gardonyiszinhazblog

   

     

     
Menü
     
search engine by freefind
     

 



Talán csak egyszerű
néző, talán nem. Én az utóbbit gondolom…
Azért, mert 1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is - a rekord 24 alkalom. Azért, mert írásaim hetente jelentek meg a Heves Megyei Nap című újság színházi rovatában. Azért, mert 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői és Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatódtam és büszke vagyok erre. Azért, mert vannak ott barátaim is, de mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik.
Azért, mert magamat is a színház csodálatos világához és ezen belül erős szállal a Gárdonyi Géza Színházhoz tartozónak érzem. 2010.04.05.  J.F.

     
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
     
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
     
Napló
Archívum - 2012.

2012.12.25. 00:33


  Köszönöm szépen a blog címére érkezett ünnepi jókívánságokat! J.F.
 

MA 80 ÉVE...

2012.12.23. 00:03

  Bál a Savoyban - Ábrahám Pál világot meghódító revüoperettje. Slágerei ma is frissen, korszerűen hatnak és bárhol is játsszák (a „közelünkben” most éppen Szolnokon), mindenhol nagy a siker. Az ősbemutató Berlinben volt, ma 80 éve, 1932. december 23-án. A szerző vezényelt, a főszereplők között három magyar művész: Alpár Gitta,  Bársony Rózsi, és Dénes Oszkár.
  A blog a Gárdonyi Géza Színház 1962. március 16-án bemutatott előadásának Népújságban megjelent (itt némileg rövidített) kritikájával ünnepli az évfordulót:

A sikeres revü káprázatával hódította meg az egri közönséget a Bál a Savoyban

 …A darabot Horváth Jenő rendezte……………pergő és lendületes játékra törekedett…. A játékteret a viszonylag nagy szereplőgárdára tekintettel a maximális revühatás elérésére igyekezett kamatoztatni, a szöveget, a párbeszédeket pedig úgy pergetni, hogy a tánc, a ruhák, a színpadi formák csillogása hassanak elsősorban. …Elvitathatatlan érdeme Horváth Jenőnek, hogy olyan fegyelmezett együttes játszik a színen, amelynél a kisiklás elképzelhetetlen. A gyors iram, a változó képek, a zene, a táncok, az egész színpad egyetlen tömör hatás, kiváltképpen az első felvonásban.
   A táncokat vendégművész, Somoss Zsuzsa tervezte és tanította be. Kiváló munkát végzett. A színház megerősített tánckarát, a Jurida-fivéreket és  az operett-történet „hőseit”  a kisméretű színpadon elevenen és színes mozgásban tartja, igazi revüt, éjszakai tombolást honosítva meg pár órára az egri színpadon…………..
   Somoss István vezényelte a színház zenekarát. A kisegyüttesre Gyulai Gaál Ferenc hangszerelte Ábrahám Pál muzsikáját. Somoss István tüzes muzsikát diktált, de érzékkel nyúlt azokhoz a zenei képekhez is, amiket Ábrahám Pál kissé szentimentálisra fogalmazott – a műfaj törvényei szerint.



   Két jól ismert vendégnek is tapsolhatott a méltán hálás egri közönség: Illyés Ilonának és Fontos Magdának.    
  
Illyés Ilona vendégszereplése üde színfolt. Hangja behízelgő, kulturált. Könnyedén, nagyvonalúan játszott-táncolt, s megjelenése a tisztességes, s finom lelkű dáma illúzióját hozta a színpadra.
   Fontos Magda bájos jelenség, kedvessége és mosolygós temperamentuma elérték a hatást. Kitűnően táncolt, dekoratív jelenség és az előadás egyik erőssége. Humora természetes egyéniségéből fakad.
   A brazil táncosnőt Stefanik Irén alakította. A bál, az éjszakai élet csúcspontja ő, aki megjelenik és akkor minden férfi a lábai előtt hever. Táncával megérdemelte a nyíltszíni tapsot.
   Az éppen Nizzába érkező francia arisztokratát, a kikapós férjet Antal László játszotta. Nagy rutinnal, fölényesen alakított, mint aki ezt a szerepkört igen jól ismeri. Ez a bizonyosság itt-ott modorosságra csábított Antal Lászlónál.
   Varga Tibor török diplomatája az esemény forgatója és tengelye. Érezhetően idegesen kezdett. A három felvonást kitűnően táncolta végig. Darab szerinti hivatása, hogy a bemondásokból, kiszólásokból, szóficamokból, halandzsákból és helyzet adta lehetőségekből mondatonként, olykor szavanként csiholja-szedje ki a humor tűzijátékanyagát, hogy az robbanva vigye előbbre a hangulatot. E tekintetben varga Tibor többször adósunk maradt, kamaszos figura volt, s nem nőfaló diplomata.
   Rassy Tibor komornyikja hiteles alakítás még így is, rövidre szabott lehetőségei között is. A fiatal ügyvéd, Fábián József ábrándozó félszegséggel, Szilágyi István nőiszabója – helyesen – inkább pantomím alakítással hívta föl a figyelmet. Dánffy Sándor főpincére az éjszakai élet többkulacsos figurája, aki zsíros derűvel szolgálja és neveti nagypénzű és romlott vendégeit. A feleség komornájának szerepében Varga Ilonát láttuk. Ez a tenyeres-talpas házibútor kitűnő és komikus ellentétként hatott a kozmopolitán előkelő világban…………….



   A tánckar az előadás egyik vezérszólamát és fő látványosságát jelenti, élén a Jurida-fivérekkel. Ez a testvérpár teljes muzikalitással táncol, és a vastaps indokolt teljesítményükért. A tánckarból külön ki kell emelnünk Bak Manyit, Dezsényi Ágotát, Farkas Violát, Leiler Zsuzsát és Valastyán Györgyöt.
   Székely László díszletei a kisméretű színpad teljes kihasználására és adott körülmények között nagyvonalúságra törekedtek. Az ő munkájával kapcsolatban kell megállapítanunk, hogy a revü elsőrangú hatása a díszletadta keretben a technikai személyzet nagyszerű teljesítményén nyugodott. A hatásban is maradéktalan első egri revü példa arra, hogy a látványosság derűs szórakozást nyújthat és lehet egy műfajt korlátozott körülmények között is jól játszani.
   A siker jelentős összetevője a kosztüm-sorozat. Wieber Marianne vendégtervező elgondolásait kitűnően váltották valóra Rácz Ilona és Nádasy Géza.
   A siker azt bizonyítja, hogy az érdekes, látványos, a megszokottól eltérő színpadi produkció iránt az érdeklődés elemi erővel tört fel. A közönség a szemek káprázatában fürdik, egyik nyiltszíni taps a másikat váltja……….

Farkas András   

A teljes szereposztás:

Henry de Faublas marquis: Antal László
Madlaine, a felesége: Illyés Ilona m. v.
Daisy Parker: Fontos Magda m. v.
Mustafa bej, a párizsi török követség attaséja: Varga Tibor
La Tangolita, brazil táncosnő: Stefanik Irén
Celestin Fourmint, ügyvéd: Fábián József
Archibald, komornyik: Földessy Sándor
Polette: Bogdány Mária
Lilly: Majoros Júlia
Hermance: Sztanics Ibolya
René: Horváth Géza
Maurice: Pallós Emil
Ernest, Celestin barátja: Almási Albert
Bébé, komorna: Varga Ilona
Monsieur Albert: Szilágyi István
Pomerol, a Savoy főpincére: Dánffy Sándor
Bessy, angol, Mustafa bej felesége: Bukucs Edit
Juliette, francia, Mustafa bej felesége: Losonszky Aranka
Lizzie, német, Mustafa bej felesége: Tolnay Katalin
Manci, magyar, Mustafa bej felesége: Mátyus Emília
Carmen, mexikói, Mustafa bej felesége: Farkas Viola
Egy úr: Kakuk Jenő
Mixer: Szilágyi Tibor
A szólókat táncolják:
Kelemen Márta
Farkas Viola
Leirer Zsuzsa
Bak Mária
Dezsényi Ágota
Jurida István
Jurida József
Valastyán György

 

 

AZ ELMÚLT NAPOKAT PRÁGÁBAN TÖLTÖTTEM - TERMÉSZETESEN SZÍNHÁZZAL, KONCERTTEL IS...

