gardonyiszinhazblog

   

     

     
Menü
     
search engine by freefind
     

 



Talán csak egyszerű
néző, talán nem. Én az utóbbit gondolom…
Azért, mert 1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is - a rekord 24 alkalom. Azért, mert írásaim hetente jelentek meg a Heves Megyei Nap című újság színházi rovatában. Azért, mert 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői és Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatódtam és büszke vagyok erre. Azért, mert vannak ott barátaim is, de mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik.
Azért, mert magamat is a színház csodálatos világához és ezen belül erős szállal a Gárdonyi Géza Színházhoz tartozónak érzem. 2010.04.05.  J.F.

     
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
     
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
     
Napló
Archívum - 2017.

2017.12.07. 10:05

A Heves Megyei Napban megjelent kritikákból - II.

1994. március 15. és 1999. január 31. között jelent meg Eger és a megye másik napilapja, párhuzamosan a Heves Megyei Hírlappal. 1995-től színházi melléklete is volt, csaknem másfél évig, amikor a Színház saját  (a bemutatók előtt megjelenő) lapot indított. A mellékletben létezése alatt végig rendszeresen jelentek meg kritikáim, egyéb színházi témájú írásaim, 1995. április 12-én az első, 1996. szeptember 28-án az utolsó. Valamennyi megtalálható ugyan a blogon, a Heves Megyei Nap menüpontban, egy részüket azonban ide, a Színháztörténeti sorozatba is átemelem.

BOLDOGTALAN BOLDOGSÁG
Carlo Gozzi: Turandot - bemutató 1995.10.13.

    Néhány néző arcán zavar, tanácstalanság látszott. Megtéveszthette őket a műfaji meghatározás: „mesejáték”, előtte a „tragikus” jelző elkerülhette figyelmüket.
   Meglepetést okozhatott, hogy az előadás erre helyezi a hangsúlyt.  Férfi és nő  egymás birtoklása iránti vágyából fakadó  ellentétének  és  az  odaadás  vágyának  konfliktusa mellett itt fontosabb a  figyelmeztetés a gonoszság jelenlétére, még olyankor, amikor nem várnánk. Egy angyalarcú fiatal hölgynél például.  Mindvégig szorongva nézzük az előadást, és nem jön el a várt megkönnyebbülés, a végén sem felhőtlen örömünk, mert nem feledhetjük, hogy addig mennyi szörnyűség történt, mennyi szenvedés és emberélet volt a boldog vég ára. Nem hihetjük igazán, hogy a gonosz megtisztult és angyallá változott, a szerelem a jellem felett is győzelmet aratott.  Maguk a szereplők sem látszanak boldognak, holott minden számítás szerint ujjonganiuk  kellene, mégis mintha inkább töprengenének, fürkészve vizsgálják egymás szemét, igyekezvén kiolvasni belőle, mindezek után mi vár rájuk. Tartós lesz-e örömük, megszabadulhatnak-e a múlttól, vagy közéjük furakodik és mindent újra összekuszál.  A boldog vég inkább csak vég.
  Horgas Péter díszletének fontos eleme a háttérben Peking városfala, s rajta a korábbi kérők karóra tűzött feje. Bármilyen jelenet zajlik, nem szabadulhatunk a levágott emberfejek látványától. Kalmár Katalin jelmezei inkább a meseszerű jelleget erősítik, viszont segítenek is ezzel az ellentmondást nyilvánvalóbbá tenni.
   A nyílt szín sarkaiban ütőhangszeresek foglalnak helyet.  Igen fontos részei az előadásnak. Látszólag  tán nem sok közük van az eseményekhez, hangszereik  izgató, feszültségkeltő ritmusa mégis szervesen kapcsolódik a darab belső ritmusához, illetve nagy segítség a helyszín atmoszférájának megteremtésében.
   A leginkább szokatlan a mozgások koreográfiája.  A kínai és a névről talán ismerős japán kabuki  színjátszás a tánc, ének és színjáték keveréke.  Minden mozgás gondosan és a hagyományokra támaszkodva koreografált. Az éneklő hanglejtéssel elmondott szöveg, a valóságot karikírozó mozdulatok, maszkok jellemzik. Lengyel Pál rendezése megkísérel mindebből annyit használni, ami elegendő ahhoz,  hogy megismertesse  a nézőt e távoli színjátszás hagyományaival és kifejezésvilágával. Mégis ez a törekvés lehet másik lehetséges oka a tanácstalanságnak, hiszen mindez gyökeresen más, mint amit az európai színjátszáshoz szokott ízlés megkíván. Noha vannak hasonlóságai a commedia dell’arte-val, sőt egy-egy pillanatra még a mi vásári bábjátékaink is eszünkbe jutottak. Gőz István, a mozgástervező érdekes egységét teremti meg testtartásnak, fejmozdulatoknak, gesztusoknak, szereplőkként eltérően hol gazdagabban, hol visszafogottabban. Mindez akár külön elemzés tárgya is lehetne.
   A Turandot mindenképpen értékes előadás, de elsősorban azoknak ajánlanám, akik nem idegenkednek meghökkentő, szokatlan megoldásoktól sem.  

