1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
Életének 51. évében váratlanul elhunyt az Operettszínház bonvivánja, Vadász zsolt, aki 1997-től 2001-ig a Gárdonyi Géza Színház tagja volt. Kevesebb mint két hete még színpadon állt. Egy elsőre ártatlannak tűnő egészségügyi problémából alakult ki nála végzetessé váló állapot.
Szilágyi Olga, a színház akkori primadonnája egy, a blognak adott interjúban így beszélt róla: „Mindig az volt a kedvenc, amelyiket éppen játszottam, de hozzá kell tennem, sokat számított az is, éppen ki volt a partnerem. Legtöbbször Vadász Zsolt, őt nagyon szerettem.”
A blog 2017-es, Beteljesült álom című interjúját Vadász Zsolttal, képekkel, videókkal találják.
Súgó
Friss hozzászólások
Archívum