2012.12.19. 14:38

HUSZONKILENC... A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ HONLAPJÁN IS

2012.11.27. 16:05

  A Színháztörténeti sorozatot  - más, egyedi blog anyagok mellett - teljes egészében átveszi a Gárdonyi Géza Színház honlapja is (a blogon történő megjelenéshez képest késleltetve, elsőként továbbra is csak itt olvasható.)

 

A PIROS, A KÉK ÉS A FEHÉR HÖLGY

2012.11.17. 21:57

   Murray Schisgal: Szerelem, oh című darabját a jövő héten mutatja be a Gárdonyi Géza Színház, Blaskó Balázs rendezésében. 1995-ben az Agria Kisszínpad előadásában ő, Saárossy Kinga és Kelemen Csaba játszották, rendezte Szikora János. A fenti írásom annak az előadásnak ürügyén született és a Heves Megyei Nap című, azóta megszűnt napilapban jelent meg.

* Elolvasható a Történetek a színház körül menüpontban!

 

KAMARAOPERAFESZTIVÁL EGERBEN!

2012.11.08. 16:21

2012. november 9.
   KEPES INTÉZET
       18.30 Megnyitó
                  A csendtől az operáig - 100 éve született John Cage - zenés
                  megemlékezés
       19.00 Tom Johnson: Négyhangú opera - fergeteges komédia négy
                  zenei hangra
       20.00 Kamarafalatok a'la Rossini, avagy zenéhez álmodott ízek - 
                  koncerttel egybekötött gasztronómiai kuriózum
November 10.
   HARLEKIN BÁBSZÍNHÁZ
       11.00 ÉS 15.00 Ránki György: Muzsikus Péter Hangszer-országban
                  - gyermekopera
   OPERA-PLÁZA - AGRIA PARK
       16.30 Flashmob
       17.00 Nonsense operakoktél - Mezítlábas Opera
       18.00 Operafilm vetítés
November 11.
  SZÉCHENYI UTCA
       18.00 Operafilm vetítés
  GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ
       19.00 Nonsense operakoktél - Mezítlábas Opera
       20.00 Puccini: Le Villi (Lidércek) - szcenikus koncert 
   

CSÓKOS ASSZONY 1958 - 1989 - 2012: A TÁNCOS-KOMIKUS - LISZTÓCZKI PÉTER

2012.10.29. 19:15

  A 2012/2013-as évad nyitóbemutatója a Gárdonyi Géza Színházban Zerkovitz Béla – Szilágyi László Csókos asszony című operettje volt. A darab Eger színházában - önálló egri társulat előadásában - harmadízben került színpadra.

ELSŐ RÉSZ - 1958: itt olvasható (szereposztás és a korabeli kritika).
MÁSODIK RÉSZ - 1989: itt olvasható (korabeli kritika és beszélgetés Dimanopulu Afroditével, az előadás primadonnájával).

HARMADIK RÉSZ - 2012

Lisztóczki Péterrel, az előadás táncos-komikusával (Ibolya Ede) beszélgettem.


A rendező, Moravetz Levente gondolt rám és Nánási Ágira, úgy látta, kettőnkben megvan a szükséges készség és jó párost alkotnánk. Hozzájárult talán ehhez az is, hogy különleges arcberendezésű, különleges karakterek vagyunk. Szeretek Ágival játszani és úgy érzem, egymásra találtunk. Nagyon jó munka volt a próbafolyamat. Nehéz, kemény munka, de élvezetes. A néptáncos múlt segített a táncos részekben, és van zenei készségem, némi hangom is.
   Szeretem mindegyik dalt a darabban. Mind sláger. A Kár itt minden dumáért a legnehezebb, lendületes koreográfiájával, ami után alig kapunk levegőt, a takarásban lihegjük ki magunkat, de ha valóban igaz, hogy a nézőtérről az tűnik a legkönnyedebbnek, felszabadultabbnak, akkor azt mondom, jaj de jó!



   Az nagyon nagy baj, hogy nincs élő zenekar. A műfaj kötelező tartozéka lenne!  Sajnos a költségvetés egyszerűen nem engedte meg. Ez nagy szívfájdalmam.
   Imádom az operettet. Nézni is, játszani is. És lehet színvonalasan csinálni! Nyilván vannak fanyalgók, akik előítélettel viseltetnek a műfaj iránt, de szerintem ez például egy tisztességesen megcsinált előadás. És sokféle megvalósítása lehet egy operettnek. Például Mohácsi János híres Csárdáskirálynője természetesen a megírt darabból dolgozott és elhangzott minden dal, mégis tejesen más, igazán emberi, kitűnő színházi előadás volt.
   A Csókos asszony a bemutató óta talán már kicsit lazább lett. A premieren különösen izgulok, az egy különös, stresszes előadás, utána már kicsit lazul a dolog, ami lehet rossz is, de ez esetben az előadás feszes maradt. A közönségnek egyértelműen tetszik. Az egyik délutáni előadáson a négy gyermekem is megnézte, boldogan mutogattak: apa, apa!

*  Képek az előadásból a 2012/13-as évad rovatban, itt !

* Ez az írást átvette a gardonyiszinhaz.hu is.

 

225 ÉVES MOZART DON GIOVANNIJA

2012.10.29. 14:14

   Ma 225 éve, 1787. október 29-én volt - Prágában - Mozart Don Giovanni című művének, az "operák operájának" ősbemutatója.
   Prágához fűződő különleges viszonyomról többször említést tettem már a blogon. A Prága – Színház – Szerelmek című menüpont szól erről, prágai színházi élményemről pedig a Prágában (V Praze) menüpont.
   A Don Giovanni is egyértelműen oda kötődik számomra, aminek oka nem az a tény, hogy ott volt az ősbemutató, amelyet maga Mozart vezényelt, hanem az, hogy ezt az operát élőben mindig csak ott láttam. Többször, többféle felfogásban, modern díszlettel, korhűekkel, sőt olyan előadást, amely a fennmaradt dokumentumok, rajzok alapján rekonstruálta az ősbemutató díszleteit és jelmezeit.
   A zeneszerző a Bertramka villában vendégeskedett, egy ismerős házaspárnál, ahol a feleség operaénekes volt. A villa ma Mozart emlékmúzeum. Kertjében ott áll a szobra és gyakran tartanak ott hangversenyeket.




A komponálással azonban késésben volt, olyannyira, hogy a bemutató előtt néhány órával a nyitány még nem volt készen. Az egyik általam látott rendezés bele is szőtte a nyitányba azt a kis  - valóságon alapuló - történetet, hogy, a zenészek már játékra készen álltak és a  közönség elfoglalta helyét, amikor a tintától még meg sem száradt kottalapokat megkapták.
   A Don Giovanni Prágában három színházban látható időről-időre. Az egyik természetesen az Opera. A másik a Narodní Divadlo, a Nemzeti Színház, ahol a miénktől eltérően operát is játszanak.



