Pár napja történt, indultam elfoglalni szokott helyemet a nézőtéren – de ott már ült egy hölgy... A helyzet hamar tisztázódott, a jegye eggyel arrébb szólt. Kedvesen mentegetőzött, s váltottunk is pár szót. Nemrég lett egri lakos, másodszor volt a színházban. Az épület maga került szóba, a külső kép után meglepte a kis nézőtér, a családias hangulat. De már kezdődött is a játék. Szünetben nem, de az előadás után még folytattuk a beszélgetést, bemutatkoztunk, s kérdezte, milyen darabokat nézzen meg, mert szeretne most már rendszeresen jönni. Természetesen nem A selyemcipőt ajánlottam elsősorban figyelmébe – bár arról is beszéltem neki -, hanem könnyebb előadásokat. Olyan jó volt látni és érezni, hogy őszintén elbűvöli a színház világa, és azt is, hogy láthatóan nem találkozott az egri színházat folyamatosan leszóló hangokkal. Előítéletek nélkül, nyitottan kezdi az ismerkedést.