gardonyiszinhazblog
Útmutatók

 
Színháztörténet

 
Menü
 
Kereső
 
search engine by freefind
 
Magamról

 

1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.

 
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
* Napló

SZERINTED MILYEN KAPCSOLAT VAN A SZÍNHÁZ, LÉGKÖR, ILLAT FOGALMAK KÖZÖTT?

2010.08.15. 15:55

   A fenti kérdést szegezte nekem a Vendégkönyv egyik beírása. Íme a válaszom!
   Hogy van-e egyáltalán kapcsolat, fel sem merül. Legfeljebb csak az, hogy mit is értsünk itt most légkörön. A fizikai válasz egyértelmű, van azonban egy átvitt értelmezés – és tudom, hogy a kérdés megfogalmazója ebben egy hullámhosszon van velem -, ami körülvesz bennünket, ahogyan, amiben, akik között élünk. Életminőségünkben pedig fontos szerepe lehet a színháznak is, tehát a kérdést ennyivel akár majdnem megválaszoltnak tekinthetnénk. De miért fontos a színház? Mert nemcsak szórakoztat, de megnyugtat, feldúl, elgondolkodtat, elvarázsol – mikor mit (esetleg többet is egyszerre) és ezzel érzelmi és gondolati létünk egyik formálója, befolyásolója. Ha színházba megyek, várok valamit attól az estétől és ha megkaptam, azért, ha nem, akkor azért nem hagy nyugton, azért mocorog, alakul, érlelődik bennem, vált ki örömet vagy haragot. És máris hatott a pszichikus klímámra, azaz a magán-légkörömre.  Na és az illat? Mindnyájan ismerjük azt az érzést, amikor egy-egy személyhez, szituációhoz vagy helyhez egy-egy illatot is társítunk, ha rá gondolunk. Természetesen van saját illata a színháznak – minden színháznak is. Összetevői maga az épület, a közönség és a legfontosabb az előadás szó szerinti - díszletek, a használt smink és egyéb anyagok - illata (de beszélhetnénk átvitt értelmű illatáról, aromájáról is!), a varázslat egyik eleme, amit megérzünk, amint felmegy a függöny.

* Földi Kitty, akinek két írása már olvasható volt a blogon, szintén válaszolt a kérdésre. Lásd a Vendégszerzők írásai rovatban!

 

Szólj hozzá te is!
Név:
E-mail cím:
Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet.
Írd be a fenti szót: új CAPTCHA kérése
 
1 hozzászólás
2010.08.16. 00:13
wjh

Igazad van, átvitt és konkrét értelemben is sokmindent meghatároznak az illatok, az aromák. Sokszor egyféle illat egy embert, helyzetet, történést jelent. Minden kultúrában fontosnak tartották, és számunkra is fontos, jelentős. Egyrészt vágyunk a már megélt "illatokra", másrészt el akarjuk kerülni, így sokan sok helyzetben tudatosan használják. Talán hallottad, hogy az amerikai rendezők egy szerelmes film forgatása előtt tesztelik, hogy a főszereplők el tudják-e viselni egymás illatát. Ha hiteles a játék, akkor gyakran nemcsak a filmben szerelmesek egymásba a színészek, hanem ténylegesen is. A szaglásunk a leggyengébb érzékszervünk, mert könnyen megszokjuk az illatokat, de nem létezünk nélkülük, sokszor csak a tudattalanunkban éljük át azokat. Sokszor zavar, hogy illatok nélkül nézem a tévét. A színház más, komplexebb élményt nyújt, hiszen például, ha egy színész rágyújt a színpadon, azt előbb-utóbb mindenki érzi a nézőtéren. És gyakran a színészek játéka is előhoz illatélményt illatok nélkül, bár ehhez két dolog kell, az aki adni akar és az aki átélni. Olykor a film és a tévé is illatos nekem.

Utolsó hozzászólásokÚjabbak 1 KorábbiakLegelső hozzászólások
 

 

Kommentek & évek
Friss hozzászólások
 
A blog közösségi csatornái


 
  
 

 

 
Lezárt szavazások