 

   Az ősbemutató eredeti helyszíne a Stavovské Divadlo. Repertoárján prózai darabok és operák szerepelnek. (Miloš Forman Amadeus címmel Mozart életéről készült filmjében is látható.)


 

   Amikor pedig vége az évadnak és jön a nyári szezon, ami Prágában végig igen gazdag kulturális eseményekben, színházi előadásokban, akkor a Stavovské Divadloban a Don Giovannit játsszák minden este! Az előadás reklámja több éven át egy kivilágított, irányítható kis léghajó volt, amely esténként a Károly híd környékén úszott a levegőben. Videofelvételt láthatnak róla itt.   


 

   Végül megemlítem, hogy az opera bábváltozata pedig állandó repertoár darab a Nemzeti Marionettszínház műsorán.
 

A MAGYAR OPERETT NAPJA

2012.10.24. 19:39

   Október 24., Kálmán Imre születésének (és Lehár Ferencnek halálának) napja 2002 óta a Magyar Operett Napja. A blog nem hanyagolja el ezt a műfajt sem, én azt vallom, hogy nincs értéktelen műfaj, csak jó vagy rossz előadás. Ma nem jelenik meg ehhez a naphoz kapcsolódó hosszabb írás, de hamarosan következik
- a Csókos asszony 1958-1989-2012 harmadik része,
- a Színháztörténeti sorozatban lesz majd beszélgetés Szilágyi Olgával, sok nagy sikerű egri operett előadás primadonnájával,
- és meg fogok emlékezni – szintén egri érdekességgel - arról is, hogy 80 éve mutatták be Ábrahám Pál Bál a Savoyban című revüoperettjét.


 

„MEGHOSSZABBÍTJA AZ ÉLETEM, HA JÁTSZHATOM…”

2012.10.16. 21:59

   Ötven éve van a pályán Péva Ibolya, a Miskolci Nemzeti Színház örökös tagja. A művésznő öltözőjében beszélgettünk, nézegettük régi előadások képeit, melyekből néhányat illusztrációként rendelkezésemre is bocsátott. A színpadon zenés darab felújító próbája zajlott, időről-időre hallottuk az ügyelőt, a zenét, de hamarosan már észre sem vettem. Lenyűgözött a kedves előadásmód, amivel beszélt pályájáról, érzéseiről és még inkább a szavaiból érezhető felelősség, művészi alázat és elragadó életkedv.

* A beszélgetés a Miskolci Nemzeti Színház rovatban olvasható, átvette a szinhaz.hu, az eszakhirnok.com, a noifriss.hu, az oldal.info és az epoc.hu is.


            

 

STÚDIÓSZÍNHÁZI TÁNCFESZTIVÁL

2012.10.13. 00:11

   Első alkalommal rendezi meg az Egri Stúdiószínházi Táncfesztivált a Gárdonyi Géza Színház tánctagozata, a G.G.Tánc Eger. Az öt napos találkozón a hazai táncművészet legjobbjai vesznek részt.
   -Alapvető koncepciónk az volt, hogy minél színesebb legyen a fesztivál, ezért úgy állítottuk össze a programot, hogy mindenki találjon benne kedvére valót. Így szerepel a műsorban mesejáték, ifjúsági és felnőtteknek szóló produkció is – ajánlja a fesztivált Topolánszky Tamás, tagozatvezető.  

10.17. 19.00 Közép- Európa Táncszínház: Pyramidon
10.18. 10.00 GoBe Társulat: Mesejáték- Játsszunk színházat!
                   Gyerekelőadás és interaktív táncfoglalkozás
          19.00 Szegedi Kortárs Balett: Egyszemélyes tömeg
                   Ifjúsági előadás
10.19. 11.00 Bozsik Yvette Társulat: Az Ezeregy éjszaka legszebb
                   meséi Gyerekelőadás
            19.00 Bozsik Yvette Társulat: Az Ezeregyéjszaka virágai
10.20.
19.00 Frenák Pál Társulat: InTime
10.21.
19.00 Varidance: Fergeteges táncok
                   GG Tánc Eger: Táncfantáziák

 

CSÓKOS ASSZONY 1958 - 1989 - 2012 - MÁSODIK RÉSZ

2012.10.08. 18:34

  A 2012/2013-as évad nyitóbemutatója a Gárdonyi Géza Színházban Zerkovitz Béla – Szilágyi László Csókos asszony című operettje. A darab Eger színházában - önálló egri társulat előadásában - harmadízben kerül színpadra.

MÁSODIK RÉSZ - 1989

ELSŐ RÉSZ - 1958: itt olvasható.


   1989-ben mutatta be másodszor a Gárdonyi Géza Színház a Csókos asszonyt, Katóka szerepében Dimanopulu Afroditével. Olvassunk bele közösen a korabeli kritikába!

Népújság, 1989. december 8., péntek

 

  Egy előadás, amelyet azért a közönség szeret

Pontosan elemezhető, hogy a 45 után születettek generációja miért áll hadilábon ezzel az ártatlan, könnyűzenei műfajjal, az operettel.  Az elmúlt évtizedekben ugyanis divat volt fanyalogni felette, vagy éppen elandalodni dallamain úgy titokban, szégyenkezve. Vagy – és ezek voltak kevesebben – szembeszállva az előítéletekkel harcosan kiálltak mellette. …… Megvan tehát az oka, hogy miért fogadjuk még ma is előítélettel azt a színházi műsortervet, amely operettet hirdet. Hiszen már eleve az igényeknek s gazdasági kényszernek tett engedményként értékeljük. S ezek után már nagyon-nagyon jónak kell lennie a produkciónak ahhoz, hogy elfogadjuk.

 

  Egyáltalán nem éreztem azt, hogy egy „könnyűcske”  műfajba csöppentem bele. Amikor főiskolás voltam, a Vígszínházban éppen akkor mutatták be a Csókos asszonyt, Pápai Erikával, Kaszás Attilával, Igó Évával, Méhes Lászlóval. Nagyon nagy siker volt – nem lehetett jegyet kapni. Én sajnos nem láttam, de közös hangképző tanárunk – Sőtér Magda - volt Kaszás Attilával és így a dalokat már ismertem. Tudtam, milyen  fantasztikus slágerek vannak benne
                                  
                            - hangkép az egri előadásból -

és egyáltalán nem éreztem azt, hogy zsenánt lenne a  primadonnáját eljátszani. Örültem a feladatnak. Nagyszerű szereposztás volt az itteni. Olyan kollégákkal, akik már az előző évben nagyon közel kerültek a szívemhez, jól tudtunk együtt dolgozni. 
   Minden darab lényege a jó szereposztás, a megfelelő emberek – csak az operett még azt is megköveteli, hogy a prózai jeleneteken kívül nagyon jól kell tudni énekelni és táncolni, ha az ember igazán jól akarja csinálni – és csak úgy érdemes! Ezért gondolom, hogy ez a műfaj nagyon nehéz (minden zenés műfaj egyébként). Sokkal több energiát követel. Ami nagyon jó… én nagyon szeretem az ilyen kihívásokat, amelyek egy másfajta koncentrációt idéznek elő a színészben.


