Az év utolsó napja (a blog első szilvesztere). A Gárdonyi Géza Színház mai műsorán 18.00 órától a Cigánykerék című musical. Nem éppen felhőtlen, könnyű gondolatokkal, ellenkezőleg, súlyos társadalmi mondanivalóval, sőt tragikus végkifejlettel – de kétségtelen, hogy a remek táncbetétek, a vidámabb dalok azért nem teszik teljesen alkalmatlanná szilveszter estéjére sem. Jól fog szórakozni a kedves közönség. Hosszú évek óta szokás – bár néha megfeledkeznek róla, s ez nagy kár -, hogy a szilveszteri előadás végén konfetti-zápor hull a színpadon (és az első sorokban ülőkre is jut belőle). Szeretem ezt a lezárást, aki ezután még mulatni indul, annak átvezetés, aki haza, annak is kedves hangulatú. A színházi év persze nem most zárul. S ez az évad más az egri színház életében, mint a megelőző néhány, hiszen éppen ma van az igazgató-főrendezői posztra kiírt pályázat beadási határideje – nemsokára megtudjuk legalább azt, kik pályáztak… De maradjunk a mai napnál! Ezen az éjszakán - azt mondják - számot kell-lehet vetni az elmúlt évvel vagy évekkel. Nekem most azok az ismerősök, barátok jutnak eszembe, akik néhány (vagy több) éve még felléptek az egri színpadon, s most már - ez a jobb eset - más városok közönsége láthatja őket, vagy elhagyták a pályát - általában kényszerből, megélhetésük biztosítására, de a szívük nem szakadt el, s ma is fájdalmuk, hogy sorsuk így alakult. Többükkel beszélgettem erről mostanában egy a blogra tervezett sorozat apropóján, s van, aki nyíltabban kimondja, van, akinek szavaiból kiérződik, de akit egyszer megfogott a színház varázsa, az valószínűleg soha nem "szabadul" többé. Igaz ez egyébként nem csak a színpadon állókra, hanem a munkájukat a háttérben segítőkre is. És igaz ez - ezen a különös napon, az év utolsó napján hadd mondjam - rám, magamra is. Boldog új évet mindenkinek, színpadon innen és túl!

Sajnos ma sem volt konfetti...