Hat hete, hogy �r�kre elment… A szomor� h�rt v�ve azonnal �s napokon �t el�rasztott�k az online teret a reag�l�sok. N�h�ny szavas �zenetekt�l hosszabb �r�sokig eml�keztek megrend�lten, sokan-sokan, P�csr�l, Budapestr�l, Egerb�l - ahol akt�v munk�ss�g�nak, majd �let�nek utols� �veit is t�lt�tte. Szem�lyes kapcsolatok, bar�ts�gok jelentek meg ezekben a reag�l�sokban �s munkakapcsolatok, tisztelet az elismert sz�nh�zi szakembernek. Hal�l�nak h�r�t a blog is k�z�lte, „vallom�s” c�m� vers�vel egy�tt, .
  Munk�j�r�l �s �let�r�l k�tszer besz�lt a blog sz�m�ra, mindk�t besz�lget�s linkj�t megtal�lhatj�k ezen �r�s v�g�n.
   Szem�lyes kapcsolatunkra szeretn�k eml�kezni, hogyan is kezd�d�tt �s hov� fejl�d�tt.
   � j�tt oda hozz�m, ki a n�z�t�rre. „Koll�g�kt�l a t�rsulatban m�r sokat hallott r�lam - mondta -, szeretne bemutatkozni”. Mind�ssze p�r perc volt, mert egy �ltala rendezett el�ad�s el�tt t�rt�nt ez, s m�r csak igen kev�s id� volt a kezd�sig. A szem�lyes megismerked�s teh�t megt�rt�nt, de m�g j�ideig nem volt folytat�s. Amikor besz�lget�seink, ha nem is s�r�v�, de rendszeress� �s id�korl�t n�lk�liv� kezdtek v�lni, eleinte csak a szakm�ra, az el�ad�sokra vonatkoztak. Nem volt m�g el�g m�ly az ismerets�g �s – milyen furcs�n hangzik ut�lag m�r magamnak is – eleinte tartottam kicsit t�le, mert engem �gy �rtes�tettek, hogy „neh�z vele”. Nos, ez messze nem �gy volt! Elj�tt az az id�, amikor sz�nh�zon k�v�l m�s t�m�k is sz�ba ker�ltek, lassan kezdtem megismerni az �let�t, egyre t�bbet mondott el mag�r�l, m�r el-elhangzott a c�mben id�zett mondat: „Neked el merem mondani”. Megosztotta velem szem�lyes �s szakmai l�t�nek sz�p �s visszav�gyott pillanatait, de ugyan�gy kudarcait, t�ved�seit, ut�lag sz�gyellt esem�nyeit, d�nt�seit. �s terveit is. Igyekeztem bar�thoz ill� emp�ti�val fogadni, ak�r, ha az Aranypatk� Pressz� kis bels� udvar�ban-kertj�ben besz�lgett�nk, ak�r, ha k�rh�zban l�togattam meg.
   Nem volt sz�lesen kit�rulkoz�, de tudtam, hogy b�ntja valami, tudtam, mikor �r�l igaz�n valaminek, m�g ha ezt csak olyan „szem�rmes” visszafogotts�ggal tette is. Mint p�ld�ul, amikor a blognak k�sz�lt besz�lget�s kapcs�n �rtam a P�csi Nemzeti Sz�nh�z titk�rs�g�nak (az � tudta n�lk�l), k�rve, keressenek nekem illusztr�ci�k�nt felhaszn�lhat� k�peket. Amikor elk�ldt�k ezeket digitaliz�lva, �n kinyomtattam fot�pap�rra �s el� tettem. „Hoztam neked valamit!” Nagyon meglep�d�tt. Nem mondta ki szavakkal, hogy �r�l, de r�gt�n mes�lni kezdett a k�pekr�l, azokr�l az el�ad�sokr�l, a koll�g�kr�l, s le nem tette a k�peket sok�ig.
   N�ha m�g nagyokat is nevett�nk – pedig ez egyik�nkre sem jellemz�.
   Terveit eml�tettem fentebb, ilyen volt p�ld�ul (tal�n 5-6 �ve) egy darab meg�r�sa. Az alap�tlet�t, a cselekm�ny-v�zlat�t elmes�lte nekem, sajnos k�s�bb m�gis letett r�la. Az pedig m�r nem az akarat�n m�lt, hogy nem val�sulhatott meg a nagy v�gya, elmenni m�g egyszer szeretett P�rizs�ba. Ez m�r nem is r�gen, nagyj�b�l egy �ve lett volna. K�r�s�re �n �ll�tottam �ssze, hogyan lehetne a legegyszer�bben vonattal eljutni oda, pontos menetrendekkel, k�zben egy sz�ll�ssal M�nchenben. Csillog� szemmel besz�lt r�la, nagyon szerette volna, de t�bb akad�lya is volt, egyik k�z�l�k f�j� l�ba.
  A karant�n elm�lt�val �jra szem�lyesen is besz�lgetni sz�m�tottunk. M�r nem lehet. �r�l�k, hogy lehettem a bar�tja.


(Egri �veir�l 2011-ben adott interj�ja  olvashat�,
az Azok a boldog p�csi �vek c�m� visszaeml�kez�s pedig .)