Kell-e nekünk itt Egerben a Csókos asszony? Mit akar elérni ezzel a Gárdonyi Géza Színház?........ezzel a gondolattal ültem be, nem tudván szabadulni egyelőre az előítéletektől, mégis nyitottan és jó szívvel, mert az egri színészek vállalkozásában a jó szándékot, az önfeledt és ötletes szórakoztatás igényét véltem felfedezni……..A dolog showja a jól kiaknázható helyzetkomikumban és a tehetségesen megfogható karakterekben van, no és a fülbemászó dallamokban, melynek legtöbbje – önállóan is – mámorosan dúdolható slágerré lett az évtizedek folyamán. Ez utóbbi miatt – úgy hiszem – kulcskérdés a szereposztás, mert ezt a portékát jól eladni csak briliáns ének- és tánctudású művészekkel lehet.
   Az egri bemutatón megmutatkozott még egy igen helyes törekvés: a díszletekkel, jelmezekkel s a színészi játék kellő mértéktartásával a színpadra varázsolni valamit a századelő szecessziós, polgári világából. Ha úgy tetszik, nosztalgiázni azokról a „szép békeidőkről”. A meghívott vendégként rendező Éry-Kovács András szándékát értettük és érzékelhettük, mert Lőkös Ildikó dramaturggal, a díszlet- és jelmeztervező Pilinyi Mártával  együttműködve megfelelően közelített a darabhoz. S ezzel sikerült elkerülni a konvencionális megjelenítés buktatóit. Ami a rendezés részleteit illeti, már nem tűnt ilyen egységesnek az előadás. Minden mértéktartó szándék ellenére néhány táncos jelentben (ilyen a Tarpataky báró otthonában előadott orfeumműsor) – a produkció átbillen a jó ízlés határán……..
   Ami a színészvezetést illeti, a végeredményből felfedezhetetlen, hogy ki irányított kicsodát. Vannak remekbe szabott kettősök, felejthetetlen, táncos replikák. Dimanopulu Afrodité és Megyeri Zoltán közös jelenete vagy Bókai MáriaM. Horváth József együttes fellépése is ilyen. A szereposztással egyet lehet érteni. Sikerült bebizonyítaniuk az egrieknek, hogy van létjogosultsága a zenés daraboknak ebben a városban, hiszen a társulatban igen sok szép hangú, jó humorú, sokoldalú művész van, s vétek lenne parlagon hagyni ezeket a tartalékokat. Csendes László például  kulturált énekével és charmos eleganciájával egy csapásra meghódította a női szíveket. A Van a Bajza utca sarkán… kezdetű sláger hallatán eszünkbe sem jutott más (korábbi) előadókra gondolni.
   Katóka (Dimanopulu Afrodité) remek primadonna!  A jelmezekben gyönyörű, szépen énekel, jól táncol, és bírja szusszal mindvégig. Nem kis részben múlott rajta, hogy a Csókos asszonyt végül is elfogadta a közönség. Szatmári György komikus hajlamairól, a műfajhoz való affinitásáról már korábban is volt alkalmunk meggyőződni.  (A premieren ő játszott, bár Dorozsmay Pista figuráját Czvetkó Sándornak is kiosztották.) Jó most is, sokat mókázik, otthonosan mozog (hátha még igazából tudna zongorázni is), mégis partnernőjével való viszonya nem látszik olyan összeszokottnak, mint a Dimanopulu-Megyeri kettősé. Megyeri Zoltánra „rászabták” Ibolya Ede figuráját (a másik szereposztásban Faraghó András játssza), s talán az előadás egyik legemlékezetesebb alakítását nyújtja. (Kár, hogy ”levetkeztetik”.) 
Rica Maca (Saárossy Kinga) temperamentumos szubrett  (a szereposztásban Kéner Gabriella a párja), s jó partner. Neki jut a feladat, hogy emlékezetünkbe idézze az Éjjel az omnibusz kezdetén… kezdetű örökzöldet – igen hatásosan.  Kubanek hentesként M. Horváth József megint csak „hozza saját formáját”. Lehet őt szeretni, lehet elutasítani, de azért titokban mindenki készül „magánszámaira”. Ezt a karaktert is felépítette. Bókai Mária kedélyes tudálékosságával a szöveg-adta gageket kiaknázza a kellő pillanatban s zenei adottságait ismét kamatoztathatja.

    Jozsót (M. Horváth József) szerintem senki nem utasította el. A közönség szerette, nekünk pedig példát adott, ahogyan szívvel-lélekkel játszott. Bókai Mária zenei képzettsége, eleganciája itt is megmutatkozott. Megyeri Zolival ismertük egymást már a főiskoláról, ő felettem járt. Jó volt vele játszani. Az pedig a rendező számára is jó, ha hamar megtalálják a darab szereplői a közös hangot. Megkönnyíti a munkát. A partneremmel, Szatmári Györggyel is nagyon hamar megtaláltuk. Szerelmespárt alakítottunk, amelyben a fiú egy bohém, laza kis zeneszerző, aki zálogba adta a jegygyűrűt, meghiúsult az eljegyzés. Ehhez a lumpen magatartáshoz képest ő eleinte nagyon finoman bánt velem, mint a hímes tojással, vagy mint egy porcelánbabával, hogy el ne törjön. Nem szabadult el a „pokol”, s én szerettem volna kicsit kimozdítani, kicsikarni valami csattanósabbat, mígnem a csattanást magam okoztam, mert egy próbán provokáltam, pofon vágtam. Nem tudtam, hogy feszüljünk egymásnak, nem beszéltük meg, nem tudtam a váratlan dologra mit fog lépni. Nagyon meglepődött, de nem haragudott meg érte, sőt a jelenet benne is maradt az előadásban. (Czvetkó Sándorral - a másik szereposztásban - pedig azért volt teljesen más játszani, mert vele osztálytársak voltunk, az egy pajtási viszony volt.) Gyurival ez volt itt a mi egyetlen nagy közös munkánk, mert az utána következő évadtól elszerződött Egerből. De azon a nyáron még a Szépasszony-völgyben megrendezte az Imádok férjhez menni című zenés vígjátékot. Amikor később Nyíregyházán vendégként énekeltem a János vitézben Iluskát, akkor ő volt János vitéz. Örültem, hogy ott újra találkoztunk.

Népes a szereplőgárda! Kiss László kenetteljes és tekintélyes főkomornyikja, Olgyai Magda rikítóan negédes de kedvesen ostoba bárónője, Réti Árpád tisztességes házmestere színes epizódok e kavalkádban. Az előkelő társasági figurák alakítói közül feltűnően jobb a Mikula Sándoré (Hupszi báró), Ricsi grófot Ittes József, Beleznay bárót Bicskei Kiss László játssza. Ramazéder vendéglőst Győrvári János, a rendőrt Németh László, Marcsát, a szolgálólányt Urbán Andrea, a szomszédasszonyt Miklós Márta alakítja. Horváth Ferenc bumfordi henteslegénye kellőképp naturalista. Török Katalin a virágáruslány, Szőllősi Hajnalka a cigánylány. A tömegjelenetek szereplői is jócskán kaptak feladatot. Feltűnő, hogy a fiatal gárda mekkora lelkesedéssel veti bele magát a játékba.

   Mindezek alapján úgy látszott, az egyenetlenségek ellenére is elfogadta, szerette már az első előadást is a publikum, mely érdemben nem kis része van az egri szimfonikusoknak. (A zenekart  felváltva vezényli Nagy Árpád és Nádor László.)
 

