1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
Az ezt megelőző posztban írtam az egri színházat érintő pénzügyi elvonásról és az online előadások hiányáról. A második témával kapcsolatban reagálást kaptam. Idézem:
„A Gárdonyi Géza Színház a Pandémia első hulláma alatt kért és kapott engedélyt Facebook-os, ingyenes közvetítésre jogtulajdonosoktól régebbi előadásaink egyszeri lejátszását illetően (sajnos erre sem volt mindenki hajlandó). Több produkciónk esetében pedig a szerzők, rendező, szereplők, a veszélyhelyzetre való tekintettel lemondtak a jogdíjról, ami online közvetítés esetén igazság szerint az összes résztvevőnek, közreműködőnek, a hangosítótól a rendezőig járna! Nagyon sok köszönet érkezett határontúli magyarlakta területekről, de tengeren túlról is. A veszélyhelyzet végéig ingyenesen elérhetőek ezek a videók a színház Youtube oldalán.”
Igaz, nem említettem az eredeti posztban, de persze sejtettem én is, hogy mint annyi mindenhol, itt is állhat pénzhiány a háttérben. Azt írtam, „korábbi felvételeket jó lenne bemutatni” – kiegészítem: bárcsak volna pénz rá!
Súgó
Friss hozzászólások
Archívum
