1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
Az utolsó felvonáselőtti szünetben a közönség megrohanja a ruhatárat, kimenti a botokat, kalapokat, bundákat és esernyőket, s az utolsó felvonás alatt úgy fest a színház nézőtere, mint egy csatatér. A legkülönbözőbb helyekre aggatott kabát, és egyebek szinte ordítva közlik, hogy tulajdonosukat már csak a hazamenetel érdekli. Nem szabad a ruhákat előbb kiadni. Várja meg mindenki, hogy a művészek befejezzék előadásukat, s ha a színházi előadásra eljöttek, ne sajnálják azt a pár percet, míg a kabát kiadásánál rájuk kerül a sor. ízléstelen és a művészettel szemben tiszteletlenség az ilyesmi! 1963.11.11. (ádám)
Súgó
Friss hozzászólások
Archívum