    Kellett-e akkor Egerben a Csókos asszony? Szerintem igen. A nézők nagyon gyorsan megadták rá a választ. Nem is gondoltam volna, hiszen az volt az első operett szerepem – a főiskolán csak musicaleket énekeltem –, pótszékes telt ház volt minden este! Őrjöngött a közönség. Élő zenekar volt. Nem egyszer – kétszer, háromszor kellett újrázni számokat, akár nekem, akár a szubrettnek, a táncos-komikusnak - annyira nem akartak leengedni minket. Íratlan operett szabály, hogy a nagy táncoknak mindig kell legyen egy ismétlése, ha  a közönség annyira akarja látni, akkor bizony azt még egyszer le kell táncolni. Így is tanultuk a koreográfiát, ismétléssel egy bizonyos zenerésztől. Úgyhogy nagyon sokszor hosszabb volt az előadás… Az én dalaim a cselekményből adódóan kevésbé könnyedek, vidámak voltak, ezért a rendező változtatott a megszokott renden és az egyik nagy slágert, a Gyere, te nímand-ot én énekeltem (* a 2012-es előadásból ez a dal kimaradt - J.F.).
   Nádor László, a Szolnokról jött karmester vezényelt. Rendkívül segítőkész és nagyon jó szakember. Ma, amikor sokszor mikroportok segítségével érkezik a hang a nézőtérre, talán nehéz is elképzelni, milyen egy nagyzenekart áténekelni. Kondícióban kell lenni nyilván a hangnak is!
Óriási varázsa van az élő nagyzenekarnak. Fantasztikus élmény, nem csak a közönségnek, amikor meghajol a karmester és megszólal a nyitány, nekünk is teljesen más érzés, hogy hallom az öltözőmben hogy már szól… és a zenés bejövetel… A hangulata csodálatos. Egészen más érzés úgy énekelni, hogy ez szól alatta,  mintha ugyanazt hallom a hangfalakból, bármilyen jó is a hangszerelés. Az sem mindegy, hogy közvetlen kontaktusunk van a zenekarral. Amikor előre felvett alapra énekelünk, ha kihagyok egy szótagot, rosszul fogom meg a hangot vagy bármi történik, nem lehet korrigálni. De egy zenekar, egy jó karmester abban a pillanatban „leveszi”, hol van a baj és tud a színésznek segíteni, visszamehet a zenekar, ismételhet a kellő ponttól. Ez sokkal élőbb ebből a szempontból is, a nézők számára pedig egyértelműen!


  Társulatépítő és közönséghódító ez a produkció, s egy estére kellemes szórakozás. Az egri színháznak nem több és nem is kevesebb a célja ennél.

   Kelle-e nekünk a Csókos asszony?  Távlatokban bizonyára könnyebb lesz megítélni, s töprengeni azon is: merre tart az egri színház?
                                                             Jámbor Ildikó

   J.F.: Magam mindehhez még annyit tennék hozzá, hogy készülve erre a beszélgetésre ismét megnéztem az előadás felvételét és lemértem: negyedóránál tovább zúgott a taps a végén, s újra és újra ki kellett jönniük a szereplőknek meghajolni még a már rég leereszett vasfüggöny kis ajtajában is...


* Facebook hozzászólások:
- ebben a darabban statiszta voltam :) !! kamu nagybőgős... a zenekari árokból szólt a "valódi" zene:))  M. Horváth Józsi bá zseni volt...
- Valóban Jozsó akkortájt a G.G. Színház zsenije volt , bármiben játszott ha kijött a színpadra nyílt színi taps fogadta ! A Bajza utca sarkán meg volt egy Palota ahol a sármos Csendes László művész Úr játszotta a bonvivánt a Csókos Asszonyban Őt se felejtsük el el azért, a Bókai Mariról nem is beszélve, ahogy énekelt , olyan volt a hangja mintha simogatnák az embert , felejthetetlen volt és a többi fiatal színész, akik akkortájt kerültek ki az akkor még Színművészeti Főiskoláról , ma már Egyetem, és a zöm elkerült Egerből az ország különböző pontjaira ! Fölemelő érzés volt akkor művész-büfésnek lenni !
- 89-ben 16 évesen 3-szor néztem meg ezt az előadást! Imádtam és azóta is a kedvencem még dvd-n is megvan! Imádommmm!!! Miklós Sylvia
- Imádtam ezt a darabot is! Akkoriban bérletem volt, szinte minden színdarabot láttam! Szécsi Anna
- 1989-dolgoztam az előadásban, mint díszítő és világosító, ráadásul függönyös is voltam, Robi bácsi ügyelő pultja fölött. Kézzel kellett széthúzni, mivel nem volt még akkoriban elektromos hajtásra szerelve. Tekertem mint állat... Király volt! Lukács Attila

 

CSÓKOS ASSZONY 1958 - 1989 - 2012 - ELSŐ RÉSZ

2012.10.01. 11:28

   A 2012/2013-as évad nyitóbemutatója a Gárdonyi Géza Színházban Zerkovitz Béla – Szilágyi László Csókos asszony című operettje. A darab Eger színházában - önálló egri társulat előadásában - harmadízben kerül színpadra. Először 1958-ban játszották, másodszor 1989-ben. A blog sorozattal idézi a három Csókos asszonyt.

   1945 után az operett műfaját értéktelennek, sőt ártó szelleműnek bélyegezték, megvetették. A közönség azonban rendületlenül szerette a néha – de korántsem mindig! -  akár valóban bárgyú librettók ellenére is, nem elemezte, vitatta, nem mély társadalmi mondanivalót várt tőle, hanem mesét – és ezt megkapta, gyönyörű, fülbemászó és első hallásra is megjegyezhető dallamokkal. 
   A megbélyegzés igen lassan oldódott – tán még ma is hat –, holott egyszerűen helyén kellene kezelni a műfajt, azt várni tőle, ami, s különben sincs rossz műfaj, csak rossz vagy jó előadás.
   Az 1958-as egri előadás kritikája is és még az 1989-esé is „kötelezően” fanyalgással kezdődött. S mégis: mind az 1958-as, mind az 1989-es kritika elismeri a közönségsikert!

Népújság 1958. május 6.    