SZERESSÉTEK A VÁNDORSZÍNÉSZEKET!
Szigligeti Ede: Liliomfi - bemutató 1995.11.03.

Zsúfolásig megtelt a nagyszála a nevezetes Liliomfi úr történetének bemutatásán, ahol ráadásul maga a nevezett aktor is a deszkákra lépett. A helybéli uraságok, asszonyok és kisasszonyok igen óhajtván látni őt, az alkalomhoz illő toalettjeiket felöltve minden helyet jó időben elfoglaltak ...  várva a szerencsére városunkban most hosszabb ideje tartózkodó társulat újabb szem- és fülgyönyörködtető felléptét.

Ez az írásom a Színháztörténeti sorozat 73. fejezetében olvasható teljes egészében.

FIATALOS ÜDESÉG ÉS MEGALKUVÁS - BRÓDY-BEMUTATÓ A SZÍNHÁZBAN
Bródy Sándor: A medikus - bemutató 1995.12.15.

 

   Diákok sivár, rendetlen, közösen bérelt szobája az a helyszín, amit először meglá­tunk, de minden nyomorúsá­ga ellenére vonz benne az ifjúság érintése, ami nyomot hagyott maga körül mindenen. Tejil­latot emlegetnek többször a darabban, s valóban érezzük valami jószagú, üde tisztaság jelenlétét még a megalkuvás­ban, látszólagos nemtörődömségben felelőtlenül hirtelen pillanatokban is. A címszereplő János például szó szerint és átvitt értelemben is zsebre dugott kézzel, “miért is ne?” attitűddel hazudik szerelmet, házasságot, s szobatársa azzal asszisztál, hogy önnön testéből formál élő feszületet, előrevetítve ezzel, hogy a meggondolatlanságot majd egyfajta keresztre feszítés követi. “Maga is itt van?” – kérdi János csakúgy melles­leg feleségétől, de bár szólt hozzá, igazából nem is látja,  nem őt látja. Nádasy Erika pe­dig csak ül és néz várakozóan, mint aki nem igazán érti, mi köze ehhez az emberhez, s miért nem az történik meg vele, amire lelke mélyén vá­gyik. János azonban minden ellenkező előjelű cselekedete ellenére becsületes ember. Nádházy Péter megformálásá­ban különösen az. Vívódása, önmarcangolása nagyon hiteles, s így azzá teszi a darab logikájából ugyan már kikövetkeztethetően várt, de mégsem a leggondosabban előkészített, hirtelennek tűnő végső fordula­tot is. Két család, más-más módon létező és mást jelentő kapcsolatai, másként felfogott érdekek és kötelességek áll­nak előttünk, de a maga mód­ján mindkét családban van szeretet. A két atya is szereti gyermekét, mégis fájdalmat és kínlódást okoz neki, egyik a túlzott gondoskodás­sal, másik azzal, hogy hasz­not akar húzni fia ,,eladásá­ból”. Csendes László és M. Horváth József ala­kítják őket. Riza az a lány, akit Jánosnak a tanuláshoz nyújtott anyagi segítség fejében nőül kellene vennie. A sánta lány — emlegetik maguk   között, de a színpad­ra lépő Dimanopulu Afrodité sohasem sántít. Talán mert a rendező úgy érezte - és igaza volt -, hogy naiv becsületessége, hiszékenysége, érzelmei fontosabbak annál hogy e testi hiba realista megjelenítése elvonja róluk a figyelmet. A diákbarátok közül Tunyogi Péter magába fojtottan epedő papnövendékét és Venczel Valentin baráti segítségből igazi példát adó filozofikus orvosnövendékét emelném ki - na­gyobb lehetőségeket a szö­vegkönyv is nekik juttat.
   Gonddal tervezett a díszlet, Csík György munkája. A háttérben hó hull, jótékony leplet borít­va a fájdalmakra, gyógyítva szívet és lelket.
   A szeretetről és ezzel járó felelősségről gondolkodni sohasem lehet késő. Ha be­ülnek A medikus előa­dására, visszalophatnak szívükbe valamit a karácsonyi meghittségből.

