A ma esti Csörgess meg! előtti percekben eldöntöttem, hogy akkor ma írok erről – terveimben szerepelt amúgy is… Azután eszembe jutott egy bejegyzés, amit magam követtem el  2009.12.28-án a Színház Vendégkönyvébe – amit szinte szóról szóra írhatnék meg ma is: akkor is a Csörgess meg! volt műsoron, akkor is és ma is „még a csilláron is lógtak”, akkor is azt tapasztaltam, amit ma, még baseball sapkás is volt ma is (nem ugyanaz a néző, mint akkor). Úgyhogy nem írom meg újra, hanem idézem önmagam: "Még a csilláron is lógnak..." mondta valaki mellettem egy (pót)széken ma este a Csörgess meg! előadása előtt. Csillár ugyan nincs az egri színházban, de ha volna, valóban még azon is lógtak volna, zsúfolt volt a ház. És nagy a siker. Az előadás értékéből semmit sem von le, de nekem elkeserítő (és nem csak nekem, hiszen hallottam a szünetben és az előadás után mások megjegyzéseit, amelyek egybevágnak az én gondolataimmal), hogy a színházat (vesd össze Thália temploma) egyesek mennyire nem tisztelik meg öltözékükkel. Volt, aki baseball sapkában ült végig - nem, nem gyerek (az se tegye!), hanem középkorú férfi... Volt sok pesti vendég... Tudom ott ez sikk (?) egyes körökben, hogy hétköznapi, vagy lompos ruhában mennek színházba, de szerintem (szerintünk) meg - és ha ezért konzervatívnak bélyegeznek, akkor azt büszkén vállalom - inkább tiszteletlenség a színházzal, a művészekkel és a közönséggel szemben is. Egy ismert pesti kritikus (akinek egyébként én mindig élvezettel olvasom és nagyra becsülöm az írásait) például fekete pólóban, világos nadrágban volt jelen, a nadrág egyik szára bokáig felhajtva... Én is szoktam néha Miskolcra, Pestre utazni színházba. Fárasztó, gyűrődik a ruha, stb... mégis mindig felveszem az öltönyt.” Eddig tartott az idézet. Azt most teszem hozzá, hogy – bocsánat őszintén és szeretve tisztelt művészek! – én azt is gondolom, hogy ha egy társulati tag beül a nézőtérre, akkor ott és addig ő is néző. Tehát neki sem kellene teljesen hétköznapi, nem színházba illő ruhában lennie. Inkább példát mutatnia. Már csak azért sem, mert higgyék el, a nézők ezt is szóvá szokták tenni…