Nagyot nézhet, aki egy-két év kihagyás után jut el a Pinceszínház Érsekkerti Nyári Játékok előadássorozatának valamelyik estjére, de akár csak az elmúlt évhez képest is jelentős változásokkal találkozhat a néző. Elsőnek az tűnik szembe, hogy a most már kevésbé erőd-szerűen bekerített területen máshová került a bejárat, s rögtön ezután az, hogy szervezettebb lett így a fogadótér. Ezeken túl azonban a nézők kényelmét szolgáló még fontosabb fejlesztések, hogy a két éve cserélt, a régi padokat felváltó széksorokra párna került, s van lehetőség esőkabáthoz jutni (a színészeket pedig a színpad új teteje védi), s a büfé is kapott egy fedett részt, ahol esőben is le lehet ülni. A kilenc éve tartó nyári játékok körülményei valóban évről-évre javulnak, hogy minél tökéletesebb élményt nyújthassanak a három játszóhely – nagyszínpad, kamaraszínpad, gyermekszínpad – közönségének.   
   Hiába volna persze mindez, ha nem volnának olyan népszerűek az előadások. A népszerűség oka pedig kettős. Az egyik ok a valóban „csak” szórakoztatni akaró, rengeteg vidámságot adó darabválasztás. Zárójelben azért megjegyzem, hogy én nagyon örültem a korábbi években a sorból kilógó (?) két produkciónak, a Kávécsarnoknak, Szép Ernő finom, cizelláltan megírt darabjának, de ugyanúgy Vujicsics Tihamér Éjféli bemutató című operaparódiájának is és azt is igen sajnáltam, hogy nem valósulhatott meg az operabemutató, amiről egy időben gondolkodtak. Nem szabad lebecsülni ezt a darabválasztást, ami sok örömet okoz a nézőknek, főképpen akkor nem, ha a színrevitel, a rendezés, a játék színvonala magasra teszi a mércét.

Gál Gábor fotóján Fekete Gábor és Erdélyi Tímea (a kép forrása a Pinceszínház honlapja)

   "A szemed ugye csillog még / hiszed ugye, amit akkor rég, / hogy az igazi csak most jön még." Fenyő Miklós Kell egy álom című lemezének egyik dalából van az idézet. Ez a dal nem hangzik el a Made in Hungária című előadásban, s mégis itt a helye! Nemcsak azért, mert Fenyő hitvallása is lehetne ez a három sor és ez a hitvallás áthatja egész munkásságát. Ez az általános kapcsolódás a most látott produkcióhoz, de van konkrétabb is. Kezdődik az előadás. Megjelenik a színen Ricky (azaz Fenyő Miklós) alakítója, Fekete Gábor, énekelni kezdi az Angyalföldi pálmafák című dalt. "Száll a kék acélmadár / A nagy óceán fölött. / Hazatér egy parki jómadár, / Ki régen elszökött. / Szíve álmokkal tele…" Őszintén, kedvesen csillog a szeme közben, máris magunkénak érezzük azokat az álmokat, s miután szinte azonnal megnyerte magának a közönséget, mindvégig meg is tudja tartani rokonszenvünket, vagány és szerény, érzelmes („nyál” – mondják a darabban bizonyos szituációkban arra, ami érzelmes, holott nagy baj van, ha az érzelmek szégyellni valók) srácot állít elénk, akit jó megismerni. Fekete Gábor az idén diplomázott a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, zenés színész szakon, de már túl van olyan kőszínházi nagy feladatokon is, mint Danceny lovag (Hampton romantikus színművében, a Veszedelmes viszonyokban), Boka (Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk), Raoul, a festő (Kálmán Imre A Montmartre-i ibolya című operettjében) vagy Rádiós (A padlás című Presser musicalben). Telitalálat volt őt kérni fel az egri előadás főszerepére (azt én nagyon hiányoltam, hogy a címadó dalt nem énekelhette el ő is a fináléban, legalább a tapsrendben). Szívesen látnánk máskor, más produkciókban is, de azt is nagyon reméljük, hogy a Made in Hungária a jövő nyáron is láható lesz még!
   Azt is gondolhatnánk, az elhangzó sok-sok Fenyő szerzemény már önmagában záloga a sikernek, valamennyi igazság akad ebben, de láttam én ugyanezt más (nem is alkalmilag összeállt, viszont igaz, kevesebb profit maguk közt tudható) társulat előadásában is, szintén szabadtéren, nagyon kellemes nyári, csillagfényes estén, s bár ott is jól éreztem magam, ebben az egri, most éppen borongós és hűvös éjszakában mégis sokkal maradandóbb volt az élmény. Azért, mert a főszereplő és a többiek mindvégig egy hullámhosszon tudtak maradni, mert igazságtalanság volna nem megállapítani, hogy mindenki – sok-sok éves gyakorlattal rendelkezők és éppen csak kezdők, folyamatosan kőszínházban játszó, rutinos szereplők és talán csak ezeken az érsekkerti nyarakon fellépők, színészek és táncosok, a színpadon nem látható alkotók -, mindenki szívvel-lélekkel vett részt a produkcióban. Nem csak a szemek csillogtak, csillogott, sziporkázott itt minden.     
Az előadás még 10 alkalommal látható ezen a nyáron.

Szerző: Fenyő Miklós, Tasnádi István
Rendező: Méhes László (Jászai Mari-díjas)
Rendező asszisztens: Kiss Alexandra
Díszlet: Rózsa István
Jelmez: Horváth Kata
Zenei vezető: Csüllög Judit
Koreográfus asszisztens: Kelemen Dorottya
Koreográfus: Kispál Anita
Ricky: Fekete Gábor
Jerry Lee Lewis: Miller Zoltán
Rudi: Ágoston Péter
Röné: Gulyás Hermann Sándor
Csipu: Várhelyi Áron
Tripolisz: Borbély Ricsi
Kis Nyírő: Takaró Kristóf
Bigali elvtárs: Szerémi Zoltán
Rendőr: Radvánszky Szabolcs
Vera: Erdélyi Timea
Marina: Kelemen Dorottya
Anya: Tatár Gabriella
Apa: Várhelyi Dénes
Sampon: Káli Gergő
Hella az NDK-ból: Soós Diána
Gretchen az NDK-ból: Dér Gabriella     
Táncosok: Dunai Bettina, Nyeste Adrienn, Siklódi Szilvia, Tandi Zsófia, Törteli Nadin, Emődi Attila, Füzesi Csongor, Gulyás Armand, Nagy Csaba