Csókos asszony
Bemutató az egri Gárdonyi Géza Színházban

   Tavasszal kell a szerelem, mondja a sláger. És a könnyű műfaj, teszik hozzá a színházak. A közönség kirándulni jár, örül, hogy kiszabadult a szobából, nehezebb 3-4 óra hosszára egy zárt terembe becsalogatni.
  Megbocsássanak az egri színház vezetői, de a mostani darabválasztásukat még a mindent jóvá tevő tavasz sem igazolhatja.
   Jó dolog a könnyű, modern zenéjű operett. Jó dolog hallgatni a kedves és ismert Zerkovitz dallamokat. De nehéz és néha szinte fájdalmas eltűrni a szövegkönyvből áradó értelmetlenségeket, ezt a „nesze semmi fogd meg jól” librettót. A nemeslelkű báró és a szerény kis árvalány története nem a szívünket, inkább az orrunkat facsarja. Tüsszenteni szeretnénk ugyanis a sok portól, ami a meséből árad. A történet avultságánál csak a cselekmény ostobasága kínosabb. Sajnos a Gárdonyi Géza Színház kollektívája nem tett annyit az előadáshoz, amennyi képességeiből telt volna. Nem kívánunk a rendező elgondolásával itt vitába szállni, de a számunkra elfogadhatatlan mondanivalóit, amit röviden körülbelül úgy summázhatnánk, hogy aki tiszta és ártatlan marad, selyemruhában is, azt a jó isten megáldja egy kis palotával – csak az tehette volna jóvá, ha nem veszik mindenáron komolyan, hanem bátrabban, ötletesebben, inkább paródiaként fogják fel. Hogy ez így van, azt igazolja az előadás egyik legjobb jelenetének, az Omnibusz számnak játékos, karikaturisztikus bája, kedvessége.
   (Népújság, 1989. december 19. – Jámbor Ildikó: Pontosan elemezhető, hogy a 45 után születettek generációja miért áll hadilábon ezzel az ártatlan, könnyűzenei műfajjal, az operettel.  Az elmúlt évtizedekben ugyanis divat volt fanyalogni felette, vagy éppen elandalodni dallamain úgy titokban, szégyenkezve. Vagy – és ezek voltak kevesebben – szembeszállva az előítéletekkel harcosan kiálltak mellette. ……. Megvan tehát az oka, hogy miért fogadjuk még ma is előítélettel azt a színházi műsortervet, amely operettet hirdet. Hiszen már eleve az igényeknek s gazdasági kényszernek tett engedményként értékeljük. S ezek után már nagyon-nagyon jónak kell lennie a produkciónak ahhoz, hogy elfogadjuk.)
   A díszletek közül a második felvonásé tetszett. Az első felvonás díszlete, véleményünk szerint, nem fejezi ki, nem segíti a szükséges hangulatot. Akár hányszor is mondják és éneklik, hogy: no ja, in der Jozefstadt, nem a XVIII. kerületben, inkább egy kisvárosi udvarban érezzük magunkat.
   (Ezzel szemben 1989-ben: Az egri bemutatón megmutatkozott még egy igen helyes törekvés: a díszletekkel, elmezekkel s a színészi játék kellő mértéktartásával a színpadra varázsolni valamit a századelő szecessziós, polgári világából)
   A színészek közül elsőnek a Katókát játszó Somorjai Évát kell megemlítenünk. Szépsége, bájos egyénisége, szépen csengő hangja teszi emlékezetessé alakítását, még ebben a nem éppen neki való szerepben is.
   Fontos Magda, Varga Gyula és Fekete Alajos alkotják az előadás humortrióját. Nem könnyű a dolguk, hiszen a megírt figurák meglehetősen vérszegények. A sok „tuli-hely” és ”ilyen klassz” stb. bemondás nem sokat segít ezen, de még a gyakori lábmutogatás sem.
   Hogy a közönség mégis jól szórakozik, kizárólag a színészek érdeme, tempósak, vidáman bolondoznak.
   Antal László nem elég színes. Nem támaszkodott a szerepben kiváló karakter színészi képességeire, és a bonviváni külső, kellemes hang önmagával nem segítik át a szerep nehézségein, zavarosságán. Herédi Gyula kitűnő megjelenésével, eleganciájával kárpótol a báró alakjának egyéb hiányosságaiért. Radó László formál – néha kicsit túlzott -, de emlékezetes alakítást a báró főkomornyikjaként.
   Érthető, ha a mellékszereplő gárda gyengébb a megszokottnál, hiszen tudomásunk szerint a színház még két másik produkcióra készül pillanatnyilag, ami ilyen kis létszámú társulatnál természetesen megérződik. Csak ezzel tudjuk magyarázni a hős Terka szám gyengeségét, és azt, hogy Hunyadiné szerepére nem akadt megfelelőbb szereplő.
   Külön meg kell említeni két kitűnő koreográfiát: a Jozefstadt számét és a Bajadérok „hastáncát”.
   A ruhák általában nagyon szépek. Különösen jól sikerült és elegáns Somorjai pettyes kartonruhája, de kitűnőek Fontos Magda jelmezei is. Az úri társaság hölgyei viszont kissé kopottak és szegényesek. Jó lenne, ha az Orfeumi lányok lábán legalább színben azonos lenne a cipő.
   Befejezésül: tudjuk – és reméljük is -, hogy a közönség jól mulat majd, élvezettel hallgatja a „Deborát”, a „Csókos asszony” keringőt, a „Van a Bajza utca sarkán”-t és a többi kedvelt melódiát.
   (Ugyanez a gondolat 1989-ben: „…elfogadta, szerette már az első előadást is a publikum.)
   De nem hisszük, hogy a színház műsorösszeállítói tiszta lelkiismerettel hajtják esténként álomra gazdasági problémákkal zsúfolt fejüket. Nem is tehetik! Ennél értékesebb operett is akadt volna a zeneirodalomban. Évad végére sok jó produkció után nem nívó csökkenést, hanem emelkedést várunk a színháztól. Reméljük, nem hiába.

                                                                                Bojár László                   

Az 1958-as előadás szereposztása:

Báró Tarpataky: Herédy Gyula
Katóka: Somorjai Éva
Dorozsmay István: Antal László
Ibolya Ede: Varga Gyula
Hunyadiné: Lenkey Edit
Rica-Maca: Fontos Magda
Kubanek, hentes: Fekete Alajos
Csipcsala János, házmester: Béres Károly
Ramazéder: Horváth Géza
Salvátor, főkomornyik: Radó László
Marcsa: Takács Judit
Hős Terka: Ágoston Edit
I. Sultána lány: Szirmai Otília
II. Sultána lány: Fógel Jutka
III. Sultána lány: Bogdány Mária
IV. Sultána lány: Kondor Klári
V. Sultána lány: Szabó Olga
VI. Sultána lány: Dénes Piroska

Rendező: Vitéz Tibor
Karmester: Valentin Kálmán
Jelmeztervező: Nyitray Mária

 

AZ 5 NEM 9 - VAGY MÉGIS? ÉVADNYITÓ A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZBAN - UTÓJÁTÉKKAL

2012.08.22. 20:32

  Nagyon más hangulatban zajlott a Gárdonyi Géza Színház mai évadnyitó társulati ülése, mint a tegnapi a Miskolci Nemzeti Színházban (lásd a blog tudósítását).

* Részletesebben a 2012/13-as évad rovatban!



 

KOLOZSVÁRI MAGYAR NAPOK

2012.08.21. 21:57

   A III. Kolozsvári Magyar Napok záróakkordjaként, 2012. augusztus 20-án Kolozsvár főterén került színre Moravetz-Balásy-Horváth: Zrínyi 1566 c. rock-musicalje, a létrehozók, közreműködők között számos egri illetőségű és egri kötődésű művésszel.
 

