Évadzáró társulati ülést tartott a Gárdonyi Géza Színház, melyen jelen voltak a város, a  fenntartó képviselői is. Blaskó Balázs direktor köszöntötte a résztvevőket, majd több éves szokás szerint egy rövid videó összeállítás idézte fel a produkciókat. A direktor úr sikerekről számolhatott be,  285-ös előadás számról, a bérlők számának 60 %-os emelkedéséről, 95 %-os látogatottságról. A nyáron felújítják, illetve bővítik a fény- és hangtechnikai berendezéseket, elsősorban a zenés előadásokhoz biztosítva ezzel megfelelőbb hátteret. Már az idén is történt elmozdulás a próza és zene arányt tekintve az utóbbi felé, ősztől talán még markánsabban tapasztalhatja ezt a közönség. Elmondta, hogy megválik a színháztól Marjai Virág, Nagy Karina, Nánási Ágnes és Ozsgyáni Mihály. A táncosok közül távozik Homolya Patrícia és György László. A társulati ülésen ismertették a Heves Megyei Hírlap közönségszavazásának eredményét. Közel 400 szavazat alapján az évad színésznője és színésze Marjai Virág és Nagy András, táncosa Emődi Attila, rendezője Blaskó Balázs lett.  A társulat belső szavazása alapján az évad színésze Ozsgyáni Mihály, múszaki dolgozója Kobolák Balázs.     
* A blog „Melyik előadás emlékezetes a 2013/14-es évadból?” szavazására 758 szavazat érkezett, ezek alapján első lett a Hippolyt, a lakáj, második A pillangók szabadok, harmadik az Annuska.

 

Emődi Attila, György László, Homolya Patrícia, Kelemen Dorottya, Kőhalmi Viktória, Nagy Csaba, Schlégl András, Tóth Karolina

Koreográfia: Jenna Jalonen
Tagozatvezető: Topolánszky Tamás
Jelmez: Szaniszló Tamásné
Zene: Arian Newgent
Közreműködő: Szőke Andrea
Ügyelő: Hódosi Ildikó
Asszisztens: Pintér Lotti

Fotó: Gál Gábor - gardonyszinhaz.hu

Nagyistván Péter, földbirtokos - Várhelyi Dénes
Anna, Nagyistván felesége - Saárossy Kinga
Annuska, Nagyistván leánya - Bánfi Kata
Prépost, Nagyistván testvéröccse - Lisztóczki Péter
Sári, Annuska barátnője - Nagy Barbara
Balogh Miklós, földbirtokos - Nagy András
Tétény, földbirtokos, Miklós nevelőapja - Kelemen Csaba
Vas Imre, tanító - Káli Gergely
Plébános - Balogh András
János, kolduló barát - Vókó János
Főasszony - Dér Gabriella
Holdován - Fehér István
Lukács, szabó - Rácz jános
Kati, Nagyistván cselédje - Nánási Ágnes
Marci, Nagyistván cselédje - Csathó Norbert
Gyerek - Kovács-Tesléry Ádám, Kovács-Tesléry Luca, Magyar Jázmin Őzike

Rendező - Blaskó Balázs
Díszlet - Székely László
Jelmez - Pilinyi Márta
Zene - Aldobolyi Nagy György
Súgó - Szecskó Andrea
Ügyelő - Hódosi Ildikó
Rendezőasszisztens - Ivády Erika
 

Fotó: Gál Gábor - gardonyszinhaz.hu

Csongor: Ozsgyáni Mihály - táncos Schlégl András
Balga: Lisztóczki Péter - táncos Emődi Attila
Tünde: Bánfi Kata - táncos Kőhalmi Viktória
Ilma: Marjai Virág - táncos Kelemen Dorottya
Mirígy: Tímár Éva - táncos Tóth Karolina
Sámán: Vókó János
Ledér: Nagy Barbara
Rókalány: Nagy Barbara
Az éj királynóje: Saárossy Kinga
Kurrah: Nagy András
Berreg: Káli Gergely
Duzzog: Radvánszki Szabolcs
Ördögök: Sata-Bánfi Ágota, Nánási Ágnes, Nagy Karina, Homolya Patrícia,
     György László, Nagy Csaba
Kút leánya: Homlya Patrícia
Tudós: Blaskó Balázs
Kalmár: Tunyogi Péter
Hadvezér: Kelemen Csaba
Föld szelleme: Szívós Győző
Nemtőkirály: Sata-Bánfi ágota
Nemtők: Bertalan Flóra, Kovács-Tesléry Luca, László Diána, Magi Zsófia
     Magyar Jázmin őzike, Szabó-Varga Petra, Tóth Fanni