*
Valamennyi már megjelent fejezet megtalálható a Színháztörténeti sorozat menüpontban.

 

 

2017.11.28. 20:58

* A képsorozat újabb darabjai mindig itt, a blog főoldalán jelennek meg először, majd átkerülnek a Galériák menüpont megfelelő képtárába, ami fokozatosan 50 részessé bővül - lásd ott! (A képek forrása a Népújság.)

CSÁRDÁSKIRÁLYNŐ MIKROPORT NÉLKÜL

2017.11.19. 16:29

   Kedves barátommal beszélgettem a Csárdáskirálynő bemutatója előtt. Valamivel idősebb tőlem, sok mindent láttunk már különböző színházakban ő is, én is, emlékszünk arra az időre, amikor még nem volt oly gyakori szokás már nyitott függönyű nézőtérre beengedni a közönséget. Bár rákérdezésre sorolja (és igaza van), mi mindent lehet kifogásolni az utóbbi évtizedek megfogalmazás módjának, kifejező eszközeinek változásaiból, amikor belemerül a színházról való beszélgetésbe, hamarosan csillogni kezd a szeme és sugárzik belőle, mennyire szereti mégis ezt a világot. Az a legszebb, mondta egyszerre csak, amikor kihunynak a fények, csak a vörös bársonyfüggöny megvilágítása él, a zenekari árokban a karmester emeli pálcáját, s felcsendül a nyitány. Valóban így van, Kálmán Imre halhatatlan muzsikája pedig méltó ehhez a szépséghez. És az este kínált egy olyan meglepetést is, amit én igazán örömmel fogadtam, a mikroportok nélküli éneklést. Szinte teljesen elszokott már ettől a közönség, legyen az musical vagy operett (az előbbinél valóban indokoltabb), ott van a színészeken a kis mikrofon, az erősíti fel éneküket, de egyben ad is hozzá egy kis „gépi” érzést is. Igazán csak leheletnyit, mégis picit más, mint a természetes énekhang. A célja persze az, hogy a zenekar ne nyomjon el semmit, minden szót tisztán lehessen hallani a nézőtér minden pontján. Csakhogy azokban a már emlegetett régi időkben (igazából nem is volt az olyan régen) is játszottak a színházak nagyoperetteket és akkor is „át kellett énekelnie” a primadonnának, a bonvivánnak, a szubrettenek és a táncoskomikusnak – az egri színház méreténél sokszor jóval nagyobb! – nézőteret. Nem minden pillanatban sikerült ez most, de valóban ritkán fordult csak elő, hogy a zenéhez képest elhalkult az ének, nem volt igazán zavaró. Jó, hogy vállalták a művészek, vállalta a színház!  
 

TÓTÉK A PORONDON

2017.10.23. 12:27

   „A cirkusz világa nagyon hasonló akusztikai megjelenésében, látványvilágában a Tótékban ábrázolt groteszk élethelyzethez.” Blaskó Balázs rendező szavait hallva az a gondolatom támadt, kíséreljük meg akkor az előadást többé-kevésbé megfeleltetni egy cirkuszi produkciónak...
   Bővebben a 2017/18-as évad rovatban!

 

AZ ÉVAD ELSŐ BEMUTATÓJA ELŐTT

2017.10.13. 12:50

Ma este mutatja be a Gárdonyi Géza Színház Örkény István: Tóték című darabját. A bemutató előtt néhány rövid részlet emlékezésül az 1993-as előadásra. A videó a blog YouTube csatornájáról a képre kattintva indul.