RANDOM TALÁLKOZÁSOK A CSEH SZÍNHÁZZAL - HÓBOR FRUZSINA SZÍNHÁZI LEVELE

2012.08.06. 14:24

  Ahhoz, hogy az alábbi írásnak némi értelme legyen, muszáj néhány szót írni saját magamról is.
   Először is, nem vagyok színházi ember, biológus / biokémikus vagyok, de kb. 3 éves korom óta szerelmes a színházba. Ennek ellenére színházzal kapcsolatos bármiféle ábrándjaimat 14-16 éves korom körül feladtam, azzal a felkiáltással, hogy nem kell minden színházat szerető fiatalnak színházat csinálnia, kellenek hozzáértő nézők is. Mit értek azon, hogy hozzáértő? Természetesen valami teljesen elfogult / szubjektív dolgot. De a lényeg, hogy mivel az ország számos kőszínházában megfordultam, Miskolctól Zalaegerszegig, nagyon sok darabot láttam, némelyiket többször is, más előadásban, másféle felfogásban, ezáltal kialakítva egy szélesebb rálátást a színházra, mintha mindig csak a saját városom színházába jártam volna. Persze, jártam Egerben is. De mindez még nem lenne elég indok arra, hogy a Blog szerzője megkérjen, hogy írjak ide bármit. Az ok az, hogy immár 4 éve Csehországban, Brnoban (Brünn) élek Ph.D. ösztöndíjasként és részben itt gyarapítom a színházi élményeimet.
   Sajnos elég limitált számban gyarapítottam, hiszem kellett némi idő a nyelvi nehézségek legalább részbeni leküzdéséhez. Lassan kezdek belejönni – legalábbis értés szinten – de jó ideig csak balettra és operára vállalkoztam (meg persze hangversenyekre, egész jók a helyi Szimfónikusok).
   Az első évben csak a Nabuccot láttam. Akkor még menni sem nagyon volt kivel, és hát a nyelvvel is csehül álltam – rossz vicc, tudom, de semmivel sem rosszabb, mint a „hungry Hungarian” amit a legtöbb nem magyar barátom kötelességtudóan legalább egyszer elsütött.
   Aztán a második évben már jobban felbátorodtam, meg jobban ki is ismertem magam itt, de továbbra is csak a nyelvileg kevéssé kihívó műfajt választottuk: balett és opera. Egy szlovák barátom állandóan lehúzza a brnoi operatársulatot – tény, nem a Theater am der Wien-hez kell őket hasonlítani, de még csak nem is a Magyar Állami Operaházhoz. De azért még abszolúte nézhető. Az egyetlen szerencsétlen előadás választásunk a Netopýr (Denevér) volt, ahol az előadás számos prózai jelenete kérlelhetetlenül hamis volt, ami még akkor is feltűnik, ha nem érted, hogy mit mondanak. Sőt, talán csak akkor tűnik fel igazán.
    A második év nyarán elmentünk a Spilberk fesztivál koncertjeire, ez egy nyári, esti, szabadtéri koncertsorozat a brnoi várban. Abban az évben két komolyzenei egy rock és egy musical koncert volt.
   A musical koncertet a Mětske Divadlo művészei adták – és bár elsőre nagyon fura volt cseh éneklést hallgatni (előtte csak a čechomor nevű folk-rock zenekart hallgattam úgy, hogy még figyeltem is rá...), de elakadt tőlük a lélegzetem és akkor már tudtam, hogy musical irányban szélesítenem kell a repertoáromat... Bár tény, hogy csehül hallgatni részleteket a Nyomorultakból vagy a Jézus Krisztus Szupersztárból legalábbis érdekes volt...
  Szóval elkezdtem időnként ellátogatni a Mětske Divadloba (Városi Színház). 1. Eddig kétszer volt szerencsém látni a Nyomorultakat, szintén kétszer a Mary Poppinst és egyszer a Chicagot... és hát nem kellett csalódnom. Amit mindenképpen meg kell említeni, az az elképesztő profizmus ahogy megcsinálják az előadásaikat. Bár néha van némi show érzete, de attól még nem lélektelen gépezetre kell itt gondolni, hanem általában jó színészi játékkal átitatott nagyon profi éneklésre, amit még valahogy hihetően is csinálnak – mert azért lássuk be, az általában nem túl hihető hogy valaki hirtelen egy drámai helyzet közepén dalra fakad…  Sőt már kedvenc cseh színészem is van, miután volt szerencsém ugyan azt a színészt (Dušan Vitázek) 2. látni Mariusnak (Nyomorultak), Bertnek (Mary Poppins) és Billy Flynn-nek (Chicago). S ha valaki teljesen különböző szerepekben le tud nyűgözni – és teljesen különböző tud lenni, akkor az megérdemli, hogy (itt) a kedvenc színészem legyen. (Most épp a Jekyll és Hyde és a Vértestvérek főszerepét játssza, de ezekre még nem sikerült elkeverednem.)
   A harmadik év végén pedig végre nyitottam egy kicsit a próza felé is. (Nyitottam volna én korábban is, de mivel akivel általában színházba járok szintén magyar és nem beszél jobban csehül, mint én, hallani sem akar arról, hogy cseh prózára jöjjön velem.) Néhány előadás továbbra is csak tervben van – legalábbis mindenképpen szeretném még megnézni legalább a Cyranot... Ez utóbbit a a helyi Nemzeti Színházban játsszák. Ugyanide tartozik egyébként a balett és az opera is. 3.
  Amire végül eljutottam, az egy egészen merész vállalkozás volt a részemről: A Mester és Margarita egy modern verzióban egy többé-kevéssé alternatív színházban (Divadlo Husa na Provázku) 4. Elfogultság nélkül állíthatom, hogy nekem az egri előadás jobban tetszett – és nem patriotizmus miatt, hanem mert a legjobb részeket itt kihagyták belőle, mint például Voland színházi szereplése, ami a könyvből talán a kedvenc jelenetem. Bár vitathatatlanul érdekes előadás volt – a második felvonás első felét például az eredeti színpad részen állva néztük végig, míg Pilátus a nézőtéren ült, Jesua pedig ott állt közvetlenül a nézők előtt / között, pont mellettem. Apropó Jesua... a számomra egyértelmű megoldással szemben, ahol a Mestert és Jesuát játssza ugyanaz a színész, mintegy megfeleltetve egymásnak a két karaktert, addig itt Jesua nem volt más, mint Margarita – és a cseh barátom, akivel néztem, nem is értette, hogy nekem ez miért is furcsa... A színészekről annyit, hogy nekem a férfiak jobban tetszettek – és nemcsak azért, mert nő vagyok, hanem pusztán gyakorlati okokból is, mivel akusztikai vagy egyéb okokból őket sokkal jobban hallottam és ebből következően jobban is értettem... de egyébként is Voland és a Mester vitte el az egész előadást... ha jól emlékszem... a Hontalan annyira nem jött be.. Maga az előadás egyébként nagyon lecsupaszított volt. A jelenetek nagy részében emeletes vaságyakon ülő / fekvő színészekkel, az éppen aktuálisan középpontban lévő színészek is legtöbbször valahol a háttérben voltak – ami néha nehézzé tette, hogy tudjuk, hogy éppen ki beszél... illetve ez a díszlet azt sugallta, mintha az egész történet az őrültek házában játszódna…
   Egyelőre ez volt az egyetlen cseh nyelvű prózai színházi próbálkozásom, de remélhetőleg még lesz… csak a nyelv…
   Színházban azért így sincs hiány, egyrészt közel van Budapest, szóval ha már nagyon színház hiányom van, vagy valami nagyon érdekel azt most még meg tudom nézni. Illetve amire nem jutottam el otthon, azt nagy örömömre idehozták.
   Amit ugyanis nem említettem még a helyi színházi specialitásokból, az a Divadelni Svět (Színházi Világ) Fesztivál 5. , ami egy nemzetközi színházi fesztivál, amelyen idén két magyar résztvevő is volt: a Budapesti Katona József Színház és a Nemzeti Színház. Én a Nemzeti Színház Lovecké scény z Dolního Bavorska c. előadására jutottam el (Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból). (Csak történelmi hűség kedvéért a Katona a Semeloumězmizelsem-t hozta, magyarul: Ledarálnakeltűntem.) Nem nagyon tudtam előtte elképzelni, hogy hogy oldják meg, hogy a magyarul nem beszélő nézők is értsék az előadást, de a megoldás végül elég triviális volt. Fülhallgatókat és vevőt osztogattak az elején, és az előadás alatt, a magyar szöveg elhangzása utána a nézők fülére mondták csehül a szöveget. Soha még ilyen könnyű nem volt beazonosítani, hogy ki az, aki magyar ajkú. Mi ugyanis nem kértünk fülhallgatót… És hogy hogyan fogadja a cseh néző a magyar színházat? Jól. Legalábbis a taps alapján… Az meg külön bónusz volt számomra, hogy az előadás után (teljesen véletlenül) belebotlottam Alföldi Róbertbe, és gratulálhattam neki az általa rendezett előadáshoz.
    Egy másik izgalmas része a Fesztiválnak a felvonulás vagy más néven a maszkok éjszakája… Egy izgalmas, színes kavalkád sok-sok színházat szerető emberrel. Mert tulajdonképpen erről szól az egész színházba járás… csak akkor érdemes, ha az ember szereti… és ha jó az előadás, akkor élvezni fogja még akkor is, ha egyébként csak minden 5-10. szót csíp csak el belőle…







