A történet tanulságos. Persze talán nem is kéne vele foglalkoznom, de kicsit szomorú vagyok tőle... A blog facebook-oldalán egy "kedves" hozzászóló, Molnár  Gabriella gyakorlatilag azzal vádolt hogy manipulálom a Mit gondol a Gárdonyi Géza Színház legutóbbi öt évadjáról? szavazást (ami mellesleg novemberben indult még, jóval a mostani indulatok kitörése előtt). Elmagyaráztam neki, még ha akarnám - amit visszautasítok - sem tudnám, technikailag lehetetlen, sőt – egyszeri, egyedi alkalomként! – még azt is felajánlottam, írja meg, ő hogyan látta az elmúlt éveket. Kérdésemre, hogy számíthatok-e erre válasza igenlő volt - printscreen felvétellel tudom igazolni. Valahogy nem ért ide... persze lehet, hogy még most is írja, de köszönöm, most már nem aktuális.
   Azonban akadt egy támogatója is, Kovács Tímea, aki egyenesen azt is megkérdőjelezte, "vajh jogosan használom-e"  a blog elnevezését, sőt azzal vádolt, hogy olyan tevékenységet folytatok, ami árt a színháznak. S hogy kíváncsi, vajon a színház új igazgatója tud-e erről. Miután tételesen bizonyítottam neki, hogy – fogalmazzunk finoman – téved és még csak nem is ismeri, nem is olvasta, amiről beszél (hiszen mondandója tárgyi tévedésekkel volt tele)  egy  "ja, sorry... " már nem tellett, csak törölt az ismerősei közül.  No comment... Blaskó Balázs, a színház direktora egyébként igen, ismeri tevékenységemet az elmúlt húsz évben és az itteni írásokat is. Ígéretet kaptam tőle exkluzív interjúra ennek a blognak – melynek még létjogosultságát is  megkérdőjelezte az imént említett támogató. Az valóban fájdalmam, hogy ráadásul a színház dolgozója volt...
   Ami mégis vigasztal, kaptam üzeneteket olyanoktól is, akiket nem is ismerek személyesen, amelyekben azt mondják, szerintük a blog korrekten és sokszínűen tájékoztat. Köszönöm szépen - ezt és így szeretném ezután is.