1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
A publikum este megfésülködik szépen
És a színházban leül egy széken.
Pesten épp úgy, mint Eszéken.
Néha úgy ül, mint a vádlott a törvényszéken.
Ha jó a darab, akkor nyugton marad,
Ha azonban rossz, akkor nyikorgatja a széket
És szeretné megrántani a vészféket,
Csakhogy ezek a színésznépek
Huncutabbak, mint a németek,
Mert a publikumnak nem adnak vészféket,
Csak egy széket.
A publikum tehát kénytelen ülni és mindent tűrni.
Néha szeretne fütyülni. De ezt nem teheti,
Mert egy rendőrtisztviselő jönne elő
És az őrszobába kellene menni.
Ott pedig nem jó csücsülni.
Tehát a publikum nem szeret fütyülni.
A publikum nem megy színházba ingyen
És mégsincsen neki megengedve minden
Ha felmegy a függöny mikor a csengettyű csenget,
Neki csak tapsolással szabad megzavarni a csendet.
A publikum azonban mégis kijátssza A színházaknál uralkodó rendet,
Mert nem fütyüléssel büntet, hanem akként tüntet, Hogy mikor a leghatásosabb jelenet hallszik,
A publikum a széken csendesen elalszik.
Súgó
Friss hozzászólások
Archívum
