1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
Jó hír, hogy a kényszerű szünetnek ha lassan is, de közeleg a vége. A színház közösségi oldalán jelezte, hogy márciusban már a nagyszínpadon láthatja a közönség a Madách évfordulóra készült előadást, egyben azt is tudatva, hogy a Bástyasétány '77 és a Janika című produkciók helyett, amelyek a jövő évadra tolódnak. Vitathatalan (akkor is, ha "a színház a műsorváltoztatás jogát fenntartja"), hogy akik az említett operettet várták, helyette egészen mást kapnak és ez már nem az első évad, amikor az eredeti tervek megvalósíthatatlanná válnak, előbb a Covid, utóbb az energiaválság miatt. Ez nyilván a társulatnak, a színháznak sem jó, csakhát a körülmények kényszerítőek. Így nem marad más, mint örülni annak, hogy lehet újra ott ülni a Gárdonyi Géza Színház nézőterén és reménykedni, hogy további bezárás már nem lesz.