Az akkori szereposztás:

Az őrnagy - Áts Gyula
Tót - Csendes László
Tótné - Bessenyei Zsófia
Ágika - Csonka Anikó
A postás - M. Horváth József
Tomaji plébános - Kiss László
Cipriáni professzor - Venczel Valentin
Dr.Eggenberger Alfred hétéves kisfiú - Venczel Valentin
Gizi Gézáné, egy rosszhírű nő - Saárossy Kinga
A lajt tulajdonosa - Altorjai Attila
Lőrincke, szomszéd - Ittes József
Elegáns őrnagy - Győrvári János

 

A BLOG BEMUTATJA... 2.

2017.09.27. 16:46

A Gárdonyi Géza Színház társulatának új tagja:

Szeverényi Balázs


 

Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője - Müncz Móricz szerepében

1992. november 25-én születtem, Békéscsabán. Általános és középiskolai éveimet Békésen töltöttem. Amatőr szinten ekkor kezdtem el foglalkozni a színészettel, kisebb színjátszói alakulatok közreműködésével. Magával ragadott és megszerettem, így 2012-től 2015-ig a Békéscsabai Jókai Színházban tanultam. A következő egy évet élettapasztalat gyűjtésére szántam, hogy megismerhessem a különböző embereket, érzéseket. Most ebben az évben eljött az ideje, hogy tovább tápláljam nárcisztikus énemet és a színpad szeretetemet.  Rendkívül várom, hogy újra részese legyek ennek az életnek! 




 

A BLOG BEMUTATJA... 1.

2017.09.21. 17:08


A Gárdonyi Géza Színház társulatának új tagja:

Nagy Fruzsina Lilla

Nyíregyházán születtem, 1995. május 19-én. A volt osztályom jóvoltából sokan hívnak Fruzsillának is, ez egyfajta becenévvé vált. Nyíregyházán végeztem az általános és középfokú tanulmányaimat. 9 éves koromtól foglalkozom színházzal és énekléssel. 2014-ben nyertem felvételt a Pesti Magyar Színiakadémiára, ahol Gémes Antos és Király Attila osztályába jártam. 2017 júniusában végeztem itt, ezután kerültem az egri Gárdonyi Géza Színházhoz, ahol ez év szeptemberével kezdtem meg első évadomat. Bár még csak ismerkedem a várossal és a színházzal, mindkettő gyönyörű, a társulat tagjai, a színház dolgozói pedig nagyon kedvesek és segítőkészek. Először Örkény István Tóték című darabjában leszek látható Ágika szerepében, melynek bemutatója október 13-án lesz, mindenkit sok szeretettel várok!

 

STÍLUS

2017.09.17. 14:24

   Az egyik televízió rendszeresen jelentkező műsorában ismert kritikus beszélget élőben a közönség által kedvelt, szeretett emberekkel. Nem tudom közvetlenül nézni ezt a csatornát, de az internetre felkerülnek utólag az adások, megnéztem sokat, hiszen a vendégek valóban kedvesen, érdekesen mesélnek életükről, pályájukról, gondolataikról. Intelligens emberek, tiszteletre méltó művészek - többnyire, de nem kizárólagosan művészek - ők. Nem értem, hogyan engedheti meg magának a kérdező, hogy az egyik Kossuth-díjas színésznőnkkel beszélgetve valakiről azt mondja, az illetőnek f...ja sincs valamiről, a másik Kossuth-díjas színésznőnek meg úgy fogalmaz, hogy a színészek egy bizonyos helyzettől már előre f...nak a színpadon. Lehet, hogy a kérdező és a kérdezett a magánéletben közvetlen viszonyban, hangnemben szokott társalogni (de én az említett művésznőkről nem tételezem fel ezt a stílust), a képernyőn akkor is mindenképp tiszteletlenség, oda a legkevésbé sem való ez a beszéd.     

 

KÉPTELENSÉG...

