1999/2000-es évad. Pam Gems: Piaf. Milyen emlékeid vannak a készülődésről, a  bemutatóról, illetve a fogadtatásról és hogyan él benned ma a tíz éve kísérő Piaf?

   - Az egyik meghatározó történet még korábbról való. A színház folyosóján Betti, az öltöztetőnk megállított, amikor először hallott zenés darabban: Erika, neked Piafot kellene énekelni. Aztán ezt minden nap elmondta, amíg telt-múlt az idő, s egyszer csak elém toppant egy rendező, aki rendezett Piafot nem is egyszer, és láss csodát, megszületett az egri Piaf előadás.
   Furcsa lesz, amit mondok, de egyetlen szép élményem nincs a munkáról. Nagyon zaklatott volt a próbafolyamat, ráadásul a darab rendezője – volt férjem – éppen beleszeretett egy kórista-lányba, aki szerepelt az előadásban. Ettől persze minden pillanatban be kellett bizonyítania, hogy én semmit nem tudok, ellenben az összes kislányok zseniálisak. Ma már mosolygok, de szörnyű két hónap volt. (Akkor bezzeg még sok idő volt próbálni.) A főpróba előtt meghalt M. Horváth Jozsó barátom. (Az Uram, uram kezdetű dal attól kezdve mindig neki szól!!!) A volt férjemet a nyilvános főpróba előtt bevitték a kórházba gyomorfekély miatt, a bemutatón nem is volt ott. Előadás után bementem hozzá, majd irány mulatni! Reggel ötig. Tízre megint kórház. Másnapos is voltam és rettenetesen kész volt az idegrendszerem, este előadás. És akkor kiderült, hogy a volt férjemet másik osztályra helyezték, intenzív, kardiológia, nem mehettem be, nem mondtak semmit… leültem a folyosón a radiátor mellé és csak sírtam. Azután már nem tudtam megállítani a történetet. Szépen felemeltek, betettek egy mentőbe és ki a Baktai útra. Élénken tiltakoztam ugyan, de minden bolond ezt teszi. Annyit elértem, hogy nem adtak injekciót és két óra leforgása alatt elintézték, hogy telefonálhassak. De kit hívjak? Fehér Pisti barátomat sikerült elérni, aki röhögő-görcsöt kapott a történettől. Azt hitte, viccelek. Végül kijött értem kis zöld Trabijával, azt megjegyezte, ha átverem, megöl. De én ott ugráltam a rács mögött, mint a kis majom. Így saját felelősségére kivitt engem, a veszélyes bolondot… (Emlékszem az arcokra, mikor mondtam, engedjenek el, énnekem este előadásom lesz! Persze, előadás, nyugszik a beteg…) És este 7-kor Piaf előadás. Jól ment.
   A fogadtatása az előadásnak elementáris volt. Azóta is csak szuperlatívuszokkal emlegetik, ami persze nagyon fontos nekem, hiszen ezért csinálom. És minél inkább dicsérik, annál többet próbálok kisajtolni magamból a következő előadáson.
   Biztosan sokban fedi Piaf élete, karrierje és személyisége az enyémet, mert nem kellett erőszakkal belebújni a szerepébe. A sorsán keresztül volt mit mondanom az én keserűségeimről és örömeimről, az én környezetemről, az én barátaimról és ellenségeimről.
   És ezt a közönség nagyon respektálta.

* Lásd még a Volt egyszer... 1999 rovatot!

    A Piaf tíz éve kíséri Erikát, de az élet azért nem állt meg, színházi és filmszerepek jöttek-mentek. Ez a kép a Pillangók című film forgatásán készült (2008)