    És engedtessék meg nekem még egy rövidke rész, ami nem kapcsolódik szorosan a cseh színházakhoz, de én itt találkoztam vele először, szóval némi jó indulattal idevehető… Ez pedig az úgy nevezett National Theater Live program. 6. Tulajdonképpen színház moziban. Ez nem cseh kezdeményezés, de Prágában több mozi is átvette: a Londont Nemzeti Színház bizonyos előadásait élőben (vagy nagy siker esetén közkívánatra felvételről is) vetítik egyes mozikban, és ha valaki teheti, érdemes elmenni rá, még akkor is ha nem beszél angolul, mert feliratozzák az ország nyelvén is (és szerencsére angolul is) – és úgy tűnik most már otthon is akad forgalmazó mozi / színház.

Brno, 2012. 08. 06.

1.  http://www.mdb.cz
2.  http://www.mdb.cz/artists-89/?osoba=1849
3.  http://www.ndbrno.cz
4.  http://www.provazek.cz/custom/home/index.php?lang=cz
5.  http://www.divadelnisvet.cz
6.  http://www.aerofilms.cz/filmy/142-NTlive & http://microsites.nationaltheatre.org.uk/ntlive
 

 

ELHUNYT SAFRANEK KÁROLY

2012.08.06. 11:40

  Elhunyt Safranek Károly színművész

Augusztus 5-én este, hirtelen lefolyású betegség következtében, váratlanul elhunyt Safranek Károly színművész. 1989-ben Jászai Mari-díjat kapott, s színházi szerepei mellett rendszeresen filmezett és szinkronizált is. Dolgozott a Madách Színházban, a Szegedi Nemzeti Színházban, a Pécsi Nemzeti Színházban, a Móricz Zsigmond színházban Nyíregyházán, a székesfehérvári Vörösmarty Színházban., a Budapesti Kamaraszínházban, a József Attila Színházban, a Nemzeti Színházban. Az elmúlt tíz év során szeretett és elismert alakja volt a Gárdonyi Géza Színház társulatának. Legutóbb a Csíksomlyói passióban láthatta az egri közönség. Színészkollégái, s a színházszeretők körében nagy űrt hagy maga után. Temetéséről később történik intézkedés.
 

 

PIROS ORRÚ BOHÓCTÓL AZ OPERASZÍNPADIG - PORTRÉ

2012.07.12. 10:24

  Két látszólag egymástól távol álló szerep, de ha belegondolunk, mindkettő életünk fontos részének, a nagybetűs Játéknak része. Játszani jó, játékunkkal másoknak is örömet okozni tiszteletre méltó. „A színház az életem.” – mondja. Mondják mások is – a kérdés az, mennyire hitelesen  - portrénk alanyától abszolút annak hangzik. Barátai – sokan vannak – Osinak szólítják. Teljes neve Osváth Tibor.



* A teljes írás a Miskolci Nemzeti Színház rovatban!
 

BÚCSÚ AZ EGRI KÖZÖNSÉGTŐL - HÜSE CSABA & MÉSZÁROS SÁRA

2012.07.07. 21:54

Hüse Csaba:

  Köszönjük, hogy itt elbúcsúzhatunk az egri nézőktől, mert ez fontos nekünk.
  Nehéz szívvel megyek el a városból, a környékről. Nagyon köszönöm a figyelmet és azt a szeretetet, amit kaptam a hosszú évek alatt. Először öt évet voltam itt, majd egy kitérő után újabb kilenc évadot - 2003 őszétől. Pályám nagy részét itt töltöttem és ez jó volt. Szerettem, és a visszajelzések azt mutatták, hogy a nézők is szerették. Maradnak itt barátaim, kollegáim, a szüleim. Nyilván minden igazgatónak, rendezőnek, színésznek van egy ízlésvilága… A művész, a saját lelkéből táplálkozik, s nehéz úgy színpadra állni, ha az ember nem tud azonosulni száz százalékosan. Optimális helyzetben is előfordulhat ilyesmi egy évad során, de ha ez többször előfordul és hívják máshová az embert, menni kell, muszáj menni, hogy érjenek új élmények, akkor is, ha változással jár együtt, ha fenekestül forgatja fel a már jól megszokott életünket.
   Kaposvárra már a tavalyi évadra hívtak bennünket, de maradtunk, többek közt azért is, mert mindenképp szerettük volna, hogy a fiunk ide szülessen, Egerbe.

Mészáros Sára:

  Hívtak minket, jó helyre hívtak, kíváncsiak vagyunk … A legtöbben elmentek, színészek, rendezők, akikkel akkor találkoztam, amikor még pécsi színésznő voltam és azt éreztem, „juj, én szeretnék közéjük tartozni” Üresség van bennem.
   Fontos, hogy mindenféle sértettség nélkül megyünk el. A mi döntésünk volt, itt is számítottak volna ránk a következő évadokban. Blaskó Balázs direktor úr szeretett minket, és ezt nem rejtette véka alá. Köszönjük neki. Ő nyíltan vállalta, hogy nem szerette az elmúlt időszakot. Számomra pedig ez a 6 év volt eddigi pályám csúcsa. Így hosszú távon nagyon nehéz lenne együtt dolgozni. Nagyon köszönjük a sok-sok szeretetet, a díjakat, amiket kaptunk, azt, hogy itt megállítottak az utcán – valaki, egy vadidegen és kifejezte az örömét, vagy csak úgy odaszólt valaki, jaj, maga az művésznő – hatalmas érzés, és ezt elveszíteni fájó. Itt hagyjuk szívünknek nem is kis részét. Most nekivágunk ennek a kalandnak, elmegyünk, és elölről építkezünk, de hisszük, hogy egyszer visszajövünk és jó érzés tudni, hogy pár ember szívében űr marad utánunk.

Hüse Csaba:

   Érezzük, látjuk, hogy szeretettel és szép feladatokkal várnak bennünket Kaposváron. A következő évadban három-három bemutatónk lesz. Én kezdek egy Offenbach operettel, a Szép Helénával - nagyon szép, komoly szerep, várom, mennyit tudok fejlődni majd általa, aztán benne leszek Móra Ferenc-Fábri Zoltán-Tasnádi István: Hannibál tanár úrjában és Szakonyi Károly darabjában, az Adáshibában

 

Mészáros Sára:

  Az Adáshibát együtt csináljuk Csabával, de én egy stúdió előadással kezdek, Martin McDonagh: Vaknyugat és a nagyszínpadon vár rám még Vörösmarty Csongor és Tündéje - már az évad második felében -, ahol Ledért fogom alakítani

* A blog 2011-es, hosszabb interjúja Hüse Csabával és Mészáros Sárával a Színművészek retro & ma rovatban!

* Ezt az írást átvette a szinhaz.hu és a kaposvarinapilap.hu is.

 

MÚZEUMOK ÉJSZAKÁJA A MISKOLCI SZÍNÉSZMÚZEUMBAN

2012.06.17. 20:18

* Lásd a Miskolci Nemzeti Színház menüpontban!  

                                                                                                       
                      

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
     
Ön szerint?
Lezárt szavazások
     

     
Plusz
Friss hozzászólások
     
Mobilblog