1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
A párizsi Theatre du Campagnol egyik színdarabja és a nyomán 1983-ban született film, A bál, melynek egyetlen helyszíne egy bálterem, a francia történelem 50 évét mutatja be, szavak nélkül, csak a zene és a tánc eszközével. Gondolom, a filmnek is szerepe volt abban, hogy más országok színpadain is megjelent a hasonló előadás, természetesen mindenhol aktualizálva, az adott ország történelméhez igazítva a megidézett eseményeket, felhasználva ott népszerű zenéket. Három változatot volt szerencsém színpadon látni, az egyik a Gárdonyi Géza Színház produkciója volt – Dezsavű, össztánc két részben címmel, a másik kettőt Prágában láttam, két különböző színházban. Az alábbi részlet a 2005-ben bemutatott Dezsavűből való, a képre kattintva nyílik meg a blog Youtube csatornájáról.
Súgó
Friss hozzászólások
Archívum
