1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
Szabadkán tartottam éppen a vasútállomásra, két napja, amikor megláttam Kalmár Zsuzsát. Távol állnak tőlem az ilyen utcai megszólítások, mégis önkéntelenül, hangosan ráköszöntem. Beke Sándor igazgatásának idején került az egri társulathoz. Szerettem látni a színpadon, erre 1998 és 2004 között volt lehetőség. Hirtelenjében a Rómeó és Júlia jut eszembe (Majoros Tamás fotóján partnere Nagy András), az Anconai szerelmesek, a Macska a forró bádogtetőn... Ma a szabadkai Népszínház társulatának tagja. Beszéltünk néhány percet, nagyon kedves volt. Örültem a találkozásnak.
Súgó
Friss hozzászólások
Archívum