2017.09.02. 13:02

   A blogon található fotókat - eltekintve a legutóbb feltöltöttektől, amelyeknél már más módszert alkalmaztam - egy bizonyos képfeltöltő oldal tárolja. Ezt az oldalt most nem lehet elérni és a blogon is csak a képek helye látszik, sajnos. (Már egy ideje adódtak gondok, azért is tértem át más módszerre.) Nem tudom, a probléma mennyi ideig tart, átmeneti marad-e egyáltalán vagy véglegesül. Utóbbi esetben tudom ugyan pótolni-helyreállítani a blog már 7 éve alatt feltöltött fotókat, de az bizony hosszabb időt fog igénybe venni. Egyelőre reménykedem még... J.F.
* Úgy tűnik, helyreállt a rend, de mivel a hiba több  napon át jelentkezett és nem is először, a bejegyzést nem törlöm.


 

NEM ÉRTEM

2017.08.30. 12:50

   Elhunyt egy valamikor igen kedvelt magyar színésznő, az Operettszínház tagja. Hosszú ideig Amerikában élt azután, majd haza költözött, s most örökre elment. Tegnap a Facebook-on nehezményezte valaki, aki nekem nem személyes és még csak nem is Facebook ismerősöm, de posztjait nagyon szeretem, értékelem, hogy a Magyar Televízió a 90-es évek eleji visszaköltözés óta soha nem tartotta érdemesnek – vagy soha nem volt ott senki, aki figyelt volna erre -, hogy csináljon a művésznővel egy portrét. Én kommentben megírtam, hogy de szerencsére igen, határozottan emlékszem, nem is olyan régen láttam az M3 műsorán ezt a filmet. Meg is találtam a neten a műsor eredeti adatait is, elkészültének évét, rendezőjét, időtartamát, s ezeket is mellékeltem a hozzászólásban. Mi történt ezután? Nem az, hogy jaj, de jó, akkor mégis volt ilyen, hanem ma azt látom, hogy hozzászólásom törölve, s a konkrét adatok ellenére továbbra is maradt a nehezményezés… Nem értem.
 

SZÍNHÁZI KELLÉKPÉNZEK

2017.08.19. 21:35

1925 Fővárosi Operettszínház
"Ezzel a pénzzel egy üzletbe eredj be, kaphatsz egy párat rögtön a fejedre"




1936 Katona József Színház Kecskemét
"Tíz Pénz - Zehn Lóvé - Desat Mani - Zece Zsé - Amúgy is csak kellékpénz"




1967 Miskolci Nemzeti Színház
"A szerepet meg kell tanulni!"




2001 Szolnoki Szigligeti Színház
"A színész ne rendezzen! A szerepet meg kell tanulni!"




Gárdonyi Géza Színház Eger



 

MADE IN HUNGARIA

2017.08.12. 15:38

A Magyarock Dalszínház előadása Miskolc-Tapolcán, az Akropolisz Szabadtéri Színpadon
* Video a blog Élő! rovatában


 

VARNUS XAVÉR ORGONAHANGVERSENYE

2017.08.09. 13:33

Eger, Líceum 2017.08.08. (az Agria Nyári Játékok keretében).
* A koncertről videoklip a blog Élő! rovatában.





 

SZÍNHÁZI ÉLET NYÁRI CÍMLAPOK 1927 - 1933 - 1937

2017.08.04. 14:10

     

1927 - Titkos Ilona, 1933 - Zilahy Irén, 1937 - Mezey Mária
 

TECHNIKAI GONDOK...

2017.07.31. 16:06

Napok óta nem tudom a blogot szerkeszteni, mert nem működik minden úgy, ahogy rendes körülmények között kellene. Már többször írtam a megfelelő helyre segítségért, de választ még mindig nem kaptam, magam pedig nem tudom megoldani a problémát... J.F.
 

OZSGYÁNI MIHÁLY: A FÁTYLAM KICSIT OLDALRA BILLENT (REGÉNY)

