1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
A Múzeumok Éjszakáját sajnos a járvány miatt az idén legnagyobb részt csak online formában lehetett megtartani. A blog azzal csatlakozott az eseményhez, hogy 18-22 óráig itt a főoldalon alkalmi fejlécképet és négy, az egri színházi élethez kapcsolódó fényképet láthattak.
Magyarországon két színészmúzeum van, Budapesten a Bajor Gizi nevét viselő intézmény és Miskolcon a Színháztörténeti- és Színészmúzeum. Mindkettő felidézi és őrzi kiállításain egykor szeretett és mindenki által ismert művészek emlékét. De hány olyan színész volt, akinek bár lehet, hogy tehetsége szerényebb, jelentősége a magyar színháztörténetben sokkal kisebb volt, ha volt egyáltalán, de a maga idején, a maga közönségének ő is sok örömet szerzett. A Színházi Élet fotói 1911-ben készültek olyan művészekről, akik az egri színházban rendszeresen felléptek. (A négy fénykép később elérhető lesz a Galériák / Anno - egri színészek 1911 menüpontban.)