Rendező: Beke Sándor
Korfeográfia: Topolánszky Tamás
Díszlet: Mira János
Jelmez: Rátkai Erzsébet
Szcenikus: Bényei Miklós
Zeneszerző: Bonyár Judit, Hűvösvögyi Péter
Koreográfus asszisztens: Pintét Lotti
Zenész: Bonyár Judit, Hűvösvölgyi Péter, Egervári Mátyás
Súgó: Tóth Pető Orsolya
Ügyelő: Ludányi Andrea
Asszisztens: Blaskó Zsófia
Rendezőasszisztens: Lázár Rita

 

 

Doan Baker: Ozsgyáni Mihály
Jill Tanner: Marjai Virág
Mrs. Baker: Tímár Éva

Rendező: Szarka János
Díszlet: Debreczeni Borbála
Jelmez: Papp Janó
Zene: Zságer Varga Ákos
Fordította: Vajda Miklós
Rendezőasszisztens, ügyelő, súgó: Blaskó Zsófia

Fotó: Gál Gábor - gardonyszinhaz.hu

 

Félig mese, félig musical

 

Rádiós: Ozsgyáni Mihály
Süni: Bánfi Kata
Mamóka: Dér Gabriella
Barrabás, B: Reiter Zoltán
Herceg: Káli Gergely
Lámpás: Radvánszki Szabolcs
Kölyök: Nagy Barbara
Meglökő: Szívós Győző
Témüller: Balogh András
Detektív: Fehét István
Üteg: Endrédy Gábor
Robinson: Emődi Attila

Rendező: Halasi Imre
Díszlet: Kastner Péter
Jelmez: Pilinyi Márta
Koreográfus: Pintér Lotti
Korrepetitor: Marík erzsébet, Csüllög Judit
Ügyelő: Hódosi Ildikó
Súgó: Szecskó Andrea
Rendezőasszisztens: Lázár Rita

Fotó: Gál Gábor - gardonyszinhaz.hu
 

Interaktív bűnügyi vígjáték

Fotó: Gál Gábor - gardonyszinhaz.hu

Tony Whitcomb, a Hajmeresztô szalon tulajdonosa : Rácz János
Barbara Demarco, fodrászlány : Marjai Virág
Mrs. Schubert, szenátorné: Diimanopulu Afrodité
Edward Lawrence, régiségkereskedő: Nagy András
Victor Rosetti, építômunkás: Besenczi Árpád / Rupnik KárolyMike Thomas, egyetemista: Tóth levente

Rendező: Besenczi Árpád
Díszlet: Mészáros Tibor
Jelmez: Szaniszló Tamásné
Fordító: Morcsányi Géza
Súgó: Tóth Pető Orsolya
Ügyelő: Ludányi Andrea
Rendezőasszisztens: Ivády Erika

 

 

 

Fotó: Gál Gábor - gardonyszinhaz.hu

Hippolyt: Vókó János
Schneider Mátyás: Sata Árpád
Aranka, a felesége: Saárossy Kinga
Terka, a leányuk: Bánfi Kata
Benedek András: Ozsgyáni Mihály
Makáts, főtanácsos: Tunyogi Péter
Makáts Csaba: Radvánszki Szabolcs
Mimi, lokáltáncosnő: Nagy Barbara
Julcsa: Nánási Ágnes
Tóbiás: Káli Gergely
Zenekar: Ágoston Ottó/Klem Dénes, Godó Gábor, Erdész Márton, Gulyás László, Baran Grzegorz/Mándoky Béla, Kovács Henrik/Panyi Tibor, Farkas Antal
Díszlet: Mira János
Jelmez: Molnár Gabriella
Koreográfus: Pintér Lotti
Zenei vezető, karmester: Nagy Zoltán
Zenei szakértő: Aldobolyi Nagy György
Korrepetitor: Marík Erzsébet
Ügyelő: Hódosi Ildikó
Súgó: Ssecskó Andrea
Rendezőasszisztens: Lázár Rita
Rendező: Blaskó Balázs

 