2017.07.19. 17:04

   Tartozom némi indoklással, hogyan kerül ez az írás a blogra, hiszen a címben jelzett mű a legkevésbé sem színházi témájú. Szerzője viszont színész, több évig volt tagja a Gárdonyi Géza Színház társulatának. Tőle kaptam elolvasásra a kéziratot.
   Én tragikomikus családregénynek nevezném, ezzel kis eligazítást is adva a leendő olvasónak mind a témát, mind a könyv hangulatát illetően.
   Remekül megírt karakterek tetteinek és gondolkodásmódjának rendkívül olvasmányos, valójában a téma ellenére vonzó leírása a könyv, az a fajta mű, amire azt szokták mondani, nem lehet letenni, s ez most itt meglehetősen szó szerint értendő. Az olvasó úgy érzi, nem szakíthatja meg, nem akarja abbahagyni kis időre sem az olvasást, annyira gördülékeny, magával ragadó a váratlan fordulatokban gazdag cselekmény és a stílus, nyelvezet, írói eszközök profi egysége. A téma ellenére vonzó – írtam az imént, joggal, hiszen van itt minden, ami megkeserítheti az együtt – vagy, még ha egy család tagjairól van is szó, mégis inkább csak egymás mellett – élők gondolatait, testét-lelkét. Italozás, fizikai erőszak, sőt szexuális abúzus, mind részei mindennapjaiknak, s ráadásul azoknak, akik nem elszenvedői az erőszaknak, hanem tettesei, lelkiismeretük sem igen szólal meg, illetve igen ritkán (akkor viszont elrettentő, amit a „saját lelkiismeretként ismert Sátán” művel.)
   Groteszk módon (a groteszk vagy szarkasztikus hangnem jellemző csaknem végig a regényre) egy gyermek szemével láttat ugyan minden szörnyűséget az író, de ez a kis ember miközben játszik és próbál normális gyermekkort megélni, felnőtteket megszégyenítő és korát meghazudtolóan érett gondolatokra, együttérzésre, megértésre, máskor megvetésre képes. Elidegenítve, mégis együttérzéssel szemléli az őt körülvevő mikrovilág történéseit, borzalmait, ritkábban örömeit, s eszmél fokozatosan életük valóságára, árny- és jó oldalaira. A címben leírt esemény, a fátyolnak kicsit oldalra billenése is vele történik meg, egy szürreális jelenetsor végén (fiúgyermekről van egyébként szó, aki fátyolt sem éppen önakaratából visel, ráadásul a nyílt utcán), szimbolikusan jelezve azt is, hogy könnyen oldalra billenhet egész élete ebben a környezetben, s nem is kicsit. Eljut azonban a következtetésig: „Az átélt borzalmakat csakis egy módon tudom túlélni, ha úgy teszek, mintha nem velem történne. Persze ez iszonyatosan nehéz játék. De gyorsan megtanultam, hogy ettől a játéktól függ az életem.” Azt hiszem, ez a néhány mondat kulcs az egész regényhez.
   Az idősíkok váltogatásán alapuló szerkesztési technikában van egy írói fogás. „Gyönyörű júniusi délután volt. Az utcán akkoriban még alig jártak autók. Hallani lehetett a csöndet, meg az utcafronton álló három akác susogását.” – így indul a történet, s itt még azt vélheti a gyanútlan olvasó, hogy ez a nyugalom járja majd át valamennyi oldalt. Hamar rá kell azonban jönnie, hogy tévedett, sokkal inkább emlegethetnénk nyugtalanságot, vibrálást, feszültséget, tehetetlen dühöt akár, de mindezeket oldani igyekszik azért a szerző - két módon. Egyrészt azzal, hogy amikor már túl nagy a feszültség, visszatér, szó szerint ismétlődik az imént idézett mondat (s van másik ilyen ismétlődő rész is), mintegy nyugtatva, pillanatokra bár, de visszarepítve az olvasás kezdeti idilli hangulatba. Másrészt a humorral, ami legnagyobb részt átsző mindent. Van igencsak bőven helyzetkomikum, s bár a testi-lelki nyomorral látszólag ez szöges ellentétben áll, mégis képesek vagyunk jól mulatni olvasás közben, anélkül, hogy azt a szereplők kárára tennék, de ugyanolyan bőven jelen van a jellemkomikum is, s a kettő együtt remek rajzot, sőt korrajzot ad a család életén túl egy kisváros lakóiról, a városka mindennapi életéről is. (Gondolkodtam, mire is emlékeztet ez a kisemberek életét, gondjaikat szórakoztató formában ábrázoló technika. A cseh filmművészet remek, már szinte klasszikussá vált alkotásaira, realista bájára!)
   Hol lehet megvenni a könyvet? – kérdezheti az olvasó, s a bevezető indoklás után most tartozom egy vallomással is. Egyelőre sehol. Még (remélhetőleg nem sokáig marad így) nem jelent meg. Ha nekem kiadóm volna, habozás nélkül kiadnám ezt az élvezetes, fordulatos, súlyos és elrettentő kérdésekről rendkívül szórakoztatva szóló, mégis mélyen elgondolkodtatni képes regényt. J.F.

