1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
A MONTMARTRE-I IBOLYÁRÓL & A MONTMARTRE-I IBOLYA APROPÓJÁN
2020.11.24. 20:51
Meglehetősen szokatlan, sőt még soha nem volt körülmények között készül bemutatni a Gárdonyi Géza Színház Kálmán Imre operettjét, A montmartre-i ibolyát, a járvány miatti színház bezárások közepette bár élőben, de közönség nélkül, csak online megtekinthetőséggel. Ebből az apropóból két írással jelentkezem. Először a mű első magyarországi bemutatóját fogom idézni (az ősbemutató Bécsben volt), korabeli képekkel és beszámoló-részletekkel, valamint az első egri előadást (1936). Másodszor pedig az operett egri előadásait a hatvanas évekből (1961 és 1968). (A címet lehet olvasni különböző plakátokon és cikkekben névelős és anélküli változatban is, én itt tartom magam a Kálmán Imrével 1930-ban készült beszélgetésben általa használt névelős alakhoz: A montmartre-i ibolya.) .
Súgó
Friss hozzászólások
Archívum
