1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
Chicago - mai előadás (de máskor is megesik). Szünet. Megszólal a hívó: "Kedves közönségünk, kérjük, foglalják el helyüket a nézőtéren. Az előadást öt perc múlva folytatjuk." Nem telik el harminc másodperc legfeljebb, és: "Kedves közönségünk! Kérjük, foglalják el helyüket a nézőtéren. Az előadást azonnal folytatjuk." És már kapcsolják is le a világítást, és tényleg már folytatják is...
ez csupán egy "apró" tévedés és mégis mennyien szidhatták ezért őket. lám mégis csak igaz, hogy egy előadás alatt nem csak a színész dolgozik, a háttéremberek ugyanolyan fontosak... ugyanúgy hibázhatnak...
ez csupán egy "apró" tévedés és mégis mennyien szidhatták ezért őket. lám mégis csak igaz, hogy egy előadás alatt nem csak a színész dolgozik, a háttéremberek ugyanolyan fontosak... ugyanúgy hibázhatnak...