Fotó: Gál Gábor - gardonyszinhaz.hu

A Gárdonyi Géza Színház és a Babszem Jankó Gyermekszínház koprodukciója

A színpadi változatot írta: Szőke Andrea

Rendező: Baráth Zoltán

Holle anyó: Dimanopulu Afrodité
Viola, a jó lány: Nagy Karina
Restike, a rossz lány: Sata-Bánfi Ágota
Cudarina, a mostoha: Klepács Andrea
Kikeriki, a kakas: Endrédy Gábor
Fondormancs, a macska: Dér Gabriella
Tokapukk: Balogh András
Rücsitoccs: Varró Emese
Kicsifürt: Szél Anikó
Belepancs: Ivády Erika
Locsifröccs: Égető Eszter
Idecupp: Lisztóczki Péter

GGTánc Eger:
Emődi Attila, György László, Homolya Patrícia, Kelemen Dorottya,
Kőhalmi Viktória, Nagy Csaba, Tóth Karolina, Schlégl András

Alkotótársak:
Képzőművész: Dósa Csilla
Korrepetitor: Kalló Zsolt
Koreográfus: Topolánszky Tamás
Ügyelő: Ludányi Andrea
Súgó: Tóth-Pethő Orsolya
Rendezőasszisztens:
Ivády Erika

 

Fotó: Gál Gábor - gardonyszinhaz.hu
 

Emődi Attila, György László, Homolya Patrícia, Kelemen Dorottya, Kőhalmi Viktória, Nagy Csaba, Schlégl András, Tóth Karolina

Koreográfus és rendező: Grecsó Krisztián

Szcenikus: Engler Imre
Jelmez: Szaniszló Tamásné
Dramaturg: Tóth Réka Ágnes
Ügyelő: Blaskó Zsófia

 

József: Szegezdi Róbert
Eszter: Trokán Anna
A fiú: Endrédy Gábor
Beverly: Marjai Virág
Manuel: Káli Gergely
René: Ozsgyáni Mihály
Marianne: Fekete Györgyi
Marianne férje: Fehér István
Frantisek, nyilas madár: Rácz jános
Juana, kígyó: Nagy Barbara
Pokol angyala: Reiter Zoltán
Tanú: Radvánszki Szabolcs
Bagaméri: Horváth Ferenc
Bagamériné: Dér Gabriella
Riporter: Tóth Levente
Riporternő: Nagy Adrienn
Lány: Sata-Bánfi Ágota, Nagy Karina, Nánási Ágnes, Tóth-Pető Orsolya
Operatőr: Csathó Norbert, Mákos Attila
Táncos: Emődi Attila, György László, Homolya Patrícia, Kelemen Dorottya,
Kőhalmi Viktória, Nagy Csaba, Tóth Karolina, Schlégl András (GGTÁNC, EGER)

Zenekar: Ágoston Ottó/Klem Dénes, Godó Gábor, Erdész Márton, Gulyás László, Baran Grzegorz/Mándoky Béla, Kovács Henrik/Panyi Tibor, Farkas Antal/Nagy Zoltán

Külön köszönet Laár Andrásnak!

Rendező: Bal József
Díszlet: Bényei Miklós
Jelmez: Szaniszló Tamásné
Látvány: Opra Szabó zsófia
Dramaturg: Perczel Enikő
Koreográfus: Topolánszky Tamás
Korrepetitor: Nagy Zoltán
Koreográfus asszisztens: Pintér Lotti
Súgó: Tóth-Pető Orsolya
Ügyelő: Ludányi Andrea
Rendezőasszisztens: Lázár Rita

 

Fotó: Gál Gábor - gardonyszinhaz.hu

  Németh László Kossuth-díjas írót, drámaírót egy különös éjszakán meglátogatják darabjainak hősei, hogy számon kérjék rajta egyéni drámájukat, azt, amit írt róluk, ami kimaradt, s aminek nem lett volna szabad megjelennie. Közben késztetésükre és segítségükkel szembesül saját sorsának és a magyarság sorsának kérdéseivel.
   A minőség forradalma… kizökkent idő… szakrális hierarchia és hivatalos hierarchia… liberalizmus… finánc oligarchia… szabadkőművesség… Tündérszép Ilona… Attila hun király… közép-európai gondolat… a fény ősi magyar királysága... Gondolatok, témák a teljesség igénye nélkül Kocsis István A fény éjszakája című drámájából, melyet ősbemutatóként hozott színre évadnyitó előadásában a Gárdonyi Géza Színház. A felsorolásból sejthető, nem lenne meglepő, ha az előadás vitákat is generálna.
   Blaskó Balázs, a színház direktora két és fél év után Németh László szerepében tért vissza a színpadra. „Tétje van, nagyon várom ezt a megméretést a dráma kicsengése, üzenete miatt.” – nyilatkozta még a bemutató előtt. Valóban érezhető volt, mennyire hisz ebben a Színház felkérésére született műben.
   A bemutató alkalmából könyv jelent meg, a dráma teljes változatával és annak rendezői példányával. Ennek előszavában így ír:

