Elment B�be n�ni.
  Drinovszki L�szl�n�, de B�b�nek, B�b�ke n�ninek h�vt�k a sz�nh�zban. Szerette mindenki. Alap�t� tag volt, hiszen a sz�n�szekkel egy id�ben m�r ott voltak a t�bbiek is. � m�g a befogad� sz�nh�zi id�szakban ker�lt oda, a sz�n�szb�f�ben kezdett �s az �n�ll� t�rsulattal is maradt.
  �gy eml�kezett egy r�gebbi besz�lget�s�nkben erre az id�re: „Gy�ny�r� volt... A r�gi id�kben itt tiszta szeretet volt. Igazi csapat, az biztos. Tiszteletben tartott�k egym�st, nem volt szakmai f�lt�kenys�g sem, s Gali L�szl� igazgat� �r is sokat t�r�d�tt a „gyermekeivel” a fiatalokkal, akiket idehozott. �k Pap�nak is sz�l�tott�k. Soha nem volt olyan, hogy valamit ne lehetett volna vele megbesz�lni. A sz�n�szek r�nk is �gy n�ztek, mint csal�dtagra, aranyosak voltak, volt, aki mindig a p�tanyj�nak h�vott.”
   A b�f�t otthagyta azut�n, hogy f�rje megbetegedett, de a sz�nh�zat nem. N�z�t�ri dolgoz� lett. Kedvess�ge, seg�t�k�szs�ge megragadt munkat�rsai �s a n�z�k lelk�ben is. Miut�n nyugd�jba ment sem szakadt el kedves sz�nh�z�t�l. B�rletes n�z�k�nt j�rt vissza, am�g tehette. 
   Most elment. �r�kre. Hi�nyzik.