1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
A Perl Márton fotóján látható társulati tagok bizonyosan nem gondolták volna, hogy 35 év elteltével milyen helyzetben lesz a Gárdonyi Géza Színház – lásd a 2022/23-as évad rovat első bejegyzését, az évadnyitóról! Csak az öröm és a bizakodás töltötte el őket. Miért is volt különös jelentőségű ez az évad? A miskolci színházzal történt összevonás évei után következő új önállóság kronológiája így alakult (idézem a blog Színháztörténeti sorozatának - bal oldali menüsor – bevezető fejezetét):
1985-ben megszüntették az összevonást. Január 1-jétől befogadó színház lett az egri, társulat nélkül, önálló bemutató joggal, Szikora János vezetésével.
1986/87 Gali László a direktor – de még mindig csak befogadó színház.
1987/88 Bár még vannak befogadott produkciók is, már önálló társulat. Ők vannak a képen.