Negyven éve, 1978. december 30-án hunyt el Honthy Hanna primadonna, az operettműfaj máig legnagyobb alakja.


 Fényes Szabolcs Maya című operettjének
    címszerepében

1968-ban Egerben, a Park Szállóban pihent, ott adott interjút a Népújságnak.
 

   A jó ebéd után - ő mondta, hogy jó volt -, az asztalánál várt bennünket Honthy Hanna. Láttam a tévében, láttam a színpadon, fényképen is - de az egri Park Szálló teraszán még nem, s különösen úgy nem, hogy egy asztalnál ülök vele. Mégis megtörtént, két okból. Egerbe jött pihenni - ez az egyik, kedvesen meghallgatta kívánságunkat, hogy interjút adjon a Népújságnak - ez a másik.  Nem foglalok össze semmit, nem mutatom be, azon egyszerű oknál fogva, hogy - tulajdonképpen nekünk kellett bemutatkoznunk csak.
   Milyen volt? Kedves. Végtelenül kedves - annak ellenére, hogy lépten-nyomon újságírókba botlik. Leülünk az asztalához és úgy kezdődik a beszélgetés, mintha abba sem maradat volna. Mintha már hosszú ideje beszélgettünk volna.
   - Olyan kedves kis hely ez az Eger. S hogy milyen hálátlanok vagyunk mi magyarok. Itt van ez a Szilvásvárad, a csodálatos Szalajka-völgy és nem fedezzük fel magunknak! Megerőltető volt a szovjetunióbeli vendégszereplés, felvételek, fellépések. Pihenni akartam. Gondoltam, hogy Sopronban. De a barátnőm, Gáspár Margit írónő rábeszélt, hogy ide jöjjünk.
   - Nem bánta meg?
   - Nagyon sajnálok elmenni! Minden tetszett. Tündéri környék - propagandát fogok csinálni.
   - Van-e olyan, amit újságíró még nem kérdezett a művésznőtől?
   - Olyan nincs.
   - S a művésznő mit kérdezne az újságírótól?
   - Azt, hogy mi ebben az örömük?
   - Mi a legkedvesebb énekszáma?
   - Ezt Abody is kérdezte a tévében. Mindig az, amit énekelek. Sokfelé hívnak, de nem bírom már annyira, fáradt vagyok... Legutóbb Leningrádban léptem fel. Hetekkel az utazásom előtt láttam az újságban, hogy jön Honthy Hanna, mármint én... Aztán a színpadon bemondták a nevemet, óriási taps. Nemrég volt a 75. születésnapom, annak is szólt az ováció. Lehár-egyveleget énekeltem, s a végén, becsületszavamra azt hittem, összedől a ház. Aztán elkezdtem táncolni, s újra kitört a taps... - kis szünet után azzal a mosollyal, amellyel csak ő tud mosolyogni hozzá tette: - ha csak ennyiből állna...
   Pályáján a sajtó végigkísérte.
   - Valamikor a premiert követő nap már megjelent a kritika. Kevés volt olyan, ami kivált volna s építő is volt. Ma jobban megemésztik, amit írni akarnak, s ez - még építőbb.
   De más is tetszik - ez már nem közvetlenül a sajtóval függ össze. Az, hogy a vidéki színészetet úgy pártolják. Modern színházak, szép öltözők, kosztümtervezők és koreográfusok... Mondja, miért nincs társulat Egerben?
   Aztán a szerepekre terelődik a szó. Melyik a legkedvesebb?
   - A Maya remek volt. Aztán a Csárdáskirálynőben a Szilvia, később Edwin anyja... Ezt a szerepet Gáspár Margitnak köszönhetem. Annak idején amolyan kicsi szerep volt. Átdolgozta a darabot és egy nagy szerepet csinált belőle. Antipatikus szerepet.  De - senkivel nem találkoztam még, aki antipatikusnak érezte volna...
   - Mi volt életében a legnagyobb öröm?
   - A színház és a siker számomra mindig öröm. Egész életemnek ez adott értelmet. Soha nem ittam, soha nem dohányoztam, nem is éjszakáztam, s ennek köszönhetem, hogy a hetvenhatodik évemben itt tartok.
   - A könnyű műfajt sokan lenézik.
   - Kellenek apró, kedves novellák a "nagy irodalom" regényei mellett - ugyanúgy kellenek a kedves, fülbemászó dallamok a nagy zeneművek mellett.       
   - Minek köszönhető az a hatalmas sikersorozat, amely a művésznőt végigkísérte pályáján?
   - Talán annak, hogy akármilyen szerepet játszottam, innen jött - a szívére mutat -  és oda ment... - a mi szívünkre mutat. Egy asszonytól kaptam egy tablót, színészek fényképeivel. Bajor Gizi, Lázár Mária, Német Márta, Dajka Margit... s mindegyik kép alá Bajor Gizi írt egy sort. Ott volt az enyém is. Ide azt írta: "Ez nálam a legnagyobb rejtély, hogy van színésznő, aki énekelni és táncolni is tud." Majd minden szerepemben látott. Én is őt és ájultam tőle. "Én nem merek holnap fellépni" - mondtam neki egy alakítása után. "Látod, milyen vagy? - felelte - Én azt játszom el, amit leírtak, de te a lehetetlent is elfogadhatóvá teszed."  
   - Ma nagyon sokan énekelnek...
   - Táncdal? Nem énekelnek ők, hanem ordítanak. Hamar ki is fognak merülni... Sokat, nagyon sokat kell tanulniuk a fiataloknak. Éneket, mozgásművészetet.
   - Mit játszik legközelebb?
   - Folytatom a Bunburyt. Kedves szerep. Az év elején tanultam meg.
  - Aztán elbúcsúzunk Honthy Hannától. Ma utazik el Egerből. Búcsúzóul megígéri, hogy jövőre is eljön.
   Biztos vagyok benne, hogy eljön. Megígérte.