1945-ben Eger város képviselőtestülete állandó, önálló színtársulat létesítésére kért engedélyt, de ez csak 1955–ben, 60 éve valósult meg.

Népújság 1955.10.27.

Pénteken délután az egri tiszti klub dísztermében ősszegyűltek a város vezetői és a színház dolgozói, ahol Kállai Gyula népművelési miniszterhelyettes, szovjet, lengyel, német vendégek és a pesti színházak küldötteinek jelenlétében Papp Sándorné, a megyei tanács elnökhelyettese rövid beszéd keretében átadta a színház kulcsait Ruttkay Ottónak, a Gárdonyi Színház igazgatójának.      
  Ezután az ünnepség résztvevői felmentek a várba és Ruttkay Ottó elhelyezte koszorúját a színház névadójának, Gárdonyi Gézának sírjára.
   Hat óra. Zsúfolásig megtelt az új köntösbe öltözött színház nézőtere, ünneplőruhás, csillogó szemű emberek várják, hogy megkezdődjön az előadás, melyre olyan régen várunk: Heves megye első állandó színházának bemutatkozó díszelőadása. Az ünnepélyes bemutatón megjelentek a párt Központi Vezetőségének képviseletében Kazein István, a Minisztertanács képviseletében Kiss Árpádné, a népművelési miniszter képviseletében Kállai Gyula, lbos Ferenc, a népművelési minisztérium színházi főosztály vezetője, Both Béla, a Színház és Filmművészeti Szövetség titkára, a miskolci Déryné Színház, a budapesti Petőfi és Néphadsereg Színház, a kaposvári, a békéscsabai, a szolnoki színház küldöttei, valamint szovjet, lengyel, román, csehszlovák és német vendégek. Egy pár perccel 6 óra után Lendvai Vilmos, a megyei tanács elnökének megnyitó szavai után Kállai Gyula elvtárs lépett a függöny elé és a népművelési miniszter nevében átadta a színházat Heves megye dolgozóinak. Ünnepélyes pillanatok. Elalszanak a nézőtér lámpái, kigyúlnak a reflektorok, s lassan felmegy a függöny. A díszlet az egri vár egy részletét ábrázolja. Színészek érkeztek Egerbe és meglátogatták a vár hős védőjének, Dobó lstvánnak síremléket. Gárdonyi kis jelenetében, melyet I904-ben írt az egri színház köszöntésére, Dobó István szelleme köszönti az egri színészeket: „Ti színészek a nyugvó egri népnek, emeljétek fel gondolatait. Játszátok el a nagy küzdelmeket, amik nékünk igaziak voltak, játsszatok harcot, hogy lássák a békét, játsszatok gyászt, hogy tudják, mi az élet, s játsszatok örömet, hogy gondjaikra égi sugár derítsen szép szivárványt...." Így szabta meg Gárdonyi az egri színház feladatát és szavai ma is időszerűek. Meghatott csendben Dobó István szelleme utolsó szavait mondja: „S én porladozva márvány ágyamon, Eger virágzásáról álmodom." Dobó álma valóra vált, Eger nő, szépül, virágzik és egy új virág a mi új színházunk is, melynek nézőterén most dörög a taps. Gárdonyi előjátéka után Eger közönsége először köszönti tapssal művészeit. A szűnni nem akaró taps közepette lépnek fel a színpadra az egri üzemek, tsz-ek és tömegszervezetek küldöttségei, hogy átnyújtsák ajándékalkat a Gárdonyi Géza Színház dolgozóinak. Az egri Balázs Ignác Tsz, a Dohánygyár, az MSZT, a Heves megyei népi együttes és a Bródy Sándor stúdió küldöttsége után Apáthy Imre, Kossuth-díjas érdemes művész a Petőfi Színház, Mészöly Tibor, a miskolci Déryné Színház, Both Béla a Színház és Filmmüvészeti Szövetség nevében köszönti az új társulatot, közben zúg a taps, könnyesek a szemek a színpadon, nézőtéren egyaránt. Ruttkay Éva a Néphadsereg Színház virágcsokrát hozza. Végre elcsendesül a taps, s Ruttkay Ottó köszöni meg az ajándékokat.
   - Nehéz ilyenkor beszélni, elvtársak - mondja a meghatottságtól elcsukló hangon. Első köszönő szavunk szálljon most a mi forrón szeretett pártunknak...
   Ismét felcsattan a falakat megrázó taps, a köszönet a pártnak, amely lehetővé tette, hogy teljesüljön a heves megyeiek régi vágya, a színház. - Mi ezt a nagy megbecsülést és szeretetet csak munkánkkal tudjuk meghálálni és én a társulat nevében ígéretet teszek, hogy mindent elkövetünk, hogy méltók legyünk a párt bizalmára, a nép szeretetére - fejezte be beszédét Ruttkay Ottó.
   Ezután következett az Annuska bemutatója, s a szép előadás után azzal az érzéssel távoztunk, hogy a színház dolgozói beváltják ígéretüket

   Az 1965–66-os évad volt az önálló társulat életében az utolsó, a Miskolccal történő összevonás előtt. Ezt 1985-ben, 30 éve szüntették meg, amikor január 1-jétől befogadó színház lett az egri, társulat nélkül, önálló bemutató joggal. Szikora János vezetésével. Az 1985/86-os volt az első teljes évad.
  A blog Színháztörténeti sorozatában (az azonos című menüpontban) sok részletes információt, érdekességeket olvashatnak a 60 és 30 évvel ezelőtt történtekkel kapcsolatosan. Érdemes használni a sorozat címszavas keresőjét is!