Sikeres évadot zártak, minden bemutatott produkciót pótszékes teltházzal játszottak, minden darabból minimum öt bérletszünetes előadással - ismertette Blaskó Balázs direktor, majd rátért a 2024/25-ös évad műsortervére. Kihírdették az Évad művésze és az Évad háttérdolgozója szavazás eredményét. A társulat belső szavazása alapján az előbbi Dimanopulu Afrodité, az utóbbi Csathó Zoltán díszítő.  A  Heves megyei Hírlap és a heol.hu olvasói szavazása ebben az évben elmaradt. Megválik a társulattól Kardos Kristóf, Rácz János pedig a Miskolci Nemzeti Színházban is játszani fog több darabban.

Fotók: Gál Gábor

A GG Tánc Eger évtizedes fennállása óta mindig is törekedett arra, hogy izgalmas, mához szóló üzeneteit újszerű táncnyelvi formába öntve vigye közönség elé (A fából faragott királyfi; Játszótér; Magyar rapszódia; Bolero; Sisi, a magyarok királynéja; Szerelem; stb.). A Varázsfuvola Mozart egyik leggyakrabban előadott műve, egyúttal az egyik legösszetettebb is – utalásrendszere a legalapvetőbb szimbólumokat vonultatja fel. Presztízséhez, s ezzel összefüggő megkerülhetetlenségéhez még egy további tényező: kivételes népszerűsége is hozzájárul. Aligha van az operairodalomnak még egy darabja, amely ilyen széles közönségréteg érdeklődésére tarthatna számot.

Mozart zenei üzenetét a tánc nyelvén Kulcsár Noémi Harangozó-díjas koreográfus állítja színpadra a GG Tánc Eger táncművészeivel.

Tamino: Hung-Ming Pan
Pamina: Marialaura Savino
Sarastro: Emődi Attila
Monostratos: Plita Márk
Papageno: Varga Dániel
Papagena: Ellenbacher Kamilla
Az Éj királynője: Anna Manetti
Dáma I.: Winkelmayer Zsófia
Dáma II.: Federica Usalti
Dáma III.: Ellenbacher Kamilla

Játékmester Topolánszky Tamás Harangozó-díjas, érdemes művész
Díszlet: Vati Tamás
Jelmez: Bati Nikolett
Vizuál: Sátori László
Fénytervező: Pető József
Asszisztens: Kiss Alexandra
Ügyelő: Hódosi Ildikó
Koreográfus-asszisztens: Emődi Attila

Koreográfus-rendező: Kulcsár Noémi
 

Kerek Dávid (Fotók: Gál Gábor)

Lassan három évtizede, hogy a Gárdonyi Géza Színház bemutatta A dzsungel könyve című musicalt. (Mégpedig nem a székhelyén, hanem Gyöngyösön. Volt egy időszak – talán csak egyetlen évad –, amikor több premiert is a megye más városában tartottak.) Nagy siker volt ott is, azután is, hogy bekerült az egri közönség elé. Akik gyermekként látták, ma talán már sajátjaikat hozták el az újabb bemutatóra, velük élték át az újabb nagy sikert.
   De kifejezetten gyermekmusical-e egyáltalán? A Vígszínház például „6 éven felüli gyermekek számára ajánlja”, de a kép, mint általában, ebben a kérdésben sem fekete-fehér. Mint ahogyan az eredeti mű olvasásakor, ebben az esetben is függ életkorunktól, tapasztalatainktól, mit, mennyit értünk meg belőle, viszünk magunkkal tovább. A dzsungel könyvét én először tényleg még nagyon gyermekként olvastam – s most, amikor ezt a mondatot fogalmazom is fel tudom idézni, mi fogott meg akkor leginkább. A színes mesevilág. Később újraolvasva természetesen már értettem, hogy a színes leírások, varázslatos képek mögött nagyon is komoly kérdésekről szól, a felnőtté válás időszakáról, annak örömeivel és bánatával, egymás megértéséről, elfogadásáról, szeretetről, elmúlásról és oly sok mindenről még.
   Az a valamikor régen megfogott mesevilág pedig azért tolult erősen a gondolataimba, mert a mostani egri előadás hasonlóan színes, vonzó! Tehát a nézőtérre most beülő gyermekek valami hasonló élményt kapnak, mint én akkor a könyvtől, csak most kevésbé a fantáziájuknak, mint inkább a látványvilágnak köszönhetően, ami az idősebbeket, felnőtteket viszont nem akadályozza abban, hogy a nagyon komoly mondanivalót is érezzék. (Egyébként, az előadás talán abban is segíthet kicsinek és nagynak, hogy elővegyék a könyvet, annak a világával, élményével is megismerkedjenek, ha még nem tették. Én ajánlom ezt!) Néhány erőteljes alakítást, erős perceket, ha valahogyan kiemelnénk, meglepően markánsan látszódna, mennyire átlépik a mesevilág határait, így, az előadás folyamában viszont – és ezt érdemként tudom be – nem ilyen azonnal feltűnő, hanem gondolkodásra késztet, érzelmeinkre hat.
   A látványvilág megteremtésében a képeskönyv hatású, kevés és viszonylag egyszerű (ugyanakkor mégis monumentális) elemekkel operáló, jól bejátszható teret teremtő díszlet, az adott figurák jellemvonásait (ez elsősorban az állatszereplőkre vonatkozik) összefoglaló, néhol karikírozó jelmezek és a smink is (különösen tetszett Sir Káné és Bagiráé), valamint a szó szerinti sokszínűség mellett nagy szerepe van az ötletgazdag világításnak is. 
   Maugli megformálásának feladatát Kerek Dávid egyetemi hallgatóra bízták. A fiatal művész tiszta beszéde és éneke, játéka, mozgáskultúrája (ami ez esetben különösen próbára volt téve!) igazolta, hogy nagyon jó választás volt!