A Jóügy

Kocsis István: A fény éjszakája c. drámája elé

Idézet 1.

NÉMETH: Nem akarok leegyszerűsíteni semmit! Éppen azzal akartam folytatni, hogy lappang valami a tudatunk mélyén, ami ezt a személyes, beszélgetőtárs Istent mégiscsak megadja. Az egész emberiség létét meghatározza egy szinte testet öltött vállalkozás, a Jóügy, ahogy magamban nevezni szoktam… S ez a Jóügy nem föntről, kívülről, de önmagunkból, belülről figyel, vizsgál bennünket, minősít, számon kér és ítél… Bennünk él! Ez az, amit úgy szoktam mondani: az ember ma nem föl s előre, hanem maga mögé imádkozik.

Álljon itt minden kommentártól mentes, puritán egyszerűségű párhuzam egy jelenkori színházigazgatói ars poetica és egy kortárs színmű küldetéses belső világa között.

Igazgatói pályázatomat annak idején, több hónapos felkészülés és anyaggyűjtés után, 2010 októberének elején, négy, szenvedélyesen átdolgozott napon készítettem el.

2011. február 1-je óta színész-rendezőként vezetem az egri Gárdonyi Géza Színházat.  2011 májusában kértük fel Beke Sándorral (korábbi főrendezőmmel, későbbi igazgatómmal) együtt Kocsis István írót a Németh László drámaírói belső vívódásait korunk kihívásaival ütköztető színpadi mű megírására. A darab 2012 tavaszára elkészült, tovább csiszolódott, s most, 2013 szeptemberében színpadra érett. (E könyvben olvasható a dráma teljes változata és a rendezői példány rövidített szövege.)

Az alábbiakban igazgatói pályázatom alapgondolatait állítom párhuzamba a bemutatásra váró mű esszenciális eszmeiségével. E párhuzam tanulságai segítenek belső zsinórmértékként engem mint színészt, Németh László alakjának megrajzolásában.

Pályázat 1.

A XXI. század magyar társadalmának alapkihívása a pozitív példaadás fájdalmas hiánya.

E rehabilitációs folyamat kötőszövete: a kultúra.

A kultúraközvetítés leghatékonyabb, esszenciális műfaja: a színház, hiszen egyedül a színház tud ma szintetizáló-komplex, gyors és hatékony választ adni – példamutató, sajátos lehetőségeivel – a morális biztonságát vesztett köz- és magánélet kétségbeesett kérdéseire: ki vagyok, hová megyek, van-e értelme az életemnek, lehetek-e boldog.

Idézet 2.

BOLYAI:  A kizökkent idő helyretolását nevezhetjük nyugodtan a minőség forradalmának is!

Pályázat 2.

Az általános jövőkép előjelet váltott. Mára összeomlott a pozitív és optimista világkép, amely évszázadokon át, de korlátozottan talán egészen a múlt század végéig jellemezte kultúránkat. Ez a világlátás önmegváltást, az átélhető történelmen belüli – belátható – boldogulás lehetőségét kínálta.

Helyébe egy végletesen ellentétes előjelű jövőkép lépett. A korábbi, pozitív tartalmú mítoszt felváltotta egy negatív mítosz, amelyben az ember teljes mértékben kiszolgáltatott a globalizáció irracionális erőinek.

Ennek az előjelváltásnak számos következménye van. Az egyik a tekintély válsága, a deheroizáló magatartás. Mindent lehúzni a saját szemöldökünkig.

