Ne tessék sem felhördülni, sem örvendezni a cím láttán! Nem arról lesz szó, amire mindenki gondol, hanem valóságosan élő és érvényes – figyeled a második jelzőt, Erika? – barátokról. (Ami azt illeti tény, hogy Erika abban a címben idézettben is jelen van, de sem ő sem én nem gondoljuk, hogy innen kellene ismerni tehetségét, művészi képességeit.)
   Két napig tartó Tücsök és Hangya Fesztiválon jártam Egerszalókon (lásd Az országban és külföldön rovatot). Nappali és éjszakai programok – valahol ideiglenes otthonra is szert kell tenni a közbeeső időkre. Az én házigazdáim ő és párja, Géza voltak. Nádasy Erikát jó másfél évtizede ismerem, előbb csak a színpadról, később már személyesen is, beszélgettünk is, még  később leveleztünk is - hála az internetnek. Párjával sem most találkoztam először, de ez volt az első alkalom, hogy hárman „együtt laktunk”. Beszélhetnék vendégszeretetükről, mindarról, amitől tényleg otthon érezhettem magam, de inkább azt mondom el, milyen jó volt belelátni, erre az időre beilleszkedni és feloldódni laza, de a másikra mégis minden pillanatban odafigyelő, kedvesen és vonzóan „őrült”, felelősen bohém (tudom, fából vaskarikának tűnik, de ez esetben nem az) világukba. Jó volt azt érezni, hogy azon ritka szituációk egyike ez, amelyben ott lehet akár a barátság kiteljesedésének lehetősége is. A fesztiváli programok utáni hajnalig tartó beszélgetéseink során nagyon komoly témák is előkerültek. Ilyen (közhely) az élet, meg ilyen a színház, ilyen volt ez a két nap is – és nagyon jó volt így! Erika, Géza, mindent köszönök!