Blaskó Balázs direktor, Topolánszky Tamás, a tánctagozat vezetője és Martonné Adler Ildikó, Eger M.J.V. kulturális ügyekért felelős alpolgármestere értékelték a befejeződő évadot. Rövid filmösszeállítás idézte fel a produkciókat.
   Sor került a szokásos szavazások eredményének kihirdetésére is. A Heves Megyei Hírlap és a heol.hu szavazásán (az idén először a Facebookon, lájkolással is lehetett véleményt nyilvánítani) az évad színésznője Nagy Adrienn, színésze Tóth Levente, táncművésze Tóth Karolina, rendezője Baráth Zoltán lett.
  A társulat belső szavazása alapján az évad színművésze Nagy András. Az évad műszaki embere Numan István.
 

Fotó: Gárdonyi Géza Színház - Gál Gábor
 

Mesejáték ősbemutató. Fiókból előhúzott irkafirka
A Gárdonyi Géza Színház és a Babszem Jankó Gyermekszínház koprodukciója



Fotó: Gárdonyi Géza Színház - Gál Gábor
 

  „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” És hogyan, mivel hall jól az ember? A Gárdonyi Géza Színház ősbemutatója után azt mondhatjuk, ebben is a szív segít.
   A fenti idézetet mindenki ismeri, szereti, még az is, aki sohasem olvasta Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg című regényét. Akik igen, más részleteket is tudnának idézni - ha nem is szó szerint -, a báránykáról és a rózsáról, a rókáról és a megszelídítésről, de közöttük is ritka talán, aki a címszereplő bolygók közötti utazásainak állomásait is emlegetné, pedig remek kis jellemrajzok azok, és az egri előadás megfelelően ábrázolja ezeket az állomásokat, köszönhetően nemcsak Zalán Tibor (a regény színpadra írója) élvezetes nyelvi leleményeinek, Dávid Zsuzsa rendező munkája, a díszletek, és a koreográfia túlbonyolítatlan hatásosságának és a jelmezek jellemzőerejének, hanem a színészek odaadásának is.  
   A szereplők közül a legnagyobb feladat a kis hercegé - Varga Levente és László Bence előadásonként váltják egymást - és a pilótáé, Nagy Andrásé. A gyermekszereplők komoly és komolyan veendő partnerek, mindhármuknak nagy szerepe van abban, hogy az előadás meghatja a közönséget. (A teljes színlap a blog 2015/16-os évad rovatában!)
   De térjünk vissza a zenéhez! A színlap szerint az egri ősbemutató „mesés történet sok dallal”. Tehát nem musicalnek hirdeti a színház, noha bátran tehetné, ha mondjuk Sondheim Broadway-musicaljére, az Egy nyári éj mosolya című Bergman film alapján íródott A Little Night Music-ra (Egy kis éji zene) gondolok, amellyel én személy szerint, itt rokonságot érzek.
   Andorka Péter klasszikus, szimfonikus hangvételű muzsikát írt, ilyen hangulatú - nagyszerű, hogy élő zenével kísért! - előadás talán még nem is volt az egri színházban. Nem ragadnak meg azonnal az ember fülében a dalok, legfeljebb néha néhány ütem, de az sem tartósan, az előadás után nemigen tudnánk dudorászni őket, de többet tesznek ennél, a szívünkre hatnak! Ezért kezdtem a kérdéssel, lehet, hogy hallani is a szívével tud igazán jól az ember? Az bizonyos, hogy az elhangzó filozofikus gondolatokat és az érzelmeket itt olyan dallamok kísérik – csillogó, megejtő hangszerelésben -, amelyek hatásukat felerősítik és emlékezetessé teszik.   

* Ezt az írást a darab zeneszerzőjének hivatalos oldala, az andorkapeter.hu is átvette.

 

Mesés történet sok dallal Antoine de Saint-Exupery meséje nyomán, Rónay György fordításának felhasználásával

Fotók: Gárdonyi Géza Színház - Gál Gábor

Zenekar:
Hibay Éva/Homa Edit, Kerekes Eszter, Mándoky Béla/Juhász András, Virágh Lilla/Puzsik János, Kardos Judit/Kiss József, Lakatos Sándor, Farkas Antal, Pitlu Gergő, Ágoston Ottó/Klem Dénes

Fotó: Gárdonyi Géza Színház - Gál Gábor
 

Zenekar:
Nyeste Erzsébet/Ágostonné Kugler Zsuzsanna, Bányi-Szarvas Márta/Ádám Endréné, Császiné Deák Dorottya, Lakatos Sándor, Ágoston Ottó/Klem Dénes, Hibay Éva/Homa Edit, Mándoky Béla, Juhász András, Gulyás László, Puzsik János/Virág Lilla, Kovács Henrik, Marík Erzsébet/Farkas Antal, Baran Grzegorz

