A karácsonyi időszak elmaradhatatlan előadása szerte a világban Csajkovszkij mesebalettje, A diótörő. Magam élőben a budapesti Operában, Prágában, Miskolcon és egy prózai részekkel vegyített előadásban Egerben, 2008-ban láttam. Néhány napja pedig ismét a Gárdonyi Géza Színház előadásaként, a GG Tánc Eger és a Nagyvárad Táncegyüttes koprodukciójában - „élőben”. Az idézőjel sajnos indokolt, mert a járványügyi helyzet következtében online bemutatóról volt szó (előzőleg a próbák egyik része is online térben zajlott), melynek során az előadást ugyan nem felvételről, hanem egyidejűleg láthattuk, de csak itthonról, a helyszínen üres volt a nézőtér.
   Ambivalens érzésekkel ültem a monitor elé, hiszen egyfelől örülni kell annak, hogy ha csak ilyen – valljuk be – csökkentett hatásfokú élményben lehet is részünk, mégis él a színház, mégis van bemutató, másrészt szomorú a tudat, hogy ez a forma sem a közreműködőknek, sem a nézőknek nem tudja teljes egészében biztosítani azt, amit a személyes kontaktus, a színpad és a nézőtér együttlélegzése jelent. Ezt semmi sem pótolhatja. Megilleti a tisztelet azokat a színházakat, társulatokat, amelyek vállalják ilyen körülmények között is az élő online előadásokat, valamit megpróbálva mégis becsempészni otthonainkba a színház varázsából.
   A Diótörő – Családi cirkusz című, Topolánszky Tamás Harangozó-díjas, Érdemes művész (Eger) és Györfi Csaba (Nagyvárad) által koreografált produkció nagyon különbözik a klasszikus, megszokott változattól. Már az időtartamában is, hiszen Baráth Zoltán dramaturgiai közreműködésével nem egészen egy órába tömörítették a történetet, kamara-jelleget adva az előadásnak. (Ez utóbbi hasznos lehetne arra gondolva, hogy kisebb, szerényebb adottságú helyeken is játszható lenne.) A már említett klasszikus előadások lenyűgöző látványvilága helyett itt sokkal letisztultabb, egyszerűbb minden, azt is mondhatnám minimál-díszletet láthatunk (karikákból karácsonyfa), alig néhány tárgyat, viszont teremt egy más módon lenyűgöző látványvilágot az egész előadást kísérő háttérvetítés.



A képek, a jól átgondoltan használt fények megteremtik az illúziót, miközben varázslat és illúzió fizikai valóságban is megjelenik, a cirkusz világából, - „családi cirkusz” -, az artisták, a feladatát fegyelmezetten teljesítő kiskutya, a lángoló ujjak varázslata révén. (Látvány: Topolánszky Tamás, vetítés: Sátori László, jelmez: Christina Bretanu.)

  
   A címszerepet Emődi Attila táncolja, aki évek sora alatt nem egy főszerepben bizonyította már, hogy megbízható, művészileg magas szinten álló tagja a GG Tánc-nak, amely táncegyüttes egyébként, mint közösség, mint társulat is sok éve mindig színvonalas, kísérletező, egyedi produkciókkal lepi meg az egri közönséget a nagyszínpadon és a stúdióban egyaránt. Igaz ez a nagyváradiakkal közös Diótörőre is.