Török-Ujhelyi Tamás

  Az olvasóknak eszébe juthat, hiszen megjelent a nyilvánosságban, hogy kezdetben Török-Ujhelyi Tamásra várt volna Maugli szerepe, majd közös megegyezéssel úgy döntöttek, ő Sir Kán, a tigris szerepét kapja. Nagy szerencsénkre. Nem azért, mert Mauglival ne tudott volna megbirkózni, hanem mert ez a Sir Kán az előadás egyik legerősebb alakítása. Látszik, hogy nagy gonddal formálta, dolgozta ki minden apró mozzanatát, arcrezdülését, mozgását, hatása alól nem lehet kibújni, így aztán – bár ez paradoxon –, hiába negatív és ellenszenves szereplő, Mauglinak és Akelának, Maugli védelmezőjének örök és halálos ellensége, élvezettel nézzük.



Reiter Zoltán

  Akela – Reiter Zoltán. Sallangoktól mentes, „férfias” (az idézőjel csak annak szól, hogy farkasról volna igazából szó), szimpátiát keltő.

Misurák Tünde

  Maugli másik pártfogója, Bagira, a fekete párduc – a regényben eredetileg (ez kiderül az angol nyelvben akkor is, ha nincs explicit kimondva) hímnemű, itt (és a vígszínházi előadásban is, a korábbi egriben is) nőstény. Misurák Tünde hitelesen jeleníti meg az anyai ösztönöket, az aggodalmat, féltést, különösen szép a búcsúdal, ami után örökre elválnak útjaik.
 

Dinamopulu Afrodité

  A házasságszerző és a Bástyasétány 77 (mindkettőről írtam) után most is nagyon jó Dimanopulu Afrodité – Ká, a kígyó.

Rácz János

  A komikusi eszköztárt okosan használva teremt eredeti és hátborzongatóságában is szórakoztató figurát Rácz János – Csil, a keselyű.
   A többi szereplő is odaadással vesz részt a sokakat, valamint tánckart (nagyon jók!) is felvonultató látványos előadás kívánt összhangjának és a rendező által nagyon jó érzékkel megtervezett hatásának elérésében.  

Szereposztás és színlap:

Az eredeti színpadi változat kialakításában közreműködött: Hegedűs D. Géza és Radnóti Zsuzsa (a musical Rudyard Kipling azonos című könyvén alapul).

A musical a Proscenium Szerzői Ügynökség Kft. engedélyével kerül bemutatásra.