Aki ugyanis fenyegetőnek éli meg a jövőt, az értelmetlennek látja az életet. Így számára megszakad az a folytonos kapcsolat is, amely őt az előző nemzedékekhez fűzte. Megszűnik a hagyomány, a tradíció, tarthatatlanná, elviselhetetlenné, lehetetlenné válik képviselni valamit a múltból, mert elveszni látszik a jövő, elfogy a jövőbe vetett remény. Kizökken az idő.

Idézet 3.

     NÉMETH A „hang” volt az első, sokszor visszatérő vallásos fogalom, melyet az üdvösségösztön leírásánál fölhasználtam; ez annak az érzékszervnek a helyeslő vagy rosszalló jelzése, amely üdvösségünk kapaszkodóin irányít. (…) Aki olvassa régebbi, kizárólag a magam megkönnyebbedésére hevenyészett drámáimat, éreznie kell, hogy ezekben a szociális bűntudat csak a mélyebb kétségbeesés egyik, nem is legfontosabb szólama; – az elkárhozás az, amitől hőseim rettegnek, vonítanak, amint hogy magát a drámát is az elkárhozottság műfajaként definiáltam akkoriban. (…) Az életem vallásos élet, vallásosak a szárnybontásai s még inkább azok az elakadásai, kínjai, vívódásai. (…) Megértettem, mi a különbség a közt a vallás közt, amely fölött még ott derengenek a vallásos ösztön idejétmúlt segédfogalmai: Isten, a túlvilág s az enyém közt, amelybe nem világít le semmi ilyenféle fény, szinte csak önmaga zord makacsságából táplálkozik. Milyen jó volt az önök, írásaim hőseinek hitelesebb, fényesebb életébe áttenni magamat, még ha olyan rokonkomorság szólt is belőlük, mint Szentségedből, vagy úgy háborgott már az ész lázadása, mint Husz Jánosban! Mennyivel könnyebb volt az önök szívével égnem, s könnyebb az önök nyelvén szólnom, mint a magamén.

Pályázat 3.

„A tömegnek nincs Istene. A tömegnek csak társadalmi rendszerei vannak. Ezek a rendszerek megsemmisítik az egyéni ízlést és véleményt, éppen úgy, mint a lelkiismeretet. Lelkiismeret nélkül az emberiség kénytelen elpusztítani önmagát, a világot, mert nincs semmiféle erkölcsi parancs, amely visszatarthatná a pusztulástól.”                             
                                                     Márai Sándor
 

A tagadás kultúrája helyett az állítás, a „nem” helyett az „igen” kultúráját érdemes megteremteni. A lét értelmetlenségének hirdetése helyett a konstruktív életigenlés értelmét kell sugároznia a színháznak.

Idézet 4.

NÉMETH:   Helyesen gondolkozni: már egyfajta erkölcs. Szókratész erkölcstana nem is volt több: fordulj magad felé, ismerd meg és tisztítsd meg a gondolkozásodat, s ragaszkodj ahhoz, amit a helyes gondolkozás igaznak tart (…)

BOLYAI: A terem­téskor Isten mint a Tér mestere tökéletest alkotott, de a Teret az én századom embere már nem tudta felfogni, így nem tudta felfogni az élet értelmét. Ami az e világi, a könnyen érzékelhető tér legyőzése. Azaz az Égi Tér megtapasztalása… A tér és az idő legyőzése… A tér legyőzése a geometriában könnyű, de az ember valódivá válá­sának elérése sem más, mint a tér és az idő legyőzése… Alapkérdéssé vált tehát számomra, hogy tulaj­donképpen mit jelent az embernek önmagát le­győz­ni. 

Pályázat 4.

Egy valamikor fiatal, ma már középkorú politikusunk alábbi, szentenciaszerű gondolata – ideillő, mert mai világunkat alapjaiban átformálni képes – színház-vezérlő ideológiai vezérelv is lehetne:

„Közös jövőnk záloga, hogy mindenki személy szerint, egyéni, személyes példát felmutatva küzdjön meg, számoljon le saját benső, romlottságra való hajlamaival.”

Önmérséklet – személyes példaadás – önkorlátozás!

A legpontosabban fogalmazva:

„Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!

Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.”

                                       József Attila: Két hexameter

A színház tud felelni mai világunk alapkérdéseire!

Idézet 5.

