Egressy Zoltán darabjának stúdiószínpadi bemutatóját Dér András rendező a blog olvasóinak ezekkel a gondolatokkal ajánlotta:

* (Az előadásról a 2011/12-es évad rovatban!)

   Látszat, látszat hátán. Mintha már velünk is megtörtént volna. Mintha ismerném ezeket a figurákat. Az „élet játszmájának perifériára szorult statisztái”, telve megkövesedett emlékekkel, álmokkal, csalódásokkal és ambíciókkal. A játékvezetői hármas, a focipálya rettegett triumvirátusa, itt az öltözőbe zárva komikus és szánalmas arcukat mutatják. Önnön kisstílűségük foglyai, elégedetlen egójuk groteszk helyzetekbe sodorja őket. Az első partjelző, Szappan, kisiklott életén keseregve a világon (értsd: a jelenlévőkön) akar elégtételt venni. A második asszisztens, Művész, alanyi költő, giccses lelkén és hűlt szerelmén nyavalyog. A bíró, Szomorúszájú hírnévre tör, FIFA bíró akar lenni. Egressy ebből a helyzetből nem moralitás drámát bont ki, hanem keserűen nevettető szatirikus játékot. Görbe tükröt tart, melyben tetszelegve, gyanakodva és epekedve forgolódnak a mérkőzés holtidejében piti figurái. Szemünk előtt meztelenednek le és válnak nevetségesen szánandó, egyszersmind szerethető emberekké.
   Az egri előadásban  három tehetséges színész formálja meg a karaktereket: Nagy András, Hüse Csaba és Radvánszki Szabolcs.