Maugli: Kerek Dávid e.h.
Akela: Reiter Zoltán
Bagira: Misurák Tünde
Csil: Rácz János
Balu: Balogh András
Sir Kán: Török-Ujhelyi Tamás
Ká: Dimanopulu Afrodité
Buldeó: Nagy András
Túna: Magyar Jázmin Őzike

Valamint: Csathó Norbert, Raikovich Viktória, Szőke Olivér

A GG Tánc Eger táncosai: Emődi Attila, Anna Manetti, Marilaura Savino, Varga Dániel, Plita Márk, Federica Usalti, Winkelmayer Zsófia, Hung-Ming Pan, Ellenbacher Kamilla

A gyermekszereplők: Barta Éva, Csőke Jázmin, Dovák Csoma, Estók Erika, Harangozó Gréta, Huszár Petra Hanna, Jancsó Bátor Dániel, Jancsó Károly Benedek, Kelemen Veronika, Nagy Zsolt László, Susi Eszter, Tóth Flóra, Tóth Zsombor Patrik

Díszlet: Bal József
Jelmez: Bíró Nóra
Szcenika: Engler Imre
Zenei vezető: Nagy Zoltán
Koreográfus: Topolánszky Tamás Harangozó-díjas, érdemes művész
Ügyelő: Hódosi Ildikó
Súgó: Szecskó Andrea
Rendezőasszisztens: Lázár Rita

Rendező: Bal József
 

A 2020-ban bemutatott produkció felújítása, a részleteket lásd a 2020/21-es évad rovatban!

Primadonna és bonviván, szubrett és táncoskomikus – az operettek hagyományos párosai. De nem úgy a Bástyasétány 77-nek, Eisemann Mihály - Baróti Géza - Dalos László művének, amelyben 3 páros van (sőt, eredetileg – az 1958-as egri bemutatón is – 6)!
  Első formájában rádióoperettként ismerhette meg a közönség, azután került színpadra. A Rádió nagyon sokáig játszotta önállóan is dalait, ma is mindenki ismeri legalább a Vén budai hársfákat, a címadó Bástyasétány 77-et.  
   Évek óta tervben volt már az egri bemutató, de a Covid, az energiaválság miatt halasztani kellett. A most látható változat operett helyett zenés vígjáték műfaji megjelöléssel szerepel a színlapon. Ezt két dolog magyarázza, az egyik a szövegkönyv átdolgozása – dramaturg Lőkös Ildikó, akinek korábbi egri éveiről  és    olvashatnak –, a másik a zene hagyományos operettmuzsikától eltérő hangszerelése, utóbbinak pedig valószínű oka szintén kettős lehet, az első az átdolgozott szövegkönyv, második nyilván az, hogy az operett megkívánta nagyzenekar sokkal költségesebb, illetve a kettő kölcsönhatása.

Fotók: Gál Gábor  

   Szokatlan egri színpadon ez a fajta és ilyen mértékű aktualizálás (ugyanakkor más színházakban bevett dolog). A mai egri közönségnek ez új. A tegnap esti bemutató alapján jól fogadták. A dramaturg, a darab rendezője és nyilván a szereplők is, hiszen jó próbafolyamatban, igazi közös munkában így természetes, sok kedves, humoros ötlettel gazdagították az előadás szövetét. Azét az előadásét, amelyből érződik, hogy valószínűleg mindenki számára szeretem-munka volt. Azért (is) jó színész a jó színész, hogy a közönség ne érezzen semmit abból, ha az előadás megszületése valamilyen okból nehéz, kedvetlen, letudandó volt, de ha az ellenkezője igaz, az biztosan meglátszik az eredményen. Ez történik itt is. Felszabadultan, láthatóan szívesen komédiázzák, éneklik és táncolják végig (Kovács Tímea stílusos jelmezeiben) az alapjában nem túl „izmos”, de kedves és szerethető történetet. Bal József rendezése pedig engedi, hogy így legyen, nem kényszerítve rájuk semmit, amit idegennek érezhetnének, viszont elfogadva mindent, ami beleillik a rendezői koncepcióba és hozzájárul ahhoz, hogy a produkció jókedvűen szülessen meg és úgy is élje a maga életét. Érdekes a befejezés. Az eredeti változatban a párok eljegyzése oldja meg a konfliktust, itt megjelenik egy Valaki nevű szereplő és azután… azután a szereplőknek és a közönségnek is el kell gondolkodnia ezen a Valakin és valamin – amit természetesen nem árulok el előre.
   Bíró Nóra díszlete izgalmas teret teremt mindehhez.  
   De térjünk vissza egy pillanatra az operettek hagyományos párosaihoz! Ha mégis ragaszkodnánk ehhez, akkor azt kellene megállapítanunk, hogy a „primadonna és bonviván” kettős, Anna (Fekete Patrícia egyetemi hallgató) és Péter (Török-Ujhelyi Tamás) mellett két „szubrett” van, Tini (Nagy Barbara) és Bözsi (Raikovich Viktória) és két „táncoskomikus”, Rudi (Csathó Norbert) és Ödön (Szőke Olivér).
   Fekete Patrícia és Török Tamás hagyományos operett előadásban is alkothatnák ezt a párost. Tamást láttuk is már többször bonviván szerepben. Különösen szépen énekli most a Neked elmondanám kezdetű dalt. Patrícia finom, kellemes jelenség a színpadon.
   Tini, Bözsi, Rudi és Ödön felszabadultan mókáznak mindvégig, egyenként is emlékezetes pillanatokkal, percekkel örvendeztetve meg a nézőket. Raikovich Viktória eleganciája a mókázás közben is megmarad. Nagy Barbara a pityókás jelenetben változatos színeket villant fel.    
   Szőke Olivér boldog vidámsága már a Házasságszerzőben is felkeltette a figyelmet. Csathó Norbert dobosa valóban életszerű karakter-összefoglaló.

