Nagyon jólesett a felkérés, hogy pár mondatban írjunk magunkról, ebben a számunkra különösen nem általános helyzetben. Azért is írom ezt, mert mi művészek esténként több, mint 400 emberrel együtt, közösen, közösségben éljük át azokat az órákba sűrített, négy hét alatt megálmodott és megszületett pillanatokat, amik sok nézőnek hosszú távon is élményt jelentenek, értékkel bírnak. Nekünk a személyes visszajelzés nagyon fontos! A jelent mindenki úgy kezeli, ahogy tudja. Számomra ez valóban a lecsendesedés és a befelé figyelés időszaka is. Nem siettetek és nem hajszolok semmit, hiszen semmi sem biztos, csak az, ami éppen zajlik. Az önkéntes karantén, a “bezártság” nekem sok “szabadságot” is hozott. Látom a lehetőséget a kis térben, a gondolatokkal, érzésekkel, amik körül vesznek. Mindig is ilyen embernek, táncosnak, művésznek vallottam magam: szeretem a színházi, színpadi körülmények mellett azokat a kihívásokat is, amikor a tér, eszköz, ember, zene, vers, hang stb. adottságaihoz mérten kell alkotni valamit, aminek a művészi értéke adhat a színházéhoz hasonló katarzist! Legutóbb a magyar költészet napja alkalmából készítettem egy kis videót Tóth Levente színművész kollégámmal. Élmény volt, feltöltött és remélem mást is! (* A videó a blog Youtube csatornájáról nyílik, a képre kattintva. J.F.)

Az évad második felében felkérést kaptam egy külföldi projektre - sajnos ahogyan a színházi feladatainknak -, ennek is várnia kell, de “mozgásban” tartom magam! Igyekszem a híreket is a helyén kezelni, nem pánikolni, hanem kiszűrni a lényeget. Borzasztó, hogy ilyen áron, de gyönyörű látni, ahogyan a világ fővárosai elcsendesedtek és szinte hallani, ahogyan a természet fellélegez! Persze, azért újra vágyom, hogy egy finom kávé mellé kiüljek a kedvenc éttermembe, és nézzem a hömpölygő tömeget, aztán a nap végén úgy tegyem le a fejem aludni, hogy tudom, másnap is biztonságban vagyunk és minden megy a maga rendje és módja szerint. Egyvalamiben azért biztos vagyok: sok minden meg fog változni, a kérdés csak az, hogy kinek mit hoz majd az élet, ha a járványnak vége. Én a mostban türelmes próbálok lenni és hálás vagyok, hogy a szeretteim egészségesek és biztonságban vannak! Ezt kívánom mindenkinek: egészséget, mert annál nincs is fontosabb!