Az alábbi fényképek és újságcikkek az 1912-es felújítás során születtek.

Valamikor régen, színikritikus korában Bródy Sándor azt írta Gárdonyi Géza Karácsonyi álom című mesejátékáról, hogy olyan szép, mint egy egyszínű, de sokszirmú búzavirág, olyan üde, olyan friss, olyan kedves és szeretetreméltó. Most, hogy a Nemzeti Színház új szereplőkkel és új betanulással ismét műsorára vette, a Bródy Sándor nagyszerű hasonlatán túl még valamit meg kell állapítanunk róla. Szintén egy virág tulajdonságot. Mindenben olyan, mint a kedves és szép búzavirág, egy dologban azonban olyan, mint a szalmavirág.  A hervadhatatlanságban. 1901-ben mutatták be először Gárdonyi Géza bűbájos mesejátékát, és ma, hogy változatlanul újra elénk került, épp olyan friss, épp olyan bájos és épp olyan elevenen és mélyen hat.

 A Karácsonyi álom, Gárdonyi Géza alkalmi darabja egész héten hódított a Nemzeti Színházban és újra elbájolta a közönséget.     
   Gárdonyi mindjárt a darab elején jelenti, hogy betlehemes játék lesz. A nézőtér bal oldalán, a színpadhoz közel lévő bejáratnál jelennek meg a betlehemesek, illedelmesen kérve, hogy engedjék meg játékukat. Ekkor a függöny előtt színházi urak jelennek meg frakkosan. Az egyik el akarja utasítani őket, de a másiknak tetszik a gondolat és befogadja a paraszt színészeket.
          „Ez a sokszázados játéka a népnek,
          Miért ne szólhatna itt is egy napon
          A furulya a magyar színpadon?”
A betlehemi játékot népies előadásban, parasztosan elgondolva halljuk és látjuk. A program ígéretét Gárdonyi híven teljesíti. Elvisz bennünket, eredeti gondolattal, az első fölvonásban a pogány Bál híveinek országába, ahol a három királyok véletlenül összekerültek. Ez a darab meseszerű része. Mikor az égen megjelenő üstökös Bál isten bálványszobrát összetöri és a három királyok a jósoktól megtudják, hogy ez a Messiás közeli megszületését jelenti, a három király elindul, hogy az üstökös vezetése mellett eljusson Krisztus születése helyére. Így kerülünk a második részben Betlehembe, a pásztorok közé és kapjuk a darab legszebb, népszínműi részét. A harmadik rész azután a vallásé: ott vagyunk az istállóban, látjuk az égi fényben ragyogó Máriát, az ajándékokat hozó népet, a három királyokat; csodák történnek és ájtatos ének hangzik föl. Szabados zenéje az egész darabot finom érzéssel kíséri.