megnehezítsék azt. Így él bennem Phedra, Araminte, Orlando, Hedda Gabler, Médea, Merteuil, Blanche Dubois… De azok is itt vannak velem, akiket nézőként szerettem és megtapsoltam. Ezáltal enyém az egész világ. Görög vagyok és afrikai, szír, velencei, orosz, brazil, perzsa, római, japán, marseille-i, New York-i, filippino, argentin, norvég, koreai, német, osztrák, angol vagyok. Ez az igazi globalizáció.

1964-ben a színházi világnap alkalmából Laurence Olivier bejelentette, hogy egy századig tartó harc után végre megnyílik Angliában a Nemzeti Színház, amely szándékai szerint nemzetközivé válik, repertoárjában mindenképp. Tudta jól, hogy Shakespeare mindenkié, az egész világé.

Az első Színházi Világnapi üzenetet 1962-ben Jean Cocteau – Az első utazásom szerzője – írta. Ő 80 nap alatt kerülte meg a Földet, én másként tettem meg ezt az utat: 80 filmmel és előadással. Mindig meglepetést okozok azzal, hogy nem teszek különbséget a színházi és filmes színészi játék között. Higgyék el, nincs különbség.

Én itt nem színésznőként szólalok meg, hanem mindazoknak a nevében, akiknek köszönhetően a színház tovább él. Ez a feladatunk és kötelességünk. Nem mi adunk életet a színháznak, hanem általa létezünk. A színház erős, mindent túlél, háborút, cenzúrát, pénzhiányt. Elég egy üres tér és a színész. Vagy színésznő. Mit csinál, mit mond? A közönség figyeli, és soha ne feledjük, közönség nélkül nincs színház. Egyetlen néző közönség. De azért ne legyen túl sok üres szék a nézőtéren. Kivéve Ionescónál. A székek című darab végén az Öregasszony azt mondja: „Igen, igen, haljunk meg dicsőségünk teljében… Haljunk meg, hogy nevünket legendába szőjék… Legalább egy utcát neveznek el rólunk…”

A Színházi Világnap tehát 55 éve létezik. Én vagyok a nyolcadik nő, akit felkértek az üzenet megírására. Nem is tudom, hogy az üzenet a megfelelő szó. Elődeim, (beleértve a férfiakat is) a színházról szólva szabadságról, eredetiségről beszéltek, felidézték a multikulturalitást, a szépséget. 2013-ban Dario Fo azt mondta: „.. abban reménykedhetünk, hogy üldözni kezdenek bennünket és főleg azokat a fiatalokat, akik színházzal akarnak foglalkozni: így kialakul majd a komédiások és színházcsinálók új diaszpórája, amely a tiltásokból minden képzeletet felülmúló erényt farag, és új színházat hoz létre.” Szép megfogalmazás, méltó arra, hogy egy politikai program része legyen. Franciaországban nemsokára választások lesznek, így azt javasolom a bennünket kormányozni vágyóknak, figyeljenek arra, hogy a színház milyen fontos és hasznos. Ne legyen boszorkányüldözés!

A színház számomra a másik embert jelenti, a dialógust, a gyűlölet hiányát. Nem tudom mit jelent a népek közötti barátság, de hiszek a közösségben, a nézők és a színészek barátságában, azoknak az együttműködésében, akiket a színház összehoz: az írókban, fordítókban, világosítókban, az öltöztetőkben, a díszlettervezőkben és díszítőkben, színészekben, mindazokban, akik csinálják és akik nézik az előadást.

A színház védelmez és menedéket nyújt. Hiszem, hogy szeret minket…. ahogy mi is szeretjük őt. Emlékszem egy öreg ügyelőre, aki mielőtt felment a függöny, minden este a kulisszák mögött női hangot imitálva mondta „Helyet a színháznak!”

Fordította: Lakos Anna

ITI Magyar Központ

 

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
     
Ön szerint?
Lezárt szavazások
     

     
Plusz
Friss hozzászólások
     
Mobilblog