100 éve, 1922. október 30-án hunyt el Gárdonyi Géza, az egri színház névadója. Soroljuk fel ebből az alkalomból a színházi szerző Gárdonyi jelentősebb színpadi műveit, majd időzzünk két egri premierjének furcsa mozzanatainál!
    Első drámai próbálkozása az 1893-as egyfelvonásos: A paradicsom – bibliai történet, vígjátéki helyzetekkel. Elbeszéléseit színpadra alkalmazva született meg A bor és az Annuska. A bor bemutatója 1901-ben volt a Nemzeti Színházban. Ugyanazon év decemberében mutatta be a Nemzeti a Karácsonyi álom című betlehemes játékát (erről olvashatnak és láthatnak képeket a blogon), az Annuska bemutatója pedig 1903-ban volt. 1905-ben a Király Színház játszotta a Fehér Anna című betyártörténetet. 1909-ben született a Falusi verebek című népies bohózat.
  És most következzen két egri Gárdonyi-premier bonyodalmainak története!
   1902. augusztus 17-én, az akkor még deszkából épült színházban is bemutatták A bor című darabját. A szerző az előadás elején nem volt jelen, felvonás közben érkezett. Szerencsére – mondotta fia, József, mert a függöny, ami reklámoktól volt nehéz, nem akart felmenni. „Felrántották félig. Tovább nem ment. Újra lebocsájtották. Akkor meg félig sem lehetett felvontatni. Újra le. Ekkor a színigazgató a színpadra lépett és a Grőber-reklám „ő” betűjének két pontja helyén szakított kileső nyíláson idekukucskált páholyunk felé: eszi-e a méreg Gárdonyit? Gárdonyi helye üres. Ez megnyugvás.”  

 1904. augusztus 20-án nyílt meg az első egri kőszínház, a megnyitóra Gárdonyi írt prológot, melyben életre keltette Dobó Istvánt. A színészek felkeresik a várban Dobó sírját, eléneklik a Himnuszt, Dobó pedig feléledvén, üdvözli az új színházat és az „új törekvésekben induló művészetet”. 1902-höz hasonlóan most is történt egy kis kellemetlenség, amelynek következtében a szerzőt alig lehetett visszatartani attól, hogy elmenjen a megnyitóról. Ismét Gárdonyi Józsefet idézzük: „A függöny felszalad. A prológust kezdik. A színészek rövid beszélgetés, szófonás után a katonazenekar hangjánál eldörgik a Himnuszt. A karmester várja, hogy Dobó István megmozduljon. Egy darabig bírja zenével: - Ismétlést! Pianó! – szólt le halkan a nagytrombita felé. Gárdonyi a páholyban érzi, hogy itt valami nincs rendjén. Rohan a színpadra. Dobó István nyugodtan fekszik a falusi mángorló aljából átmázolt színpadi kőágyon. Az egyik színész közelebb lép hozzá. – A teremtésit! Nem bírok felkelni – súgja a közelébe került színésznek Dobó István. A színész próbálkozik. Megfogja Dobó kezét. A felkelés így sem megy. Oldalt kerül, s a kőpad mögé bújva emeli-tolja a nyugvó várkapitányt. A talpraállítás így sem sikerül. – Függönyt! – jelenti végre a Dobót támogató színész a kulisszák mögött röviden. A kárpit lehull. Dobó Istvánt két színész támogatja, hogy felülhessen, lábait lerakhassa és odatámaszthassa derekát a kőpad széléhez, mert Dobó István ebben a történelmi percben érzi, ha előre lép: lábai összerogynak. A függönyt újra fölrántják. Ott áll Dobó István talpon. Gyöngyöző arccal. Múzeumból aznap délután kihozott egri ostrombeli súlyos vaspáncél öltözetben. Szorgalmasan verejtékezőn. Az utolsó szavaknál a hőség miatt már a szakállát is a kezében tartotta.”
   Az Egri Újság tudósítása (*eredeti helyesírással) mindazonáltal nem említette a malőrt: „A zenekarban felcsendült a Rákócy örökszép szinfoniája s a közönség ünnepies hangulata hazafias mámorban ringatózott. Egyszerre csak felrebben a szinpad függönye s az igazán szép diszletek elénk varázsolják az egri vár „Sötét kapuját” az ismert, kegyeletes Dobó-emlékkel. A hatás leirhatatlan. Jobbról felvonulnak a szinészek a szinpadra. Balla Kálmán társulatának egész személyzete együtt van s kezdetét veszi a prológ, melyet a nagy nevű író, Gárdonyi Géza írt erre az ünnepi alkalomra hazafias lelkülete, irói ihlete egész melegével. Egy-két szó bevezetőnek s a szintársulat a zenekar kisérete mellett a Hymnuszt énekli. A közönség óriási sokadalma feláll az ülőhelyekről s igy hallgatja a szivek mélyeig járó nemzeti imát. Ezután folytatódik az előjáték. Dobó felkel rideg kőágyáról s elmondja azokat a lelkes szavakat, melyeket Gárdonyi nagy lelke sugalt s melyeket lapunk tárcájában olvashatnak olvasóink. A gyönyörü jelenetet a Szózat éneklése zárta be, melyet szintén a szintársulat összes személyzete adott elő a zenekar kiséretében.”
   Az előjáték teljes szövege megtalálható a blog Színháztörténeti sorozatának 48. fejezetében: .
   A Gárdonyi Géza Színházban 30-án este ünnepi gálaestet rendeznek.