   A párokon túli szereplőkről ugyanezt mondhatjuk Baráth Zoltán hivatalnokáról és Reiter Zoltán építkezési vállalkozójáról. Mindketten sok humort is visznek figurájukba. 

   Dimanopulu Afrodité jósnője végtelenül kedves, ellenállhatatlanul mulatságos!
   Két szereplője van a darabnak, akiknek nincs lehetősége olyasfajta bolondozásra, lubickolásra a humorban és vidámságban, mint a többieknek. Az egyik Vókó János (Török István professzor), az egyetlen, akinek szerepe szerinti alakjában szomorú, akár tragikus vonásokat fedezhetünk fel. Ő énekli egyébként az írás elején már említett A vén budai hársfák című dalt. A másik (Tunyogi Péter) a színlapon Valaki néven szereplő valaki…
   Az előadás zenei vezetője Nagy Zoltán, a dalok hangszerelője Farkas Antal. Igazán hangulatos, hatásos és a rendezéssel harmonizáló lett ez a munka. Sikere természetesen nem elhanyagoltan köszönhető a hangszerek megszólaltatóinak is! A táncok sikerében ugyanígy természetesen ott van a koreográfus, Topolánszky Tamás és a társkoreográfus Emődi Attila.     
   Végül – hogy említsek valami olyat is, amivel gondom volt – meg kell jegyeznem, hogy a dalok szövegét nem mindig lehet érteni…



   Mindent egybevetve kellemes estét ígér a Bástyasétány 77 mindenkinek, aki még nem látta, de ha valaki netán újra megnézi, akkor sem fog unatkozni. A decemberi programban látom, hogy ez lesz a szilveszteri előadás is. Jól illik az év utolsó napjának hangulatához! 

Török István: Vókó János
Anna: Fekete Patrícia e.h.
Tini: Nagy Barbara
Bözsi: Raikovich Viktória
Péter: Török-Ujhelyi Tamás
Rudi: Csathó Norbert
Ödön: Szőke Olivér
Patkó Lajos: Baráth Zoltán
Sasek: Reiter Zoltán
Elvira: Dimanopulu Afrodité
Valaki: Tunyogi Péter

Zenekar:

Ágoston Ottó, Báder Elemér, Barczi-Benett Edina, Gulyás László, Juhász András, Klem Dénes, Kovács Henrik, Takács Balázs

Díszlet: Bíró Nóra
Jelmez: Kovács Tímea
Dramaturg: Lőkös Ildikó
Zenei vezető: Nagy Zoltán
Koreográfus: Topolánszky Tamás Harangozó-díjas, Érdemes művész
Társkoreográfus/asszisztens: Emődi Attila
Ügyelő: Hódosi Ildikó
Súgó: Szecskó Andrea
Rendezőasszisztens: Lázár Rita
Rendező: Bal József