 

OPERAFESZTIVÁL & MÚZEUMOK ÉJSZAKÁJA

2017.06.25. 20:30

Fényképek és videók a miskolci Operafesztivál kísérőprogramjairól (és - szintén Miskolcon - a Múzeumok Éjszakájáról)



A guruló zongora... * Video a blog ÉLő rovatában!



A közmédia közvetítőkocsija a Miskolci Nemzeti Színháznál



Bartók Plusz Operafesztivál



Harlekiniade - a Miskolci Balett előadása * Video a blog Élő rovatában!


 

Operaest a Színészmúzeumban - Mózer Zsófia (Múzeumok Éjszakája)



A Flautando Trio Ukrajnából * Video a blog Élő rovatában!



A Déryné-parkban



Minden este tíz órától Good Night Music a Déryné-parkban, a színház művészbejárója előtt. * Video a blog Élő rovatában! Weszely harmonika művész és... próbáltam megtudakolni színházi emberektől a hölgy nevét is, de akiket kérdeztem, ők sem ismerték az ezek szerint "alkalmi énekest" - aki igazán nagyon kellemes hangulatot teremtett a meleg nyári éjszakában.

 

VÉGET ÉRT AZ ÖTÖDIK...

2017.06.09. 20:37

   A blog Színháztörténeti sorozata ősszel folytatódik, a 6. évaddal. Valamennyi már megjelent rész megtalálható a Színház Egerben 1884-től máig menüpontban.

 

A VÁD TANÚJA

2017.06.04. 19:22
 

   Agatha Christie bűnügyi játékát láttam tegnap a MASZK (Mezőkövesdi Amatőr Színjátszó Kör) Egyesület előadásában, a Közösségi Ház színháztermében.
  Az még egy hivatásos színházban is úgy van, hogy a szereplőknek sem képességei, sem gyakorlata nincsenek alapból azonos szinten, s egy amatőr társulat bizony még inkább küzd ezzel a problémával, amikor egyrészt minden tagjának kell lehetőségeket biztosítania, másrészt figyelnie kell az előadás színvonalára is – már ha ad magára az a társulat. A másik gond, hogy a technikai lehetőségek (színpad, világítás, stb…) sem állnak rendelkezésre úgy, ahogyan a professzionális játszóhelyeken.
   A színházba rendszeresen és gyakran járó, a színház világával más módon is szoros kapcsolatban lévő ember pedig két attitűd közt választhat, amikor rászánja magát egy amatőr előadás megtekintésére. Vagy eleve visszafogott igényekkel megy el vagy ellenkezőleg, a lehető legkomolyabban veszi őket, akik szabadidejüket áldozzák Tháliáért, s megérdemlik a komoly odafigyelést.
   Az előadást Kinczel Brigitta rendezte. Krimi – s ráadásul ilyen neves szerző műve! - lévén egyáltalán nem mindegy, sikerül-e az eleve meglévő titokzatosságot, feszültséget színpadi eszközökkel alátámasztani, adott esetben talán még fokozni is. Nos, hogy sikerült, azt az előadás közben a hátam mögötti sorokból (ez persze igen helytelen!) és a szünetekben hallható kommentárok is bizonyítják („Nem tudjuk mi sem, mi lesz a vége, de nagyon izgulunk.” … „Na, most akkor ki ölte meg a nőt?!” … stb) A színlapról konkrétan nem derül ki, a világítás kinek a munkája, de „Technika: ifj. Barna György”. felteszem, hogy ő és a rendező közösen alakították ki a fényeffektusok rendszerét, általában a cselekményhez illően adekvát módon, némely pillanatban drámai hatást keltően.
   Szabó István díszletének megtervezésekor nyilván a már említett technikai lehetőségeket kellett szem előtt tartani, egyszerű, de jól használható, ugyanakkor a cselekmény helyszínének hangulatát sikeresen megidéző eredmény született.
   Az előadás szereplői közt korban is elég markáns az eltérés, a rendező azonban megtalálta azt a szereposztást, amely segít erről elfeledkezni.   

