Tematikájában a Színháztörténeti  sorozathoz is kapcsolhatóan, de önálló sorozatként egy éven át havonta egyszer, az 1955 és 1966 közötti időszak - ekkor volt Egernek önálló társulata a Miskolccal történt összevonás előtt - aktuális hónapjából olvashatnak változó számú (1 és 5 közötti) szemelvényeket, komolyat, megmosolyogtatót egyaránt, a Népújságból.

1956 nyarán az egyéves társulat munkáját értékelte a lap - dicsérően, azonban a színház és a lap viszonyával gondok adódtak...

1956.07.28.

Kezdettől fogva szívesen és szeretettel foglalkoztunk a színházzal. Egy-egy bemutatója alkalmából külön oldalt kapott a lapban, az évad nagyrészében alig volt olyan lapszám, amelyben a színházról ne esett volna szó; s ami írásainknak hangját, tartalmát illeti, nemegyszer joggal illethettek volna jóindulatú elfogultsággal. Úgy gondoltuk, hogy az új színháznak a szokottnál több bátorításra, elismerésre van szüksége – ez magyarázza a részrehajlást.
   Annál fájóbban érintett bennünket, hogy a színház túlságosan érzékeny, indulatosan fogadta a legenyhébb bíráló megjegyzést is, vagy akár azokat a megállapításokat, amelyeket nem is nevezhetünk bírálatnak. És ez, sajnos, nemcsak a társulat egy-egy tagjára áll, hanem a vezetőségre is, amely vagy kereken visszautasította a bírálatot, mondván, hogy nem értünk a színházhoz, vagy pedig elismerte, hogy igazunk van, de – úgymond – miért kell azt megírni… Még ha tekintetbe vesszük is, akkor sem térhetünk szó nélkül napirendre az ilyen jelenségek fölött. Amennyire méltányoljuk a társulat művészi sikereit, annyira rossznak, károsnak tartjuk az ilyen emberi magatartást. (Gács András)