Az 1988-as bemutató (erről és M. Horváth József alakításáról a címszerepben részletesen is olvashatnak a blog színháztörténeti sorozatának 33. részében) és néhány éve az Agria Nyári Játékok után a jövő hét péntekjétől újra látható Egerben Brandon Thomas a világban sok helyen játszott vígjátéka, a Charley nénje, Aldobolyi Nagy György zenéjével, Szenes Iván dalszövegeivel. Sok helyen játsszák, de a zenés változat magyar specialitás. Érdekesség, hogy Aldobolyi Nagy György széles körben ismert zenéje – Orchideák és más slágerek - mellett létezik egy másik változat is, azt Nádas Gábor szerezte. Zenét azonban már 90 évvel ezelőtt is alkalmaztak a darab bemutatása során, amint az kiderül a Színházi Élet 1925-ös évfolyamának 26. számából:
   „A Magyar Színház bemutatójának, a Charlie nénjének nincs is egyéb kritikája, mint följegyezni a tényt, hogy a közönség nagyon sokat mulatott és a valószínűséget, hogy még igen sokat fog mulatni. Vágó Béla, a rendező azzal tette a szem számára tetszetősebbé a darabot, hogy a korabeli kosztümökben játszatta le, és pihenőül a nevetésnek néhány zeneszámot iktatott bele. A korabeli kosztümök talán azért is kellettek, mert a mai pubifrizura és rövidszoknya sok mindent elvett volna a darab nevettető erejéből. A főszerepet, az álnőt, a nőimitátort Csortos Gyula játssza, akinek nagy és komoly színészi képességein felül megvan a mulattatni tudás ritka adománya. Ami siker, hála, babér ma a nézőtéren termett, mind az övé. Mellette csupa kedves és jó színész önfeláldozóan adja föl neki a végszót és vár türelmesen egy-egy kacagási orkán pillanatnyi elüléséig.”