 

   Takács Norbert (Sir Wilfrid Robarts, peres ügyvéd) gyakorlatilag végig színen van a három felvonás alatt (az előadás a két szünettel 3 és fél órás). Ez nem kis megterhelés hivatásos színésznek sem, nem beszélve arról a szövegmennyiségről, amelyet meg kellett tanulnia. Értékelésekor ez a fizikai s szellemi megterhelés is elismerést érdemel! Játéka egyébként számomra abban a jelenetben érte el a csúcspontot, amikor a vádlottat szenvedélyesen és könyörtelenül figyelmezteti arra, hogy eskü alatt vall.

 

   Leonard Vole szerepében Pethe Ákos. Amint szintén a hátam mögüli sorokból hallottam, „még csak 18 éves és itt az érettségi is, nem volt könnyű dolga” (mármint a betanulással és színpadi jellemformálással). Valóban nem volt az, hiszen olyan indulatokat és érzelmeket kellett ábrázolnia, amihez természetszerűleg nem lehet meg már csak koránál fogva sem az élettapasztalata. Ha néha volt is némi hiányérzet, ez az indoka. Azonban összességében nagyon rokonszenves volt színpadi jelenléte, hihető volt játéka.

 

   Pázmándi-Guba Viktória (Romaine) az első pillanattól az utolsóig úgy formálta meg alakját, hogy én úgy vélem, az valószínűleg nagymértékben hű lehet az eredeti Agatha Christie regényben (nem olvastam, bevallom) ábrázolt nőhöz. Az olvasók ilyennek képzelhették. S ez nem kevés!

 

   Bár többen is érdemelnének még legalább egy-egy mondatot, mégis csak Janet MacKenzie szerepére szeretnék még kitérni. Kissné Dudás Mária egészen remek ebben a karakterfigurában, sötét, elvakult, gyűlölködő és humoros egyszerre, az illúzió tökéletes!  
   „Komolyabb” kritikai észrevételem a magam részéről kettő volna – vagy még inkább tanácsom, ha engem kérdeznének. A tárgyaláson az esküdtek a színpad szélén ülnek, háttal a közönségnek, s közben az azon a szélen ülő nézők elől sajnos hosszasan takarják a színpadot. Mivel úgyis csak az előadás végén van igen rövid megszólalásuk (az is ugyanúgy háttal nekünk), nem lenne célszerűbb úgy megoldani, hogy az első sor közepén 2 széket fenntartani nekik, ott ülnének, ott állnának fel, amikor beszélni kell? A másik, hogy az előadás legvégén a – gondolom, nagyrészt nem állandó színházba járó – közönséget megzavarja, hogy kialszik a fény, úgy tűnik vége a darabnak, már tapsolnak, de újra kigyullad, s akkor hangzik el Romaine szájából a zárómondat. Ha az összes többi fény kialvásával pontosan azonos időben őrá viszont rávetődne egy reflektor vagy fejgép fénye, akkor ez a zavar feloldható volna (* amint utólag megtudtam, az eredeti elképzelés éppen ez volt, csak egy sajnálatos technikai hiba következtében történt másképp a bemutatón).
   A Mezőkövesdi Amatőr Színjátszó Kör egyébként sokéves múltra tekint vissza, sokféle előadás, sokféle műfajban áll már mögöttük. Tegnap még érződött az első alkalom, a bemutató izgalma, s ez természetes, de nyilván lesznek még újabb előadásai ennek az izgalmas kriminek, s a hivatásos színházak világában is úgy tartják, hogy egy-egy előadás sohasem a premierre van kész igazán, hanem néhány előadással utána. Én ajánlhatom A vád tanúja megtekintését!  




Középen a virágcsokorral Kinczel Brigitta, az előadás rendezője. A fotókat Tóth Balázs készítette.


* Ezt az írást átvette a Mezőkövesdi Újság XXIX. évf. 12. számának nyomtatott és online kiadása is.
 

TÁNC VILÁGNAPJA 2017

2017.04.30. 09:27

   A Magyar Táncművészek Szövetsége, Az évad legjobb férfi táncművésze szakmai díját kapta Modern-kortárstánc kategóriában Emődi Attila, a GG Tánc Eger művésze. Gratulálunk!

 

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
     
Ön szerint?
Lezárt szavazások
     

     
Plusz
Friss hozzászólások
     
Mobilblog