1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
CSÖRGESS MEG! RÁDIÓVÁLTOZAT - ÉS ÉLETKÉP A PÉNTEK ESTI ELŐADÁSRÓL...
2010.10.09. 00:33
Az mr1 - Kossuth rádió október 10-én 21.04-kor közvetíti az előadás rádióváltozatát.
A péntek esti előadás (A selyemcipő) egyik élet-írta epizódja abba is illene. Bár minden este elhangzik a kérés a telefonok kikapcsolására, az első felvonás alatt három is megszólalt (tiszteltetem a tulajdonosaikat). Az egyik ráadásul kétszer... Először hosszabban és kedves gazdája nyilván még ekkor sem kapcsolta ki, mert kis idő után megint kezdte. A színpadon Mészáros Sára pedig éppen ekkor ért ehhez a mondathoz: "Mi ez az ellenállhatatlan hívás?" A nézőtéren persze kitört a nevetés, ami az előadás azon pontján ugyan nagyon visszás volt, a történtekre viszont nagyon természetes reakció.
A rádióváltozat elhangzása után felhívott egy ismerősöm, aki színpadon nem látta az előadást. Nem érti, miért ez került a Vidor fesztiválra. Igaza van, ezt meghallgatva én sem érteném. Amivel nem azt mondom, hogy ez rossz volt, csak azt, hogy annyira gyökeresen más, aminek alapján tényleg nehéz elképzelni, hogy az előadásokon gyakorlatilag végig nevetett a közönség.