Fotó: Gárdonyi Géza Színház - Gál Gábor
 

Fotó: Gárdonyi Géza Színház - Gál Gábor
 

   Általánosan igaz, hogy egy-egy új színházi produkció a közönség elé kerülésekor még nincs igazán a legjobb formájában, az az állapot néhány előadással később következik be. Ez hol markánsabban, hol kevésbé vehető észre. A premierek különös izgalmát adja viszont, hogy (eltekintve a nyilvános főpróbától), akkor lehet először lemérni a fogadtatást. O’Neill Utazás az éjszakába című drámáját a bemutatón és az azt követő 3. előadáson láttam. A második alkalommal meggyőzőbbnek találtam. De igazából arról szeretnék most írni, hogy mit tapasztaltam a nézőtéren.
   Szomorú, hogy vannak, akik már eleve esélyt sem adnak komolyabb műfajoknak, kizárólag csak a könnyed szórakozás helyének tekintik a színházat, s ha dráma bemutatóról van szó, el sem jönnek. Annak ellenére, hogy az utóbbi évek műsorpolitikája szem előtt tartotta a könnyű szórakozás iránti igényt, s a musical, operett, vígjáték bemutatók mellett – legalábbis a nagyszínpadon, de a közönség döntő része (köztük valamennyi bérletes) oda jár, s nem a stúdióba – többnyire olyan darabokat állított színpadra a „nehezebb” műfajokból is (Az öreg hölgy látogatása, Rómeó és Júlia…), amelyek mégis könnyebben befogadhatóak s van bizonyos népszerűségük.
   Ezek után következett az Utazás az éjszakába. Jó, hogy következett – mondom én -, mert színesítette a műsorpalettát és mert a színháznak igenis nem egyszerűen a szórakoztatás a feladata, hanem szembesítés „az élettel”, és az a jó, ha minél szélesebb skálán mozognak (korban, szerzőkben, műfajban, stílusban) az előadások. Az a jó, ha ezt egészen könnyed formában is és nyersen, mellbevágóan, elgondolkodtatva, felkavarva is teszi. Akkor is, ha színházhoz csak az elmúlt néhány évben szokott közönség számára sokkoló lehet ez a nyersesség, hangosság. A színház ilyen is!
 

Fotó: Gárdonyi Géza Színház - Gál Gábor
 

Húsz év nem kis idő, felnőtt sok néző, akik nem látták az akkori előadást, de nem elég nagy idő ahhoz, hogy akik ott voltak, elfelejtsék azt a sikert (lásd a blog Színes, szélesvásznú nosztalgia című írását!)… A musical általam eddig látott előadásain találkoztam is nézőkkel, akikről tudom, hogy ott voltak akkor is, s nyilvánvalóan az emlékek hozták el őket most. A produkciónak tehát a nosztalgikus emlékekkel is meg kell küzdenie. Magam is kíváncsian vártam, milyen hatással lesz rám. 



   Az első pillanatokban szembetűnt két változás. Elmaradt az előjáték, azonnal a két narrátor lépett színre, s a másik, hogy ők most különböző neműek (mindketten vendégként vesznek részt a produkcióban). Nem csak kiegészítik, hanem ellenpontozzák is egymást, az ő megszólalásaikban, mimikájukban, gesztusaikban is jelen van az egész előadás kettős hangulata, a finom, érzelmes világ (Nagy Szilvia) és a fintorok, a groteszk vidámság (Nagy Lóránt). Kettősük nem kívülállóként, hanem szerves részeként van jelen az eseményeknek.
   Aki egyáltalán nem ismerné ezt a musicalt, annak elmondom, hogy mindössze két szó hangzik el prózában, ezt leszámítva a teljes játékidőben fülbemászó, olykor megható, máskor - nem egyszer - vérpezsdítő dallamokkal kísért szóló és csoportos dalokat hallunk, sok tánccal, amelyeket most is a megszokott magas színvonalon táncolnak Topolánszky Tamás koreográfiájára a színház táncosai, sőt többször a teljes szereplőgárda is.        


 
   Húsz évvel ezelőtt Hüse Csaba énekelte a fő- és címszerepet, akinek ez volt az első igazi nagy feladata, ami meg is hozta számára a kiugrást. Most (vendégként) Török Tamást láthatjuk, érzékeny, hiteles játékkal és kulturált énekhanggal. Rajta (és a narrátorokon) kívül kiemelt feladata, jelenete a Fáraónak van (Reiter Zoltán), Putifár és Putifárnénak (Baranyi Péter, aki a 90-es évek végén már volt az egri társulat tagja és Nagy Barbara), valamint a péknek és a pohárnoknak (Baráth Zoltán, Rácz János).
  Rátkai Erzsébet jelmezei pompás, színes mesevilágot varázsolnak az egri színpadra, Horesnyi Balázs nagyszerű, érdekes és – gondolom – technikailag nem egyszerű díszletébe.



   Egy próbafolyamat lehet nehéz vagy könnyed, a néző számára egyedül a színpadon látható eredmény számít. Esetünkben a rendező, Nagy Viktor, összefogott, gördülékeny produkciót hozott létre a népes – harmincon felüli – szereplőgárdával, az előadás könnyednek, jó hangulatúnak érződik. Sikere van.  
 

A gardonyiszinhazblog.gportal.hu tulajdonosa, Ozsgyáni Mihály, az egri társulat volt tagja, Pintér Ágota Lotti balettmester - Márkus Attila fotója a heol.hu Az Álomkabáttal indult az évad című írásának illusztrációjaként jelent meg.

- Augusztus 20. alkalmából színvonalas szakmai munkájáért Magyar Bronz Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetésben részesült Tunyogi Péter színművész és Vári Ágota Lotti táncművész.
- Új tagok a társulatban: Babócsai Réka, Baranyi Péter, Kardos Kristóf, valamint Tóth Nóra táncművész.
- Vendégként láthatjuk majd Nagy Szilviát és Török Tamást.
- Megújult a színpadi világítástechnika.
- Hamarosan befejeződik az emeleti terasz kőburkolatának cseréje.
- Az első bemutató: Tim Rice - A. Lloyd Webber: József és a színes, szélesvásznú álomkabát)