Fotó: Gál Gábor

Siegfried, a szamár:  Balogh András
Félix, a kutya: Lisztóczki Péter
Barbara, a macska: Szél Anikó
Oscar, a kakas: Rácz János
Orff: Nagy Adrienn
Ahle: Fehér István
Nico: Misurák Tünde
Agricola, a rablóvezér: Dér Gabriella
Humperdinck, nagypapa: Sata Árpád
Brahms, Siegfried gazdája: Nagy András
Stühlmeyer asszony: Klepács Andrea
Hoffmann: Nagy András
Hülsbech asszony: Ivády Erika
Gustav, a kisfiú: Klepács Andrea
Alma, a kislány: Ivády Erika

Fotók: Gál Gábor

Évek óta tartó tendencia a Gárdonyi Géza Színházban, hogy az új évad nyitó darabja egy prózai előadás – hol fajsúlyosabb (Csehov: Sirály), hol könnyedebb (Csiky Gergely: A nagymama), azután már zenés produkciók következnek, operett, musical, zenés vígjáték, táncjáték… Az idén sincs ez másképp, bár az évadkezdő komédia, A házasságszerző (Thornton Wileder darabja) átmenetet képez, amennyiben énekes és táncos betétek is vannak benne. Ebből a műből született a Hello, Dolly! című musical, de az előadás nem annak zenéjét használja (gondolom, ennek eleve szerzői jogi oka volna), hanem alapvetően egy ötvenes évekbeli magyar sláger, Horváth Jenő - G. Dénes György szerzeménye, a Munka után, estefelé bukkan fel az előadás több pontján, persze (részben) más szöveggel. Engem ez meglepett, de végül is nem idegen az előadástól.
   Amely előadás egyébként – amint a nézőtéren is hallottam kifelé menet: „egész kedvesre sikerült”.
   Köszönhető ez elsősorban a címszerepet, Mrs. Dolly Levit adó Dimanopulu Afrodité bájának, humorának. Ahogyan ránk hunyorít-kacsint, abban benne van Dolly minden bölcsessége és kedves ravaszsága. Jó volna őt gyakrabban látni a színpadon. De kedvesen bolondoznak a többiek is, szerepük a legtöbb lehetőséget erre elsősorban a két „fiúnak” adja – Vandergelder alkalmazottjai, Török-Ujhelyi Tamás és Szőke Olivér, a két kalaposlánynak – Babócsai Réka és Nagy Barbara, de Baranyi Péter is mulatságos perceket szerez a közönségnek. Külön kiemelendő a humorvonal képviselői közül Vandergelder harmadik alkalmazottja. Tóth Levente figurája remek, lubickol a szerepben! Saárossy Kinga megjelenítésében Miss Flora Van Huysen alakjának komikuma abból ered, hogy a benne élő gyermek nemcsak megmaradt, de viselkedésében utat is tör magának. Raikovich Viktória (Vandelgelder unokahúga) és Kardos Kristóf (Ambrose Kemper, festőművész, a kedvese) a többiek között a komolyság megtestesítői, érthetően, hiszen igazi nagy tétje a darab elejétől a végéig számukra van az eseményeknek. Mármint Dollyn kívül, persze, de vele ellentétben ők felvértezetlenek, sokkal gyámoltalanabbak. Az epizódszerepekben Dér Gabit (ott is vannak erőteljesebben humoros pillanatok), Nagy Adriennt, Csathó Norbertet és Lisztóczki Pétert láthatja a közönség.
   Érdekes élmény volt számomra, hogy Székely László díszletét és Bodnár Enikő vidám jelmezeit még csak képeken látva, valami távolságot éreztem a kettő között, a színpadon azonban ennek már nyoma sem volt, harmonizáltak.
   Az előadást Blaskó Balázs rendezte, egy olyan ívet adva Thornton Wilder (akit egyébként Szerb Antal az amerikai újromantika legnagyobb tehetségének nevezett) hamisítatlan amerikai sztorijának, aminek felépülése során ha műfaji kategóriákban gondolkodunk, a színműtől a bohózatig jutunk el. Az első felvonás kalapszalon képétől kezdve, a második felvonáson át egyre inkább erősödik a bohózati jelleg, amit persze a helyzetkomikum nemcsak lehetővé tesz, de egyre jobban meg is követel, de nem egyszerűen csak erről van szó, egészen addig, amíg már-már egy fergeteges Feydeau bohózat hangulatáig jutunk el és sokat nevet a közönség.
   Gondolom, ezt az előadást érdemes lenne a színháznak többször műsorra tűzni bérletszünetben is.  

