1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
1892. november 2-án született Ábrahám Pál. Bál a Savoyban című operettjét hazai előadások, küztük az egri után Berlint és Tallinnt követően harmadszor láttam külföldön, ezúttal Prágában.
Hogyan került éppen az Állami Operába? A „Musica non grata” sorozat részeként, amely a „nem kívánatos zenére”, a náci rezsim által elhallgatott alkotókra összpontosít, akik közül sokat a társadalom peremére szorult, üldöztek vagy meggyilkoltak. A projekt olyan művészeket is bemutat, akik emigrációba kényszerültek, valamint jelentős 20. századi klasszikus zeneszerzők zenéjét is felöleli.
Az Opera művészei (a közönséggel együtt) láthatóan nagy kedvvel vettek részt a könnyedebb műfajba tett kirándulásban.
Érdekesség, hogy nem hangzott el a nálunk szerencsére elmaradhatatlan My Golden Baby – de valóban, ez eredetileg nem ebben, hanem Ábrahám másik operettjében, a Hawaii rózsájában szerepelt, valamint hogy Tangolita prózával és tánccal volt jelen, de nagy slágerét nem ő énekelte, hanem a körülötte legyeskedő férfiak kara, illetve az előadásban később Madelaine, nem csak idézet szerűen, hanem teljes egészében.
Súgó
Friss hozzászólások
Archívum