      NÉMETH:  A magyar történelem misztériumjáték… Hol olvastam én ezt? A kereszténység történetének a mélypontja Trianon... Trianon mint tudatos szembefordulás Istennel... Aki ma felelősen küzd a nemzethalál réme ellen, aki nemzete számára a biztonságos jövendő feltételeit szeretné megteremteni, az ma már Trianon ellensége... És akkor is, ha látszatra nemzetének nincs köze Trianonhoz, akkor is, ha látszatra nemzete Trianon kedvezményezettje.  (…) Mit jelenthet az, hogy a magyar történelem misztériumjáték? Isten az Önmaga helyett keresztre feszítetteket mindig feltámasztja… Akit a sátán az Úr Jézusra emelt fegyverrel próbál megsemmisíteni, az nem semmisül meg, hanem csak megsemmisíthetetlenné válik. Mindig erről szólt és mindig erről fog szólni a Misztériumjáték utolsó jelenete.

Pályázat 5.
 

A színház hit alapú misztérium-játék. Drámai töltete a jó és rossz, a hit és kísértés, a vágy és szenvedély, önmérséklet, önkorlátozás határainak kijelölése, végső soron a „szabad-e azt, amit lehet” – szabad-e megtenni korlátozás nélkül, amit módunkban áll megtenni – örök dilemmája.

Ez a művészet örök tárgya, Alfája és Omegája. A tételt a végletekig leegyszerűsítve: az ember örök döntéskényszere Isten és ördög között a lelkiismeret nyugalmáért folytatott küzdelemben. E harc eredménye a moralitás, az erkölcsi megbékélés, fölmagasztosulás, vagy a bukás, illetve a gyónás, a megbocsátás elnyerésének reménye. Ez a végtelen történet ismétlődik az alapművekben, az óriáskerék forog, minden végkifejlet ismert, a folyamat mégis újra és újra katartikusan lenyűgöző.

A színháznak élményt, áhítatot, katarzist kell sugároznia, mert a színház sugallatos, kultikus hely. A harcaiban edződött, nagy lélek, az önmagához hű, példaértékű magatartás legyen emblematikus lenyomata az oly régóta hiányolt nagy, emberformáló köz- és magánéleti mintáknak.

Adja vissza a színház a szavak eredeti jelentését, az érzelmek gyönyörűséges ízét, a tettek valódi jelentőségét, a kimondott gondolatok erejét.

Jöjjön el a minőség forradalma!

A színpadon Németh László alakját megformáló Blaskó Balázs színész-rendező, az egri Gárdonyi Géza Színház igazgatója

 

Németh László - Blaskó Balázs
Bólyai János - Nagy András
VII. Gergely pápa - Kelemen Csaba
Széchenyi István - Várhelyi Dénes
Crescence, Széchenyi istvánné - Dinamopulu Afrodité
Galileo - Balogh András
II. József - Tunyogi Péter
Matild grófnő - Bánfi Kata
Díszlet: Mira János - Jelmez: Pilinyi Márta
Súgó: Szecskó Andrea
Ügyelő: Hódosi Ildikó
Rendezőasszisztens: Ivády Erika

                                            Rendező: Beke Sándor

 

   A jó két órája véget ért eseményen a fenntartó képviseltében Dr. Palotai Zsuzsanna köszöntötte a Társulatot. Blaskó Balázs direktor a nyáron lezajlott és őszi vendégszereplések felsorolása után az október 5-én induló évadról elmondta, hogy pénzügyileg stabil állapotban tudtak tervezni. Ismertette a nagyszínpadi és stúdiószínpadi bemutatókat. A sort a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musical nyitja, a nagyszínpadon, Bal József rendezésében. Megválik a társulattól Kascsák Dóra, aki külföldre megy, valamint Venczel Valentin, aki pályázott a szerbiai, Újvidéki Színház igazgatói posztjára. Az új évadban Egerben láthatja a közönség Tímár Évát és Trokán Annát.

* Személyes
   A direktor úr a fenntartó képviselője és a sajtó munkatársainak üdvözlése után ezzel folytatta: „Köszöntöm örökös nézőnket, Juhász Ferencet, aki szintén itt van közöttünk. Köszönjük, hogy eljött. Tapsoljuk meg!” Éppen húsz éve, 1993-ban fordult elő először, hogy a társulati ülésen - akkor Gali László direktor úr - külön üdvözölt, fel kellett állnom, megtapsoltak. Azóta vagyok ott a Gárdonyi Géza Színház évadnyitó és záró eseményein. Furcsa, zavarba ejtő, de jóleső érzés volt. S most ugyanezt éreztem.