Horace Vandelgelder, kereskedő: Baranyi Péter
Mrs. Dolly Levi, elhunyt feleségének barátnője: Dimanopolu Afrodité
Miss Flora Van Huysen, elhunyt feleségének barátnője: Saárossy Kinga Jászai-díjas
Mrs. Irene Molloy, kalaposnő: Babócsai Réka
Minnie Fay, a segédje: Nagy Barbara
Malachi Stack, Vandergelder alakalmazottja: Tóth Levente
Cornelius Hackl, Vandergelder alakalmazottja: Török-Ujhelyi Tamás
Barnaby Tucker, Vandergelder alkalmazottja: Szőke Olivér
Ermengarde, Vandelgelder unokahúga: Raikovich Viktória
Ambrose Kemper, festőművész: Kardos Kristóf
Gertrúd, Vandelgelder házvezetőnője: Nagy Adrienn
Szakácsnő Miss Flora házában: Dér Gabi
August, pincér: Csathó Norbert
Bérkocsis: Lisztóczki Péter

Díszlet: Székely László Kossuth- és Jászai-díjas érdemes művész
Jelmez: Bodnár Enikő
Ügyelő: Hódosi Ildikó
Súgó: Szecskó Andrea
Rendezőasszisztens: Lázár Rita
Rendező: Blaskó Balázs Jászai-díjas

A 2023/24-es színházi szezon már hagyományosan a Stúdiószínházi Táncfesztivállal indul, az idei már a tizenkettedik lesz.  Kiemelt partnere a Nemzeti Táncszínház. Minden korosztály találhat neki megfelelő táncprodukciót, öt nap alatt nyolc előadást lehet megtekinteni, s közel kétszáz táncos lép színre. A képen a Gg.G. Tánc Eger flashmobja.

Blaskó Balázs direktor a mai társulati ülésen megnyitotta az új évadot.
Fotó: gardonyiszinhazblog. A bejegyzés végén található képeket Gál Gábor készítette.

A direktor nézőkhöz szóló szavait az évadhirdető műsorfüzetből idézem:
 
TISZTELT NÉZŐINK, KEDVES KÖZÖNSÉGÜNK!

   Zavaros kusza éveket éltünk és élünk közösen, mi előadóművészek, Önökkel, közönségünkkel együtt. Covid 19, hosszúra nyúlt veszélyhelyzet, orosz-ukrán háború, energiaválság, infláció… és még mindig nem járunk a végén, csak reménykedünk a gyors és szerencsés kibontakozásában.
   Egy befejezetlen (2019/2020), egy alig elkezdett, teljesületlen (2020/2021), egy kínban fogant, akadozó (2021/2022) és egy gyökeresen felforgatott (2022/2023) évad áll mögöttünk. Több mint 3 év. Sok-sok nehézséggel, akadállyal küzdve hirdeti meg teátrumunk most a 2023/2024-es színházi évadot. Közös reményeink szerint legyen ez egy új kezdet! Ez a kifejezés akár a már megszokott, az évadot meghatározó tematikus mottó is lehet: ÚJ KEZDET!
  Újítsuk meg szövetségünket! Szükségünk van egymásra, hiszen a színház megtisztító kisugárzása, a vágyott katarzis újra és újra egybeforraszt bennünket, előadókat, Önökkel, közönségünkkel. Csak úgy létezünk, csak úgy tudunk fennmaradni, csak úgy él tovább a Gárdonyi Géza Színház társulata, ha Önök bérletes nézőként, minél nagyobb számban vannak jelen nézőterünkön. A bérletvásárlással a bizalmukat fejezik ki törekvéseink iránt, hitelt nyújtanak munkánk folytatásához! Lehetőséget teremtenek számunkra egy-egy bemutatónk minél több előadásban történő lejátszására. Bizonyítják létjogosultságunkat.
   Új évadunk ismét a műfajok sokszínűségét kínálja Önöknek, elgondolkodtató komolysággal, kacagtató vidámsággal, zenével, tánccal, sok-sok élményt adó, közös együttléttel. Hálásan köszönjük kitartó, régi bérleteseink ragaszkodását, figyelmét, szeretetét!
   Jöjjenek továbbra is, újítsák meg bérleteiket, s hozzák el rokonaikat, ismerőseiket, barátaikat!
Legyen ez valóban új kezdet!
FOGLALJANAK HELYET!